Ganz Ulrichnak két házasságából tizenegy gyermeke született, közülük Ábrahám volt a legidősebb. A kicsiny svájci település, Embrach, helvéti hitű tanítója azt szerette volna, hogy a rendkívül éles eszű, bibliai nevet viselő kisfiú kövesse őt a katedrán, ám hősünket nem nagyon vonzotta kortársai okítása. A tanári pulpitusnál jobban érdekelte a közeli zürichi szövőszékkészítő gyár újonnan avatott öntödéje. Minden atyai fenyegetés és ígéret ellenére, elemi iskolái sikeres befejezése után elszegődött tanoncnak, s közel két év alatt alaposan elsajátította a vasöntés és öntvényforma-készítés fortélyait. Majd a kor szokásainak megfelelően, öntőlegénnyé avatása után, európai vándorútra indult. Bejárta a Zürichi Kanton majd Helvécia, később a jelentősebb német és itáliai városok, valamint Párizs leghíresebb öntödéit, kisebb és nagyobb vasgyárait és üzemeit. Hosszú évekig tartó barangolása során, új öntési eljárások elsajátítása mellett megismerhette a modern nagyipari termelés, a munkaszervezés, a nyersanyagbeszerzés és a piaci értékesítés legapróbb részleteit is; fokozatosan előlépve a „vezénylősegédtől” a segédöntőmesterig. Bécsben – vándorlása utolsó állomásán – már egy új kupoló kemence építésével és irányításával is megbízták, amikor a Pesti Hengermalom Társaság felhívást tett közzé szakemberek toborzására.

Ganz Ábrahám nem gondolta volna, hogy tizenegy évi céltudatos kalandozás után, egy pesti vállalkozás svájci származású vezetőjének, Fehr Vilmosnak felhívására végleg szakít addigi életével. Pontosabban folytatja addigi öntőmunkáját, de már egy társaság öntészetének vezetőjeként. Azonnal munkához is látott egy új, modern kupoló kemence építéséhez és az öntöde bővítéséhez. Kezdetben asztali mérlegeket, nyomdai és mezőgazdasági gépeket és szivattyúkat készített, de itt gyártották a Lánchíd öntöttvas kereszttartóit is, valamint termékeivel „közreműködött” az óbudai hajógyártás fellendülésében is. Nemsokára önállósította magát, megszerezte a tönkrement Fleischbauer vízimolnár vízivárosi, Királyhegy utcai házát, ahol vas- és ércöntő intézetet állított fel. Néhány év múlva sikerrel megpályázta a budai városi közszolgáltatásokat: csatorna- és vízvezetékcsöveket, szerelvényeket, kórházi és iskolai felszereléseket készített, ám számos magánrendelést is teljesített: kerítéseket, ajtó- és ablaktáblákat, díszes kapukat gyártott.

Ganz Ábrahám további sorsát kétszer tizenegy ágyú döntően befolyásolta. A forradalom idején pontosan ennyi ágyút öntött – Ne bántsd a magyart! felirattal – a svájci „reformáta” gyáros, üzeme hadiüzemmé történő átalakítása idején. Hosszú büntetésre számíthatott, svájci közbenjárásra azonban csak néhány hét várfogságra ítélték, „vállalata” további fejlesztéséről azonban egy időre le kellett mondania. Találmányát azonban nem kívánta feladni. Nyugat-európai tapasztalatai és hosszas kísérletezés után, Európában elsőként tökéletesítette a vasúti kerekek kéregöntését, az üvegkeménységű kéregöntvényhez antimon agyagot használt. Az ezzel a módszerrel készült kéregöntésű vasúti kerekeivel Ganz megelőzte Európát.

Ganz Ábrahám – tizenegy évi kísérletezés után – felfedezésével, tizenegy évvel megelőzte Európát. Az 1850-es évek végére állandó ingatlanbővítéseivel, szerelőműhelyek, modelltermek építésével és korszerűsítésével a Ganz-üzem Közép-Európa legjelentősebb öntészetévé vált, ugyanakkor törekedett új műszaki vezetők bevonására, mérnökutánpótlás képzésére (Mechwart András, későbbi utódja fokozatosan vette át az üzem irányításának feladatait). Magyarországon az elsők között vezette be a munkásnyugdíj- és betegségi pénztárt, gyárában kórházat is létesített, ahol munkásait ingyen gyógyította. Kéregöntésű termékeire szabadalmi oltalmat nyert, majd kizárólagos jogot szerzett a Habsburg Birodalomban (1856-tól).

Ganz Ábrahám szabadalma elnyerése után tizenegy évvel, 1867-ben érte el legnagyobb sikereit: elnyerte a párizsi világkiállítás nagydíját (új kerékfúró és eresztékmetsző gépéért) és gyárában elkészült a 100 000. vasúti kerék öntészete (az ünnepséget a Tüköry-féle sörcsarnokban tartották, 1867. november 23-án). Kétszer tizenegy nappal az ünnepség után elköszönt nevelt lányától, majd Duna-parti (Akadémia utcai) bérpalotája első emeletéről a mélybe vetette magát. Senki sem tudta, hogy miért.

Ganz Ábrahám.

Tizenegy betű.

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb cikkével Ganz Ábrahám, a magyarrá lett svájci öntőmester emléke előtt tiszteleg. Kék virág emlékének.

Ganz Ábrahámról az alábbi linkeken olvashatnak:

http://www.nevpont.hu/view/10948

http://www.nevpont.hu/view/11594

A kép forrása: http://elektromuzeum.hu/galeria/allando-transzformator-kiallitas