Semmelweis Ignác emlékezete
Egy „kórosan indulatos” orvostudor
„Dr. Semmelweis Ignác három hete olyan mértékű elmezavarban szenved, amely szükségessé teszi, hogy egyrészt megszokott környezetéből és hivatalából eltávolítsák, másrészt a megfelelő felügyeletet és orvosi kezelést, amelyet legjobban egy elmegyógyintézet biztosíthat számára.”
Semmelweis Ignác Fülöp orvostudor, a szülészet és nőgyógyászat rendes tanára, testi és lelki állapotában, 1861-től kezdve, kedvezőtlen változások mutatkoztak. Elhanyagolta küllemét, ingerlékennyé, „izgataggá”, kórosan indulatossá vált. Munkahelyén, a belvárosi Ország úti (azaz Múzeum körúti) szülészeti kórodában, egyik szélsőségből a másikba esett, állandó dühkitöréseivel rémületben tartotta tanítványait és a betegeket. A pesti egyetem orvosi kari ülésén, amikor a magántanárok kinevezéséről kellett dönteni, újabb indulatokra ragadtatta magát, s a zsebéből előhúzott bábaesküt olvasta fel (1865. július 13-án).
Semmelweis Ignác Fülöp orvostudor, a szülészet és nőgyógyászat rendes tanára, megfogadta talán egyetlen barátja, Markusovszky Lajos intelmeit és korszakos felfedezését, a gyermekágyi láz részletes kóroktani feltárását cikksorozatban ismertette az Orvosi Hetilap 1858. évi számaiban. Nemsokára tapasztalatait és felfedezése körülményeit, részletes statisztikákkal, német nyelvű monográfiájában is megjelentette (Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kinderbettfiebers címmel, 1861-ben). Nemsokára tapasztalatait és felfedezése körülményeit Európa minden szülészeti kórodájának rendes tanára megismerhette, mert megfogadta talán egyetlen barátja, Markusovszky Lajos intelmeit és a legismertebb kortárs professzorokhoz eljuttatta kötete dedikált tiszteletpéldányait.
Semmelweis Ignác Fülöp orvostudor, a szülészet és nőgyógyászat rendes tanára, testi és lelki állapotában, 1861-től kezdve, kedvezőtlen változások mutatkoztak. Európa legismertebb szülészeti kórodáinak professzorai tudomást sem vettek arról, hogy a gyermekágyi láz előidézői maguk az orvosok. A fertőzést ugyanis bomlott szerves anyag okozza, amelynek forrása a felboncolt holttestek, közvetítő pedig maga a boncoló orvos! A fertőző ágens klóros vízzel elpusztítható, ezért a vizsgálatok és kezelések előtt az orvos kezét a szülés levezetése előtt fertőtlenítő oldattal (klórmésszel) meg kell tisztítani. Ezt követően megírta híres nyílt leveleit Európa szinte minden szülészeti kórodája élén álló rendes tanárának, amelyekben kórosan indulatosan fogalmazta meg véleményét a legkisebb jóindulattal sem nevezhető kollégáinak.
„Én Önt Isten előtt gyilkosnak nevezem, s a gyermekágyi láz története Önt orvosi Néróként fogja megörökíteni!”
Semmelweis Ignác Fülöp orvostudor, a szülészet és nőgyógyászat rendes tanára levelei és közszereplései egyre nagyobb botrányt keltettek. Az általa okozott skandalumok professzortársai szerint rendkívül sok kárt okoztak a kórodának, az univerzitásnak és az egész hazai medicinának. Vitastílusával halálra sértette mindazokat, akik kételkedtek felfedezése eredményeiben, a legkisebb aggályra, ellenvetésre, fenntartásra dühkitörésekkel reagált. Tűrhetetlennek találta, hogy közel húsz évvel felfedezése után, még mindig fiatal asszonyok, ifjú hölgyek és leányanyák ezrei halnak meg az orvosok által okozott betegségben. Tűrhetetlennek találta, hogy orvosok százai az orvosi esküjükkel ellentétben, embereket gyilkolnak meg, ezért utolsó nyilvános szereplésén, az egyetemi magántanári kinevezések tárgya helyett a zsebéből előhúzott bábaesküt olvasta fel (1865. július 13-án).
Semmelweis Ignác Fülöp orvostudor, a szülészet és nőgyógyászat rendes tanára úgy tudta, hogy orvostársai Vincenz Priessnitz híres gräfenbergi intézetébe utalták fürdőkezelésre. A kollégái által javasolt gyógykezelést jóakaratú segítségnek vélte, nem fogott gyanút, hisz a kúrát még talán egyetlen barátja, Markusovszky Lajos is helyeselte. Otthonából, a belvárosi Lipót utcából (azaz Váci utca) indult, s elkísérte őt felesége és egyéves kisleánya Antalka (azaz Antónia) is. Az úton hangulatában kedvező változások mutatkoztak: vidáman játszott a csöppséggel, boldogan énekelt neki. Megérkezésük után azt ajánlották neki, hogy látogassa meg régi kollégáját Ferdinand Hebra bőrgyógyász professzort is. A vizittől elfáradt, így hát abba is beleegyezett, hogy mielőtt tovább utazna, egy darab időre lepihenjen. Mikor felébredt, nem tudta elhagyni a szobát. Rájött, hogy tébolydába csalták (1865. július 31-én).
Semmelweis Ignác Fülöp orvostudor, a szülészet és nőgyógyászat tőrbe csalt rendes tanára, éktelen dührohamot kapott. Hat markos bécsi legénynek kellett lefognia, akik aztán össze-vissza verték, kényszerzubbonyt húztak rá, majd sötétzárkába került. Újra és újra dühöngött, ezért az ápolók újra és újra megverték.
Semmelweis Ignác Fülöp orvostudor, a szülészet és nőgyógyászat tőrbe csalt rendes tanára, az állandósult és embertelen bántalmazásokban vesztette életét: orvosi ellátás nélkül, az elfertőződött sebei okozta vérmérgezésben hagyták elpusztulni.
Semmelweis Ignác Fülöp orvostudor, a szülészet és nőgyógyászat tőrbe csalt rendes tanárának boncolása többszörös végtagtörést állapított meg, egyúttal mellkasának fala is megnyílt, ahol légmell keletkezett, amely szintén elfertőződött.
Semmelweis Ignác Fülöp orvostudor, a szülészet és nőgyógyászat tőrbe csalt rendes tanára elhunyt a döblingi elmegyógyintézetben, 1865. augusztus 13-án, vasárnap. A tébolyda sárga falát körülölelő héthektáros parkban, a nagy melegben, meghasadtak a fák, és égnek mutatták vérző, vörös szívüket.
A Névpont – www.nevpont.hu – ezúttal egy régebbi, átszerkesztett írásával, az 1818. július 1-jén, szerdán született, s mindössze 47 évet élt Semmelweis Ignác Fülöp orvostudorra, a szülészet és nőgyógyászat rendes tanárára emlékezett; aki nem volt elmebeteg, csak mániákusan ragaszkodott ahhoz, hogy egyetlenegy anya se haljon meg gyermekágyi lázban, egy olyan betegségben, amelyet maguk az orvosok okoztak.
Kék virág az anyák megmentője emlékének, akit nem sikerült megmenteni…
A Névponton, az alábbi linkeken olvashatnak Semmelweis Ignácról:
http://www.nevpont.hu/view/11410
http://www.nevpont.hu/view/11852
A kép forrása:
http://mek.oszk.hu/01900/01903/html/cd7/kepek/eletmod/em632mmt5453.jpg
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Esszé
Megjelenés: nevpont.hu 2016