Fritz László, friedenliebi
jogász
1945-től Fejes László; Fritz (Fejes) László
Született: 1889. augusztus 1. Rónaszék, Máramaros vármegye
Meghalt: 1967. január 18. Kondoros, Békés vármegye
Család
Régi, 1694-ben magyar nemességet szerzett evangélikus családból származott. A család egykori, selmecbányai főtéri házát ma is Fritz-háznak hívják. Sz: Fritz Pál János (1842. júl. 15. Selmecbánya †1914. nov. 17. Petrozsény) kincstári főmérnök, bányafőnök, főbányatanácsos, bresztovszky Szűcs Mária (†1912). Féltestvére: Fritz Pál László cs. és kir. százados, MÁV-felügyelő; testvérei: Fritz Károly főbányamérnök, bányaügyi főtanácsos, cs. és kir. tartalékos tüzér hadnagy; ill. Mezey Rezsőné Fritz Margit, Binder Józsefné Fritz Mária és Csegezy Gyuláné Fritz Aranka. F: 1. bikfalvi és zágoni Fejes Julianna (†1939. nov. 18.). Örökbefogadott leánya: Fejes (Fritz) Margit (†1950. márc. 14.). Özvegy. 2. 1954–1967: Csótó Sára.
Iskola
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1913).
Életút
Kolozsvárott bíró (1913–1932), egyúttal a kolozsvári Luther Otthon igazgatója (1929–1930). Az erdélyi Országos Magyar Párt felkért szakértője, rendezvényeinek rendszeres előadója. Budapestre költözött (1932). Az Igazságügyi Minisztérium, majd a Miniszterelnökség Kisebbségi Osztályának szakelőadója (kúriai bírói rangban, 1932–1944). A II. világháború után, a Miniszterelnökség Nemzetiségi Ügyosztályára berendelt kúriai bíró (1945–1946), a Kúrián, majd a Legfelsőbb Bíróságon bíró (1946–1950. dec. 31.). Kényszernyugdíjazása után kitelepítették Hajdúhadházra (1951 nyara–szept.), majd – kérelmére – Kondorosra (1951. szept.-től; rehabilitációját a Belügyminisztérium elutasította: 1963).
A Libertas szabadkőműves-páholy tagja és a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy gyűjtőpáholy ítélőszékének elnöke (1946–1948).
Az Országos Luther Szövetség társelnöke (1945–1951), a Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes főügyésze és egyetemes presbitere (1949–1951), egyúttal az egyházi jogi főosztályának vezetője (1951). A budavári evangélikus gyülekezet tagja (1932-től). A két világháború között a Budapesten tanuló erdélyi magyar egyetemi és főiskolás fiatalokat segítő Népies Irodalmi Társaság tagja. A Magyar Revíziós Liga tagja.
A trianoni döntéssel Romániához került Kolozsvárott, mint kolozsvári magyar presbiter és püspöki tanácsos az evangélikus egyház helyzetével foglalkozott és kisebbségkutató tevékenységet fejtett ki. Kezdeményezte, hogy a Romániához került területek magyar evangélikussága önálló egyházat alapítson, azaz független legyen a magyarországi evangélikus egyházhoz tartozó barcasági és partiumi gyülekezetektől, ill. a szászokhoz tartozó kolozsvári egyházközségtől. Tevékenysége miatt több retorzió érte: a szászsebesi egyházkerületi fegyelmi bíróság fegyelmi eljárást indított ellene (1929. júl. 3.) valamint a kolozsvári presbitériumból való kizárással és jogainak megvonásával büntették. Kisebbségkutatóként elsősorban a két világháború közötti erdélyi magyarság területi megoszlásával, egyházi szervezeteivel, iskolaügyével, nemzetiségstatisztikai és népesedésviszonyaival, valamint az erdélyi magyar anyanyelvű zsidósággal foglalkozott. Budapesten, minisztériumi, ill. miniszterelnökségi szakértőként a magyarországi német kisebbség felelőseként, a náci befolyás ellen küzdött, a Szálasi-féle nyilas uralom alatt megtagadta a szolgálattételt: a nemzeti ellenállás tagjaként üldözötteket mentett.
A II. világháború után ismét aktuális kisebbségpolitikai-nemzetiségi kérdésekkel – pl. a bukovinai székelyek magyarországi betelepítése, a felvidéki magyarok helyzete, a béke-előkészítés kisebbségi vonatkozásai stb. – foglalkozhatott. A kialakuló diktatúrában 61 évesen kényszernyugdíjazták, nyugdíját megvonták, vagyonát elvették (korábbi ingatlanja már a világháborúban elpusztult, míg az összeomlás után a romániai rónaszéki nyári lakását is elvesztette). Többször kérvényezte rehabilitálását, ez azonban életében nem történt meg, a Belügyminisztérium nyilvántartásában, mint „megfigyelt” szerepelt (1958–1965).
Emlékezet
Rónaszéken született, 1932-ig Kolozsvárott, 1932-től 1950-ig Budapesten élt és tevékenykedett, 1951-ben Hajdúhadházra, majd félév után Kondorosra telepítették ki. Kondoroson hunyt el, a helyi evangélikus temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2009-ben). Idegennyelvű írásai Fritz Ladislas néven jelentek meg.
Elismerés
A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1939).
Szerkesztés
A kolozsvári Evangélikus Néplap szerkesztője (1921–1932). Az Erdélyi Magyar Évkönyv. 1918–1929 c. kiadvány társszerkesztője (1930). Budapesten, az Evangélikus Életet kiadó Országos Luther Szövetség igazgatója (1932–1944).
Főbb művei
F. m.: Az állam és az egyház viszonya Romániában. Az 1923-as alkotmány és a vallásügyi törvényjavaslat kritikája. (Magyar Kisebbség, 1923)
Az 1926. évi romániai parlamenti választások statisztikai keresztmetszete Erdély, Bánság és a kapcsolt részekre való különös figyelemmel. (Magyar Kisebbség, 1926)
Az 1927. júliusi parlamenti választások statisztikája. – Magyar lutheránus szuperintendencia. A romániai magyar evangélikus egyház megszervezésének története. 1921–1926. (Magyar Kisebbség, 1927)
Az 1927. áprilisi „népszámlálás” eredményei. – A nagyváradi római katholikus püspöki egyházmegye 1928. évi népességi statisztikája. (Magyar Kisebbség, 1929)
Az erdélyi magyarság lélekszáma és területi megoszlása. – Az erdélyi magyarság egyházi szervezeteinek tíz éve. – Az erdélyi magyarság iskolaügyének tíz éve. – A magyarság a nagyvilágban. (Erdélyi magyar évkönyv. 1918–1929. Szerk. is. Sulyok Istvánnal. Kolozsvár, 1930)
Az 1930. évi román népszámlálás parlamenti tárgyalásának anyaga. – A népszámlálási törvény és az ezzel kapcsolatos teendők ismertetése. – A népszámlálási törvény, a népszámlálási kérdőívek, a végrehajtási utasítás. (Magyar Kisebbség, 1930)
A Romániához csatolt magyar kisebbség helyzete. A magyar kisebbség sérelmei. (Magyar Külpolitika, 1938)
A Iorga-kormány „interimár-bizottságai” és a magyar nemzetkisebbség. – A közigazgatási választások eredményei. (Magyar Kisebbség, 1932 és 2000)
írásai a Danubian News c. lapban: A Few Links from the Chain of Sufferings of the Magyar Minority in Rumania. (1934)
Cultural Autonomy of the Széklers. (1935)
The Situation of the Hungarian Minority in Rumania. (1936)
The Situation of the Hungarian Minority Grows Worse from Year to Year under the Tatarescu Regime. (1937)
Professor Iorga in Nagyvárad. – The New Rumanian Suffrage Act and the Minorities. – Rumanian Elections and the Magyar Minority. – The Minorities and the Rumanian One-Party System. – Attitude on the Minority Question of M. Argetoianu, the Rumanian Premier Recently Dismissed from Office. – The Ukraninan National Minority in Rumania. – Extension of Cultural Zone in Rumania. – The „Re-Rumanianization” of the Széklers. – Uncertain Citizenship of Minority Inhabitants in Rumania. – The Postulates of Rumania’s Foreign Policy and Her Minority Policy. (1939)
New Rumanian Settlement Act. – Magyar Cooperative Societies in Rumania Deprived of Their Autonomy. – Sufferings of Magyars in Rumanian Frontier Zone. – What the Press Omitted to Mention about the New Rumanian Constitution. – The Minority Question as Interpreted by the Rumanian Government. – New Rumanian State Institution with a Capital of 1. 000. 000. Lei Established for Purpose of Financing State Purchases of Land and Colonization. – Latest Developments of Rumania’s Internal and Foreign Policy. – The Crisis in Rumania. – Feversticken Rumania. – Change of Trend in Rumania’s Internal and Foreign Policy. – Situation of Magyars in Rumania. – Recent Events in Rumania’s Home and Foreign Policy. (1940)
Rumania. – A Glimpse into Rumania’s Internal and Foreign Policy. – The Situation of Rumania. – The Rumanian Internal Situation Strained to Breaking Point. – Rumania’s Spiritual Disunion. (1941)
Excerpts from the Rumanian Official Gazette. – Official Rumanian Measures and Repeated Government Statements Dealing with Rumours of Revolutionary Activities in Rumania. – In Rumania Twenty-Two Offences Are Punishable by Death. – Divergence of Mentality between Rumanians for Adjustment of Property of Former Rumanian Denominational Schools. (1943)
Twenty-fifth Anniversary of Gyulafehérvár Resolution. – Seventy-fifth Anniversary of Promulgation of Hungarian Nationality Act of 1868. (1944).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016
