Bacsányi polgártárs vigyázó szemei
Hajdanában, egy tudós társaság alakult Kassán, amely Magyar Museum címen egy időszakonként megjelenő munka kiadásába fogott. Jó Bacsányi uram – kinek nevét újabban Batsányi néven is jegyzik – tudatában volt annak, hogy más nemzeteknél, külországban mennyire fontosak a tudományoknak és a hazai nyelvnek előmozdíttatására szánt hetenként vagy hónaponta kibocsájtott ily’ írások. Az efféle gyűjtemények, főként ha válogatott jó darabokból állanak, mind a nemzetnek kedvet adnak az olvasásra, mind az íróknak alkalmat szolgáltatnak holmi, s nem közönséges ismeretségre. Jó Bacsányi uram nagy gondot fordított folyóirata tökéletesbítésére, reménylette, hogy idővel a Magyar Museum az idegen journálok versenyében is megállja majd’ a helyét, s a bécsi lapok honi lelkes olvasói is felfedezik majd nemzeti buzgalmukban az első magyar nyelvű literaturai lapot.
Akkortájt, egy tudós társaság, amely a honi nyelv és literatura barátjaiból állt, Kassán Magyar Museum címen egy időszakonként megjelenő munka kiadásába fogott. Jó Bacsányi uram a gallus revolúció hatására egy nyolcsoros poémát közölt A franciaországi változásokra címmel. A versezet Novák István cenzor uram jóváhagyásával a Magyar Museum egyik füzetében kinyomtatott és mind Magyarországban, mind Erdélyben széles körben árusíttatott. A tekintetes és nemes Sáros vármegye azonban a magas kormányszék előtt e füzetet oly’ veszélyes és gyűlölködő módon festette le, hogy Bacsányi redaktor uram ellen elfogató parancs kiadatott. Jó Bacsányi uram nagy gondot fordított mentőírása tökéletesbítésére, reménylette, hogy Sándor Leopold főherceg nádor királyi fensége – a boldog emlékezetű József nádor testvére – meggyőzetik arról, hogy a sokszor említett füzetben található kicsiny írás – akárcsak a többi másik darab – közlése nem skandálum, hisz cenzor uram által’ engedélyeztetett:
Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
Azon időben Kassán egy tudós társaság – amely megpróbálta összegyűjteni a honi kultúra legjelesebb képviseletét – vezetője, jó Bacsányi uram, apológiájában, kiállt a Magyar Museum címen megjelenő időszakonkénti munka kiadása mellett. Bacsányi redaktor uram úgy vélte, hogy nem csupán egyetlenegy, a vármegye által csalárd módon veszélyesnek lefestett füzetről van szó. Boldog emlékezetű József királyunk legbölcsebb ítélete volt, hogy a különbféle journálok akadálytalanul elküldessenek az előfizetőikhez, mintsem azok néhány gonoszul magyarázható szók miatt elragadtassanak. Ellenkező esetben a vélemények nyilvános kifejtése mérhetetlenül megsértetik, s az egész sajtó intézményének léte kétségbe vonatik. Redaktor uram nagy gondot fordított mentőírásában álláspontja minél tökéletesb’ kifejtésére, mert egy mindenütt az egész Magyarországban és Erdélyben árusított mű elnyomását kívánta maga mentésében is megopponálni.
Hajdanában, egy tudós társaság alakult Kassán, amely Magyar Museum címen egy időszakonként megjelenő munka kiadásába fogott. Az első magyar nyelvű literaturai lap második évfolyamában megjelent nyolcsoros szentencia okán jó Bacsányi uram ellen eljárás indíttatott, ám Sándor Leopold főherceg nádor királyi fensége a redaktort jóhiszeműsége miatt a vádak alól felmentette. Nemsokára azonban zord idők köszöntöttek a magyar nyelv megjobbításáért küzdő honfiak kicsiny csapatára. A Magyar Museum sorsa bevégeztetett, a kassai tudós társaság tagjai szétszéledtenek, maga Bacsányi redaktor uram újabb poémái miatt állását veszíté, majd igaztalanul megvádoltatott azzal, hogy Martinovics apát uram titkos társulata tagjává szegődött: ezért a kufsteini várbörtönben nehéz vasak közé került. Nemes Bacsányi uram – ki a polgártárs szót is megalkotá – az az író volt, aki egyedül a közjó szeretetétől, csupán hazája iránti buzgalmától vezettetve – félretéve anyagi boldogulását – tevékenykedett. Nyelvünk megbecsüléséért, nemzetünk szabadságáért küzdött honunkban és száműzetettségében is. Tolla révén mindörökre emlékezetünkben él, míg szabadságunk hazánkban megtartatik!
A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával Batsányi Jánosra és A franciaországi változásokra című versére emlékezett.
Kékvirág Batsányi János emlékének.
Batsányi Jánosról az alábbi linkeken olvashatnak:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Esszé
Megjelenés: nevpont.hu 2016
