Malonyai Dezső
író, művészettörténész, művészi író
Malonyay Dezső
Született: 1866. május 3. Pest
Meghalt: 1916. április 22. Budapest
Temetés: 1916. április 25. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Sz: Malonyay János, Borovszky Mária (†1906. máj. 7. Budapest. Temetés: 1906. máj. 9. Kerepesi út). Fia: Malonyay János, Malonyay István és Malonyay Tamás.
Iskola
A nagykanizsai piarista gimnáziumban (1877–1881) a budapesti piarista gimnáziumban tanult (1881–1884), Budapesten éretts. (1884), a kolozsvári és a párizsi egyetemen tanult, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori (1891) és magyar–francia szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1892), Párizsban művészettörténeti tanulmányokat folytatott (1893–1894).
Életút
A kolozsvári gimnázium r. tanára (1892–1893), Párizsban élt, majd beutazta Európa nagy részét (1893–1897), hazatérése után a budapesti V. kerületi főreáliskola r. tanára (1897–1905). A Pesti Napló és a Budapesti Hírlap munkatársa, párizsi, utóbb nyugat-európai tudósítója (1891–1896), Munkácsy Mihály titkára (1896-tól), ismét Párizsban élt, ahol francia nyelvű irodalmi és művészeti lapokba írt. Élete utolsó évében csak irodalommal és néprajzi és művészeti gyűjtőmunkájával foglalkozott.
Irodalomtörténésznek készült, egyetemi doktori értekezését Vörösmarty Mihály (1800–1855) drámáiból írta, majd Justh Zsigmond (1863–1894) írásai hatására maga is kisprózát, elbeszéléseket, kisregényeket és tárcákat írt. Művei a századvégi hangulatlíra sajátos képviselői, az „érzetek” leírására szívesen használ színeket, nagyvárosi életképei gyakran a színek kontrasztjaira épülő, önálló funkcióval rendelkező szemantikai egységek. Mondatszerkezeteit az impresszionistáktól megszokott könnyedség jellemzi, jóllehet szívesen alkalmaz részletes tájleírásokat, környezeti képeket, kedveli a tárgyak bemutatását, aprólékos felsorolását. Néhány színművet is jegyzett (Katóka kegyelmes asszony, 1904), ill. dramatizálta Rákosi Viktor Elnémult harangok c. nagysikerű regényét (1905). Párizsban művészetet tanult, majd Munkácsy Mihály (1844–1900) titkáraként leltárba vette a művész párizsi műtermi munkáit. Idővel Munkácsy munkásságának legismertebb kutatójaként az első életrajzi monográfiája szerkesztője (1898; 2. átdolgozott kiadása a Lippich Elek-féle Művészeti Könyvtárban jelent meg, 1907-ben). Munkácsy működésének feltárása után elkészítette Mednyánszky László (1905) és Szinyei-Merse Pál monográfiáját (1910). Művei a magyar művészettörténet-írás klasszikus kiadványai, jóllehet írásai inkább szépirodalmi igénnyel megírt történeti életrajzok. Nagy munkája, az 1902-ben megkezdett, s részben halála után megjelent A magyar nép művészete (I–V. köt., 1907–1922) c. műve, a magyarlakta területek művészetének első, tudományos igényű összefoglalása.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Kerepesi úti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
Elismertség
Az Erdélyi Irodalmi Társaság titkára. A Petőfi Társaság r., majd t. tagja (1916).
Elismerés
Francia Akadémiai Pálmák-díj.
Szerkesztés
A Lyka Károly-féle Művészet c. folyóirat munkatársa (1903-tól).
Főbb művei
F. m.: szépirodalmi művei: Pipacsok. Elbeszélések. (Kolozsvár, 1890)
Vörösmarty drámái. Egy. doktori értek. is. (Kolozsvár, 1891)
Tanulmányfejek. Elbeszélések. (Bp., 1891)
A gyáva. Regény. Pataky László rajzaival. (A Könyves Kálmán Regénytára. 12. Bp., 1893)
Vergődés. Elbeszélések. (Az Athenaeum Olvasótára. Bp., 1895)
Justh Zsigmond: A kiválás genezise. Fuimus. M. D. és Pekár Gyula bevezetésével. (Bp., 1895)
Az utolsó. I–III. köt. Regény. (Az Athenaeum Olvasótára. Bp., 1896; 2. kiad. 1900)
A Nílus országa. Fiatal barátainak írta M. D. Szövegközti képekkel. Festett, kiadó egészvászonkötésben. (1–3. kiad. Bp., 1896; Filléres Könyvtár. 26–28. Új kiad. 1905)
Judith könyve. Elbeszélések. (Egyetemes Regénytár. Bp., 1900)
Félemberek. Színmű 3 felvonásban. (Kolozsvár, 1900)
Az Ordító Tanyán. Elbeszélések. Aranyozott kiadói vászonkötés. (Bp., 1900)
Az a szamár Domokos, meg a másik. Regény. (Színes Könyvek. 5. Kolozsvár, 1901)
A tartódi medvehajtás. Regény. (Egyetemes Regénytár. Bp., 1902; Milliók Könyve. 34. 2. kiad. Bp., 1917; A magyar irodalom jelesei. 3. kiad. 1930?)
Katóka kegyelmes asszony. Elbeszélések. (Színes Könyvek. Bp., 1903)
Katóka kegyelmes asszony. Kiadói egészvászonkötésben, márványozott lapszélekkel. Színjáték 3 felvonásban. (Bp., 1904; Az ifiur és a többi. Elbeszélések. (Vidám Könyvek. Bp., 1905)
Estebán álma és más elbeszélések. (Egyetemes Regénytár. Bp., 1905)
Elnémult harangok. Színjáték Rákosi Viktor regényéből. (Ifjúsági Könyvtár. Bp., 1905; 2. kiad. 1935)
A Csák nemzetség. Regény. (Egyetemes Regénytár. Bp., 1907)
Guy de Maupassant mint műkritikus. (Művészet, 1907)
Polgártársak. Elbeszélések. (Modern Magyar Könyvtár. Bp., 1911)
Az öreg méltósága. – Egy pesti gavallér története. Két elbeszélés. (Modern Magyar Könyvtár. Bp., 1911)
Rodostóba!… Majdnem mese. (Egyetemes Regénytár. Bp., 1912)
A virtus. Regény. A képeket Márton Ferenc rajzolta. (Bp., 1914)
színművei: Félemberek. Színmű 3 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház, 1900. jan. 5.)
A föld. Kemechey Jenővel. Színmű 3 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház, 1902. okt. 3.)
Katóka kegyelmes asszony Színjáték 3 felvonásban. (Bem.: Vígszínház, 1904. ápr. 28.)
Elnémult harangok. Színjáték 4 felvonásban. (Bem.: Budapest, Nemzeti Színház 1905. jan. 20. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1905. febr. 3.; Kolozsvári Nemzeti Színház, 1911. jún. 24.; Kolozsvári Nemzeti Színház, 1941. jan. 15. és Budapest, Nemzeti Színház, 1941. febr. 22.)
írásai napilapokban: Maupassant ingóságai. (Pesti Napló, 1893. 360.)
Alphonse Daudet-nál. (Pesti Napló, 1895. 142.)
Két magyar művész: Mednyánszky László és Somssich József. (Budapesti Hírlap, 1897. 141.)
Munkácsy freskói. (Budapesti Hírlap, 1897. 218.)
Munkácsy ingóságainak árverése. (Budapesti Hírlap, 1898. 158.)
ford.: Mendès, Catuelle: Tavaszi románc. Regény. (Az Athenaeum Olvasótára. Bp., 1896).
F. művészettörténeti művei: Anarchista festők. (Élet, 1894)
Munkácsy Mihály élete és munkái. Monográfia. Aranyozott, dombornyomásos, színezett egészvászonkötésben, a kötéstáblán Munkácsyt ábrázoló rézplakettel, a lapszéleken aranymetszéssel. 24 műmelléklettel, 110 képpel. Munkácsy egyetlen rézkarcának eredeti dúcról készült lenyomatával. (Bp., 1898)
Az Aphrodité ábrázolás a görög művészet kezdetén és fénykorában. (Athenaeum, 1900)
A kolozsvári Mátyás-szobor. – Munkácsy első festménye. (Művészet, 1902)
Fadrusz János. – Szinyei-Merse Pál. Eugène Müntz. – Mészöly Géza. (Művészet, 1903)
Egy művész hitvallása. Mednyánszky. (Művészet, 1904)
A magyar képírás úttörői. Monográfia. 49 képmelléklettel, ebből 26 színes, feliratozott hártyapapírral és 4 hasonmással illusztrálva. A kezdőlapokat és a záródíszeket Nagy Sándor rajzolta. Kapcsos díszkötésben. (Bp., 1905)
Mednyánszky. Monográfia. Aranyozott, dombornyomásos, színezett egészvászonkötésben, 107 fekete-fehér szövegképpel, 12 melléklettel és egy hasonmással. (Művészeti Könyvtár. Bp., 1905)
Grünwald Béla. – Az újabb festészet fejlődése. (Művészet, 1905)
A fiatalok. Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Katona Nándor, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Rippl-Rónai József. Monográfia, tanulmányok. Aranyozott, dombornyomásos, színezett egészvászonkötésben, 16 fekete-fehér melléklettel, 3 hasonmással és 197 szövegbe nyomtatott reprodukcióval. A művészekről szóló tanulmányok külön is megjelentek. (Művészeti Könyvtár. Bp., 1906)
Munkácsy Mihály. I–II. köt. Monográfia. Aranyozott, dombornyomásos, színezett egészvászonkötésben, 92 szövegképpel, 13 műmelléklettel. (Művészeti Könyvtár. Bp., 1907)
Szinyei Merse Pál. Monográfia. Aranyozott, dombornyomásos, színezett egészvászonkötésben, 16 fekete-fehér melléklettel, 3 hasonmás és 60 szövegbe nyomott reprodukcióval. (Művészeti Könyvtár. Bp., 1910)
Az akt. Művészekről, és művészetről az akt. kapcsán. (Századok Legendái. Bp., 1914)
Munkácsy Mihály élete és munkái. Monográfia. Hasonmás kiad. (Bp., 2005).
A magyar nép művészete. I–V. köt. Számos szakértő és művész közreműködésével írta M. D. (Bp., 1907–1922): I. köt. A kalotaszegi magyar nép művészete. (Bp., 1907)
II. köt. A székelyföldi, a csángó és a torockói magyar nép művészete. (Bp., 1909)
III. köt. A Balaton vidéki magyar pásztornép művészete. (Bp., 1911)
IV. köt. A dunántúli magyar nép művészete. Veszprém, Zala, Somogy, Tolna. (Bp., 1912)
V. köt. Hont, Nógrád, Heves, Gömör, Borsod magyar népe. A palócok művészete. (Bp., 1922)
A magyar nép művészete. I–V. köt. (2. kiad. New York, Püski, 1976–1978)
A magyar nép művészete. I–V. köt. Hasonmás kiad. A kiadvány könyvészeti szerkesztője Szántó Tibor. (Bp., Helikon, 1984–1987)
A magyar nép művészete. CD-Rom, dísztokban. (Bp., Arcanum Digitéka, 1999)
A magyar nép művészete. DVD-Rom, dísztokban. (Bp., Arcanum Digitéka, 2001).
Irodalom
Irod.: Fieber Henrik: M. D.: A magyar képírás úttörői. (Katholikus Szemle, 1905)
Márffy Oszkár: M. D.: Szinyei Merse Pál. (Katholikus Szemle, 1910)
Kuncz Aladár: Az öreg méltósága. – Egy pesti gavallér története. M. D. novellás könyve. – Várady István: M. D.: Polgártársak. Elbeszélések. (Nyugat, 1911)
Császár Elemér: A virtus. M. D. utolsó könyve. (Budapesti Szemle, 1916)
Szabó Zoltán: M. D. impresszionizmusa. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1973).
Irod.: Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Kozma Dezső: Erdélyi utakon. Régi kolozsvári arcok. (Székelyudvarhely, 1997)
Magyar múzeumi arcképcsarnok. (Bp., 2002)
Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattár. (Déva, 2002).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016
