József Attila

Született: 1905. április 11. Budapest
Meghalt: 1937. december 3. Balatonszárszó

Család

Apai nagyszülei: Iosifu, Rista (= József Kristóf) és Birisiu Paulina (= Béres Paulina) uradalmi béresek. Apai nagynénjei: József Eszter (1886–1940. dec. 17. Bp.) és Nikolits Frigyesné József Anna (†1911. febr. 12. Temesvár). Anyai nagyszülei: Pőcze Imre (1844. márc. 8.–1931. jún. 20.), Demeter Julianna (1845. dec. 16. Sári Peszérpuszta–1905. okt. 6.). Apai nagybátyjai: Pőcze Imre (1871. dec. 30.–1948. febr. 25.); Pőcze Sándor (1873. szept. 21.–1938. febr. 22.); Pőcze Lajos (1878. szept. 28.–1947. máj. 30.); nagynénje: Pőcze Mária (1881. máj. 29.). Sz: József Áron (1900-ig Iosifu Aron; 1871. márc. 4. Féregyháza–1937. nov. 20. Temesvár), szappanfőző munkás, Pőcze Borbála (1875. dec. 4. Szabadszállás–1919. dec. 28. Bp.). Anyját tizenöt évesen férjhez akarták adni Szabadszálláson, ám ő erre nem volt hajlandó. Anyja ekkor úgy helybenhagyta, hogy Budapestre menekült, cselédmunkát vállalt a Soroksári úton (1890-ben). Néhány évvel később ismerkedett meg a szintén a Soroksári úton dolgozó József Áronnal, akivel hat évig együtt éltek (1900. dec. 23-án esküdtek meg). Testvére: József Jolán (1899. jan. 16. Bp.–1950. jún. 25. Bp.) és József Etelka (1903. márc. 22. Bp.–2004. ápr. 3. Bp.). Csecsemő-, ill. kisgyermekkorában elhunyt testvérei: József Nándor; József Margit (1897. ápr. 15. Bp.–1899. szept. 8. Bp.); József Kálmán (1901. jan. 9. Bp.–1903. júl. 5. Szabadszállás). 

Életút

Apja 1908-ban eltűnt, a családi legenda szerint az USA-ba vándorolt, valójában Romániába utazott, s új családot alapítva, Temesvárott telepedett le. Anyja napszámos munkákból, mosásból, egyéb házimunkákból próbálta eltartani gyermekeit, azonban még albérleti díjukat sem tudták fizetni, ezért állandó költözésre kényszerültek. 1910. febr. végén édesanyja kénytelen volt a két kisebb gyermeket, Attilát és Etelkát az Országos Gyermekvédő Liga gondjaira bízni. A két testvér Öcsödre került, nevelőszülőkhöz, Gombai Ferenc parasztgazdához. Az ellátás fejében a házimunkákban és az állatok ellátásában kellett segédkezniük. Tanulmányait, az öcsödi református elemi iskolában kezdte meg (1911). Anyja közben igyekezett jobb körülményeket teremteni, lakást szerzett, azonban munka közben súlyos baleset érte, s a gyerekek csak egy évvel később térhettek haza Öcsödről (1912). Budapesten, az Ipar utcai népiskolában (1912–1913), majd a Mester utcai iskolában folytatta tanulmányait (1913–1916). Különböző módon próbálta anyját segíteni, kosarat hordott a vásárcsarnokból, forgókat és ivóvizet árult a Haller moziban, tüzelőt lopott. Sokat betegeskedett, súlyos tüdőgyulladáson esett át (1913). Jolán közben elvégezte a polgári iskola négy osztályát és egy kereskedelmi tanfolyamot. A nővérével történő összeszólalkozást követően először kísérelt meg öngyilkosságot (1914). Anyjuk betegsége miatt helyzetük még kilátástalanabbá vált, a későbbi költő alkalmi munkákat vállalt, rikkancsként dolgozott. A polgárit az Üllői úti iskolában kezdte (1916–1917), anyja közben munkaképtelenné vált, klinikán kezelték. Sok időt töltött Szabadszálláson rokonainál, anyja halálakor is ott tartózkodott (1919. dec.). Anyja halála életre szóló, mély nyomot hagyott a fiúban, a labilis idegzetű, sokat szenvedett költő soha nem heverte ki ezt a csapást.

Nagykorúságáig Makai Ödön, József Jolán férje volt a gyámja, az árván maradt gyerekek a nővérükhöz költöztek. Gyámja a makói állami főgimnáziumba íratta, s helyet szerzett neki a Dél-magyarországi Közművelődési Egylet makói internátusában. Az ötödik osztályhoz különbözeti vizsgát kellett tennie, ennek kapcsán atyai baráti kapcsolatba került egyik előkészítő tanárával, Galamb Ödönnel. 1921-től folyamatosan írta verseit (Mámor), a tanév végén önképzőköri jutalomban részesült. A szünidőt Mezőhegyesen töltötte, ahol korrepetálás fejében ellátást kapott. Az internátusba visszatérve, anyagi gondjainak enyhítésére tanítványokat vállalt. Versengett az osztályelsőségért, sikereket ért el az önképzőkörben, jó kapcsolatot alakított ki egyik önképzőköri tanárával, Tettamanti Bélával (1922). Megpróbálta verseit közöltetni a helyi lapok valamelyikében, de nem járt sikerrel, azonban próbálkozásai során barátságot kötött a Makói Friss Ujság felelős szerkesztőjével, Sajtos Gyulával. Tavasszal a makói értelmiség vezetői, az Otthon kávéház asztaltársasága felfigyelt tehetségére. Megismerkedett Espersit Jánossal, a művészetkedvelő, mecénáskodó makói ügyvéddel, akinek lakása a helyi és szegedi művészek központja volt. Itt találkozott Juhász Gyulával, s néhány későbbi támogatójával, Könyves-Kolonics Józseffel, Diósszilvágyi Sámuellel, Fried Árminnal, Kiss Károllyal, Kesztner Zoltánnal és Gyenge Miklóssal. Ebben az évben bontakozott ki szerelme volt kollégiumi igazgatójának, Gebe Mihálynak leánya, Márta iránt, akihez több verset írt. Szegeden felkereste Juhász Gyulát. A költő ajánlásával a Színház és Társaság c. laphoz ment, ahol megismerkedett több fiatal költővel, műfordítóval, akik ekkor állították össze a Lírai antológiát (1922).

Makón folytatta tanulmányait, azonban öngyilkossági kísérlete miatt az internátusba nem térhetett vissza. Tanítást vállalt, barátainál lakott, az önképzőkör aljegyzőjévé választották. 1922. nov. 1-jén közölte a Színház és Társaság a Távol, zongora mellett és az Ősapám c. verseit és a lap röviden bemutatta szerzőjüket, ezzel kezdődött költői pályája. A Szegedi Híradó nov. 5-ei számában is megjelentek versei (A bánat; Szeged alatt), a makói Reggeli Ujság is közölte három versét (Tél; Ó zordon Szépség; Koldus), s még ebben az évben megjelent a Lírai antológia is, amelyben négy költeménye is helyet kapott. Megpróbálta illegálisan kinyomtatni a Makói Friss Ujság nyomdájában a Lovas a temetőben c. versesfüzetét, de leleplezték és kitiltották a szerkesztőségből. Az év végén elkészült a Szépség koldusa (megjelent: 1922. dec. 17.) c. első kötete, amelyhez Juhász Gyula írt előszót. Kötete ügyében többször utazott Szegedre, ahol további ismeretségeket kötött fiatal értelmiségiekkel. Még dec.-ben, a Stefánia Szövetség Petőfi-estjén, bemutatták a költőt, Espersit János elszavalta néhány versét. Abbahagyta gimnáziumi tanulmányait, de atyai barátai, Galamb Ödön és Tettamanti Béla rábeszélésére összevont vizsgát tett a gimnázium 7. és 8. osztályának anyagából (1923. jan.; érettségi vizsgát tett: 1923. dec.). Jan.-ban megjelent a szegedi fiatalok Csönd c. folyóirata, amely csupán három számot ért meg. Beleszeretett Espersit János leányába, Cacába (= Espersit Mária), akihez szerelmes versek sorát írta. A Nyugat is közölte első verseit (Névnapi dicséret; Útrahívás; Sacrilegium, 1923. ápr.). A Lázadó Krisztust a Kékmadár c. lap közölte, amelynek okt.-től közgazdasági rovatvezetője lett. Máj.-ban Szegeden, Juhász Gyula költői pályájának 25. jubileumi ünnepségén megismerkedett Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Török Sophie-val és Szabó Lőrinccel. Juhász Gyulát A Kozmosz Éneke c. szonettkoszorúval ajándékozta meg. Még ebben a hónapban újabb öngyilkossági kísérletet tett, Makó határában a sínekre feküdt.

A Kelet Népe november 1-jei számában éles támadást intéztek ellene a Kékmadárban megjelent Lázadó Krisztus miatt, ugyanezért a verséért 1924. jan. 29.-én „istengyalázás” vádjával perbe fogták. Az év elején visszaköltözött Budapestre (1924. febr.). Egy rövid ideig a Fővárosi Könyvkiadó könyvügynökeként dolgozott (1924. ápr.–máj.), majd a Mauthner-féle magánbankház tisztviselője lett (1924. máj.–júl.). Júl.-ban az ügyészség a Lázadó Krisztus miatt nyolc hónapi fogházra és 200.000 korona pénzbüntetésre ítélte (az ítéletet később mérsékelték, majd végül a Kúria felmentette, 1925. márc.). Az ítélettel sokat foglalkozott a sajtó, a költő országos szinten magára vonta a közvélemény figyelmét, aktív részese lett a budapesti irodalmi életnek. Részt vett a Kékmadár és a Magyar Írás programjain, eljárt a Mentor Könyvkereskedés irodalmi összejöveteleire, közeli kapcsolatba került többek között Zsolt Bélával, Ignotus Pállal, Lázár Vilmossal.

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, magyar–francia–filozófia szakon kezdte meg egyetemi tanulmányait (1924. szept.). Barátainál, albérletekben lakott, gyakran éhezett, ismerősei látták el élelemmel. Bejáratos lett az MSZDP szegedi szervezetében, megismerkedett a párt helyi vezetőivel, egyúttal újabb barátságokat is kötött a Szeged c. lap szerkesztőségének tagjaival, elsősorban Móra Ferenccel, Vér Györggyel, Pásztor Józseffel, Magyar Lászlóval és Pór Tiborral. Dec.-ben megjelent a Nem én kiáltok c. kötete, amelyet eredetileg A villámok szeretője címmel tervezett. Ügyészi vádjavaslat készült a kötet egyes versei ellen (1925), de végül nem került sor bírósági eljárásra. A Szeged c. lapban jelent meg a Tiszta szívvel (1925. márc. 25.), amely nagy botrányt kavart a konzervatív jobboldali körökben. Horger Antal eltanácsolta a tanári pályától, megfenyegette, mindent megtesz, hogy ne kapjon diplomát. Budapestre utazott, megismerkedett az illegalitásban élő Rákosi Mátyással, belépett a Magyarországi Szocialista Munkáspártba (MSZMP). Okt.-ben Bécsbe utazott, a Collegium Hungaricumban az igazgató, Lábán Antal vette pártfogásába, támogatta továbbá Fényes Samu is, a Diogenes c. lap szerkesztője. Beiratkozott a bécsi tudományegyetemre, a megélhetésért újságot árult. Részt vett a bécsi irodalmi életben, szoros kapcsolatot alakított ki Kassák Lajossal, Németh Andorral, Nádass Józseffel, Sándor Imrével, Sándor Pállal és Déry Tiborral. 1926-ban a baloldali emigráció tagjaival, elsősorban, Landler Jenővel, Lukács Györggyel, Balázs Bélával, Lesznai Annával, Hatvany Lajossal, Ignotusszal és Reinitz Bélával is jó kapcsolatot épített ki. Júl.-ban Németh Andorral tért haza, aki bemutatta Karinthy Frigyesnek és elvitte Kosztolányi Dezsőhöz. Szept. elején Párizsba utazott, kapcsolatba került a párizsi magyar emigránsokkal, beiratkozott a Sorbonne-ra. Bohém életet élt, tagja lett az Union Anarchiste-Communiste-nak. Kapcsolatba került a Francia Kommunista Párt magyar szekciójával (1927), megismerkedett az Esprit Nouveau c. folyóirat szerkesztőivel, szerepelt a folyóirat estjén is (1927. márc.). Júl.-ban a tengerpartra utazott, közel két hónapot Nizza közelében töltött, aug.-ban tért haza, beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol két szemesztert végzett (1927–1928).

1928-ban ismerkedett meg Vágó Mártával, szerelem szövődött közöttük. Szerelmén keresztül szorosabb kapcsolatba került a polgári radikális, ill. liberális körökkel. Vágó Márta szülei igyekeztek megakadályozni kapcsolatukat, lányukat Londonba küldték tanulni. A fiatalok levelezésen keresztül tartották a kapcsolatot, de viszonyuk az év végén megszakadt. Időközben a költő közel került a Híd c. folyóirat köré csoportosuló népi gondolkodású fiatal nemzedéktársaihoz, s a Bartha Miklós Társasághoz (1928 nyara). Dec.-ben az Írók előadóestjén, amelyet Babits Mihály vezetett be, saját verseinek előadásával nagy sikert aratott. Megjelent a Nincsen apám, se anyám c. kötete (1929). A költő részt vett a Bartha Miklós Társaság nagy visszhangot kiváltott Magyar Föld estjén, itt szerepelt először nyilvánosan, a Társaság tagjaként (1929. febr. 18.). Vágó József ajánlására a Magyar Külkereskedelmi Rt.-nél francia levelezői állást kapott (1929. márc.), feltehetően a Vágó Mártával történt végleges szakítást követő idegösszeomlása miatt azonban hamar felmondott (1929. máj.). Kivizsgálást kért a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél, ahol a vizsgálat eredményeként, neuraszténia grávisszal szanatóriumba utalták. Dec.-től a Bajcsy-Zsilinszky Endre által szerkesztett Előörs c. lap munkatársa lett. Németh László a Nyugatban kedvezőtlen kritikát közölt a Nincsen apám, se anyám kötetről, ez lett az egyik oka annak, hogy a költő élesen támadta Babitsot. A Toll c. lapban jelent meg a Babits elleni pamflet Az Istenek halnak, az Ember él címmel (1930. jan. 10.). Fábián Dániellel elkészítették a Bartha Miklós Társaság Ki a faluba! c. röpiratát, amely jún.-ban jelent meg. Összeköltözött Szántó Judittal.

Ősszel tagja lett az illegális kommunista pártnak. Nov.-ben több társával kilépett a Bartha Miklós Társaságból, annak jobbra tolódása miatt. A Jaurés-munkaközösség tagja lett, amely az illegális kommunistákkal szimpatizáló értelmiségiek csoportosulása volt, az ő körükben olvasta fel az Irodalom és szocializmus c. művészetbölcseleti írását. (1931). Márc.-ban megjelent a Döntsd a tőkét, ne siránkozz c. kötete. A budapesti kir. ügyészség a Szocialisták c. vers kapcsán izgatás, a Vastag Margot-ról szóló Villon-fordítás kapcsán szemérem elleni vétség miatt indított nyomozást. Elkobozták a fel nem használt borítókat, a nyomdai kliséket, majd a költőnél és Sándor Pálnál talált példányokat is. Vádirat készült ellene és a kötet előállítói ellen, a per során nyolcnapi fogházra ítélték. A Sarló és Kalapács c. moszkvai folyóirat közölte A Magyar Proletárforradalom Platformtervezetét (1931. jún.), amelyben a költőről – a Bartha Miklós Társaságban vállalt szereplései miatt – megállapították, hogy a „fasizmus irányába keresi a kiutat”. Csalódottságát válaszában fejezte ki, reagálva az őt ért vádakra. 1931-ben kezdődött a pszichoanalízissel való szorosabb kapcsolata, amely a későbbiekben nemcsak személyiségére, de költészetére is nagy hatást gyakorolt. 1932-ben a Sarló és Kalapács c. kommunista lap részben rehabilitálta, ugyanakkor visszalépett a Bartha Miklós Társaságba, a Közgazdasági Alosztály vezetőjeként (1932. febr.). Részt vett a Halálbüntetés Elleni Bizottság előkészítésében, megalakulásában. Tavasszal megjelent az Új Anthológia, amelyben Babits közölte két versét, a Megfáradt embert és a Tiszta szívvelt. Jún.-ban napvilágot látott a Fejtő Ferenccel szerkesztett Valóság c. folyóirat első és egyetlen száma, amelyben közölte Egyéniség és valóság c. írását, amely a kommunista mozgalomban és a konzervatív körökben is megbotránkozást keltett. Miután letartóztatták az illegális kommunista párt vezetőit, Sallai Imrét és Fürst Sándort, a költő részt vett a statáriumellenes akciókban. Illyés Gyulával és Szimonidesz Lajossal megfogalmazták a Halálbüntetés elleni röpiratot (1932. júl. 27.), amelynek megjelent példányait a rendőrség elkobozta, s a szerzők ellen eljárást indítottak (végül 200 pengő büntetésre ítélték: 1935. márc.). Okt.-ben megjelent a Külvárosi éj c. versesfüzet, 1933-ban szociális helyzetére hivatkozva Baumgarten-segélyért folyamodott Babitshoz, amelyet később meg is kapott. Az év elején letartóztatták az illegális mozgalomban résztvevő, Birki Ágnes vezette diákcsoportot (1933. febr.). Az ügybe ő is belekeveredett, mert az egyik letartóztatott lakásán megtalálták Lebukott c., illegálisan terjesztett versét. A Társadalmi Szemlében bántó kritikát közöltek a Külvárosi éjről, amelyet Pákozdy Ferenc felsőbb pártutasításra írt. A költő ezt úgy értékelte, hogy a párt elhatárolódott az általa képviselt szellemi, költői iránytól. Többéves szünet után, a Nyugat újra közölte verseit. Lillafüreden ismerkedett meg Marton Mártával, az Óda c. vers ihletőjével, a vers és anyagi helyzetük kilátástalansága miatt Szántó Judit öngyilkosságot kísérelt meg (1933. jún.), de kapcsolatuk túlélte ezt a válságot. Az Új Harcos c. pártfolyóirat mereven elutasította a költő nézeteit, a róla zajló vita még inkább elszakította a párttól, utasítást adtak a vele való kapcsolat végleges megszakítására, felszámolták párttagságát.

Az útkeresés rövid intermezzója volt egy új, nemzeti kommunista párt megalakításának kísérlete. Magánéleti válsága miatt Hódmezővásárhelyre utazott Makaiékhoz (1934 eleje), ahol találkozott Móricz Zsigmonddal. Újabb csalódás érte, mert Illyés Gyulát és Nagy Lajost hívták meg a szovjet írókongresszusra, s ő nagyon számított a meghívásra. A nyár folyamán újra közeledett az MSZDP-hez, a Szocializmus c. szociáldemokrata folyóiratban közölték A szocializmus bölcselete c. írását. A Révai Irodalmi Intézet Rt. kiadásában megjelent Medvetánc c. válogatott és új verseinek gyűjteménye (1934. dec.). 1935-ben a Baumgarten-alapítvány ezerpengős jutalomban részesítette a várt Baumgarten-díj helyett. Jan.-ban Hatvanyéknál találkozott Thomas Mann-nal. Tavasztól pszichoanalitikai kezelésre járt Gyömrői Edithez. Élesen szembefordult a Gömbös-féle jobboldali politikát támogató Új Szellemi Fronttal, ill. a frontba tömörült népi írókkal, egykori elvbarátaival (1935. máj.). Ignotus Pállal, Fejtő Ferenccel, Hatvany Bertalannal új irodalmi folyóirat alapítását tervezték, szerződést kötöttek Cserépfalvi Imrével a Szép Szó c. folyóirat kiadására (1935. dec.). Időközben először szerepelt verseivel a magyar rádió műsorában (1935. aug. 14.), újra közeli kapcsolatba került Vágó Mártával (1935 ősze). A következő évben ismét „csak” Baumgarten-jutalmat kapott, az ismét megígért Baumgarten-díj helyett (1936. jan.). Febr.-ban megjelent a Szép Szó első száma. máj.-ban a folyóirat ünnepi, könyvnapi különszámában szerepelt A Dunánál c. verse. Megjelent a Cseh és szlovák költők antológiája is, amelyben az ő versfordításai is szerepeltek. A rádióban méltatták költészetét és fordítói munkáját is. Időközben végleg megszakadt kapcsolata Szántó Judittal, szerelemre lobbant analitikusa iránt, ezért Gyömrői Edit abbahagyta kezelését (1936 ősz), utolsó pszichoanalitikusa Bak Róbert lett. Szabó Lőrinc javaslatára beválasztották a La Fontaine Irodalmi Társaságba, személyes kapcsolatba került Bartók Bélával. Életében utolsó verseskötete dec.-ben jelent meg, Nagyon fáj címmel. 1937. jan.-ban Thomas Mann Magyarországra érkezett a Szép Szó íróinak meghívására, a költő erre az alkalomra írta a Thomas Mann üdvözlését. A vers felolvasását a Belügyminisztérium nem engedélyezte. Febr.-ban megismerkedett utolsó szerelmes verseinek ihletőjével, Kozmutza Flóra pszichológussal. Házasságukat tervezte, ezért febr.-ban állásért folyamodott a Magyar Papíripari Rt.-hez, ekkor írta híres önéletrajzát, amelyet halála után a Szép Szó Curriculum vitae címmel közölt. Márc.-ban ismét bíróság elé állították szemérem elleni vétség miatt, Tersánszky Józsi Jenővel és Ignotus Pállal, a Kakuk Marci hősszínész c. írás közzététele miatt. A Szép Szó könyvnapi különszámát (Mi a magyar most?, 1937) a Hazám c. szonettciklusa vezette be. Júl.-ban újra idegösszeomlást kapott, a Siesta-szanatóriumban kezelték. A Szép Szó szerzői csehszlovákiai körutat tettek, ahová eredetileg a költőt is várták. Az Új Szó hangsúlyozva az esemény jelentőségét, több Szép Szóval kapcsolatos közleményt tett közzé, megjelentette a költő utolsó, még életében megjelent írását, a Mai költő feladatait. Nov.-ben elhagyta a szanatóriumot és nővérével Balatonszárszóra utazott. Még nov. 28-án utoljára találkozott Flórával, majd dec. 3-án 19 óra 35 perckor valószínűleg öngyilkosságot követett el, egy meginduló tehervonat halálra gázolta a balatonszárszói állomáson. 

Pályáját csodagyerekként kezdte, a Szépség koldusa (1922) c. kötettel. Kezdetben három irány határozta meg költészetét, a Nyugatos költők (Ady Endre, Juhász Gyula, Babits Mihály) követése, Kassák Lajos hatására az irodalmi hagyományok elleni lázadás és Erdélyi József népköltészeti ihletésű, anarchisztikus lírájának hatása. A Nem én kiáltok (1925) c. kötetben már e három hatásból merített egyéni hang nyilatkozott meg. A Tiszta szívvel sikerét követően elfordult az avantgárd kísérletektől, visszatért a hagyományos formákhoz. Szonettjei, ódái, epigrammái, elégiái, balladái is utalnak klasszicizáló hajlamára. Eszménye az ún. tömény vers volt, amelynek lényege, hogy minden eleme költői, vagyis a szöveg legkisebb alkotórésze is a szerző hatalmában van. E törekvésének egyik legnagyobb alkotása a Medáliák-ciklus. 1928-ban írott, töredékben maradt művészetfilozófiai értekezésében kifejtette, hogy az alkotást a világegész szemléleti helyettesének, mikrokozmosznak tekinti. Erre utal, a Nincsen apám, se anyám (1929) c. kötet is. 1930-tól igyekezett részt venni egy olyan történelmi folyamatban, amely reményei szerint megváltoztatta volna a valóságot. Ez először népi szellemben hatott költészetére, verseiben is visszanyúlt a folklórhagyományhoz, a régi magyar költészet örökségéhez, a finnugor költői elemekhez (Betlehem; Betlehemi királyok; Dörmögő). Ezután fordult a munkásmozgalom felé, tanulmányozta a marxista filozófiát. Addigi költészetével ellentétben tanítani, szónokolni akart, szót emelt a nyomor, az igazságtalanság ellen. Ennek ellenére a Tömeg, a Szocialisták, a Munkások és egyéb költemények nem tekinthetők a propagandaköltészet darabjainak. Ezekben a versekben a tiszta költészet és a politikai líra összeegyeztetésére tett kísérletet. A Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931) c. kötetben is megpróbálkozott ezzel, de valójában a Külvárosi éjben (1932) sikerült a két törekvés ötvözése.

Költészetében jelentős szerepet játszott a pszichoanalízis. Érett korszakának Freud elméletéből is táplálkozó esztétikája a szublimáció fogalmára épült. Az alkimistákra hivatkozott, akik a szilárd halmazállapotú anyagokat úgy próbálták megtisztítani, hogy felmelegítve légnemű halmazállapotba kerüljenek. Ezt az átmenetet tekintette az alkotás folyamatának, az ösztönök szublimációjának. A művészi alkotást és befogadást pedig terápiának, amely alkalmas az emberi lélek egyensúlyban tartására. Ez az esztétika a modern klasszicizmus egyik változata, mondanivalóját igyekezett fegyelmezett formában összefogni. A város peremén a külső és a belső világ között próbált egyensúlyt találni. A kötet megjelenésének idejében komoly válságba kerül, amelyről több verse tanúskodott (Reménytelenül; Számvetés; Vigasz). Megjelentette a Medvetáncot (1934), majd napvilágot látott az Eszmélet-ciklus, amely a válság átmeneti leküzdésére utalt. Ignotus Pállal szerkesztette a Szép Szót, költészetét egyre inkább elismerték. Gyömrői Edittel folytatott terápiás kapcsolata nyomán számos jelentős verssel gazdagította a 20. századi magyar szerelmi lírát (Gyermekké tettél; Magány; Nagyon fáj; Ne bántsd). Az analízis élményeiből merít számos verse, többek között az édesanyját idézők is (Mama; Kései sirató; Kirakják a fát; Temetés után). Belső világának megjelenítése mellett, a közösségi gondok is teret kaptak költeményeiben (Levegőt!; A Dunánál; Egy spanyol földmíves sírverse). Kései lírája a Nagyon fáj c. kötetben összegződött (1936). Utolsó szerelmi ciklusát Kozmutza Flórához írta (Flóra; Reggeli fény; Március; Flórának, 1937), amelyek gyógyulására tett kísérleteit igazolják. Utolsó hónapjában olyan versekkel búcsúzott, mint a Talán eltűnök hirtelen…, a Karóval jöttél… és az Íme, hát megleltem hazámat. Műfordítóként elsősorban a szomszédos népek kortárs műveit és Villon költeményeit ültette át magyar nyelvre. 

Elismerés

Baumgarten-jutalom (1935 és 1936), Baumgarten-díj (posztumusz, 1938), Kossuth-díj (posztumusz, 1948). 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2017