Midőn elítéltetése felolvasása után a hadi törvényszék elöl elvezették, a nemes gróf inasa, Németh János azonnal kocsiba ült, s a borzasztó hírrel egyenest a Cziráky-házba, a grófnéhoz hajtatott. Az asszony azt reményelte, hogy az első magyar miniszterelnök legfeljebb néhány év büntetéssel számolhat, vagy ha többel is, idővel, amnesztiával szabadul. Az iszonyatos ítéletet, a kötél általi kivégeztetést, azonban másnap reggel 6 órakor végre kellett hajtani. A nemes asszony minden közbenjárási kísérlete megcsalatott, mindössze annyit sikerült elérnie, hogy a gróf öt percre láthatta hitvesét, ám gyermekei végső látásától megfosztatott! A miniszterelnök felesége jó néhány évvel ezelőtt műkedvelő színjátszó társulat tagjaként alkalmi teátrumi előadásban lépett fel, s az élethű szerephez maroknyi tompa kellék tőr kívántatott. Otthonukban más fegyvert nem lelt, így hát utolsó találkozásukkor ezt a kicsiny, kendőjébe rejtett tőrt nyújtotta át halálraítélt urának…

„Mondja meg kérem Kempen tábornok Úrnak, hogy kéretem Őt, lövessen agyon engemet, feleségemnek pedig adjon még egyszer engedelmet meglátogatni!“

(Gróf Batthyány Lajos Kanzler hadbírónak, 1849. október 5.)

Midőn elítéltetése felolvasása után a hadi törvényszék elöl elvezették, reményét fejezte ki, hogyha már meg kell halnia, legalább a halál módját változtassák agyonlövésre. Kérése határozott elutasítása után eltökélte magát: öngyilkosságba menekül az akasztás gyalázatától. Az őrök egész éjen át a szobában, ágyához közel őrizék, kora reggel még úgy tűnt, a nemes gróf mély álomba merült. Az egyik foglár ébresztgeté, s miután a takarót a miniszterelnökről fellebbentette, eszméletlenül látta őt feküdni megaludt vérében. A halálraítélt egyik kezében vánkosát tartotta, másik kezében egy rövidke tőrt markolt szorosan. Az orvosi vizsgálat kimutatta, hogy egy szúrás a nyakán oly mély volt, amint csak a kicsiny tőr keresztvasa engedé, de ütőeret szintúgy nem talált, mint egy másik a karján, s egy harmadik, mely szíve mellé fúródott. A közelben álló őrök egész éjen át a gyötrelmes fájdalomnak és borzalmas kínoknak egy panaszszavát sem hallották a szörnyű műtét alatt e vasakaratú férfiún. Ha a kezét vérvesztés következtében beállott ájulás meg nem lankasztja, halálig marcangolja magát…

Midőn a halálraítéltet saját vérében, saját matracán fekve megtalálták rögtön hívták a szomszédos cellában szintén fogva tartott Balassa János sebésztudort. A professzor, miután enyhíté a nemes gróf fájdalmait, közölte, hogy a kivégeztetést a sebek miatt végrehajtani nem lehet, de nem is szükséges: a beteg életereje a nagy vérvesztés miatt kimerült, s néhány óra múlva magától kialszik. De volt rá gondjuk, hogy a halál idő előtt ki ne ragadja kezeikből bosszú-áldozatukat! Beé Antal osztrák katonaorvos utasítást adott, hogy izgatószerekkel néhány órára hosszabbítsák meg a kialvó életet! A miniszterelnököt a nagy vérvesztés következtében többször beállott ájulástól az izgatószerek mindannyiszor eszméletre hozák, ámde csak addig, amíg az újabb terminus, este hat óra be nem következék. A nemes grófot mindenképpen még aznap ki kellett végezni, a reggel hat órai ítélet azonban kis ideig elhalasztatott, Kempen altábornagy parancsára kötél helyett lőpor és golyó használtatott…

Midőn a halálraítéltet újra eszméletre hozák, s az újabb végső óra elérkezett, egy huszonnégy emberből álló vadász (gránátos) szakasz a fogházba vonult, hogy átvegye és négyszögbe vezesse a nemes grófot. A négyszög által zárt sor élén elöl ment Karger Károly foglár, utána az elítélt. Az első magyar miniszterelnök sebei az újabb halál időpontra sem gyógyultanak, alig támolyogva a mellette lépdelő Ungváry György ezredlelkészbe kapaszkodott, másik oldalán Beé Antal az erőszakkal életben hagyó katonaorvos haladt, akinek segítését a halálra ítélt eltaszítá. A pesti Újépület Fapiaczra néző északi oldalán még néhány éve is akácz fasor virágzott, de két fa egymástól a többinél távolabbra álltanak. E két fa között volt a kivégzés helyszíne. Az ítélet felolvasása után a kísérő pap az egyik, a katonaorvos a másik oldalon távozott a fekete pantallóba és fehér mellénybe öltöztetett gróf mellől, kinek szemei beköttettek. A felállított katonák sorai közül öt vadász lépett elő töltött fegyverekkel, majd elfoglalák helyöket szemben az elítélttel. A nemes gróf féltérdre bocsátott, leemelé ezüsttel hímzett kék házisapkáját – mások viszont határozottan úgy tudják, hogy letépé szemeiről a kötést! – s amennyire csak aléltsága engedé hangosat kiáltott: – Allez Jäger! Éljen a Haza!

Midőn a halálraítélt féltérden állt a vezénylő tiszt jelt adott. A jel elsődleges utasítás szerint ezúttal hangos vezényszó helyett csak kivont karddal való intésből állt. Az első intésre az öt vadászból három szólíttatott, a második intésre a három vadász célzott, a harmadik intésre három lövés dörrent. Mindhárom golyó talált: az egyik a homlokába, kettő a mellébe fúródott. Az első miniszterelnök alig egy percnyi halálküzdelem után hátrabukott. Magyarország törvénytelenül kivégzett törvényes kormányfője kivégzőosztag előtt, por és golyó által bevégezte életét. Az első miniszterelnök golyó ütötte holtteste, az előírtaknak megfelelően, három órát hevert egy katonai négyszög közepén…

„Az ilyen, felette súlyos bűnténynél, mint amilyen Batthyány grófé a legnagyobb fontosságú, hogy a megtorlás azon büntetés által történjék, amelyet a törvény ilyen esetekre meghatároz, anélkül hogy idétlen és rosszul értelmezett mellékes szempontok által eltérésekre csábíttatni hagynánk magunkat!“

(Haynau elégedetlen levele Kempen altábornagyhoz, miután tudomására jutott, hogy az akasztás „idétlen“ szempontok miatt elmaradt, 1849. október 7.)

Majd’ napra pontosan három évvel az első miniszterelnök újratemetése előtt, 1867. június 8-án, a koronázási nap estéjén, fényárban úszott a főváros, s egy történelmi nap glóriája sugározta be az akkor már lassan világvárossá előlépő Pest pompás palotáit. Majd’ minden belvárosi ház ragyogón világított, ablakaik hívogatóan pazarul fénylettek, csupán egy előkelő úri lakás ablaksora maradt vaksötétben. Hirtelen fiatalok kis csoportja állt meg a komor épület előtt. – Ki lehet az, aki zárt redőnyökkel tüntet nemzetünk dicső örömünnepén? – Ki lehet az a megátalkodott, aki a mai napon nem tart velünk? – kiabálta a felháborodott tömeg.

A zsaluk mögött, a Cziráky-házból (Hatvani utca, ma: Kossuth Lajos utca) a Színház térre (ma: Vörösmarty tér) költözött fekete ruhás asszony, új otthonában épp rég elhalt ura ruháit rendezgette: egy fehér ruhás vászon mellényt, középen és bal oldalán golyó ütötte lyukakkal, egy fekete, térdnél erősen gyűrött pantallót és egy ezüsttel hímzett kék házisapkát…

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával – korabeli híradások alapján – a törvénytelenül elítélt és kivégzett első törvényes magyar miniszterelnökre, németújvári gróf Batthyány Lajosra emlékezett.

Kék virág az első magyar miniszterelnök emlékének.

Batthyány Lajosról az alábbi linkeken olvashatnak:

http://www.nevpont.hu/view/2555

http://www.nevpont.hu/view/11719