Egry József
festőművész, grafikus
Egri József
Született: 1883. március 15. Újlak, Zala vármegye
Meghalt: 1951. június 19. Badacsonytomaj, Veszprém megye
Család
Sz: Egri József (1855. jan. 31. Komárváros, Zala vm.–1918), Höcs Katalin (Hötz Katalin, 1849. febr. 7. Garabonc, Zala vm.–1937). Édesanyja első férje Könczöl József volt, férje váratlan halála után ment újra férjhez Egri Józsefhez. F: 1918-tól Pauler Juliska, „Nenne”. (Pauler Júlia Szidónia, 1874. júl. 27. Bp.–1957. nov. 25. Badacsonytomaj), Pauler Gyula (1841. máj. 11. Zágráb–1903. júl. 8. Badacsonytomaj. Temetés: 1903. júl. 10. Kerepesi út) történész, az Országos Levéltár első főlevéltárnoka és Lenhossék Georgina leánya. Pauler Juliska első férje: vizkeleti Vizkelety Ferenc (†1941. ápr. 20. Bp. Temetés: 1941. ápr. 22. Rákoskeresztúr, katonai temető) cs. és kir. ezredes volt. Első házasságából született leánya: Vizkelety Georgina (1898–1908); fia: Vizkelety István (1899. okt. 19. Bp.–1958. jún. 4. Bp.). Pauler Gyula szülei: Pauler Tivadar (1816. ápr. 9. Buda–1886. ápr. 30. Bp.) és Deréky (Echtelring) Sarolta (†1885. okt. 5. Bp. Temetés: 1885. okt. 7. Kerepesi út). Pauler Júlia testvére Pauler Ákos (1876. ápr. 9. Bp.–1933. jún. 29. Bp. Temetés: 1933. júl. 1. Kerepesi út) filozófus, egyetemi tanár, a MTA tagja és nagymádi és várbogyai Bogyay Lajosné Pauler Katica (Pauler Katalin, 1877. szept. 24. Bp.–1964. febr. 17. Bp.). Pauler Katica leánya: Bogyay Tamás (1909–1994) történész.
Lenhossék Georgina (†1894. aug. 30. Bp. Temetés: 1894. szept. 3. Kerepesi út) szülei: Lenhossék György (†1865. szept. 5. Pest. Temetés: 1865. szept. 7. Kerepesi út, a Károlyi-család sírboltja és Károlyi Szidónia) jogász, cs. és kir. közjegyző. Lenhossék György 1846-ban kötött házasságot Károlyi Szidóniával, házassági tanú br. Eötvös József volt. Lenhossék Georgina nagyapja Lenhossék Mihály Ignác (1773–1840) orvosprofesszor, a híres orvosdinasztia alapító tagja, a pesti egyetem rektora. Lenhossék Mihály Ignác fia: Lenhossék József (1818–1888), unokája: Lenhossék Mihály (1863–1937) orvosprofesszorok. Lenhossék József leánya, Lenhossék Jozefin volt Szent-Györgyi Albert (1893–1986) Nobel-díjas biológus édesanyja.
Iskola
Szegényparaszt család fiaként, tizenkilenc éves korától autodidakta módon kezdte művészeti tanulmányait. Két évig Korcsek Jánosnál, majd a müncheni Akadémián tanult (1904). Lyka Károly irányításával egy évet Párizsban töltött (1906), ahol Jean Paul Laurens (1838–1921) történelmi festőnél és Lucien Simon (1861–1945) bretagne-i impresszionista művésznél folytatott tanulmányokat, és megismerkedett Pierre Puvis de Chavannes (1824–1898) munkásságával. Hazatérve az Országos Magyar Mintarajziskolában és Rajztanárképzőben mestereinek, a Ferenczy Károly és Szinyei Merse Pál által képviselt nagybányai festészeti törekvéseknek hátat fordítva, egy év elteltével befejezte tanulmányait (1907).
Életút
Kiállító művész (1900-as évek eleje, Nemzeti Szalon, Műcsarnok), első gyűjteményes kiállítását a Művészházban rendezték meg (1909). Rövid időt Belgiumban töltött (1912). Az I. világháború kitörésekor segédszolgálatra rendelt katona (1914–1916), majd súlyos betegsége miatt hazatért a Dunántúlra. A badacsonyi hadikórházban ismerkedett meg Vizkelety Ferencné Pauler Júliával, egy honvédezredes feleségével. Miután egymásba szerettek, az asszony szakított családjával, és a művész haláláig együtt éltek, a törvényes válás után összeházasodtak. A Pauler család azonban megszakított minden kapcsolatot velük, az örökségből is kitiltották; a katolikus egyház nem bontotta fel a házasságukat, ezért, Vizkelety haláláig, csak polgári esküvőjük lehetett: a mélyen hívő asszonyt az egyházi szentségektől is eltiltották. Nenne, azaz Juliska így is vállalta Egry, ő mutatta meg neki a Balatont, 1918-tól éltek a magyar tenger közelében; kezdetben Keszthelyen laktak, majd Badacsonytomajon telepedtek le (1928-tól). Az 1930-as évektől a telet Budapesten, az őszt Keszthelyen, a nyarakat a tomaji szőlő- és présházban töltötte. (Egry édesapja halála után Nenne a „Mamát” is magukhoz vette, az özvegy parasztasszony vállalta magára a háztartás gondjait). 1919-től szerepelt a Képzőművészek Új Társasága (KUT) kiállításain.
A kor művészi útvesztőiből kimenekülve teremtette meg saját formanyelvét, amelyhez a későbbiekben közvetlen környezete, szülőföldje, a Balaton világának élményanyaga, a természet látványa adta az ösztönzést. Első zsánerképszerű próbálkozásait monochrom, sötét színvilágú, erősen kontúrozott, Constantin Émile Meunier (1831–1905), Jean-François Millet (1814–1875) és a szecesszió hatását tükröző művek követték (Menhely előtt, 1907; Kikötőmunkás-sorozat, 1910 k.). Utóbbi műveiben a megszerkesztett rendet, a lapidáris kompozíciót kereste. Keszthelyi letelepülése idején (1918) számos rajzot, 1919-ben a Tanácsköztársaságot idéző, nyugodt hangvételű, szimbolikus jelentőségű, bibliai témájú festményeket készített (Vörös igazság, más néven Vörös Krisztus, 1920; Krisztus Emmausban, 1920 k.). Az 1920 és 1925 közötti művészi útkeresése a német expresszionizmushoz közel álló, zaklatottságot kifejező, expresszív látásmódban fogalmazódott meg. A természet ihlette balatoni képeken az egymásba robbanó, indulati töltésű, egymást megsemmisíteni igyekvő természeti formaelemek, hullámok, felhők, vihar, napkorong s a tájban küzdő emberek megfeszített erőkifejtése (Balatoni halászok, 1923; Tűz, 1925) saját belső vívódásainak, útkeresésének a kifejezője, az expresszionizmus nyelvén való kivetülése. Az 1920-as évek második felének tájélményéből született művei a megtalált harmóniát sugározzák. A Balaton világa, napfényzuhatag-káprázata kozmikus színjátékot érzékeltet, s így a festő természetlátása panteista élménnyel telítődik. A képek hétköznapi emberalakjai (Delelés, 1927 körül; Szent Kristóf a Balatonnál, 1927) egyaránt a mindent magába olvasztó atmoszféra-csoda részeseivé válnak. 1930 körül készült festményein ismét új hang, az eredendően tragikus életélmény művészi megfogalmazása fejeződik ki (Szegény halászok, 1929; Keresztelő Szent János, 1930; Krisztus a pribékek között I., 1932). A Cirkuszi kikiáltó c. (1929) rejtett önarcképén, a társadalmon kívüliségén és magányosságán túlmutató, a „minden titkokat tudó” ember képmása jelenik meg.
A 1930-as évek közepétől a művész életműve tanulságait szintetizáló, haláláig tartó korszaka következett, amelyet a Balaton és végtelennek tűnő légtere, a tér és a végtelen atmoszférájának vizuális kifejezése jellemez. Egry festészetében a fény – szemben az impresszionizmus optikai-fizikai természetlátásával és az expresszionizmus indulattól fűtött fénytobzódásával – formateremtő erővé, a kompozíció szilárd szerkezeti elemévé vált. A fény szerkezeti szerepe lehetővé teszi, hogy a merész képkivágásokkal a képek középpontja eltolódjon, és a kiemelés nélkül egymás mellé helyezett tárgyak kompozíciós egységet alkossanak (Taormina I., 1930; Szamaras ember vagy Taorminai hegyek közt, 1935; Kilátás Fonyód felé, 1936; Lábdi hegyoldal). Palettáján a színeket is a fény domináló szerepe határozta meg. A kolorit alapja a fényitatta színek, a nap aranysárga reflexeiből az okker, a szalmasárga, a rőtbarna és a légies párát lehelő fehéres világoskék. A káprázatos fényjáték, a légies és változékony színátmenetek megragadásához sajátos olaj-pasztellkréta technikát alkalmazott. A hígított, lazúrosan felrakott olaj színeihez a pasztell könnyed finomságát – tömörítő vagy fedő céllal – vegyítette. Művészetében az expresszionizmus (a képek belső feszültsége), a kubizmus (tiszta geometrikus képszerkesztés) és az impresszionizmus (a levegőatmoszféra, a fény festése) formajegyei egyaránt fellelhetők, ugyanakkor nála a fény nem szétbont, hanem épít. Világában a természetelvűség új értelmet kapott: a fényben fürdő, a fény által felszívott ember- és állatalakok más minőséget jelölnek. A napkorong és a fény konstruktív megjelenése az élet igenlésének szimbolikus kifejezése. 1938-ban betegsége, tüdőasztmája miatt – 1929. évi szicíliai útjához hasonlóan
Nervibe utazott gyógyulni (Aranyöböl Portofinóban; Nervi; Nervi öböl, 1938). Itthon készült utolsó nagyszabású műve az Aranykapu (1943–1944).
Emlékezet
Újlakon született, kisgyermekkorától Budapesten élt. Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, súlyosan megsebesült. Badacsonyban, a Hableány vendéglőben kialakított hadikórházban ismerkedett meg a nála kilenc évvel idősebb Pauler Juliskával, aki itt teljesített önkéntes ápolónővéri szolgálatot. Badacsonytomajon hunyt el, feleségével közös sírban, a helyi Alsó Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2011-ben). Halála után először özvegye kezdett el foglalkozni a hagyaték feldolgozásával, a művész egykori lakóházában, Pauler Juliska kezdeményezését felkarolva, Egry József Emlékmúzeum nyílt (1973-ban).
Elismerés
Állami Nagy Aranyérem (1945), Kossuth-díj (1948), Magyar Örökség Díj (1998).
Kiállítások
F. kiállításai: önálló: Belvedere (Budapest, 1923)
Berlin (1925)
Drezda (1926)
Tamás Galéria (Bp., 1927, 1930)
Fränkel Szalon (Budapest, 1936)
Ernst Múzeum (Budapest, 1939)
Velencei Biennále (1948)
Világkiállítás (Brüsszel, 1957)
Emlékkiállítás (Balaton Múzeum, Keszthely, 1958, 1962)
Tihanyi Múzeum (1968)
Thury György Múzeum (Nagykanizsa, 1968)
MNG (Budapest, 1971)
Bakony Múzeum (Veszprém, 1971)
Helytörténeti Múzeum (Pápa, 1972)
E. J. emlékmúzeum (Badacsonytomaj, 1973)
Home Galéria (Budapest, 2000).
Főbb művei
F. m.: írása: A mandulafák virágoznak. E. J. kiadatlan naplófeljegyzéseiből. 1944–1951. Vál., szerk., a szöveget gondozta Szatmári Gizella. (Szeged [folyóirat], 1997).
F. m.: képei: Önarckép (1903 k.)
Műhelyben (1904)
Női fej (1904)
Kalapos önarckép (1904 k.)
Szajna-part (1906)
Tájkép (1906)
Menhely előtt (1907)
Nágel Józsefné arcképe (1910)
Rakodó munkások (1910)
Táj (1910 k.)
Hazafelé (1910 k.)
Kikötőrészlet (1911)
A halott (1911)
Önarckép (1912)
Verőfény (1912)
Táj fákkal (1913)
Dombos táj (1914 k.)
Badacsonyi hegy (1916)
Kapálók (1916 k.)
Menetelő katonák (1917)
Sárga ház (1918)
Badacsonyi szőlőhegy (1919)
Káin és Ábel (1919)
Présház (1919)
Keszthelyi halászok (1920 k.)
Naplemente (1920 k.)
Balatoni halászok (1923)
Délibábos párás esték (1923)
Dombos út (1923)
Szőlőhegy (1923)
A művész édesanyja (1924 k.)
Szüretelők Badacsonyban (1925 k.)
Önarckép napsütésben (1927)
Szent Kristóf a Balatonnál (1927)
Szent Kristóf a faluban (1927)
Vitorlás (1927)
Édesanyám (1929 k.)
Domboldal (1930)
Taormina I–II. (1930)
Balatoni fények (1930 k.)
Keresztelő Szent János (1930)
Kínálás (1930 k.)
Őszi Balaton (1930 k.)
Kondás (1934)
Szamaras ember (1935)
Halászok (1935 k.)
Naplemente (1935 k.)
Vízparton (1935 k.)
Halászok a fonyódi heggyel (1936)
Juliska (1936)
Kilátás Fonyód felé (1936)
Visszhang (1936)
A festő (1937)
Badacsony (1937)
Delelő fényben (1937)
Vadvirágok (1937)
Nervi (1938)
Nap a víztükörben (1937 k.)
Ősz az öbölben (1938 k.)
Önarckép (1940)
Szivárvány (1940)
Öböl madárral (1940 k.)
Töviskoszorús Krisztus (1940 k.)
Mólón (1941)
Önarckép tájjal (1941)
Szigonyvető (1941)
Öbölben (1942)
Aranykapu (1943–1944)
Párás part (1944)
Balatoni halász (1949 k.).
Irodalom
Irod.: Elek Artúr: E. J. (Nyugat, 1923)
Kállai Ernő: E. J. (Magyar Művészet, 1926)
Rabinovszky Máriusz: E. J. és Medgyessy Ferenc. (Nyugat, 1928)
Ártinger Imre: E. J. (Új Szín, 1931)
Ártinger Imre: E. J. Művészi album. 66 táblával. (Ars Hungarica. 2. Bp., 1932)
E. J. festőművész gyűjteményes kiállítása. Kat. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Kállai Ernő. (Bp., 1936)
Lyka Károly: A Balaton festője. (Új Idők, 1936. 18.)
Farkas Zoltán: E. J. kiállítása. (Nyugat, 1939)
Gerlőtei Jenő: E. J. Hódolat a hatvan éves művész előtt. (Sorsunk, 1943)
Keresztury Dezső: Egy dunántúli festő. (Magyar Csillag, 1943)
Genthon, Étienne: Egry. Művészi album. Francia nyelven. 33 táblával. (L’art hongrois. Bp., 1948)
Bernáth Aurél: E. J. sírjánál. (Szabad Művészet, 1951. 7.)
K. Czobor Ágnes: E. J. hagyatéka a Szépművészeti Múzeumban. (A Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve, 1951)
Szalai Zoltán: E. J. (Vigilia, 1956)
A Balaton. E. J. festményei. Kat. A kiállítást rendezte, a katalógust szerk. Horváth Béla. Fotó: Zachariás Sándor. (Keszthely, 1958)
Bor Pál: Emlékezés E. J.-re. (Műterem, 1958)
Horváth Béla: E. J. (Művészettörténeti Értesítő, 1959)
Farkas Zoltán: E. J. 27 táblával. (A művészet kiskönyvtára. 15. Bp., 1959; 2. bőv. kiad. 1969)
Németh Lajos: E. J. művészetéről. (Művészettörténeti tanulmányok. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ évkönyve. 1959/60. Szerk. Dávid Katalin és Németh Lajos. Bp., 1961)
Németh Lajos: La peinture de József Egry. (Acta Historiae Artium, 1961)
Fonay Tibor: Új adatok E. J. életéből. (Új Helikon, 1962)
Steiner László: E. J.-ről. (Művészet, 1963)
Szepesi Géza: E. J. életrajzához. (Művészet, 1964)
Láncz Sándor: E. J. alkotásai a Balatoni Múzeumban. (A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 1965)
E. J.-kiállítás. Tihany, 1966. Kat. A kiállítást rendezte, a katalógust szerk. É. Takács Margit. A bevezető tanulmányt Keresztury Dezső írta. Fotók: Petrás István, arcképfotó: Gink Károly. (Bp.–Tihany, 1966)
E. J.-kiállítás a nagykanizsai Thury György Múzeumban. Kat. A bevezetőt írta Szíj Béla. (Nagykanizsa, 1966)
Rácz István: E. J. halálának 15. évfordulójára. (Művészet, 1966)
Zalai Tóth János: E. J. halála. (Művészet, 1969)
E. J. emlékkiállítása. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria. 1971. dec.–1972. jan. A kiállítást rendezte és a katalógust szerk. Sz. B. 23 táblával. (Bp., MNG, 1971)
E. J. két levele Oltványi Imréhez. Közli Kőhegyi Mihály. (A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 1972)
Láncz Sándor: E. J. Művészi album. 25 táblával. Beragasztott képekkel. (Bp., 1973)
Egry-breviárium. Vál., szerk. Takács Margit. (Bp., 1973)
Szíj Béla: E. J. munkásságának korai szakasza. (A nagykanizsai Thury György Múzeum jubileumi emlékkönyve. Nagykanizsa, 1973)
E. J. Emlékmúzeum. A szöveget írta Szíj Béla, a kötetet szerk. Éri István. Fotó: Szepsi Szűcs Levente. (A Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága kiadványa. Badacsonytomaj, 1973)
Keresztury Dezső: E. J. műve laikus szemmel. (Kortárs, 1973)
Udvardi József: Emlékbeszéd E. J. sírjánál. E. J. eleven emléke. (Somogy, 1973)
Láncz Sándor: Kompozíciós modellek E. J. életművében. (Ars Hungarica, 1974)
Szabó Júlia: Les elements picturaux et graphiques des oeuvres de József Egry. (Acta Historiae Artium, 1974)
Németh Lajos: E. J. teremtő ereje. – Fonay Tibor: E. J. Badacsonyban. (Somogy, 1974)
Zsolnai László: E. J. remekműve: az Aranykapu. (Somogy, 1975)
Szíj Rezső: E. J., a Balaton festője. (Honismeret, 1976)
Láncz Sándor: József Egry. (Acta Historiae Artium, 1979)
E. J. arcképe. E. J. írásai – írások E. J.-ről. Vál., szerk. Fodor András. Bibliofil kiadásváltozatban is. 36 táblával. (Bp., 1980)
E. J. Bibliográfia. Összeáll. Kertész Károlyné. Kézirat. (Tapolca, 1980; megjelent: Horizont Közművelődési Kiskönyvtár. 8. Veszprém, 1982)
Láncz Sándor: E. J. Művészi album. 64 színes, 112 fekete-fehér reprodukcióval, 19 rajzzal. (Bp., 1980; 2. átd. kiad. 1994)
E. J. grafikai. Tihanyi Múzeum, 1983. jún. 3.–júl. 31. Kat. A katalógust szerk. Uzsoki András, a bevezetést írta Szíj Béla. Fotók: Magyar Jánosné. (Veszprém, 1983)
Frank János: Centenary of József Egry. (The New Hungarian Quaterly, 1983)
Wilhelm Rudolf: E. J. (Somogy, 1983)
Láncz Sándor: E. J. világképéről. (Ars Hungarica, 1984)
Szabó Ernő: Magyar táj magyar ecsettel: E. J.: Aranykapu. (Búvár, 1987)
Fonay Tibor: E. J. badacsonyi évei. (Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár és az Egry József Múzeum Baráti Köre közös kiadványa. Horizont Közművelődési Kiskönyvtár. 15. Veszprém, 1989)
E. J. levelei Szűcs Józsefhez. 1945–1950. Közli Láncz Sándor. (Ars Hungarica, 1992)
Fonay Tibor: E. J. második élete. Az E. J. Emlékbizottság és az E. J. Múzeum Baráti Köre története. (Badacsonytomaj, 1994)
Láncz Sándor: E. J. festészetének korszerűsége. (Ars Hungarica, 1994)
E. J. festőművész emlékkiállítása. A Magyar Nemzeti Galéria és a Móra Ferenc Múzeum közös kiállítása. Szeged, 1997. nov. 21.–1998. jan. 4. (Bp.–Szeged, 1997)
Heitler László: E. J. képeiről. (Pannon Tükör, 1998)
Rózsa Gyula: E. J. art decója. E. J. emlékkiállítása. (Mozgó Világ, 2000)
Bakó Zsuzsanna: „A végtelenben elvesző kiáltás érdekel.” E. J. tájképfestészete. (Új Horizont, 2001)
E. J. Képzőművészeti album. Szerk. Gopcsa Katalin. (A Veszprém megyei Múzeumok Igazgatósága kiadványa. Veszprém, 2002)
Sipos Csaba: E. J. (Somogyi Honismeret, 2003)
Sarusi Mihály: E. J. badacsonyi fügefája. – Németh István Péter: Kettős szivárvány, avagy párhuzamos életrajzok. E. J. és Keresztury Dezső barátságáról. (Pannon Tükör, 2004)
Rácz István: Vallás, hit, szakralitás E. J. művészetében. (Hitel, 2005)
Gopcsa Katalin: E. J., a Balaton festője. A badacsonyi E. J. Emlékmúzeum kiállításához. Spirál fűzéssel. (Veszprém, 2006)
Gopcsa Katalin: Adatok E. J. fiatalkori munkásságához. (A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 2006)
Németh István Péter: Kettős szivárvány, avagy a poeta doctus és a piktor. Adalékok Keresztury Dezső és E. J. barátságához. (Balaton Akadémia Könyvek. 64. Keszthely, 2007)
A fény. E. J. születésének 125 évfordulójára rendezett kollektív kiállítás. Volksbank Galéria, 2007. nov. 27.–2008. márc. 15. Kat. (A Magyarországi Volksbank Zrt. kiadványa. Bp., 2007)
A katalógust szerk., a kiállítást rendezte Bretus Imre, Gopcsa Katalin tanulmányával. Gopcsa Katalin: „…magamra találtam szülőföldem levegőjében.” E. J. és a dunántúli táj. (Limes. Tudományos szemle, 2007)
Bálványos Anna: A fény értelmezései. Hommage à E. J. (Új Művészet, 2007)
Vitéz Ferenc: Fény – a mindenséghez való viszony. E. J. születésének 125. évfordulójára rendezett kiállítást a Volksbank, a főváros Istenhegyi úti fiókjának galériájában. (Néző-Pont, 2008)
Gopcsa Katalin: E. J. (A magyar festészet mesterei. 18. Bp., 2009)
Kapócsy Anna: Fényhidakon át. (Új Művészet, 2011)
Sipos Csaba: In memoriam E. J. Hatvan éve hunyt el a Balaton legnagyobb festője. (Somogyi Honismeret, 2011)
Németh Lajos: E. J. (Ezredvég, 2013)
Nyáry Krisztián: „Röviddel egybekelésük után szét kellett volna válniuk.” E. J. és Pauler Juliska. (Artmagazin, 2016).
Irod.: Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, feltáró és gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. (Szeged, 1988)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Kortárs magyar művészeti lexikon. I–III. köt. Főszerk. Fitz Péter. (Bp., 1999–2001)
Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. (Bp., 2002)
Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművésze, műgyűjtők adattára. (Déva, 2002)
Zalai életrajzi kislexikon. (3. jav. és bőv. kiad. Zalaegerszeg, 2005)
Czeizel Endre: Festők, gének, szégyenek. Magyar festőművész-géniuszok családfaelemzése. (Bp., 2007)
Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára. 1848–2007. (Bp., 2008).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2017
