Szép Ernő
költő, író, újságíró, szerkesztő
Született: 1884. június 30. Huszt, Máramaros vármegye
Meghalt: 1953. október 2. Budapest
Temetés: 1953. október 4. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr
Család
Dédapja: Szép Márton, nagyapja: Szép Ábrahám (†1910) kocsmáros, kékfestő. Sz: Szép Sámuel tanító, Löwenheim Matild. Testvérei: Pogányné Szép Berta (1890–1982), Szép Anna (1899. jan. 10. Hajdúszoboszló–1969. dec. 7. Bp.), Szép Leona (1901. jún. 28. Hajdúszoboszló). A család eredeti neve a 18. században Róth volt.
Iskola
Apja izraelita néptanító volt, a család 1888-tól élt Hajdúszoboszlón. Elemi iskoláit Hajdúszoboszlón (1890–1894), középiskolai tanulmányait Hajdúszoboszlón (1894–1896), a debreceni Kossuth utcai algimnáziumban (1896–1899), a mezőtúri református főgimnáziumban (1899–1902) és a budapesti I. kerületi állami főgimnáziumban tanult (1903–1904). Mezőtúron az V., és gyenge tanulmányai miatt kétszer a VI. osztályt járta ki, egy évig magántanuló volt, majd Budapesten a VII. osztályt végezte el; érettségi vizsgát nem tett.
Életút
Budapestre költözése után csak írásaiból él. A Hét és a Budapesti Napló (1903–1910), Az Est (1910–1925), az Újság munkatársa, szerkesztője (1925-től). A Nyugat rendszeres publicistája (1908-tól), egyúttal a fővárosi Cabaret Bonbonnière állandó szerzője (1907-től). Bécsbe emigrált (1920–1921), amelyben nagy szerepet játszott a Patika (1920) c. darabjának bemutatója körül kialakult botrány is. A II. világháború idején munkaszolgálatra hívták be. 1948 után szegénységben élt, halála szinte visszhangtalan volt.
Festőművésznek, „rajzolónak“ készült, művészettörténeti érdeklődése egész életét végigkísérte (néhány képzőművészeti cikket, kritikát is írt, elsősorban Szinyei-Merse Pál művészetétől). Középiskolai tanára biztatására verselni kezdett, már diákkorában megjelent bemutatkozó kötete (Első csokor, 1902). Első, a városi és a népi nyelvből egyaránt építkező verseskötetében (Énekeskönyv, 1912) a vidéki élet és a gyermekkor emlékei tűnnek fel. Babits Mihály és a Nyugat költői e kötete nyomán fogadták maguk közé. Legnagyobb sikereit kabarédalaival és sanzonjaival aratta (Kabaret-dalok, 1909). A magyar kabaré egyik megteremtőjeként, elsőként kísérelte meg a sanzon műfaj pontos meghatározását. Véleménye szerint a sanzon (= chanson) vidám vagy érzelmes történetet elbeszélő dal, prózai betétekkel. A sanzon nem óhajt megríkatni, legfeljebb sóhajt sugalmaz, nem kacagtat, csak mosolyra csábít. Sanzonjait és egyéb dalait Medgyaszay Vilmának (1885–1972) írta, aki elsősorban Szép Ernő dalaival lett országosan ismert színésznővé.
Mind kisprózájával, mind drámáival igen jelentős műveket alkotott. A dekadencia és az impresszionizmus egyik első hazai képviselője, a modern, abszurd irodalom előfutára. A diákévek, a kávéházak, szerkesztőségek világa jelenik meg impresszionista stílusú, a lírához közelítő novelláiban. Az 1910-es években napi rendszerességgel írt tárcanovelláit Irka-firka (1913) címmel rendezte kötetbe. Az I. világháború idején írt karcolataiban főként a háború elleni tiltakozásának adott hangot. Életrajzi fogantatású regényei a hazai lírai próza meghatározó alkotásai; a Hetedikbe jártam (1922) diákéveinek felidézése, s körkép a századforduló vidéki középiskolájáról, a Dali dali dal (1934) középpontjában néptanító apja élete áll. Legismertebb regényében, a Lila ákácban (1919) egy budapesti fiatalember szerelmi kalandjain keresztül adott körképet a fővárosi kisemberek világáról, mindennapjairól. Tóth Manci, a „primadonnaságról“ álmodó varrónő, a Városligetben, egy lila akácfa alatt megismerkedik Csacsinszky Pállal, a tehetséges, ám koldusszegény költővel. A fiatalember egy férjezett úrinőre vár, aki azonban késik, ezért unalmában udvarolni kezd a kis varrólánynak. A költő a boldogságot egy különleges szerelmi kalandban látja: meghódítani és elcsábítani egy előkelő, férjezett hölgyet. Csacsinszky hevesen udvarol az asszonynak, közben nem veszi észre a valódi szerelmet, Mancit. Mire rádöbben tévedésére, már elkésett… A regény drámai átdolgozása (1923), majd az abból készült film (rendezője Székely István, 1934 és remake: 1972) óriási sikert aratott. Szép Ernő művét – a kor szokásának megfelelően – boldog befejezéssel is elkészítette (a film- és a színpadi változatok „hepiendesek“!)
Első színpadi műve A hasbeszélő volt (Nyugat-matiné, 1912. márc. 10.; megjelent: 1916). Antoni mester, a család nélküli hasbeszélő monodrámája – egyes vélemények szerint – az abszurd színház első magyarországi produkciója. A groteszk egyfelvonásos valójában egy monológ, amelyet a mester a bábokkal ad elő. A mindenképpen különleges produkció igen nagy feltűnést és még nagyobb értetlenséget váltott ki. Szép Ernőt élete végéig érdekelte a bábszínház, a bábjátékok intimebb színházi világa, mivel kiválóan festett, drámai karaktereit szívesen rajzolta, és képzelte el bábfigurákként. Az egyfelvonásos abszurd dráma mellett szívesen írt mese- és misztériumjátékokat is. Az egyszeri királyfi (1914) mindkettő: a történet főhőse, a királyfi elindul, hogy megtalálja azt az országot, ahol nincs a halálnak hatalma. A megszemélyesített, parasztgubát öltött Halál elől azonban nincs menekvés sem a gyermekek világában, sem az Ezüst Királylány ölelő karjai között, sem Tündérországban. Végül a királyfi hazatér övéi közé, és megbékül a halállal, hisz így, az is emberibbé válik. Míg A hasbeszélő az egyedüllét, Az egyszeri királyfi c. dráma a halálfélelem megfogalmazása, az előbbi az egyedüllét igenlése, az utóbbi a halál elfogadása. Az Ezeregyéjszaka meséinek világát idézi a halálos szerelemről szóló színműve, az Azra (1930). Drámái és mesevilága hatott Heltai Jenőre, aki otthonosan mozgott az arab mesevilágban (és A Halál és az orvos címmel szintén írt egy, Az egyszeri királyfi c. drámára emlékeztető elbeszélést, 1924).
Mese- és misztériumjátékok mellett számos társadalmi drámát is írt, amelyek közül kiemelkedik a Patika (1919). A Patikát korábban a Móricz Zsigmond-féle társadalmi regényekkel (Úri muri; Rokonok; Kivilágos kivirradtig stb.) szokták összevetni, a hasonlóság csak látszólagos. Valójában Bródy Sándor első naturalista drámáira (A tanítónő) hasonlít: a századeleji Laposladány, egy fejlődésben elmaradt, álmos kisváros. Balogh Kálmán, az álmokat kergető és szerelemre vágyó patikussegéd ide érkezik. Az első felvonás a helyi kaszinóban játszódik, a karakterek tipikus kisvárosi figurák: zsebben tartott pohárból vedelő jegyző; féktelen hatalomvágyú postamester; a kompániához asszimilálódott zsidó bérlő és a részeges patikus, akit nem érdekelnek a betegei. Végtelenített kártyajátékok és borozások és a postamesterné affektált sikolyai, valamint az olcsó szellemeskedésre épülő és építő dialógusok mindent elárulnak a település intelligenciájáról. Balogh Kálmán, akárcsak Antoni mester magányos, kétségbeesett hős, ám a környezete már nem bábok, hanem valódi boldogtalan emberek (bár kétségtelen, hogy sok hasonlóságot mutatnak az ember-bábokkal). A fiatalember szerencsétlen magányosságában beleszeret a patikusnébe: míg az első felvonás naturalista, realista életkép, a második lírai groteszk. A főhős szerelmi vallomása, „magas hőfokú“ szenvedélye élesen ellentmond a kisváros sivár és eseménytelen mindennapjainak. A groteszkséget fokozza, hogy Balogh Kálmán patikussegéd épp akkor vall szerelmet a patikusnének, amikor a hölgyet éppen fogfájás kínozza, s nem talál fájdalmára enyhülést, így, fájdalomtól megkínozva kénytelen végighallgatni a monológot. E naiv és különc hős menekül a fojtogató szegénység elől, nagystílű életre szép nők szerelmére vágyik, ám ezért nem lázad a külvilág ellen. Végül, a 3. felvonásban, kudarcok után, kénytelen beérni a cselédlánnyal, mert csak ő érti meg fájdalmát. A forradalmak bukása után a Patika a vidéki parlagiság és a szerelmi betétek miatt igen nagy felháborodást váltott ki. Az új kurzus antiszemita hecckampányt indított Szép Ernő (és példaképe Bródy Sándor) ellen. „A Patika nem egyéb, mint három élőkép, a szerelmi éhség cérnaszálával összefércelve“ (Kádár Lehel, Új nemzedék, 1920). Jóllehet a darab táblás házakkal ment, az 50. előadás után betiltották, az író az ismétlődő gyalázkodások miatt elhagyta az országot: Bécsben telepedett le.
Emlékezet
Huszton született, 1888-tól családja Hajdúszoboszlón élt. A helyi izraelita közösség a Vasút utcába (ma: Rákóczi Ferenc u. 21.) bérelt számukra lakást. Nevét vette fel a hajdúszoboszlói Szép Ernő Középiskolai Kollégium, ahol mellszobrát is felállították (bronz, Cséri Lajos alkotása, 1996). A hajdúszoboszlói Délibáb Hotel folyosóján domborművét is elhelyezték (bronz, Józsa Lajos alkotása, 1983; eltűnt!). Tanulmányait Debrecenben és Mezőtúron folytatta, Mezőtúron, irodalomtanára, Kolozsváry Aladár felfigyelt első verseire. Első csokor (1902) c. verseskötete tanára biztatására és a gimnázium gondozásában jelent meg. 1903-tól Budapesten élt, munkássága is a fővároshoz kötötte. Először apai nagybátyjánál, a Keleti pályaudvar mellett (Erzsébetváros VII. kerület, Száz ház utca) lakott. Utolsó lakása a Terézvárosban (VI. kerület, Liszt Ferenc tér 11.) volt. A nyilas munkatáborból szabadulva nővéréhez költözött és itt lakott haláláig. A házat emléktáblával jelölték meg. Budapesten hunyt el, a Kozma utcai Izraelita Temetőben nyugszik. Gyászszertartásán a Magyar Írók Szövetsége nevében Bölöni György, a barátok, pályatársak nevében Herman Lipót búcsúztatta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben).
Legnagyobb sikereit a Cabaret Bonbonnière-ben érte el (Teréz körút 28.). A Patika bemutatása után, az ellene irányuló antiszemita hecckampány elől Bécsbe menekült (1920–1922 között élt ott). Itt jelent meg – többek között – A világ c. verseskötete (1921), A Szegény, grófnővel álmodott c. erotikus írása (1921), Az Isten is János c. elbeszéléskötete (két kiadásban is: 1921 és 1922), a Vőlegény c. színműve (1922), ill. a Lila ákác német fordítása (1922).
Húga, Pogányné Szép Berta, emlékére Szép Ernő-jutalmat alapított (1984) az előző évadban a legjobbnak ítélt magyar dráma szerzőjének (először Weöres Sándor vehette át, A kétfejű fenevad c. művéért). A díjat minden évben, szept. 21-én, a magyar dráma napján – Az ember tragédiája ősbemutatójára emlékezve adják át. 1992-től több kategóriában is átadhatják a díjat: az előző évad legjobb drámai művei; a legjobb elsődráma (először 1992-ben adták át, Pozsgai Zsolt Viaszmadár c. művéért); drámaírói életmű (először, 1995-ben Szakonyi Károlyt jutalmazták).
Elismerés
Baumgarten-jutalom (1933).
Főbb művei
F. m.: Első csokor. Költemények és műfordítások. (A Református Főgymnázium kiadványa. Mezőtúr, 1902)
Kabaret-dalok. (Mozgó Könyvtár. 21. Bp., 1909)
Kucséber kosár. Elbeszélések, versek. (Nyugat Könyvtár. 31. Bp., 1911)
Énekeskönyv. Versek. (Bp., 1912)
Irka-firka. Karcolatok. Vadász Miklós rajzaival. (Bp., 1913)
Sok minden. Karcolatok. (Bp., 1914)
Az egyszeri királyfi. Mese 9 képben, 3 felvonásban. (Bp., 1914)
Egy kis színház. Színművek: Kávécsarnok. – Zsuzsika. – A hasbeszélő. – Ida. (Bp., 1916)
Élet, halál. Karcolatok. (Bp., 1916)
A jázminok illata. Elbeszélések. Kiadói rajzos borítóval, védőtokban, bibliofil kiadásváltozattal. (Békéscsaba, Tevan, 1917)
Emlék. Versek. (Bp., 1917)
Kenyér. Elbeszélések, karcolatok. (Az Érdekes Ujság Könyvei. 8. Bp., 1917)
Emlék. Versek. (Bp., 1917)
Patika. Színmű 3 felvonásban. (Bp., 1919)
Október. Őszi napló. (Bp., 1919)
Lila ákác. Egy fővárosi fiatalember regénye. (1–2. kiad. Bp., Athenaeum, 1919)
Bűneim. – Lila ákác. Két regény. (3. kiad. 1920)
Lila ákác. Egy pesti fiú históriája. Regény. (Bp., 1932; németül: Lila Akazien. Ein altmodischer Roman. München, 1922)
Lila ákác. Regény. (Bp., Révai, 1949)
Lila ákác. – Ádámcsutka. Két regény. Az utószót írta Réz Pál. Würtz Ádám rajzaival. 4 táblával. (Magyar Elbeszélők. Bp., Szépirodalmi, 1967)
Lila ákác. Regény. Az utószót írta Réz Pál. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1976)
Lila ákác. Regény. A szöveget gondozta, az utószót írta Stauder Mária. (A magyar próza klasszikusai. Bp., Unikornis, 1995)
Négy regény: Dali, dali, dal. – Lila ákác. – Ádámcsutka. – Emberszag. (Bp., Noran, 2003)
Lila ákác. Regény. (Ulpius anno. Bp., 2008)
Lila ákác. Regény. Az online kiadás nyomtatott változata. (Bp., Fapados, 2010)
filmen: Lila ákác. Sz. E. regényét filmre írta Mihály István, zeneszerző Ábrahám Pál, rendezte Székely István. (1934; remake: 1972; videó: 1991; DVD: 2005).
Szilágyi és Hajmási. Három kis színpadi munka. (Korunk mesterei. Bp., 1920)
Magyar könyv. Egy csapat elbeszélés. (Bécs, 1921)
A világ. Versek. (Bécs, 1921)
Szegény, grófnővel álmodott. Erich Schütz aquarelljeivel. (Bécs, 1921)
Az Isten is János. Elbeszélések. (Kis magyar könyvek. 1. Bécs, 1921; 2. kiad. 1922)
Vőlegény. Színmű 3 felvonásban. (Lipcse–Bécs, 1922)
Hetedikbe jártam. Regény. (Bécs, 1922)
Kétfelől angyal. Új novellák. (Új Modern Könyvtár. 5–6. Bécs, 1922)
Elalvó hattyú. Sz. E. vál. versei. (Bp., 1924)
Bűneim. (Bp., 1924; németül: Sünden. Ein Buch des Gewissens. Heidelberg, 1928)
Hetedikbe jártam. – Karacsné nagyasszony. Két kisregény. (A toll mesterei. 6. Bp., 1926)
Egy falat föld, egy korty tenger. Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. Új sorozat. 1034–1035. Bp., 1927)
Valentine. Regény. (Az otthon könyvtára. Bp., 1927)
Jó szó. Versek. 1922–1928. (Bp., 1928)
Május. Színmű. – Kávécsarnok. Vígjáték. Két egyfelvonásos. (Műkedvelők Színháza. Új sorozat. 10–11. Bp., 1928)
Azra. Mese. (Bp., 1930)
A Hortobágy. Mühlbeck Károly rajzaival. (Az otthon könyvtára. Bp., 1930)
Dumas: Monte Cristo grófja. Regény. I–V. köt. Ill. S. Gaál Margit, a bevezető tanulmányt írta Sz. E. (A Gutenberg Könyvkiadó Vállalat Könyvei. Bp., 1930)
Aranyóra. Mese. (Bp., 1931)
Emlékezés Szinyei-Merse Pálra. (Magyar Művészet, 1931)
Dali dali dal. Regény. (Jó Könyvek. 10. Bp., 1934; olaszul: La bella canzone. Bologna, 1938)
Szabolcs István: Könnyek tavasza. Versek. Az előszót írta Sz. E. (Túrkeve, 1935)
Ádámcsutka. Regény. (Athenaeum 2 Pengős Regények. Bp., 1935; olaszul: Autunnale. Milano, 1936; németül: Die Liebe am Nachmittag. München, 2008; 2. német kiad. 2011; spanyolul: La manzana de Adán. Ford. Szijj Mária. Madrid, 2010)
Szeretném átölelni a világot. Elbeszélések. (Az Athenaeum novellasorozata. Bp., 1936)
Szívdobogás. Színmű. (Bp., 1936)
Mátyás király tréfái. Összegyűjtötte Sz. E. Képekkel ékesítette Kolozsváry Sándor. (Bp., 1936; 2. kiad. 1940)
Mátyás király tréfái. Összegyűjtötte Sz. E. Képekkel díszítette Zórád Ernő. (Bp., Magyar Helikon, 1958; 2. kiad. 1961)
Mátyás király tréfái. Ill. Jurida Károly. (Képes Regénytár. Bp., Szépirodalmi, 1967)
Mátyás király tréfái. Sajtó alá rend. Újlaki Mária. Ill. Bálint István. (Házi olvasmány. Mesék. Újvidék, 1979)
Mátyás király tréfái. Sz. E. gyűjtéséből. Hangfelvétel. Elmondja Garas Dezső és Schütz Ila. (Bp., Hungaroton, 1985; felújított, sztereó változat: 2005)
Mátyás király tréfái. Összegyűjtötte Sz. E. Képekkel díszítette Zórád Ernő. (Bp., 1989; 2. kiad. 1992; 3. kiad. 1994; 4. kiad. 1995; 5. kiad. 1997; 6. kiad. 1999; 7. kiad. 2000; 8. kiad. 2001; 9. kiad. 2003; 10. kiad. 2005; 11. kiad. 2006; 12. kiad. 2008; 13. kiad. 2011; 14. kiad. 2014)
Mátyás király tréfái. Összegyűjtötte Sz. E. Elektronikus dokumentum. Felelős szerk. M. Szabó Csilla. (CD, Bp., 2011).
Édes. Egy gyerek históriája, aki nagyon szerette a cukorkát. Serdülő fiúknak, lányoknak írta Sz. E. Kolozsváry Sándor rajzaival. (Bp., 1937)
Sz. E. összes költeményei. 1908–1938. (Bp., 1938)
A tajtékpipa története. Elbeszélés. Bibliofil kiad. (Gyoma, Kner, 1938)
Ballet. Elbeszélések. (Szép Könyvek. 2. Bp., 1938)
A negyedik nyúlláb. Elbeszélések. (Balassagyarmat, 1940)
Úrinóta. Ötven bánatos és jókedvű chanson. Zádor István rajzolt hozzá. (Bp., Rózsavölgyi, 1940)
Felnőtteknek. Önéletrajzi elbeszélések. (Tábor Könyvek. Bp., 1941)
Zümzüm. Elbeszélések. (Bp., 1942)
Komlós Vilmos: Hol volt, hol nem volt. Visszaemlékezések. Sajtó alá rend. Herczeg Jenő, Sz. E. előszavával. (Bp., 1942)
Emberszag. Életkép. (Bp., Keresztes Könyvkiadó, 1947; németül: Drei Wochen in 1944. Wien, 1947; angolul: The Smell of Humans. A Memoir of the Holocaust in Hungary. Ford. Bátki János, a bevezetést írta Tandori Dezső. Bp.–London–New York, 1994; 2. angol kiad. 1998; héberül: Jeruzsálem, 2003; franciául: L’odeur humaine. Paris, 2010; németül: Zerbrochene Welt. Drei Wochen. 1944. München, 2014)
Emberszag. Emlékirat. (2. kiad. Bp., Szépirodalmi, 1984)
Emberszag. (Millenniumi Könyvtár. 68. Bp., 2000)
Négy regény: Dali, dali, dal. – Lila ákác. – Ádámcsutka. – Emberszag. (Bp., Noran, 2003)
Emberszag. Emlékirat. Szerk., az életrajzi jegyzeteket írta Réz Pál. (Osiris Diákkönyvtár. Bp., 2011).
Czüpős Kis János. Elbeszélések. (Szikra Regénytár. Bp., 1947)
Vétkeztem. Vál. elbeszélések. (Bp., 1951)
Úriemberek vagyunk. Vál. elbeszélések. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Réz Pál. (Bp., 1957)
Hetedikbe jártam. Regény. (3. kiad. Bp., 1957)
Gyereknek való… Gyermekversek. Reich Károly rajzaival. (Bp., 1958)
Add a kezed! Sz. E. összegyűjtött versei. Sajtó alá rend., a bevezetőt írta Hatvany Lajos. (Bp., 1958)
Dali dali dal. Regény. – Diákélet Debrecenben. – Két anekdota Csokonairól. Kondor Lajos rajzaival. (Ifjúsági Kiskönyvtár. 31. Bp., 1958)
Egyszer volt Budán kutyavásár. – Róka fogta csuka. Képes mesekönyv. Gyulai Líviusz rajzaival. (Bp., 1972; 2. kiad. 1977)
Színház. Vál. színművek: A hasbeszélő. – Az egyszeri királyfi. – Május. – Kávécsarnok. – Patika. – Lila ákác. – Vőlegény. – Azra. Vál., szerk., az utószót írta Réz Pál. (Bp., 1975)
De kár… Versek, karcolatok. Vál., szerk. Réz Pál. (Bp., 1978)
Sz. E. válogatott versei. Vál., szerk., az előszót írta Zelk Zoltán. Az életrajz és a jegyzetek Sinka Erzsébet munkája. (Kozmosz Könyvek. A magyar irodalom gyöngyszemei. Bp., 1978)
Most szeretnék gyerek lenni. Gyermekversek. (Bp., 1983)
Járok-kelek, megállok. Sz. E. vál. művei. Vál., szerk., az utószót írta Tandori Dezső. (Kozmosz Könyvek. A magyar irodalom gyöngyszemei. Bp., 1984)
Sz. E. versei. Hangfelvétel. Elmondja Tandori Dezső. (Bp., Hungaroton, 1984)
Két kezdő bohóc. Vál. elbeszélések. Vál., sajtó alá rend. Réz Pál. (Bp., 1985)
Első csokor. Költemények és műfordítások. Hasonmás kiad. (A Mezőtúri Városi Könyvtár kiadványa, Mezőtúr, 1985)
Patika. Színmű 3 felvonásban. (Magyar drámaírók. 20. század. Vál., szerk., a szöveget gondozta Nagy Péter. Bp., 1986)
Felnőtteknek. Önéletrajzi elbeszélések. Hasonmás kiad. (A Hajdúszoboszlói Városi Tanács kiadványa. Hajdúszoboszló, 1988)
Hét szín. Vál. versek. Vál., szerk. Réz Pál. (Bp., 1989)
A jázminok illata. Elbeszélések. Kiadói rajzos borítóval, védőtokban, bibliofil kiadásváltozattal. Hasonmás kiad. (Békéscsaba, Tevan, 1989)
Szegény, grófnővel álmodott. Erich Schütz aquarelljeivel. Hasonmás kiad. (Bp., Pesti Szalon, 1990)
Kispanasz. Vál. publicisztikai írások. Vál., sajtó alá rend. Benedek Mihály és Márványi Judit. (Ars Scribendi. Bp., 1992)
Patika. Színmű 3 felvonásban. A szöveget gondozta Hegyi Katalin. (A magyar dráma gyöngyszemei. 1. Bp., 1994)
Sz. E. összegyűjtött versei. Szerk., az utószót írta Bárdos László. (A magyar költészet kincsestára. 27. Bp., Unikornis, 1995)
Kávécsarnok. Életkép. – Május. A szöveget gondozta Gángó Gábor. Ill. Sárkány Győző. (Egyfelvonásosok. Válogatás a XIX. és a XX. századból. Bp., 1995)
Azra. Mese. A szöveget gondozta, az utószót írta Petrányi Ilona. (A magyar dráma gyöngyszemei. 8. A néma levente és más játékok. Bp., Unikornis, 1997)
Kucséber kosár. Elbeszélések, versek. Hasonmás kiad. (Múlt a jövendőben. 3. Bp., 1997)
Az Isten is János és más elbeszélések. Vál., a szöveget gondozta, az utószót írta Hegyi Katalin. (A magyar próza klasszikusai. 52. Bp., Unikornis, 1998)
Sz. E. összes versei. Szerk., összeáll. Urbán László. (Szeged, Szukits, 2003)
Négy regény: Dali, dali, dal. – Lila ákác. – Ádámcsutka. – Emberszag. (Bp., Noran, 2003)
Bridzs. – Makaó. (A kártya papjai. Magyar írók a kártyásokról. Vál., szerk. Urbán A Hortobágy. Mühlbeck Károly rajzaival. Hasonmás kiad. (Bp., Eri, 2004)
László. Bp., 2004)
Fehér rózsa meg piros rózsa. Vál. novellák. Vál., szerk. Réz Pál. (Bp., Noran, 2005)
Szegény, grófnővel álmodott. Erich Schütz aquarelljeivel. Hasonmás kiad. (Kis szerelmes irodalom. 8. Bp., Eri, 2005)
Fiú, leány. Elfeledett drámák: Szilágyi és Hajmási. – Krémes. – Tűzoltó. – Igazgató úr. – Aranyóra. – Isten madárkái. – Háromlevelű lóhere. – Fiú, leány. Vál., szerk., az utószót írta Győrei Zsolt. A szerkesztő munkatársa Végh Ildikó. (Bp., Európa, 2006)
Natália. Regény. (Bp., Noran, 2008)
Hetedikbe jártam. – Indiszkréció. Két regény. (Bp., Noran Libro, 2010)
Irka-firka. Karcolatok. Vadász Miklós rajzaival. Hasonmás kiad. (Bp., Eri, 2010)
Szegény, grófnővel álmodott. Erotikus napló. Az online kiadás nyomtatott változata. (Bp., Fapados, 2010)
Édes. Egy gyerek históriája, aki nagyon szerette a cukorkát. Serdülő fiúknak, lányoknak írta Sz. E. Kolozsváry Sándor rajzaival. Hasonmás kiad. (Bp., Noran Libro, 2011)
ford.: Bousquet, Jacques–Armond, Paul: A színésznő. Vígjáték. Ford. (Bp., 1925).
Irodalom
Irod.: Illés Endre: Sz. E. (I. E.: Krétarajzok. Bp., 1957)
Szalay Károly: Sz. E. verseiről. (Irodalomtörténet, 1962)
Kunszery Gyula: Babits Mihály és Sz. E. ismeretlen kéziratai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1963)
Vargha Balázs: Irodalmi városképek. Sz. E. pesti látomásai. (Budapest [folyóirat], 1970)
Szathmáry Györgyné: Sz. E. 1884–1953. Bibliográfia. A bevezetést írta Szurmay Ernő. (A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1974)
Tandori Dezső: Egy költő felfedezésre vár. Sz. E. rejtett értékeiről. (Kortárs, 1979)
Purcsi Barna Gyula: Sz. E. Névtelen sorai az Ady–Rákosi-vitában. – Kardos László: Sz. E. húsz levele. (Irodalomtörténet, 1980)
Purcsi Barna Gyula: „Sok a költő, fiam, mindnek élni kell!” (Budapest [folyóirat], 1982)
Purcsi Barna Gyula: Sz. E. drámái. 1920–1937. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1983)
Purcsi Barna Gyula: Sz. E. (Bp., 1984)
Purcsi Barna Gyula: A drámaíró Sz. E. indulása. Az egyszeri királyfi. 1913. (Irodalomtörténet, 1984)
Simon László: A férfias Sz. E. Tűnődés a költő születésének századik évfordulóján. (Alföld, 1984)
Tandori Dezső: Alig valami Sz. E. „Sok minden”-éről. (Kortárs, 1984)
Varga Lajos: Sz. E. és Mezőtúr. (Mezőtúri helytörténeti füzetek. 7. A Mezőtúri Városi Tanács kiadványa, 1985)
Tandori Dezső: Az „Első csokor” és a második kötet. Sz. E. költészetének kibontakozásáról. (Irodalomtörténet, 1986)
Melczer Tibor: „Egy úriember nem öl meg költőt.” Sz. E. voltam. Szép Anna naplója. (Magyar Napló, 1990. 40.)
Tandori Dezső: Sz. E. (Irodalomtörténet, 1991)
Kartal Zsuzsa: Arcok a magyar zsidó irodalomból. (Szombat, 1991)
Tandori Dezső: Sz. E.: „Szép Ernő voltam.” (Világosság, 1997)
Ungvári Tamás: Az elveszett gyermekkor. Sz. E., Babits és a „zsidókérdés”. (Mozgó Világ, 1999)
Balogh Tamás: Sz. E. levele az ismeretlen vevőhöz. (Irodalomismeret, 2004)
Jánk Károly: Sz. E. (Látó, 2007)
Vida Lajos: Százéves Sz. E. Kabaret-dalok c. kötete. – Bálint Csaba: Sz. E. kiadatlan kisregénye a Holmiban. – Sz. E. és Nadányi Zoltán barátsága. (Szókimondó, 2008)
Konczer Kinga: Tizenkét nap. Sz. E.: Natália. (Forrás, 2009)
Vida Lajos: Sz. E. a zenében és a képzőművészetben. – Vida Lajos: Sz. E. és művei erdélyi utazásai. – Győrei Zsolt: Miska. Sz. E. színműveiről. (Szókimondó, 2009)
Turi Tímea: Pygmalion esete Tóth Mancival. A naiva reprezentációja és a naiva, mint reprezentáció Sz. E. műveiben. (Holmi, 2011)
Tóth Ákos: Sz. E. útja. (Híd, 2012)
Nagy Zsejke: Sz. E. három könyvterve. (Holmi, 2012)
Tóth Ákos: Sírni, sírni, írni. Gyermekség, trauma, identitás Sz. E. költészetében. (Múlt és Jövő, 2013)
Kálmán C. György: Alkamiság és újítás Sz. E. kisregényeiben. (Literatura, 2014)
Pataky Adrienn: Ady-hatás Sz. E. szonettjeiben. (Várad [folyóirat], 2015)
Tarján Tamás: „Futók, ugrók, mászók, csúszók.” Sz. E. sportversei és a játékmotívum. (Tiszatáj, 2015)
Gintli Tibor: Az élőszó imitálása Sz. E. regényeiben. (Műhely, 2016).
Irod.: Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Kecskeméti életrajzi lexikon. Szerk. Péterné Fehér Márta, Szabó Tamás, Székelyné Kőrösi Ilona. (Kecskemét, 1992)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Bodorik Sándor: Mezőtúri életrajzi lexikon. Mezőtúr város pantheonja a kezdetektől máig. (Mezőtúr, 1999)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Keresztyén Balázs: Kárpátaljai művelődéstörténeti kislexikon. (Bp.–Beregszász, 2001)
Zsidó síremlékek Budapesten. Szerk. Haraszti György. (Bp., 2004)
Bényei József: Debreceni irodalmi lexikon. (Debrecen, 2009)
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6987-1Z8?i=147&wc=92QK-16D%3A40678301%2C51865101%2C1077270403%3Fcc%3D1452460&cc=1452460 (halotti anyakönyve, anyja neve itt tévesen Löwenstein Matild)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6SPS-N9J?i=110&cc=1452460 (Szép Leona, Szép Ernő testvére házassági anyakönyvi adatai)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-X379-8TY?cc=1452460 (Szép Anna, Szép Ernő testvére halotti anyakönyve)
Megjegyzések
1. Lexikonok téves adata szerint eredeti családneve Schön volt. A Századunk névváltoztatásai 1800–1893 c. kiadványban nem szerepel ez a névváltoztatás. Valójában már dédapját is Szépnek (= Szép Mártonnak) hívták. Schön Ezékiel – vélt nevét – először a Magyarság írta meg (a Lila ákác színpadi bemutatója után, 1938. szept. 22-én). Kodolányi János, a Nemzetőr szerkesztője Schön Ezékiel a láthatáron címmel 1939. dec. 27-én támadást indított személye ellen, hogy megakadályozza azt, hogy a kuratórium neki ítélje az 1940. évi Baumgarten-díjat. Az írás után sajtóvita alakult ki a Nemzetőr és Az Ujság között. Az Ujság válaszcikkében megírta, hogy Schön Ezekiel Szép Ernőnek egy újdonsült jobboldali lap által „önkényesen kitalált neve” (1940. jan. 11.). Az 1940. évi Baumgarten-díjat végül is Szép Ernő nem kapta meg…
2. Bibliográfiákban művei összekeverve Szép Ernő (1907. jan. 1. Szilágysámson) irodalomtörténész, a kecskeméti református gimnázium középiskolai tanára néhány művével. Szép Ernő a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar–német szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Írásait mindig dr. Szép Ernő néven jegyezte. Dr. Szép Ernő művei: Magyar drámák a bécsi színpadokon. – Ungarische Theaterstücke auf wiener Bühnen. A budapesti tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetében készült egyetemi doktori dolgozat. (A Bécsi Collegium Hungaricum füzetei. VI. Bp., 1930); Ungarische belletristische Zeitschriften in ihren Anfängen. (Deutsch–Ungarische Heimatsblätter, 1931); A kecskeméti Református Gr. Tisza István Gimnázium ifjúsági könyvtárának könyvjegyzéke. Összeáll. dr. Sz. E. (Kecskemét, 1938); Jósika Miklós: Abafi. Regény. Az eredeti szöveget lerövidítette és a jegyzeteket írta dr. Sz. E. (Irodalmi olvasmányok. 7. Bp., 1948).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020
