Zichy Edmund Jenő, zichi és vásonkeői gr.

Született: 1811. július 9. Bécs
Meghalt: 1894. január 27. Bécs
Temetés: 1894. január 31. Zichyfalva

Család

Sz: Zichy Ferenc (1749. febr. 17. Pozsony–1812. aug. 8. Oroszvár) főpohárnokmester, Lodron-Laterano U. Castelromano Mária Dominika (1789. okt. 17. Salzburg–1847. dec. 10. Bécs). Zichy Ferenc első felesége: gr. Kollowrat Krakowsky Mária Anna (1753. febr. 13. Radenin, Csehország–1805. aug. 20. Vorderbrühl bei Wien, Ausztria) cs. és kir. palotahölgy. Első házasságából született gyermekei, Zichy Edmund féltestvérei: Zichy Károly (1785. okt. 11. Pozsony–1876. jún. 1. Ciffer, Pozsony vm.): cs. és kir. kamarás; Nádasdy Mihályné Zichy Antónia (1776. ápr. 24.–1856. ápr. 6. Bécs); Zichy Teréz (1777. jún. 24.–1821. febr. 22.); Zichy Anna (1780. jan. 24.–1866. nov. 28. Pozsony); Zichy Flóra (1792. okt. 29. Bécs–1860. júl. 11. Brunn, Bajorország) és Zichy Leopoldina (1798. febr. 16.–1872. dec. 24. Algír). Zichy Károly leánya Zichy Antónia (1816. júl. 14. Ciffer, Pozsony vm.–1888. szept. 28. Dáka) gr. Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök felesége.

 

Zichy Edmund Jenő testvérei: Zichy Domokos (1808–1879) római katolikus püspök és Zichy Eugén Ödön (1809–1848) politikus. Felesége: 1832-től szerémi hg. Odescalchi Paulina (1810. júl. 25.–1866. nov. 30. Szentmihály, Fejér vm.).

 

Zichy Edmund Jenő gyermekei: fia: Zichy Ágoston (1833. febr. 17.–1848. ápr. 1.) gyermekkorában elhunyt, Zichy Edmund (1834. márc. 12. Szentmihály, Fejér vm.–1910. ápr. 12. Zákány, Somogy vm. Temetés: 1910. ápr. 14. Zákány) és Zichy Jenő (1837. júl. 5. Szentmihály, Fejér vm.–1906. dec. 26. Meran. Temetés: 1906. dec. 30. Kerepesi út) utazó, politikus, az MTA tb. tagja; leánya: Zichy Viktória (1835. jún. 6.) és Zichy Nándorné Zichy Lívia (1839. jún. 4. Buda–1913. júl. 16. Budapest. Temetés: 1913. júl. 18. Adony). 

Iskola

Apja korai halála után Kolosváry Miklós lett a három árván maradt gyermek gondnoka. A bécsi Theresianumban tanult (1820–1823), a pesti tudományegyetemen bölcsészhallgató (1826–1828), a pozsonyi jogakadémián egy évig tanult (1828–1829), tanulmányai megszakítása után katonai szolgálatot teljesített (1829–1832), majd házasságkötése után elhagyta a hadsereget (lovas századosként szerelt le, 1832). 

Életút

A Pozsonyi Casino tagja (1838-tól), az 1832–1836. évi és az 1839–1840. évi országgyűlésen, valamint az első népképviseleti országgyűlésen a jelen lévő főrendek tagja (1848–1849), a szabadságharc kitörése után engedéllyel külföldre távozott (1849), Az 1861. évi és az 1865–1868. évi országgyűlésen a jelen lévő főrendek képviselője. A Főrendiház meghívott (1869–1885), örökös tagja (1885–1894). Neves műgyűjtőként, 1860-ban, 2100 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak.

 

Hosszabb utazást tett Keleten és Európában (1840–1843), hazatérése után gazdálkodott, majd egy rövid időre elvállalta Fejér vármegye főispáni helytartóságát (= adminisztrátor, 1848), de csakhamar felhagyott a politikával, és csak műgyűjteményével foglalkozott. Későbbi keleti utazásai során főként Törökország és Ausztria–Magyarország vasúti összeköttetéseinek fejlesztésén fáradozott. 

A 19. század egyik jelentős műgyűjtője és a művészetek bőkezű támogatója. Műgyűjteménye jelentős részét kelet-ázsiai műtárgyak tették ki, amelyet fia utazásai során rendszeresen bővített, kiegészített. Érdeklődése azonban kiterjedt a történelmi festményekre is, elsősorban nemesi portrékat gyűjtött. Általában Bécsben tartózkodott, ahol jó udvari kapcsolatai révén kinevezték az 1857. évi Párizsi Világkiállítás biztosává. Jelentős összeggel támogatta a magyar Iparművészeti Múzeum megalakulását, ill. számos, feltörekvő magyar művész pályáját egyengette. 

Emlékezet

Jelentős gyűjteményét fia, Zichy Jenő örökölte, amelyet saját gyűjteményével kiegészítve múzeummá fejlesztett. Végrendeletében gyűjteményét Budapest székesfővárosra hagyta (a budapesti Rózsa utca 63. sz. alatti palotájában alakult meg Budapest Székesfőváros Gróf Zichy Jenő Múzeuma néven, ebből alakult meg a Fővárosi Képtár a Károlyi Palotában, 1933-ban). Néprajzi gyűjtése örök letétként a Néprajzi Múzeumba került. Háromszáz festményből áló képtárát az Iparrajziskolában helyezte el, ezt az anyagot utóbb jelentős 19. századi magyarországi művészek képeivel kiegészítve, Fővárosi Képtár néven a budapesti Kálvin téren kívánták elhelyezni (végül is 1933-ban nyílt csak meg a Károlyi-palotában, Csánky Dénes vezetésével; a múzeumot 1953-ban megszüntették, ill. egyesítették a Szépművészeti Múzeummal).

 

A kortársak Zichy Eugént Zichy Ödönként, Zichy Edmundot Zichy Jenőként ismerték. Az Eugén név eredeti, 19. század eleji változata Ögyén volt, ez azonban nagyon hasonlított az Ödön névre. A kezdetben magyarul alig beszélő Zichy Eugén nevét következetesen Ödönnek, Zichy Edmund viszont Jenőnek mondta. A Zichy Eugén kivégzéséről szóló felirat is a tragikus sorsú főrendet Zichy Ödönnek nevezte, jóllehet Jókai Mór (1825–1904) kezdetben azt hitte, hogy tévedésből az ártatlan Zichy Edmundot végezték ki, később pedig arról írt, hogy a hadi törvényszék rosszul fordította le az Eugén nevet – Ödönre. A két név, a két Zichy, gyakran felbukkant Jókai írásaiban, a vélt tragikus névcserére épült végül is A kőszívű ember fiai (1869) drámai tévedése és Baradlay Eugén Jenő hősiessége is! A Zichy grófok konzervatív, aulikus, az uralkodóhoz feltétlen hű, régi főrendi családnak számítottak. Zichy Edmund Bécsben született, s a klasszikus családi hagyomány szerint a három fiúból az egyik pap lett, a másik a hadsereget választotta, a harmadik pedig a közszolgálatot (ez a motívum is végigvonul Jókai híres regényén). Zichy Edmundnak a hadsereg jutott, bár pályája kezdetén maga is részt vett a megyei közéletben. Házassága után azonban leszerelt, s ettől kezdve elsősorban saját kedvteléseinek, mindenekelőtt műgyűjtői szenvedélyének élt. Bécsben született, ott is hunyt el, Zichyfalván (Torontál vármegye, Bánlaki járás; ma: Szerbia, Dél-Bánság) a családi sírboltban nyugszik. 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2017