Fekete István állatnevei
Vuk és társai
1.
„Ez ér a legtöbbet. Öregapja vére van benne, ki első volt a nemzetségben. Vuk lesz a neve, mint az öregapjának – mondta Kag. – Vuk, ami annyit jelent, hogy minden rókának félre kell állni az útból, ha vadászatra indul.”
Fekete István Vuk című népszerű regénye névtani szempontból is különleges alkotás. A történetet az állatok – a rókák, azaz Vuk családja – szempontjából szemléli, a regény cselekménysorát is ezen állatcsoport szemszögéből követhetjük nyomon. A történet szereplőinek névadása is a rókafamília „névadása”, azaz az író mintha kivonult volna a szereplők elnevezéséből, vagyis a történetben a főszereplő rókák szólítják meg egymást, illetve más állatcsoportokat. A regényben szereplő állatneveket ezért két csoportra oszthatjuk: az állatszereplők döntő többsége fajmegjelölő nevet visel, a rókáknak azonban egyedi nevük van. Sok esetben még a nemzetség szót is hozzáteszi az állatok azonosításához: „Unka nemzetsége már halkan belekezdett az esti muzsikába.” Az Unka név itt az összes békát, a békák „nemzetségét” jelöli, ám a rókáknál más a helyzet: „Vuk vagyok, Kag fia, és Tást nem adom!” Vuk itt a rókafaj egyedi elnevezése, akinek ismerjük a szüleit, Kagot és Inyt. A Tás azonban minden vadkacsát jelöl, azt is, akit sikerült a kisrókának elejteni, és azt a nagyobbat is, akivel a kis Vuk még nem bírt el.
Fekete István fajmegjelölő állatneveiben gyakran hangutánzó vagy hangfestő szavakat használ, s ezeket az elnevezéseket általánosítja, kiterjeszti az egész fajra. A Cin, az egér; a Csám, a disznó; a Mú, a tehén; a Csuri, a veréb, a Szí, a kígyó stb. általános „nemzetségi” elnevezése, de egyedi elnevezésük is. (Az Unka és az Uhu a hangutánzáson túl a békák és a baglyok egyes alfajainak tudományos elnevezése is.) A regényben természetesen a rókák nem tesznek különbséget béka és béka, bagoly és bagoly, vadkacsa és vadkacsa között, számukra e fajok egyedei teljesen egyformák, nem is törekednek megkülönböztetésükre. Azok az állatok, amelyek a történet szempontjából egyedileg is kisebb szerepet kapnak, azok azonban egyedi nevet is viselnek. Nyau és Vahur például nem a macskák vagy a kutyák nemzetségének a neve, hanem csak annak a macskának és kutyának, amelyik a vadász (azaz a Simabőrű) udvarában él.
2.
„Csele már ekkor Vuk előtt állt, és orruk összeért. A hold magasan járt az égen. A fák fagyos karjaikkal árnyékot szúrtak a hóba, és Hú, a bagoly is elhallgatott, mert megérezte, hogy valami édes pillanat repül át az erdőn.”
Fekete István egyedmegjelölő állatnevei általában csak a történetben főszerepet játszó rókákra vonatkoznak. A rókáknak több nemzetsége van, a történetben a ‛nemzetség’ fogalom a rókáknál csak Vuk családjára, családtagjai összességére vonatkozik. A hím rókák – Bark, Kag, Karak, Sut, Vuk – neveiben kivétel nélkül hátul képzett, ajakkerekítéses magánhangzók szerepelnek, s egy kivételével mindegyikben előfordul a „k” hang. Erőt, magabiztosságot sugalló rövid, többnyire egyszótagú szavak, s a történet elején az is kiderül, hogy Vuk nevét öregapjától kapta, aki első volt a vadászatban. Az író csak annyit írt a Vuk névről, hogy minden rókának félre kell állnia az útjából (a rajzfilm további feloldása: Vuk, azaz vadászom, utamból kotródj!) A „vu” talán a gyorsaságot, az ügyességet jelenti, viszont több szláv nyelvben hasonlóan hívják a farkast is.
Fekete István egyedmegjelölő állatnevei közül néhány a szereplő tulajdonságát is jellemzi. Sut, a farkatlan róka neve, a rókák között az utolsó, aki sunyi, alattomos, s aki mindenféle csúfságokat kiált Vukra és a többi rókára. A Sut a suta szóból keletkezett hangelvonással, de a név a róka jellemtelenségére is utal. Két nőstény róka neve szerepel a történetben Iny és Csele. Iny, Vuk anyja; Csele pedig Bark húga, Vuk párja. Mindkét névben elöl képzett, ajakréses magánhangzók szerepelnek, amelyek lágyságot és nőiességet tulajdonítanak viselőjüknek. Az ‛íny’ a szájüreg felső része, de a testrész kifejezésekben (pl. ínyére van) és továbbképzett szavakban (pl. ínyenc) is gyakori. Az elnevezés a gondos rókafeleséget jelöli. A csele régi magyar szó, a ‛csel’ szóval függ össze, jelentése ‛cselt vet, vagy elcsábít’. A csábítóan szép rókalány a történet végén lesz Vuk párja. (Érdekesség, hogy Csele egy másik klasszikus magyar irodalmi mű mellékszereplője is: Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényében Cselének hívják, az elegáns fiút, aki „gigerli” volt).
3.
„Vuk – mondta Karak –, a rókák népe rólad fog beszélni, és mától kezdve a magad ura vagy. Bátor vagy, mint a nagy Vuk volt, és nem kell tanácsot kérned senkitől. Ha akarsz, velünk maradsz, de ha új barlangot keresel magadnak, az is a te dolgod. Neked nem parancsol senki!”
Fekete István fajmegjelölő és egyedmegjelölő nevein kívül a Vuk című kisregényében még szerepel egy különös név is. A Simabőrű, akik közül néhány villámló bottal járja az erdőt és megöl vele bárkit, jóllehet az állat a közelében sincs, továbbá vaskarú csapdákat állít, amelyből szinte lehetetlen szabadulni. Ő a rókák örök ellensége, mert teleordítja az erdőt, és azt hiszi, hogy ott minden csak érte van; és elpusztíthat mindent és mindenkit, ha neki úgy tetszik. A rókák szabad nemzetségei azonban megtanulják azt, hogy hogyan lehet túljárni a Simabőrű eszén, mert az ő nemzetségeik erősebbek náluk. Még a legutolsó róka, a Sut is kiszabadul a csapdájából (igaz a farkát levágta az a gonosz szerkezet). Vuk találkozik testvérével is, akinek már nincs neve: rabként él a Simabőrű házában. Iny – akit megölt a Simabőrű – lányának is Iny volt a neve, most azonban Pannának szólítják. Vuk és Karak azonban kiszabadítják Inyt, Vuk pedig a maga útját járta, és annyi kellemetlenséget okozott a vadőrnek amennyit csak tudott.
Fekete István Vuk című népszerű regénye a történetet a rókák szemszögéből meséli el. A regényben szereplő emberek (jóllehet az író néhányat meg is nevez közülük) Vuk nemzetségében mind Simabőrűek, a sima itt ‛szőr nélkülit’, azaz ‛gonoszat’ jelent, akik a rókák számára érthetetlen módon viselkednek: gyilkolnak, pusztítanak a villámló bottal. A Simabőrűekkel szemben még az utolsó róka is különb, sőt Sut alattomosságát épp az ember csapdájának köszönhette. A Vuk nem hagyományos ifjúsági regény és nem is állattörténet, valójában egy fejlődésregény, amelyből kiderül, a főhős egyszerre üldöző és üldözött. A vadászat azonban nem azonos az öncélú öldökléssel, a rókák nemzetségei, amelyekben végül Vuk lesz a legnagyobb vadász, erkölcsileg lényegesen magasabb színvonalon állnak az embereknél, akik ormótlan két lábukon járnak azért, hogy megöljék a rókákat a bundájukért, hisz a „kétlábúaknak” olyan sima a bőrük, mint az Unkáknak, és fáznak, amikor kemény lesz a vizek háta.
A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával az 1970. június 23-án elhunyt Fekete István íróra és a kilencven éve, 1927. június 20-án született Dargay Attila grafikusművészre, rajzfilmrendezőre, a Vuk alkotóira emlékezett.
Kék virág Fekete István és Dargay Attila emlékének.
Fekete Istvánról és Dargay Attiláról az alábbi linkeken olvashatnak:
A kép forrása:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Esszé
Megjelenés: nevpont.hu 2017
