Lazarits Jenő
orvos, sebész
                Született: 1911. december 13. Alsódabas, Pest vármegye        
                        Meghalt: 1976. április 15. Budapest        
                        Temetés: 1976. április 26. Budapest                
        Temetési hely: Megyeri úti temető
        		        
                
Család
Sz: Lazarits Miklós tanító, Jávorszky Lujza. F: Balogh Margit.
Iskola
Elemi iskoláit Alsó- és Felsődabason végezte, Újpesten éretts. (1930), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1936), sebész szakorvosi vizsgát tett (1940?), az orvostudományok kandidátusa (1966). Az MLEE általános tagozatán végzett (1966).
Életút
A budapesti Szent István Kórház gyakornoka (1936–1937), az újpesti Károlyi Sándor Kórház Belgyógyászati Osztálya (1937–1940), Sebészeti Osztálya segédorvosa (1940–1941). A Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinika műtőorvosa, egy. tanársegéde (1941–1945), ismét a Károlyi Sándor Kórház Sebészeti Osztálya klinikai adjunktusa (1945–1950), az újpesti, ill. budapesti Árpád Kórház igazgató főorvosa és a Sebészeti Osztály osztályvezető főorvosa (1950–1953), a Károlyi Sándor Kórház, ill. az Egyesített Újpesti Kórházak igazgató főorvosa (1953–1976).
Hasi és gyomorsebészettel, ill. baleseti sebészettel, azok szövődményeivel és a traumatológiai rehabilitáció kérdéseivel foglalkozott, alapvetően új eredményeket ért el a cukorbetegség szövődményeinek sebészi megoldásai terén. Kutatási területei: rosszul gyógyult végtagtörések műtéti problémái; belgyógyászati traumatológiai sérülések gyógyítása; balesetek következtében kialakult mellékvesekéreg-elégtelenség és ezzel összefüggő akut epe, gyomor, vékony- és vastagbélbetegségek műtétei és azok szövődményei; epekő és epeúti kövek mikroflórája.
Emlékezet
Alsódabason született, iskoláit is ott és Felsődabason végezte. Újpesten (= 1950-től Budapest IV. kerület) telepedett le, a Dessewffy utca 11-ben lakott. Budapesten hunyt el, az újpesti Megyeri úti temetőben nyugszik.
Elismerés
Kiváló orvos (1959), Munka Érdemrend (arany).
Főbb művei
F. m.: Elülső gátorba áttört gennyes mellhártyagyulladás. (Orvosi Hetilap, 1944. 8.)
 Háborús sérülések utáni vérzések és ellátásuk. (Orvosi Hetilap, 1944. 10.)
 A szigmabélsérülések ellátásáról. (Orvosi Hetilap, 1946. 3.)
 Bevált carbunculus-kezelés. (Orvosi Hetilap, 1948. 36.)
 Rosszul gyógyult, kettős alkarcsonttörések gyógyításáról. (Magyar Sebészet, 1951)
 Ileitis terminalis. Major Zsuzsannával. (Orvosi Hetilap, 1951. 12.)
 Gyermekkori felkarcsont supracondyler-törések ellátásáról. (Magyar Sebészet, 1954)
 Über einige praktische Fragen der Venenthrombose. (Wiener Medizinische Wochenschrift, 1956)
 A visszértrombózis gyakorlati kérdései. Horn Zoltánnal. (Orvosi Hetilap, 1956. 38.)
 Die Behandlung des Diabetes bei chirurgischen Komplikationen. (Zentralblatt für Chirurgie, 1959)
 Sztereoröntgen-felvételek alkalmazása a baleseti sebészetben. (Magyar Radiológia, 1959)
 Hegesedő idült pajzsmirigygyulladásról. Riedel-féle golyva. (Magyar Sebészet, 1959)
 A poszttrombotikus oedemák kezelése panthesinnel és hyderginnel. Alánt Oszkárral és Horn Zoltánnal. (Orvosi Hetilap, 1959. 2.)
 Hyperthyreosis szerepe a mellékvesekéreg-elégtelenség létrejöttében. Alánt Oszkárral. (Orvosi Hetilap, 1959. 18.)
 Az epe mikroflórájának vizsgálata epeköves betegekben. Rózsa Máriával. (Orvosi Hetilap, 1961. 38.)
 Sebészi szövődmények korszerű kezelése cukorbetegeknél. Kand. értek. (Bp., 1965)
 A mechanikus vékonybél-ileus korai diagnosztikája. Horváth Sándorral és Nagy Sándorral. (Orvosi Hetilap, 1971. 6.)
 Chirurgie bei Diabetes. Monográfia. Alánt Oszkárral és Kothe Wernerrel. (Bp., 1973). 
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1976. ápr. 21.).
        Szerző: Kozák Péter
        Műfaj: Pályakép
        Megjelenés: nevpont.hu 2016