Badár Balázs korsós mester
Jó százötven éve, a Mezőtúr környéki tanyákon híre terjedt, hogy egy nyurga, tízéves kislegény agyagból különös figurákat gyurmál. Szegény béres gazda fia volt, iskolát alig két évig járt, hamar dologba került. Nyáron disznópásztorkodott, télen kazlakat őrizett, épp’ megerősödött, hát napszámba küldték. Pihenő idején, mikor társai aludtak, a kisember nedves agyagot keresett, tehenet, kutyát más figurát formázott belőle. Bizony csuda dolgokat láthattak a szájtáti tanyai népek, de még az urak is!
Jó fazekas lesz a gyerekből, gondolta apja, elvitte hát Túrra, Szappanos István uramhoz, hogy korsósnak tanuljon. Azonban Szappanos István, sőt nemsokára Idős Vargha János is hamar kifogyott a tanítanivalókból. Mindkét mester belátta, hogy a fiatalember korongolni már épp’ úgy tud, ahogyan maguk is, virágozni, díszíteni viszont már sokkal jobban! A nyugtalan korsós inas így hát magát okította tovább: különös formákat, díszeket figyelgetett régifajta edényeken, magaalakította vonalak és minták kerültek ki keze alól. Bizony messze földről jártak csodát látni úri népek, de még előkelőbb uraságok is!
Jó ideig Badár Balázs – történetünk főhőse – kettős életet élt. Nyáron gazdasági munkákon napszámos volt, késő ősztől korongozott. Kedvére csinálgatott becsesebb munkákat is, jóllehet első edényei alig különböztek a többi mezőtúri fazekas alkotásától. 1878-ban azonban fogadásból, fölrakottdíszű (rátétes), zöldmázú, magyaros virágzású kulacsot készített. A frissen házas, korsós legény a siker hatására döntő elhatározásra jutott: Túr Újváros nevű részén új otthont épített, ahol műhelyt is berendezett. Bizony különös volt ez akkortájt, régi mintákkal készített használati tárgyakkal is csuda dolog volt fenntartani egy korsós műhelyt, hát még újdíszű, uraságok szeszélyétől függő edényekkel!
Jó sokáig úgy tűnt, hogy az óvatosan „figyelmezőknek” lesz igazuk. A korsós mester műhelye állandó anyagi gondokkal küzdött. Edényei ugyan divatosak lettek, ám a piacon a túri, egyedi kerámiákat már kiszorították a nagy mennyiségű, gyári, zománcos lemezáru edények. Sok fazekasműhely bezárt Túron, még több megpróbált versenyre kelni a „gyári mázzal”, utánozva a sokszor nem is korongon készült tömegáruk sajátos díszítéseit. Badár Balázs műfazekas azonban konokul korongolt tovább, újabb és újabb díszeket talált ki: vázák, kancsók, korsók, tálcák kerültek ki otthonából. Bizony az áttörésre sokáig kellett várnia, ám az Országos Agyagipari Kiállításon, a budapesti Kereskedelmi Múzeumban, különös dolog történt: maga Baross Gábor miniszter uraság csodálta legtovább a különös, egyedi túri kerámiákat.
Jó sokáig kerestette a miniszter a kiállításról hamar hazatért Badár Balázst, mire megtalálta a műfazekas mestert Mezőtúr Újvárosban. Baross Gábor elismerése után a Kereskedelmi Múzeum vitte díszedényeit honi kiállításokra és külföldi szereplésekre. Nem volt olyan nagyobb seregszemle, ahol a Badár-féle, régi magyaros edényvirágzásos kerámiák ne triumfáltak volna. Megismerték a túri mesterműveket Brüsszelben, Antwerpenben és a Párizsi Világkiállításon. Bizony a millenniumi kiállításon is csuda dolog történt. Maga Ferenc József császár és magyar király személyesen adta át elismerő oklevelét a fazekasmesternek, majd maga Erzsébet királyné vásárolt több kerámiát.
Jó sokáig tartana felsorolni mindazon hírességeket, akiket házában megvendégelt Badár Balázs iparművész, népi fazekasmester. Tiszteletét tette nála Albrecht főherceg, Fedák Sári és Jászai Mari színésznők, meglátogatták Magyarország spanyol és francia követei, gazdag angol és amerikai műgyűjtők seregei; sőt maga Romain Rolland, Nobel-díjas francia író személyesen vitt ajándékot az ősz művésznek. Leginkább azonban Móricz Zsigmond barátságára volt büszke a híres mezőtúri mester. A nagy író több riportban tudósított Túrról, megemlítve kedvelt „Badár Balázs bátyját”, maga is gyűjtögette a zöldmázas mezőtúri csörgős korsókat, hasas kantákat, lisztes bödönöket és kerek melencéket. Bizony hetvenöt év is eltelt már azóta, hogy a legismertebb mezőtúri fazekas örökre távozott szívének kedves városából. Gazdag formakultúrájú, ízlésesen nemes használati és dísztárgyai azonban – szó szerint – örökre beleégtek helyi népi fazekasművészek nemzedékeken át továbbfejlesztett munkáiba.
A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával Badár Balázs mezőtúri korongos mesterre, műfazekasra, népi iparművészre emlékezett.
Kék virág Badár Balázs emlékének.
Badár Balázsról az alábbi linkeken olvashatnak:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Esszé
Megjelenés: nevpont.hu 2016
