Kovács Alajos, dolányi
statisztikus
1943-tól Dolányi Kovács Alajos; Dolányi Alajos
Született: 1877. január 6. Gyöngyöspüspöki, Heves vármegye
Meghalt: 1963. április 14. Budapest
Temetés: 1963. április 23. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Római katolikus családból származott. Sz: Kovács Béla, Schmidt Róza. Háromszor nősült. F: 1. Schiller Anna (1881–1915. dec. 11.). Fia: Dolányi Lóránt, dr. Dolányi Tibor és dr. Dolányi Elemér. 2. Szalády Mária (1889–1935. szept. 24.). Fia: dr. Dolányi Géza jogász, ügyvéd, a venezuelai Mindszenty Római Katolikus Egyházközség megalapítója. 3. Rákosdi Teréz (†1966. dec. 22.).
Iskola
Középiskoláit Budapesten és Egerben végezte, az egri ciszterci gimnáziumban éretts. (1894), a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1898), az MTA tagja (l.: 1920. máj. 5.; kizárták: 1949. ápr. 13.).
Életút
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tisztviselője (1898–1924), a KSH igazgatója (1924–1928), elnöke (1928–1936). Az MTA Nemzetgazdasági Bizottságának előadója (1926–1945).
Magyarország és a magyar nemzetiségek 19–20. századi történetével, demográfiával foglalkozott, közreműködött az 1900. és az 1910. évi népszámlálások lebonyolításában, majd – részben tapasztalatai alapján – feldolgozta Magyarország 1900–1912 közötti népmozgalmának történetét. Az adatok alapján érdeklődése a magyarság sorskérdései felé fordult: a magyarság és a nemzetiségek demográfiai alakulását, az egykézés társadalmi hatásait, a magyar munkásság életkörülményeit és azok népesedési összefüggéseit vizsgálta. Részt vett a választójogi reformok statisztikai előkészítésében, majd az összeomlás után vezető szerepet játszott a magyar békedelegáció érvelését alátámasztó statisztikai anyagok összeállításában. Statisztikai dolgozatait népszerű formában, többnyelvű kiadványokban, füzetekben, brosúrákban is kiadta, hogy meggyőzze az európai közvéleményt a magyar álláspontról. A trianoni békediktátum után folytatta a kialakuló utódállamok nemzetiségi viszonyait történeti szempontból bemutató tudományos dolgozatait és feldolgozta Csonka-Magyarország nagyobb városainak (pl.: Debrecen, Győr, Pécs stb.) népmozgalmi alakulását.
Az I. világháború és a magyarság tragédiája után kezdte vizsgálni a hazai zsidóság népmozgalmának alakulásait, s megállapításait A zsidóság térfoglalása Magyarországon (1922) c. nagy vihart kavart munkájában tette közzé. Megállapította, hogy a zsidóság létszámának kiegyezés utáni exponenciális növekedése nem járt a magyarságba „simulással”. A magát túlnyomó többségben magyarnak valló zsidó származásúak lelkileg zsidók maradtak. A világháború alatt és az összeomlás után a zsidók megmutatták igazi arcukat: az őszirózsás forradalom és a bolsevik diktatúra vezetői szinte kivétel nélkül zsidók voltak. Kovács Alajos elsők között fogalmazta meg a kommunisták és a zsidóság közötti nem létező összefüggéseket. A valóban zsidó származású kommunista vezetőknek természetesen nem volt közük az izraelita hitfelekezetekhez, sőt minden kapcsolatot megszakítottak hittársaikkal. Az asszimilálódó zsidóság igen kis százaléka csatlakozott a forradalmi mozgalmakhoz (annál többen voltak azok, akik katolizáltak és konzervatív nemzeti érzelmű magyaroknak vallották magukat, sőt a proletárdiktatúra áldozatai között igen sok zsidó áldozat is volt, ezt Kovács Alajos is kénytelen volt elismerni – igaz relativizálta az ilyen áldozatok számát). Későbbi munkáiban is tendenciózusan tárgyalta a zsidóságnak a magyar gazdasági és szellemi életben betöltött szerepét, írásaival támogatta a numerus clausust (1920. évi XXV. törvénycikk), műveit használták fel a zsidótörvények (I. zsidótörvény, 1938. évi XV.; II. zsidótörvény, 1939. évi IV. és III. zsidótörvény 1941. évi XV. törvénycikk) statisztikai megalapozására. A II. világháború után, népellenesség vádjával a budapesti Népbíróság két év börtönbüntetésre ítélte (1947).
A nyelvi játékok nagy kedvelője volt, gyűjtötte a palindromokat (= olyan mondat, ami visszafordítható is, s ugyanúgy olvasható; pl.: Géza, kék az ég!) Lápi Pál néven, egy kis füzetben, 380 palindromot adott ki; élete végéig több mint 1500 ilyen mondatot alkotott.
Emlékezet
Gyöngyöspüspökiben született, középiskoláit Budapesten és Egerben végezte, munkássága a fővároshoz kötődik. Budapesten (lakásai: II. kerület Margit körút 50.; II. kerület Keleti Károly u. 5. és XIII. kerület Kresz Géza utca 53/b) élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004). Hagyatéka a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Könyvtárába került. Fiai kivándoroltak Venezuelába, Caracasba. Francia nyelvű írásai Aloyse Kovács, angol nyelvű dolgozatai Aloysius Kovács, német nyelvű tanulmányai Alois Kovács néven jelentek meg.
Elismertség
A Magyar Statisztikai Társaság elnöke (1935–1937), t. tagja (1937–1944), az Országos Statisztikai Tanács másodelnöke. A Magyar–Német Társaság társelnöke (1940–1945).
A Nemzetközi Statisztikai Intézet tagja (1927-től); a Finn, a Német és a Mexikói Statisztikai Társaság t. tagja.
Elismerés
A szegedi Ferenc József Tudományegyetem t. doktora (1926).
Corvin-koszorú (1930).
Főbb művei
F. m.: A magyarság száma 1897 végén. (Közgazdasági Szemle, 1898)
Ausztria népmozgalma az 1891–1896. években. (Közgazdasági Szemle, 1899)
A Magyar Korona országainak 1900, 1901. és 1902. évi népmozgalma. (Bp., 1905; franciául és németül is)
A magyar szent korona országainak 1900. évi népszámlálása. X. Végeredmények. Bud Jánossal és Buday Lászlóval. (Bp., 1909; franciául és németül is)
A bányászat és nagyipar hatása a magyarosodásra. – A kivándorlás statisztikai oka. (Közgazdasági Szemle, 1909)
A belső vándorlások Magyarországon. (Közgazdasági Szemle, 1910)
Az 1910. évi népszámlálás eredményei. (Közgazdasági Szemle, 1911)
Zala vármegye népességi viszonyai. (Zala megyei almanach, 1911)
Népesedésünk újabb jelenségei. (Közgazdasági Szemle, 1912)
A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. I. és III–VI. köt. Többekkel. (Bp., 1912–1920; franciául és németül is)
A magyarság és a nemzetiségek erőviszonyai. (Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1913 és külön: Bp., 1913)
Az egyke elterjedése. (Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1913 és külön: Bp., 1913)
Az egyke és a katolikusok. (Magyar Kultúra, 1913)
A magyarországi munkások morbiditása és mortalitása. (A Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesületének kiadványai. 27. Bp., 1914; németül: Die Morbidität und Mortalität der Arbeiter in Ungarn. Jena, 1914)
Az oláhok újabb szaporodása. (Magyar Szövetség, 1914)
Die Ergebnisse der Volkszählung vom Jahre 1910 in Ungarn. (Archiv für Soziale Hygiene und Demographie, 1916)
A magyar népszámlálás anyanyelvi adatainak hitelessége. (Bp., 1919)
Magyarország népességének fejlődése a török uralom megszűnte óta. (Budapesti Szemle, 1919 és külön: Bp., 1919; franciául: Développement de la population de la Hongrie depuis la cessation de la domination turque. Bp., 1919)
Ellenérvek a cseh, a román és a szerb területi követelésekkel szemben. (Bp., 1919; angolul, németül és franciául is)
Életképes-e a román uralom Magyarország keleti felében? (Bp., 1919; angolul, németül és franciául is)
A protestánsok száma és helyzete a románok által követelt 26 keleti vármegyében. (Bp., 1919)
Egy helyett három nemzetiségi állam. (Bp., 1919; 2. kiad. 1921; mindkét kiadás angolul, németül és franciául is)
Les peuples de la Hongrie. (Question de l’Europe Orientale. 1. Paris–Bp., 1920)
Au lieu d’un, trois états de nationalité. (Question de l’Europe Orientale. 2. Paris–Bp., 1920)
Nemzetiségi viszonyaink kialakulása az utolsó két században. (Magyarország ismertetése. Előadássorozat. 9. A Szabad Lyceum kiadványai. 27. Bp., 1920)
A Magyarország részére megállapított határ nemzetiségi és földrajzi szempontból. – A megcsonkított Magyarország. (Magyar Közigazgatás, 1920)
A román memorandum statisztikai adatainak megcáfolata. (A magyar békeküldöttség jelentése. I. köt. Bp., 1920)
Magyarország népességi statisztikája 1910-ben. (Magyar Statisztikai Közlemények. 64. köt. Bp., 1920)
Csonka-Magyarország vallási statisztikája. – A katholicizmus veszedelme. (Katholikus Szemle, 1920)
Népünk nyelvismerete. 1–2. (Budapesti Szemle, 1921 és külön: Bp., 1921)
The Development of the Population of Hungary since the Cessation of the Turkish Rule. (East European Problems. 13. London–New York–Bp., 1921)
The Transylvanian Question. Ajtay Józseffel és Jancsó Benedekkel. (East European Problems. 15–18. London–New York–Bp., 1921)
Peoples of Hungary. (East European Problems. 21. London–New York–Bp., 1921)
Three Nationality States instead of One. (East European Problems. 26. London–New York–Bp., 1921)
Hogyan hamisították meg a románok a magyar statisztikát a békekonferencián? – Külföldi népszámlálások eredményei. – Népesedésünk 1920-ban. (Társadalomtudomány, 1921)
A zsidóság térfoglalása Magyarországon. (Bp., 1922)
Magyarország néperejének újjászületése. (Az Országos Stefánia Szövetség és az Anyák és Csecsemők Védelmére kiadványai. 24. Bp., 1922)
Csonka-Magyarország népessége. (Földrajzi Közlemények, 1922)
Néhány európai állam népszámlálása. (Föld és Ember, 1922)
A választójogról. (Társadalomtudomány, 1922)
Az 1920. évi népszámlálás. I. (Bp., 1923)
Az egyke és a népszaporodás. – A magyar nyelvismeret és az írni-olvasás tudás fejlődése 1910 óta. (Magyar Statisztikai Szemle, 1923)
Magyarország megcsonkítása és Olaszország. (Földrajzi Közlemények, 1923)
Fényes Elek statisztikai munkássága. – Nyíregyháza város népességének fejlődése. A háború hatása népesedési és közegészségügyi viszonyainkra. (Statisztikai Szemle, 1924)
Az egyke kérdéséhez. (Társadalomtudomány, 1924)
Nemzetiségi erőviszonyok a történeti Magyarországon. (Klebelsberg Emlékkönyv. Bp., 1925)
A magyar választójogi reformok számszerű hatása. (Társadalomtudományi füzetek. 1. Bp., 1925)
A Magyar Szent Korona országainak 1901–1915. évi gümőkórhalálozása. A bevezető tanulmányt írta K. A. (Magyar statisztikai közlemények. Új sorozat. 62. Bp., 1925)
Adatok egy kevéssé ismert nyelvjárásszigetről. A Veszprém járási Peremarton, Berhida és Kiskovácsi községek népnyelve. Tanulmány. (Szeged, 1925)
A népesség fejlődése Magyarországon az utolsó félszázad alatt. – Buday László emlékezete. – A halvaszületések, koraszületések és csecsemőhalandóságok statisztikájának egységesítése. – Magyarország népmozgalma vallásfelekezetek és nemzetiségek. szerint. (Magyar Statisztikai Szemle, 1925)
Buday László. (Földrajzi Közlemények, 1925)
Értelmiségünk nemzeti jellegének biztosítása. Tanulmány. (Bp., 1926)
Les données de nationalité du recensement du Royaume des Serbes, Croates et Slovènes. (Revue de la Société Hongroise de Statistique, 1926)
Lakásviszonyaink a közegészségügy szempontjából. 1–2. (Magyar Statisztikai Szemle, 1926 és újraközlés: 1990)
Debrecen lakosságának összetétele. (Magyar Statisztikai Szemle, 1927)
A nyelvismeret, mint a nemzetiségi statisztika ellenőrzője. 1–2. – A születések csökkenése. – Pécs lakosságának összetétele. (Magyar Statisztikai Szemle, 1928)
Le problème de la statistique des nationalité. Réponse à un article roumain. (Journal de la Société Hongroise de Statistique, 1929)
Miskolc lakosságának összetétele. – A nevek és a névváltoztatások statisztikája. – Budapest és Bécs idegenforgalma. – Földmíves népünk házassági termékenysége. – Jugoszlávia új közigazgatási beosztása. (Magyar Statisztikai Szemle, 1930)
A népszámlálás előzetes eredményei. (Magyar Statisztikai Szemle, 1931)
Szolnok város népességének összetétele. (Magyar Statisztikai Szemle, 1932)
Aperçus des résultats du recensement hongrois de 1930. (Journal de la Société Hongroise de Statistique, 1933)
Eger város statisztikai megvilágításban. Többekkel. (Magyar Statisztikai Szemle, 1933)
Városaink lakóházainak építési anyaga. (Városi Szemle, 1934)
Buday László emlékezete. (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. 22. köt. 12. Bp., 1935)
A budapesti választások eredményei a világháború óta. Tanulmány. 3 táblával. (Bp., 1935)
A budapesti választások eredménye a világháború óta. 3 térképpel. (Városi Szemle, 1935)
Le sort des Hongrois de Transylvanie. (Journal de la Société Hongroise de Statistique, 1935)
A németek helyzete Csonka-Magyarországon a statisztika megvilágításában. (Bp., 1936)
A tótok helyzete Csonka-Magyarországon a statisztika megvilágításában. (Bp., 1936)
Az egyke pusztítása a Sárközben. (Magyar Statisztikai Szemle, 1936)
Az erdélyi iparosok és kereskedők nyelvismerete a régi Magyarországon. (Magyar Statisztikai Szemle, 1937)
Városaink egymásközti népcseréje. (Városi Szemle, 1937)
A magyarság jövője. (Az Országos Nemzeti Klub kiadványai. 22. Bp., 1938)
A csonka-magyarországi zsidóság a statisztika tükrében. (Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga kiadványa. Bp., 1938)
A magyar–tót nyelvhatár változásai az utolsó két évszázadban. (Századok, 1938)
Száz év Fejér vármegye községeinek népesedéstörténetéből. (Magyar Statisztikai Szemle, 1938)
A házassági megegyezések tulajdonképpeni számszerű hatása. (Budapesti Szemle, 1938)
Lakáskínálat és lakáskereslet Budapesten. (Városi Szemle, 1938)
Kassa népességének fejlődése és összetétele. (Magyar Statisztikai Szemle, 1939)
Az erdélyi magyarság és a román „statisztika”. (A Magyar Nemzetbiológiai Társaság kiadványai. 2. Az Egészségpolitikai Társaság kiadása. 1–2. kiad. Bp., 1940; németül: Das Ungarntum in Siebenbürgen und die rumänische „Statistik”. Bp., 1940; olaszul is)
Erdély néprajzi képe. (A Magyar Nemzetbiológiai Társaság kiadványai. 3. Az Egészségpolitikai Társaság kiadása. Bp., 1940; németül és olaszul is)
Magyarország népe és népesedésének kérdései. Tanulmányok az 1930. évi népszámlálás köréből. (A Magyar Statisztikai Társaság kiadványai. 16. Bp., 1941)
Thirring Gusztáv emlékezete. (Magyar Statisztikai Szemle, 1941; németül: Journal de la Société Hongroise de Statistique, 1941)
A keresztény vallású, de zsidó származású népesség a népszámlálás szerint. (Magyar Statisztikai Szemle, 1944)
A nemzetiségi statisztika problémája. (Magyar Kisebbség, 2002)
Lápi Pál álnéven: 380 visszafordítható mondat. Indul a kutya, s a tyúk aludni mintájára. Szórakoztatásul és mulattatásul az ifjúságnak s a felnőttek közül a szójátékok és a derűs életfelfogás kedvelőinek. Kigondolta L. P. (Bp., 1922).
Irodalom
Irod.: Pécsi Albert: K. A.: A zsidóság térfoglalása Magyarországon. (Földrajzi Közlemények, 1922)
Túri Béla: K. A.: A zsidóság térfoglalása Magyarországon. – Kamocsay Jenő: K. A.: Magyarország néperejének újjászületése. (Katholikus Szemle, 1923)
Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. (Bp., 1935)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–IV. köt. (Bp., 1940)
A Statisztikai Hivatal elnökei. 1867–1989. Szerk. Íjgyártó Bálint Istvánné és Reisz László. (Bp., 1990)
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. (Bp., 2001).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016
