Heltai Jenő
író, költő, újságíró, szerkesztő
1913-ig Herzl Jenő
Született: 1871. augusztus 11. Pest
Meghalt: 1957. szeptember 3. Budapest
Család
Zsidó polgári családból származott. Nagyszülei: Herzl Leib Simon (1805–1879), Bielitz Rebeka (1809–1888); Reich Herman Jonás, Szalit Rosalia. Sz: Herzl Károly (1845–1918) terménykereskedő, Reich Jozefa. Testvére: Herzl Hugó (1872–), Herzl Leó (1874–), Herzl Arthur (1875–) és Herzl Oszkár (1878–); Herzl Aranka (1876–) és Herzl Ilma (1881–). Unokatestvére: Herzl Tivadar (1860–1904) újságíró, a modern cionista mozgalom megteremtője: Herzl Károly és Herzl Jakab, Herzl Tivadar apja, testvérek voltak. F: 1. 1904–1917: Jancsó Vali [= Hausz Valéria] színésznő, Hausz Gyula és Schudomel Magdolna leánya. Elvált. Fia: Heltai János (1906–). 2. 1923-tól Gách Lilla (= Fröhlich Ilona Lilla) színésznő, Fröhlich Vilmos és Klein Friderika leánya. Felesége testvére, Gách Marianne (1916–1989) újságíró, Gábor György (1902–1973) újságíró, esztéta felesége.
Iskola
Elemi iskoláit Baján végezte, a budapesti Markó utcai gimnáziumban éretts. (1889), a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott (1889–1890), az első alapvizsga után abbahagyta tanulmányait.
Életút
A Magyar Hírlap (1890–1892), A Hét munkatársa (1892-től) és budapesti lapok párizsi tudósítója (1890-es évek), a Vígszínház művészi titkára (1900–1901), a Pesti Hírlap belső munkatársa (1903–1914), az I. világháborúban konstantinápolyi haditudósító (1914–1915). A Vígszínház dramaturg igazgatója (1915), az Athenaeum Kiadó irodalmi vezetője (1918–1929), a Belvárosi Színház (1929–1932), a Magyar Színház igazgatója (1932–1934). A Pesti Hírlap (1935–1943), a Magyar Nemzet és a Mai Nap tárcaírója (1945–1946), a Színház munkatársa (1946–1948).
Költőnek készült, ezért hagyta abba egyetemi tanulmányait. Már 12 évesen verseket írt (újabb kutatások szerint Horváth N. János néven írta első műveit), majd 16 évesen, Schiller Tell Vilmosából lefordította Tell monológját (ezzel elnyerte a Markó utcai gimnázium pályadíját, ez volt első költői elismerése, 1887-ben). Első humoros írásai a Magyar Figaro c. erotikus lapban jelentek meg (O’Neyros és Guk-ker álnéven, 1888-ban). Pályakezdésére Reviczky Gyula (1855–1889) költészete hatott leginkább, Baudelaire-fordításai jelentősen befolyásolták Heltai értékválasztását. Korai versesköteteiben korábban elképzelhetetlen, feltűnő szókimondással jelentkezett, darabjait a jellegzetesen nagyvárosi kifejezések használata, a francia sanzonok stílusa, mulatók, orfeumok hangulata, s iróniával leplezett érzelmesség jellemezte (Modern dalok, 1892; Kató, 1894). A fiatal újságíró váratlanul népszerű lett, több lap (pl.: Ország–Világ, Magyar Szalon, Magyar Szemle) közölt róla portrét, írt róla cikket. Schöpflin Aladár, majd Szerb Antal is lírai naturalistaként üdvözölte, ill. értékelte frivol műveit (amelyeket Heltai „könnyű verseknek” hívott). Míg Bródy Sándor a naturalista próza (és dráma), Heltai Jenő elsősorban a naturalista líra magyarországi úttörője. Az 1890-es években már A Hét vezető publicistája, mert költői munkássága mellett rendszeresen írt kisprózai munkákat: tárcákat, riportokat, karcolatokat, kritikákat Kiss József (1843–1921) lapjában. Kiss Józsefet később is mesterének vallotta, hisz tkp. ő fedezte fel Heltai Jenőt a magyar irodalom számára. A magyar irodalom számára, mert kezdetben magyar és német nyelven is alkotott, de Kiss József hatására érdeklődése a magyar irodalmi hagyományok felé fordult. A legenda szerint, amikor Heltai 1895-ben Bécsben tartózkodott, Herzl Tivadar, Heltai unokatestvére, megpróbálta beszervezni az akkor induló cionista mozgalomba. Heltai nemet mondott, ő magyar írónak vallotta magát, jóllehet zsidóságával szemben ellentmondásos érzelmeket táplált. Családja már nem tartotta az ortodox zsidó hagyományokat, csak a legnagyobb zsidó ünnepeket ülték meg. Heltai több későbbi írásában nyitott volt a mohamedán hagyományok és a keleti misztikus tanok előtt, több arab mesejátékot dolgozott fel, valamint kisregényeiben (pl.: A 111-es) is előszeretettel élt misztikus elemekkel.
Az ő prológjával nyitott az első magyar kabaré (Tarka Kabaré, 1901; a nyitó esten elhangzott még A vén kocsis dala és a Tűzoltó történet; a második előadáson pedig a Regény c. nagyjelenete). A kabaré későbbi pályafutásában is fontos szerepet játszott, dalszövegeket, humoros jeleneteket, kuplékat, blüetteket írt. Sajátos műfaja volt a humoros monológ, a „víg magánjelenet”. Több száz, rövid, egy-két oldalas ilyen miniatűrt írt, amelyek rendszeresen helyet kaptak a század eleji kabaréműsorokban (Bakfis álmok, 1892; Liftben, 1902; Ha férfi volnék!, 1904). Kacsoh Pongráccal közösen szerzett operettje, a Petőfi Sándor klasszikus művén alapuló János vitéz (1904), a népszínmű elcsépelt kliséivel szemben a népies színpadi játék műfajának megújítására törekedett. Első műfordításait is a könnyű műfajnak köszönhette (a Mozgófénykép c. bohózatot 1898-ban mutatták be a Vígszínházban). Legkülönösebb műfordítása Georges Clemenceau (1841–1929), a későbbi miniszterelnök egyfelvonásosa, A boldogság fátyola (Le voile du bonheur, 1901; magyarul: 1906; megjelent: 1920). A darabot a párizsi Renaissance Színház mutatta be, s mindössze 12 előadást élt meg. Clemenceau, miután belekeveredett a panamabotrányba, kénytelen volt megválni Var megyei mandátumától (1893-tól 1902-ig visszavonult a francia belpolitikai élettől). Írói tevékenysége elsősorban erre a tíz évre tehető, s szorosan összefügg az ártatlanul megvádolt Alfred Dreyfus kapitány ügyével. Miután kiderült, hogy az egész Dreyfus-per bizonyítékai láthatóan hamisítványoknak bizonyultak, a francia bíróság mégsem volt hajlandó rehabilitálni Dreyfust, csak amnesztiát adott neki; Clemenceau megírta művét, ami egy kínai történeten alapuló parabola. A főszereplő Csang I, a világtalan költő boldog, mert azt hiszi, hogy olyanok veszik őt körül, akik szeretik. Amikor egy barbár (= európai) orvos visszaadja látását, kiderült, hogy évtizedekig hazugságban élt. A végsőkig elkeseredett Csang I nem hitt a szemének; úgy vélte, hogy mindaz, amit látott az európai orvos varázslata – és megvakította magát. Rendkívül termékeny szerző volt, a színpadi művek írása és fordítása szinte egész életét végigkísérte. Műfordítóként elsősorban kortárs francia vígjátékokat és lektűrt tolmácsolt, de az ő fordításában adták elő – többek között – Molière néhány klasszikus komédiáját is (pl. A nők iskolája).
Korai vígjátékaiban (Bernát, 1907; Naftalin, 1908; A masamód, 1910) az I. világháborút megelőző időszak bohémjainak életéből merített, akárcsak korai novelláiban (Lou, 1900; Scherzo, 1910; Színes kövek, 1911; A Tündérlaki lányok, 1914) és néhány regényében (Hét sovány esztendő, 1897; Az utolsó bohém, 1911). Műveit bohémregényeknek, ill. bohémszínjátékoknak is hívta. Írásai színtere a világvárossá kinövő Budapest utcái, kávéházai, színházai; szereplői a társadalom peremén élő kisegzisztenciák, pincérek és házmesterek, újságírók és könnyűvérű leányok, lezüllött urak és úrhatnám törtetők. Az író derűsen mesél hősei erkölcseiről, csendes beletörődéssel, megértéssel és szelíd iróniával mutatja be szereplői kalandjait. A Tündérlaki lányok (1914) maupassant-i mű, egy kitartott nőről szól, aki erkölcstelen életmódjával gyámolítja, védi húgait, így sokkal morálisabb lény, mint a rajta élősködő, tisztességet hirdető rokonsága. A polgári erkölcs álsága és válsága talán ebben a művében jelentkezik Heltainál a legerősebben. Kevés olyan műve volt, amelyet időről-időre újra elővett és javítgatott: A Tündérlaki lányok eredetileg novella volt, később azonban regénnyé, valamint drámává is átdolgozta. Fiktív helyszíneken játszódó politikai paródiáiban saját kora problémáira reflektált (VII. Emánuel és kora, 1913; Family Hotel, 1913), a Jaguárban (1914) az angol abszurd humor színpadra vitelével kísérletezett. Legjelentősebb regénye, az Álmokháza (1929) Budapest I. világháború utáni nyomorát mutatta be egy misztikus szerelmi történet keretében. Karmel Péter mérnök, repülőtiszt a harctéren lezuhant, s mire a frontkórházban magához tért, már elvesztette fél karját, folytonos zúgást érez a fejében és állandó félelmetes álomképek kísértik. Miután hazatért a világháborúból rádöbbent, hogy nemcsak a fél karját, de egész jövőjét is elvesztette, a múltba süllyedt, amit valaha korábban elkezdett, de befejezetlenül hagyott, kínozza, gyötri, marcangolja. A múlt rettentő terhe, elmulasztott élete, jóvátehetetlen cselekedetei testileg is lelkileg is tönkre teszik, egy „élő hősi halott”. A háborús világ deformálja a túlélőket is, az őrültség és a józanság határának mesteri lélekrajza ez a háborús regény, amelyben egyetlen csatajelenet sincsen, ám a feszültség lényegesen erőteljesebb a pusztulás naturalista leírásánál.
Későbbi műveiben előszeretettel fordult a mesék különleges világához. Legnagyobb színpadi sikerét A néma levente (1936) c. mesejátéka aratta, a reneszánsz korába helyezett történetben minden színműírói tudását, tapasztalatát felvonultatta. A történet főhőse Agárdi Péter, Mátyás király vitéze és Zilia Duca nemes itáliai hölgy, Orlando lovag özvegye. Mátyás vitéze hiába kéri feleségül Ziliát, a kevély és rátarti Zilia elutasítja. Végül csupán egyetlenegy csókot kér, amely a helyi szokás szerint kijár minden búcsúzó harcosnak. A csók árát Zilia utólag szabja meg, a vitéz azt elfogadja, bármi is legyen az. Az özvegy azt kívánja, hogy a vitéz három évig néma legyen: Agárdi Péter elfogadja azt, és némán távozik. Mátyás seregei dicső győzelmeket arattak, s a vitézek közül is a legvitézebb Agárdi Péter, aki szinte kereste a halált. Az udvarban senki sem értette, hogy miért némult meg a hős katona. A király 20 000 arannyal jutalmazza azt, aki feloldja a vitéz némaságát, ám ha nem jár szerencsésen a próbálkozó, Setét Lajos bakó kezére jut. Zilia bízik magában és szerelmében: ő az egyedüli, aki megtörheti az átkot. Tévedett. Hiába könyörög Agárdi Péternek, a vitéz nem szólal meg, az özvegy búcsúcsókját is elutasítja, pedig az, helyi szokás szerint jár minden búcsúzónak. A bús donna elbúcsúzik az élettől, és elindul Setét Lajoshoz, a hóhérhoz. A végén kiderül, hogy Setét Lajos nem más, mint Agárdi Péter, a próbát Mátyás, az igazságos kívánta. A történet az egyik legismertebb 20. századi színpadi mű, Bajor Gizi, majd Ruttkai Éva egyik legjelentősebb szerepe volt. Befejező sorai (Az élet szép, tenéked magyarázzam?) szállóigévé váltak. Az ezerkettedik éjszaka (1939) két botcsinálta tolvaj meséje. A történet főhőse Leila és két (!), egymást nem ismerő férje (én is Hasszán, te is Hasszán, nevünk is ugyanaz). Miután kalandos módon megismerkedtek, és kiderült, hogy ugyanazt a nőt szeretik, elhatározzák, hogy bosszút állnak csúfságukért. Fűzfasíp (1913) c. kötete után több mint harminc évig nem írt verset. Elfelejtett versek (1946) c. kötetének versei és újabb műfordításai már minden frivolságtól mentesek, játékosság, csiszolt formakezelés, bölcs irónia jellemzi műveit. Jóllehet verset ritkán írt, mesejátékai klasszikus mértékben írt versek.
A két világháború közötti irodalmi élet egyik markáns személyiségeként – a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete díszelnöke és a Színpadi Szerzők Nemzetközi Egyesülete alelnöke – jelentős szerepet vállalt a magyar színpadi szerzők külföldön való megismertetésében. Kezdeményezésére Budapesten rendezhették meg a Színpadi Szerzők Nemzetközi Egyesülete 2. kongresszusát (1930). Részt vett a Nemzetközi PEN Club hágai kongresszusán (1931), majd elvállalta a Magyar PEN Club vezetését (Herczeg Ferenccel és Kosztolányi Dezsővel, 1932-től). A II. világháború után ismét megválasztották a Magyar Pen Club élére (1945) és a Nemzetközi Pen Club alelnökének (1947).
Emlékezet
Pesten született (az egységes Budapest csak születése után egy évvel, 1872-ben jön létre), szülei a Lipótvárosban (Országút, ma V. kerület Károly körút–Bajcsy-Zsilinszky út sarok) éltek. Heltai Jenő volt az egyik első író, akinek tevékenysége Budapesthez kötődik, jóllehet kisgyermekkorában néhány évet Baján töltött (apja, az 1870-es években ott volt terménykereskedő). Budapesti lakóhelyei: Józsefváros, VIII. kerület, Bérkocsis utca 12. (1890-es évek) és VIII. kerület, Mária utca 12–14. (1898), VIII. kerület, Pál utca 5. (1901–1910), VIII. kerület, Népszínház utca 23. (1910–1914). Átköltözött a Lipótvárosba (V. kerület, Katona József utca 39. (1914–1926), majd a II. kerületbe (Bimbó út 4.; 1926–1944). A zsidótörvények idején más magyar írók műveivel együtt az ő könyveit is megsemmisítették (1944. jún.). Nem hajlandó kérvényezni az egyedi mentességet, az ország német megszállása idején gettóba kényszerült, ahol számos kézirata eltűnt. Az év végén az idős író is munkaszolgálatot teljesített (Versmarton, 1944), majd a Szociális Testvérek Társaságánál bujdosott (más források szerint első felesége rejtegette). Utolsó éveit az Újlipótvárosban (XIII. kerület Pozsonyi út 40., 1944–1957) töltötte. A XIII. kerületi Önkormányzat a házat emléktáblával jelölte meg (2005-ben). Itt hunyt el, a Fiumei út Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
Otthon magyarul és németül beszéltek, de már gyermekkorában megtanult franciául is. Édesapja igen gazdag könyvtárral rendelkezett, gyermekkora kedves olvasmányai Jókai Mór és Jósika Miklós romantikus történetei mellett Goethe és Schiller költeményei voltak. Korán elhunyt édesanyja helyett édesapja nevelte fel, aki ügyvédnek szánta. Tanulmányait azonban az első alapvizsga után megszakította, költőnek készült, és újságíróként helyezkedett el a Magyar Hírlapnál. A Heltai nevet csak 1913-ban vette fel, de már korábban is használta, ill. első álneve Elta (Magyar Hírlap, 1890-től) is írói nevének egy korai változatát sejteti. További álnevei: Jett (1890-től), Reporter (1891-től), Eugenius (1896), Incubus (1892-től), Ejup (1892-től) stb. Német nyelvű írásai Eugen Heltai néven jelentek meg. A Bonbonnière Kabarénak írta meg (Kálmán Imre zenéjére) a Dal a moziról c. kupléját („Mert a Berta, mert a Berta nagy liba, nagy liba, hát elment a mozi, mozi, moziba;1907). A mozgóképszínházból Heltai Jenő alkotta meg a mozi szavunkat.
Első gyűjteményes kötetét az Athenaeum Kiadó jelentette meg (tíz kötetben, 1923–1927), utóbb még néhány kötete kötetszámjelzés nélkül szintén ebben a sorozatban jelent meg (1928–1930). Halála után a Szépirodalmi Kiadó kezdte el kiadni legnépszerűbb műveit (hasonló borítókkal, de sorozat megjelölés nélkül, 1957-től). Kis királyok (= Kiskirályok címváltozat) címmel többször egy kötetbe rendezve kiadták ún. persziflázsregényeit (Family Hotel, VII. Emánuel) és Tollforgatók címmel ún. bohémregényeit (Hét sovány esztendő, Az utolsó bohém, Jaguár). Az utóbbi években a budapesti Papirusz Book Kiadó megkezdte összegyűjtött műveinek kiadását (1997-től). Az igen kiterjedt életmű alig ismert: az első népszerű monográfiát Hegedűs Géza írta Heltai Jenőről (az Arcok és vallomások sorozatban, 1971-ben). Munkásságáról az első doktori (PhD) értekezést Győrei Zsolt írta (2002-ben; megjelent: 2005-ben).
Elismertség
A Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke (1916-tól), a Magyar PEN Klub alelnöke (1926–1945), elnöke (1945–1949).
Elismerés
Francia Becsületrend (1927).
Kossuth-díj (1957).
Főbb művei
F. m.: Modern dalok. Versek. (Bp., 1892)
Kató. Versek. (Bp., 1894)
Hoffmanné meséi. Regény. (Bp., 1895)
A hét sovány esztendő. Regény. (Bp., 1897)
Kalandos történetek. Elbeszélések. (Bp., 1898)
Lou és egyéb elbeszélések. (Bp., 1900)
A száműzöttek. Regény. (A Magyar Hírlap kiadványa. Bp., 1900)
Gertie és egyéb történetek. Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 248. Bp., 1901)
A titokzatos hercegnő. – A tűzbogár. Egy detektív naplójából. Kisregény és elbeszélés. (Bp., 1905)
Madmazel. Elbeszélések. (Vidám Könyvek. Bp., 1905)
A Vénusz-bűnügy és egyéb elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 423. Bp., 1905; 2. kiad. 1925?)
A király mulat. Elbeszélések. (Mozgó Könyvtár. 1. Bp., 1907)
Az asszony körül. Elbeszélések, jelenetek. (Magyar írók arany könyvtára. 15. Bp., 1908)
Naftalin. Bohózat 3 felvonásban. (Mozgó Könyvtár. 14. Bp., 1908; Fővárosi színházak műsora. 327–328. 2. kiad. Bp., 1914)
Írók, színésznők és más csirkefogók. Elbeszélések. (A Nyugat kiadása. Bp., 1910; 2. kiad. 1913)
H. J. versei. (A Nyugat könyvei. Bp., 1911)
Scherzo. Elbeszélések. (Modern magyar könyvtár. 12. Bp., 1911)
Színes kövek. Elbeszélések. (Az otthon könyvei. Bp., 1911 és Magyart a magyarnak. Bp., 1911)
Kis meséskönyv. (A Nyugat kiadása. Bp., 1911)
Az utolsó bohém. Regény. (Bp., 1911; olaszul: L’ultimo bohemien. Milano, 1929)
A ferencvárosi angyal. Karácsonyi játék 1 felvonásban. Molnár Ferenccel. (Bp., 1912)
Az én második feleségem. Regény. (Modern magyar könyvtár. Bp., 1912; németül: Meine zweite Frau. Wien, 1912; spanyolul: Madrid, 1921; olaszul: La mia seconda moglie. Ford. Brelich Mario. Bologna, 1931)
A masamód. Vígjáték 3 felvonásban. (Fővárosi színházak műsora. 314–315. Bp., 1913; spanyolul: Madrid, 1922)
Lim-lom. Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. Bp., 1915)
Az utolsó bohém. Regény. A címlapot Vadász Miklós rajzolta. (Olcsó Regény. 1. 2. kiad. Bp., 1917)
A hét sovány esztendő és más elbeszélések. (Bp., 1913)
Kis komédiák. Jelenetek. (Magyar Könyvtár. Bp., 1913)
Egy operette története. Kis komédiák. (Magyar Könyvtár. Bp., 1913)
Fűzfasíp. Versek. (A Nyugat kiadványa. Bp., 1913)
Bernát. Kis komédiák egy székesfővárosi polgár életéből. (A Nyugat kiadványa. Bp., 1913)
Family-Hôtel. Regény (Magyart a magyarnak. Bp., 1913; svédül: Stockholm, 1919; olaszul: Pensione di famiglia. Bologna, 1928; 2. olasz kiad. 1931; németül: Family-Hotel. Dis höchst dramatische Geschichte einer grossen Verschwörung. Berlin, 1959; 2. német kiad. 1964)
VII. Emánuel és kora. Regény. (Magyart a magyarnak. Bp., 1913; spanyolul: Madrid, 1922)
A Tündérlaki lányok. Elbeszélések. (Bp., 1914)
Jaguár. Regény. (Bp., 1914; németül: Der Jaguar. Bíró Mihály illusztrációival. Berlin, 1929?; új német fordítás: Berlin, 1959 és Bp., 2003; oroszul: Moszkva, 1958; 2. orosz nyelvű kiad. Leningrád, 1991; grúz nyelven: Tbiliszi, 1966; szlovák nyelven: Bratislava, 1969; angolul: Jaguar. A Novel. Bp., 2009)
A magyar színészet reformtervezete, különös tekintettel a debreceni színészetre. (Debrecen, 1919)
Kis meséskönyv. Pólya Tibor rajzaival. (2. kiad. Bp., 1920)
A 111-es. Regény. (Bp., 1920; németül: Zimmer 111. Berlin, 1920; spanyolul: Madrid, 1921; olaszul: La donna ridente. La camera No. 111. Milano, 1925; 2. olasz. kiad. 1933; svédül: Stockholm, 1930; horvát nyelven: Zagreb, 1932)
Magyar humoristák. Anthológia az írók életrajzával. Szerk. (Korunk mesterei. Bp., 1920)
Nyári rege. Regény. (Koronás regények. 31. 1–3. kiad. Bp., 1921)
Végeladás. Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 825–826. Bp., 1921)
A Tündérlaki lányok. Színjáték 3 felvonásban. (Színházi Könyvtár. 10. Bp., 1921)
A vörös pillangó. Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 958–962. Bp., 1921)
Mese az ördögről. Harmincegy elbeszélés. (Bp., 1922)
A kis cukrászda. Vígjáték 3 felvonásban. Színpadi kiad. (Bp., 1923)
A 111-es. Regény. (Kalandos regények. 2. kiad. Bp., 1925)
Heltai Jenő munkái. I–X. köt. Bp., Athenaeum, 1923–1927. Aranyozott gerincű vászonkötésben és bibliofil kiadásváltozatban: I. köt. Versek. (1923; 2. kiad. 1927)
II. köt. Az asszony körül. Elbeszélések. (1923; 4. kiad. 1927)
III. köt. Írók, színésznők és más csirkefogók. Elbeszélések. (1924; 3. kiad. 1926)
IV. köt. Family hotel. (1924; 4. kiad. Bp., 1927)
V. köt. Színes kövek. Elbeszélések. (1924; 2. kiad. 1927)
VI. köt. Színdarabok: A kis cukrászda. Vígjáték 3 felvonásban. – Arcok és álarcok. Hat kis vígjáték. (1925; 3. kiad. 1927)
VII. köt. Az utolsó bohém. Regény. (1926; 4. kiad. 1927)
VIII. köt. Jaguár. Regény. (4. kiad. 1927)
IX. köt. A 111-es. Regény. (3. kiad. 1927)
X. köt. Papírkosár. Elbeszélések. (2. kiad. 1927).
Lim-lom. Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 1047–1048. 2. kiad. Bp., 1929)
Fűzfasíp. Versek. (2. kiad. Bp., 1929)
Álmokháza. Regény. (Bp., 1929; Athenaeum Könyvtár. 2. kiad. Bp., 1930; angolul: Czardas. A Story of Budapest. Boston–New York, 1932; az angol fordítás hasonmás kiadása: Rockville, 2013; németül: Haus der Träume. Berlin–Weimar, 1975; lengyelül: Kraków, 1978)
Életke. Regény. (Bp., 1930)
A magyar színészet válságai Felvinczy Györgytől napjainkig. A mai válság megoldásának tervezete. (Bp., 1933)
Ifjabb. Regény. (Bp., 1934)
Raskó Judit: Hosszú az út. Versek. H. J. bevezetésével. (Bp., 1934)
Utazás enmagam körül. Elbeszélések. (Az Athenaeum novellasorozata. Bp., 1935)
A néma levente. Vígjáték 3 felvonásban. Fáy Dezső festőművész fadúcairól készült fametszeteivel illusztrálva. Bibliofil kiadásváltozatban. (1–4. kiad. Bp., Athenaeum, 1936; 5. kiad. Bp., Széchenyi, 1940; angolul: The Silent Knight. London–Toronto, 1937; németül: Der stumme Richter. Bp., 1937; 2. német kiad. 1942; szlovák nyelven: Bratislava, 1957; oroszul: Moszkva, 1959)
A néma levente. Vígjáték 3 felvonásban. (H. J.: Öt mesejáték. Bp., 1955)
A néma levente. Vígjáték 3 felvonásban. A rendezői utószót Szendrő József írta. (Játékszín. 6. Bp., 1958)
A néma levente és más színművek. (Bp., 1960)
A néma levente. Vígjáték 3 felvonásban. Az utószót írta Páll Árpád. (Bukarest, 1963)
A néma levente. Vígjáték 3 felvonásban. Ill. Hincz Gyula. Bibliofil kiadásváltozattal. (Bp., 1968)
A néma levente. – Egy fillér. Színművek. (Kiskönyvtár. Bp., 1972)
A néma levente. Vígjáték 3 felvonásban. Fáy Dezső festőművész fadúcairól készült fametszeteivel illusztrálva. Bibliofil hasonmás kiad. Szerk. Grasselly István. (Bp., 1979)
A néma levente. – Az ezerkettedik éjszaka. Verses játékok. A szerző fényképével. (Kiskönyvtár. Bp., 1984)
A néma levente. Vígjáték 3 felvonásban. (Magyar drámaírók. 20. század. Vál., szerk., a szöveget gondozta Nagy Péter. Bp., 1986)
A néma levente és más játékok. Vál., szerk. Kerényi Ferenc. (A magyar dráma gyöngyszemei. Bp., 1997)
A néma levente. Vígjáték 3 felvonásban. (Európa diákkönyvtár. Öt magyar dráma. Vál., szerk. Ruttkay Zsófia. Bp., 1999; 2. kiad. 2002; 3. kiad. 2006)
A 111-es. Regény. (7. kiad. Bp., 1938)
A gyilkos is ember. Elbeszélések. (Bp., 1939)
Az ezerkettedik éjszaka. Mesejáték. (Bp., 1939)
Egy fillér. Álomjáték 3 felvonásban, 7 képben. (Bp., 1940)
Lumpáciusz Vagabundusz vagy a három jómadár. Bohózat 3 felvonásban. Nestroy mesejátékából színpadra írta és versbe szedte H. J. (Bp., 1943)
Ismeretlen ismerősök. Kis történetek. (Bp., 1943; 2. kiad. 1944)
Álmokháza. Regény. (3. kiad. Bp., 1945; szlovák nyelven: Póly, 1949)
Ötven elbeszélés. (Bp., 1946)
Szerelem és vidéke. Elbeszélések. (Cserépfalvi Kiskönyvtára. 6. Bp., 1946)
Elfelejtett versek. Versek és műfordítások. (Bp., 1947)
Jaguár és más történetek. (Bp., 1949)
Kis királyok. Két kisregény: Family hotel. – VII. Emánuel és kora. (Bp., 1949; 2. kiad. 1952; 3. kiad. 1954; 4. kiad. 1955)
Talált pénz. Vál. elbeszélések. (Bp., 1951)
Jaguár. Regény. Az utószót írta Illés Jenő. Ill. Réber László. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1954; 2. kiad. 1961; 3. kiad. 1967)
Öt mesejáték: I–IV. köt. I. köt. A néma levente. – II. köt. Az ezerkettedik éjszaka. – III. köt. Lumpáciusz Vagabundusz vagy a három jómadár. – IV. köt. Szépek szépe és Gozzi, Carlo: A szarvaskirály. Ford. H. J. Hincz Gyula illusztrációival. (Bp., 1955)
A 111-es. Regény. (Bp., 1957)
Színes kövek. Elbeszélések, emlékezések. I–II. köt. Vál., szerk. Gábor György. (Bp., 1957)
Tollforgatók. Három regény: Hét sovány esztendő. – Az utolsó bohém. – Jaguár. Az előszót írta Hegedűs Géza. Hincz Gyula rajzaival. 4 táblával. (Bp., 1957; Magyar Elbeszélők. 2. kiad. 1968)
Az ezerkettedik éjszaka. Mesejáték. Ill. Kondor Lajos. (Bp., Magyar Helikon, 1958)
Pesti madarak. Karcolatok, kis komédiák. Vál., szerk. Bélley Pál és Gábor György, az utószót írta Bélley Pál. (Bp., 1958)
A bölcsek köve. Mesék. Vál., sajtó alá rend. és az utószót írta Bélley Pál. Ill. Lóránt Lilla. (Bp., 1959)
H. J. versei. Vál., sajtó alá rend. Gábor György. (Bp., 1959; 2. kiad. 1962; 3. kiad. 1967; 4. kiad. 1971; 5. kiad. 1983)
A 111-es. Regény. Az utószót írta Czibor János. Ill. Lóránt Lilla. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1959; 2. kiad. 1966)
A néma levente és más színművek: Tündérlaki lányok. – A néma levente. – Az ezerkettedik éjszaka. – Egy fillér. – Szépek szépe. Mesejáték két felvonásban. (Bp., 1960)
Kiskirályok. Két kisregény: Family hotel. – VII. Emánuel és kora. Az utószót írta Horváth Zsigmond. Ill. Réber László. (Bp., 1961; 2. kiad. 1964; Olcsó Könyvtár. 3. kiad. 1970)
Menazséria. Egyfelvonásos színművek, mesejátékok. (Bp., 1962)
Veri-e uraságod a feleségét? Karcolatok, humoreszkek. Vál., szerk. V. Dániel Erzsébet. Ill. Kálmánchey Zoltán. (Vidám Könyvek. 10. Bp., 1963)
Második feleségem. – Életke. Két kisregény. (Bp., 1963)
A kávéház tündöklése és alkonya. (A valóság vonzásában. Vál., sajtó alá rend., a bevezetést írta Gondos Ernő. Bp., 1963)
Álmokháza. Regény. A bevezető tanulmányt írta Gyergyai Albert. Ill. Borsos Miklós. (Bp., 1969)
Osztriga pezsgővel. Versek, elbeszélések, színművek. Kottamelléklettel. Szerk. Ny. Fazekas Zsuzsa. (Színjátszók kiskönyvtára. 150. A Népművelési Propaganda Iroda kiadása. Bp., 1972)
A halál és az orvos. Elbeszélés. (Budapest [folyóirat], 1975)
Abu Majub bolhája. Vál. elbeszélések. Vál., az utószót írta Márványi Judit. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1981)
Utazás enmagam körül. Elbeszélések. (Egyéniség és alkotás. Bp., 1991)
A Vénusz-lakók. Regény. (Bembo. Bp., 1991)
A 111-es. Regény. Ill. Szoboszlay Péter. (Bp., Móra, 1993)
Századelő. Tudósítás a Duna-parti Párizsról. Kötetben még meg nem jelent versek, jelenetek, szatírák. Vál., szerk. Urbán László, a bevezetést írta Bálint Jenő. Ill. Mayer Gyula. (Bp., 1994)
Kis királyok. Két kisregény: Family hotel. – VII. Emánuel és kora. Zórád Ernő rajzaival. (Bp., Héttorony, 1994)
A tündérlaki lányok. Vígjáték 3 felvonásban. Szerk., a szöveget gondozta, az utószót írta Hegyi Katalin. Ill. Sárkány Győző. (A magyar dráma gyöngyszemei. 1. Nagy színházi siker volt. Bp., 1994)
Három kisregény: Az utolsó bohém. – Family Hotel. – VII. Emánuel és kora. Az utószót írta Hegyi Katalin. (A magyar próza klasszikusai. 55. Bp., 1995)
Két regény: A 111-es. – Jaguár. Az utószót írta Hegyi Katalin. (A magyar próza klasszikusai. 35. Bp., 1996)
Menazséria. Tragikomédia 1 felvonásban, 3 képben. (Budapesti Negyed, 1997)
H. J. versei. Az előszót írta Fráter Zoltán. (H. J. összegyűjtött művei. 1. Bp., 1997)
Hoffmanné meséi és más elbeszélések. Szerk., a szöveget gondozta, az utószót írta Hegyi Katalin. (A magyar próza klasszikusai. 54. Bp., 1998)
Utazás enmagam körül és más vallomások. Az előszót írta Fráter Zoltán. (H. J. összegyűjtött művei. 2. Bp., 1998)
Ifjabb. Regény Lillának. Az előszót írta Fráter Zoltán. (H. J. összegyűjtött művei. 3. Bp., 1999)
Álmokháza. Regény. Az előszót írta Fráter Zoltán. (H. J. összegyűjtött művei. 4. Bp., 1999)
A 111-es. Regény. Az utószót írta Tarján Tamás. (Millenniumi Könyvtár. Bp., 1999)
Kaland és más elbeszélések. Szerk., a szöveget gondozta, az utószót írta Hegyi Katalin. (A magyar próza klasszikusai. 25. Bp., 2000)
Kis királyok. Két kisregény: Family hotel. – VII. Emánuel és kora. Az utószót írta Hegyi Katalin. (Millenniumi könyvtár. 62. Bp., 2000)
Humoreszkek. I–II. köt. Az előszót írta Fráter Zoltán. (H. J. összegyűjtött művei. 5–6. Bp., 2000–2001)
A tündérlaki lányok. Vál. elbeszélések. Vál., az utószót írta Hegyi Katalin. (Millenniumi könyvtár. 128. Bp., 2001)
A masamód. Elfelejtett drámák. Vál., szerk., az utószót írta Győrei Zsolt. (Bp., Osiris, 2001)
Száztíz év. H. J. összegyűjtött versei. Szerk., az előszót írta Győrei Zsolt. Bibliofil kiadásváltozatban is. (Bp., 2002)
Jaguár. – A Vénusz bűnügy. Kisregények, elbeszélések. (Klasszikus kalandok. Bp., 2002; 2. kiad. 2003)
Te pajkos kis kokott. H. J. Budapestje. Összeáll., szerk. Győrei Zsolt. (Bp., 2007).
F. m. ford.: Gandillot, Léon: A kikapós patikárius. Bohózat 2 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. Bp., 1898; 2. kiad. 1902)
Blumenthal, Oscar: Mozgó fényképek. Bohózat 3 felvonásban. Magyarosította H. J. (Fővárosi színházak műsora. 40. Bp., 1898; 3. kiad. 1909)
Gyp: Ginette boldogsága. Regény. Ford. (Bp., 1900)
Xanrof, Léon: A királynő férje. Énekes játék. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 178–179. Bp., 1904)
Terasse, Claude: Én! Te! Ő! Operett. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 182–183. Bp., 1904)
Hennequin, Maurice: Csók-pirulák. Bohózat. (Fővárosi színházak műsora. 192–193. Bp., 1904)
Leroux, Xavier–Richepin, Jean: A csavargó. Lírai dráma 4 felvonásban. Ford. (Bp., 1908)
Bernard, Tristan: A kis kávéház. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 213–214. Bp., 1910)
Fonson, Frantz: Beulemans kisasszony házassága. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 249–250. Bp., 1910)
Caillavet, Gaston Armand de: A szent liget. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. Molnár Ferenccel. (Fővárosi színházak műsora. 256–258. Bp., 1911)
Veber, Pierre–Gorsse, Henri de: Csitri. Vígjáték 4 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 273–275. Bp., 1912)
Rey, Étienne: A hűtlenség iskolája. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 277–278. Bp., 1912)
Lorde, André de: Az arany kalitka. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 290–292. Bp. 1912)
Gavault, Paul: A mumus. Vígjáték 4 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 308–309. Bp., 1913)
Stein, Leo Walter: Majolika. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 323–324. Bp., 1913)
Flers, Robert de– Caillavet, Gaston Armand de: A zöld frakk. Vígjáték 4 felvonásban. (Magyar Könyvtár. Bp., 1914)
Bernard, Tristan–Athis, Alfred: A szerkesztő úr. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 329–330. Bp., 1914)
Feydeau, Georges: Mit jársz meztelenül? Vígjáték. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 335. Bp., 1914)
Fernald, Chester Bailey. Igen! Nem! Vígjáték. (Fővárosi színházak műsora. 336–337. Bp., 1914)
Knoblauch, Erwin: Őnagysága ruhája. Vígjáték 3 felvonásban. (Fővárosi színházak műsora. 341–343. Bp., 1915)
Sheldon, Edward: Románc. Színjáték 3 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 356–359. Bp., 1917)
Loys, Pierre–Frondaie, Pierre: Az asszony és a bábu. Színmű 4 felvonásban, 5. képben. Ford. Haranghy Jenő tusrajzaival is. (Modern Könyvtár. 541–543. Bp., 1918)
Flers, Robert de–Caillavet, Gaston Armand de: A legszebb kaland. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. (Modern Könyvtár. 591–594. Bp., 1919)
Clemenceau, Georges: A boldogság fátyola. Színmű 1 felvonásban. Ford. (Modern Könyvtár. 622. Bp., 1920)
Bourdet, Edmond: Szabad az út. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 378–383. Bp., 1920)
Armont, Paul: A gyémántköszörűs. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. (Színházi Könyvtár. 1. Bp., 1921)
Flers, Robert de: Hazatérés. Vígjáték 4 felvonásban. Ford. (Színházi Könyvtár. 12. Bp., 1921)
Wolff, Pierre: Naplemente. Színmű 3 felvonásban. Ford. (Színházi Könyvtár. 14. Bp., 1921)
Willemetz, Albert: Fi-Fi. Operett 3 felvonásban. Ford. (Színházi Könyvtár. 15. Bp., 1921)
Donnay, Maurice: Lysistrata. Ford. Komédia 4 felvonásban. (Modern Könyvtár. 656–659. Bp., 1921)
Pirandello, Luigi: Az ember, az állat és az erény. Mese 3. felvonásban. Ford. (Bp., 1924)
Molière: A nők iskolája. Vígjáték 5 felvonásban. Ford. (Örök betűk. 3. Nagyvárad, 1942; 2. kiad. 1946)
Struther, Jan: Miniver nagyságos asszony. Mrs. Miniver. Regény. (Bp., 1943; 2. kiad. 1944)
Molière: A férjek iskolája. Vígjáték 5 felvonásban. Ford. Az utószót írta Süpek Ottó. (Bp., 1953).
F. színművei: Egyiptom gyöngye. Operett. (Bem.: Magyar Színház, 1899. febr. 17.)
A királyné apródja. Vígjáték 1 felvonásban. (Bem.: Vígszínház, 1899. máj. 26.)
El Párizsba. Dráma. (Bem.: Magyar Színház, 1900. máj. 17.)
Petőfi Sándor: János vitéz. Daljáték. A zenét szerezte Kacsoh Pongrác, a szöveget Bakonyi Károly, a verseket H. J. írta. (Bem.: Király Színház, 1904. nov. 18.)
Madár Matyi. Látványos budapesti játék 3 felvonásban. Molnár Ferenccel. (Bem.: Király Színház, 1906. máj. 17.)
Karácsonyi vers. (Bem.: Nemzeti Színház, 1906. dec. 15.)
Bernát. Dráma. (Bem.: Vígszínház, 1907. jún. 1.)
Naftalin, Bohózat 3 felvonásban. A zenét szerezte Szirmai Albert. (Bem.: Vígszínház, 1908. jún. 6.)
további fontosabb bemutatók: Belvárosi Színház, 1930. jan. 10. és Szegedi Városi Színház, 1930. júl. 18.; Kis Színpad, 1966. júl. 1.; Szabadkai Népszínház, 1968; Szegedi Nemzeti Színház, 1974. máj. 4.; Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 1989. nov. 26.; Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1990. nov.; Soproni Petőfi Színház, 1997. nov. 29.)
A masamód. Vígjáték 3 felvonásban. (Bem.: Vígszínház, 1914. febr. 14. és 1915. okt. 13.)
A Tündérlaki lányok. Vígjáték 3 felvonásban. (Bem.: Vígszínház, 1914. febr. 14.; németül: Bécs, 1916 és Berlin, 1917)
további fontosabb bemutatók: Andrássy úti Színház, 1937. febr. 20.; Debreceni Csokonai Színház, 1957; Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1959. okt. 16.; Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1960. jan. 23.; Fővárosi Operettszínház, 1964. jan. 29.; Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1969. szept.; Veszprémi Petőfi Színház, 1981. máj. 8.; József Attila Színház, 1984. máj. 12.; Egri Gárdonyi Géza Színház, 2000. ápr. 28.; Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, 2002. dec. 31.; Szolnoki Szigligeti Színház, 2004. jan. 16.; Székesfehérvári Vörösmarty Színház, 2004. márc. 19.; Kassai Színkör, 2005. jan. 22.)
A kis cukrászda. Vígjáték 3 felvonásban. (Bem.: Vígszínház, 1922. dec. 6. és németül: Bécs, Akademie Theater, 1923. dec. 6.)
Az orvos és a halál. Tragédia 1 felvonásban. (Bem.: Vígszínház, 1925. nov. 28.; Nemzeti Színház, 1931. nov. 13.; Debreceni Csokonai Színház, 1957. szept. 16.)
Menazséria. Tragikomédia 1 felvonásban, 3 képben. (Bem.: Vígszínház, 1925. nov. 28.; Irodalmi Színpad, 1959. ápr. 21.)
Jó üzlet. Dráma. (Bem.: Vígszínház, 1935. ápr. 13.)
A néma levente. Vígjáték 3 felvonásban. (Bem.: Magyar Színház, 1936. márc. 20. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1936; angolul: Saint James’s Theatre, London, 1937; németül: Burgtheater, Bécs, 1937)
további fontosabb bemutatók: Magyar Színház, 1945. dec. 7.; Miskolci Nemzeti Színház, 1955. márc. 14.; Szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1955. szept. 23.; Pécsi Nemzeti Színház, 1955. okt. 1.; Békés megyei Jókai Színház, Gyula, 1955. dec. 6.; Kecskeméti Katona József Színház, 1956. febr. 20.; Marosvásárhelyi Székely Színház, 1957; Szolnoki Szigligeti Színház, 1957. febr. 15.; Egri Gárdonyi Géza Színház, 1957. jún. 7.; Állami Színház, Nagyvárad, 1959. aug. 15.; Debreceni Csokonai Színház, 1959. dec. 20. és 1972. febr. 4.; Vígszínház, 1962. márc. 1. és 1966. szept. 9.; Gyulai Várszínház, 1966. júl. 22.; Győri Kisfaludy Színház, 1971. okt. 21.; Pécsi Nemzeti Színház, 1978. okt. 14.; Hilton Szálló udvara, Budapest, 1982. júl. 24.; Torontói Magyar Színház, 1987. okt.; Játékszín, Budapest, 1989. márc. 24. és 1992. márc. 7.; Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, 1994. márc.; Székesfehérvári Vörösmarty Színház, 1996. dec. 13.; Győri Nemzeti Színház, 2002. márc. 9.)
Az ezerkettedik éjszaka. Mesejáték 3 felvonásban. (Bem.: Magyar Színház, 1939. ápr. 26.; Szegedi Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1958. márc. 7.; A zenét szerezte Vujicsics Tihamér, József Attila Színház, 1964. nov. 14.)
Egy fillér. Álomjáték 3 felvonásban, 7 képben. (Bem.: Vígszínház, 1940. dec. 11.; Veszprémi Petőfi Színház, 1986. febr. 7.)
Lumpáciusz Vagabundusz vagy a három jómadár. Bohózat 3 felvonásban. Nestroy mesejátékából színpadra írta és versbe szedte H. J. (Bem.: Nemzeti Színház, 1946. jan. 17. és 1996. nov. 22.; Pécsi Nemzeti Színház, 1969. márc. 7.; Debreceni Csokonai Színház, 1981. ápr. 25.; Radnóti Színpad, 1984. febr. 11.)
A szarvaskirály. Carlo Gozzi színművének átdolgozása. (Bem.: Állami Bábszínház, 1951. dec. 22.; 1959. márc. 13. és 1983. szept. 30.)
Szépek szépe. Zenés mesejáték két részben. A zenét Ránki György szerezte. (Bem.: Petőfi Színház, Budapest, 1955. márc. 12.; Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1974. febr. 10., Békés Megyei Jókai Színház, 1977. febr. 6.; Budapesti Gyermekszínház, 1982. febr. 19., Radnóti Miklós Színpad, 1982; Veszprémi Petőfi Színház, 1987. jan. 6.; Játékszín, Budapest, 1988. ápr. 21.; Hamupipőke címen: Miskolci Nemzeti Színház, 1993. okt. 10.; Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 1996. okt. 31.; Pesti Magyar Színház, 2000. dec. 16.).
F. film: A 111-es (1937)
Jaguár (1967).
F. tv: Menazséria. (1964)
A Tündérlaki lányok. (1970)
Az asszonyok ravaszságának könyve. (1971)
Kiskirályok. A Family Hotel és a VII. Emánuel c. műveiből. (1972)
A 111-es. (1981)
Úri jog. (1981)
A néma levente. (1983)
Az ezerkettedik éjszaka. (1986)
A nagy nő. (1996)
Amerikai párbaj. (1996).
Irodalom
Irod.: fontosabb kritikák: Fenyő Miksa: H. J. novellái. Írók, színésznők és más csirkefogók. (Nyugat, 1910)
Schöpflin Aladár: H. J. versei. – Ambrus Zoltán: H. J. új kötetei. (Nyugat, 1911)
Várady István: H. J.: Az utolsó bohém. (Nyugat, 1912)
Császár Elemér: H. J. új könyvei: A tündérlaki lányok. – Jaguár. (Budapesti Szemle, 1914)
Fenyő Miksa: H. J. új regénye: A 111-es. (Nyugat, 1920)
Füst Milán: H. J.: A 111-es. (Nyugat, 1922)
Harsányi Zsolt: H. J. versei. – Tersánszky Józsi Jenő: H. J.: A masamód. (Nyugat, 1924)
Hartmann János: H. J.: Papírkosár. – Az asszony körül. – Az utolsó bohém. H. J. munkái. (Napkelet, 1927)
Szántó Rudolf: H. J. tíz kötete. (Pesti Napló, 1927. 29.)
Juhász Géza: H. J.: Életke. (Napkelet, 1931)
Szinnyei Ferenc: H. J.: Ifjabb. Regény. (Napkelet, 1935)
Karinthy Frigyes: H. J. új könyvei: Ifjabb. Regény. – Utazás enmagam körül. (Nyugat, 1935).
Irod.: Boross László: H. J.-ről és a humoros világfelfogásról. (Reneszánsz [folyóirat], 1911)
Schöpflin Aladár: H. J. Ötvenedik születésnapjára. (Nyugat, 1921)
Fazekas Imre: H. J. (Magyarország, 1923. 84.)
Ignotus: Heltai. (Nyugat, 1921 és I.: Válogatott írások. Bp., 1969)
Krúdy Gyula: Don Heltai. (Magyarország [napilap], 1922. 98.)
Zsoldos Andor: H. J. Párizsban. (Magyarország [napilap], 1925. 247.)
Dánielné Lengyel Laura: H. J. (Budapesti Hírlap, 1927. 88.)
Kárpáti Aurél: H. J., Budapest történetírója. – H. J. munkáinak gyűjteményes kiadása. (Magyarország [napilap], 1927. 29.)
Zsolt Béla: H. J. (Magyar Hírlap, 1927. okt. 23.)
Dánielné Lengyel Laura: H. J. (Magyar Hírlap, 1928. máj. 6.)
Dernői Kocsis László: H. J., az író és színigazgató. (Az Est, 1930. 182.)
Relle Pál: H. J. hatvanéves. (Magyar Hírlap, 1931. aug. 13.)
Márton Miksa: A hatvanéves Heltai. (Színházi Élet, 1931. 35.)
Bálint György: „Optimizmus nélkül nem lehet dolgozni.“ H. J. 60 éves. (Pesti Napló, 1931. 183.)
Nyigri Imre: H. J. A hatvanéves fiatalember. (Népszava, 1931. aug. 9.)
Pálmai Kálmán: H. J. (Diárium, 1946)
Kárpáti Aurél: H. J. 75. születésnapja alkalmából. (Új Szó, 1946. 180.)
Kunszery Gyula: H. J. hetvenöt éves. (Magyar Nemzet, 1946. aug. 11.)
Sőtér István: H. J. (S. I.: Négy nemzedék. Bp., 1948; S. I.: Tisztuló tükrök. Bp., 1966 és S. I.: Gyűrűk. Bp., 1980)
Földes Mihály: A 80 éves Heltai. (Csillag, 1951)
Molnár Miklós: H. J. 85 éves. (Színház- és Filmművészet, 1956. 9.)
Rónai Mihály András: H. J. (Új Hang, 1956. 9.)
Ignotus Pál: A nyolcvanötéves Heltai. (Magyar Nemzet, 1956. aug. 11.)
Kárpáti Aurél: Heltai Jenő nyolcvanötödik születésnapja alkalmából. (Irodalmi Újság, 1956. aug. 11. és K. A.: Tegnaptól máig. Bp., 1961)
Ungvári Tamás: „Egy kis halhatatlanság.“ A nyolcvanöt esztendős H. J.-ről. (Népszava, 1956. aug. 12.)
H. J. (Kortárs, 1957)
Fenyő Miksa: H. J. (Látóhatár, 1957)
Vihar Béla: H. J. (Könyvtáros 1957 és Könyvbarát, 1957)
Hajnal Gábor: H. J. (Népművelés, 1957)
Molter Károly: H. J. (Igaz Szó, 1957. 9.)
Ignotus Pál: Heltai. (Irodalmi Újság, 1957. 10.)
Demeter Imre: Elment Heltai. (Film, Színház, Muzsika, 1957. 17.)
Földes Anna: H. J. (Nők Lapja, 1957. 33.)
Szentimrei Jenő: H. J. (Utunk, 1957. 37.)
Gellért Oszkár: Találkozások H. J.-vel. (Népszabadság, 1957. szept. 8.)
Benedek Marcell: H. J. (Élet és Irodalom, 1957. szept. 13.)
Fodor József: „Őszi, piros virágok.“ H. J. ötéves sírjára. (Élet és Irodalom, 1962. szept. 1.)
Ungvári Tamás: H. J. emlékezete. (Magyar Nemzet, 1967. szept. 3.)
Abody Béla: Tíz éve halt meg. (Élet és Irodalom, 1967. 36.)
Péchy Blanka: Mesterem, H. J. (Élet és Irodalom, 1969. nov. 8.)
Hegedűs Géza: H. J. alkotásai és vallomásai tükrében. Kismonográfia. (Arcok és vallomások. Bp., 1971)
Gyárfás Miklós: Heltai 100. (Nagyvilág, 1971)
Hegedűs Géza: A jó életérzés írója. H. J.-ről, születése századik évfordulóján. (Élet és Irodalom, 1971. 33.)
Barabás Tibor: A szabadság nem pénzsóvár. H. J. századik születésnapja elé. (Magyar Hírlap, 1971. júl. 25.)
Kristóf Károly: Heltai-centenárium. (Esti Hírlap, 1971. aug. 10.)
Gábor István: Száz éve született H. J. (Magyar Nemzet, 1971. aug. 11.)
Molnár Gál Péter: H. J. úr. (Népszabadság, 1971. aug. 11.)
Szilágyi János: Kiadatlan levelek H. J.-höz. (Kritika, 1976. 10.)
Thury Zsuzsa: Heltaiék. (Új Írás, 1983. 12.)
Kádár Márta: H. J. (Élet és Tudomány, 1991. 23.)
Győrei Zsolt: Heltai Jenő drámai életműve. Művei bibliográfiájával. PhD-értek. (Szeged, 2002)
H. J.-breviárium. I–II. köt. Vál., szerk. Győrei Zsolt. (Budapesti Negyed, 2002–2003)
Győrei Zsolt: H. J. magyar nyelven megjelent köteteinek bibliográfiája. (Budapesti Negyed, 2003)
Győrei Zsolt: Heltai Jenő drámai életműve. Művei bibliográfiájával. Monográfia. A PhD-értek. átdolgozott kiadása. (Bp., 2005).
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Don Péter: Magyar zsidó históriák. Anekdota lexikon. (Bp., 1997)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilmlexikon. 1931–1944. (Máriabesnyő–Gödöllő, 2006).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016
