Laczkó Dezső Ágoston
geológus, muzeológus, piarista szerzetes, római katolikus pap
Laczkó Ágoston
Született: 1860. július 22. Trencsén, Trencsén vármegye
Meghalt: 1932. október 28. Veszprém
Temetés: 1932. október 29. Veszprém
Temetési hely: Alsóvárosi Temető
Család
Sz: Laczkó István szabó, Pullmann Mária (†1905). Testvére: Laczkó Zoltán. A keresztségben az Ágoston nevet kapta, rendi neve Dezső volt.
Iskola
Elemi iskoláit Trencsénben végezte, a kecskeméti piarista gimnáziumban éretts. (1877). Belépett a piarista rendbe (1877. aug. 27.), ünnepélyes fogadalmat tett (1881. dec. 23.), pappá szentelték (1885. júl. 18.). A nyitrai teológiai főiskolán tanult (1881–1885), a budapesti tudományegyetemen földrajz–természetrajz szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1886).
Életút
A piarista rend privigyei (Nyitra vármegye, 1883–1884), debreceni (1884–1886), kecskeméti (1886–1888), veszprémi gimnáziumának r. tanára (1888–1920), a veszprémi piarista gimnázium igazgatója (1912–1918). A Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár alapító igazgatója (1903–1932). C. tankerületi főigazgató (1925-től).
Őslénytani régészeti kutatásokkal foglalkozott. Lóczy Lajossal (1849–1920) részt vett a Balaton-felvidék és a Bakony geológiai feltárásában és leírásában (1895-től), nevéhez fűződik Veszprém és vidékének legteljesebb geológiai és morfológiai leírása. A magyarországi triászkori rétegekből elsőként gyűjtött gerinces állatmaradványokat, számos kihalt állat maradványait fedezte fel, több új kövületet neveztek el róla. Gyűjtéséből kiemelkedik az egyik legjelentősebb magyarországi ősmaradvány, a veszprémi Jeruzsálem-hegy triász időszaki márgájában felfedezett kavicsfogú álteknős (Placochelyps placodonta), amely az első volt ebből az ősállattípusból. Ságvári (Somogy vármegye) ásatásán az őslóval és a rénszarvassal együtt élő ősemberek nyomait is sikerült kimutatnia, fontos szerepet játszott az eplényi bauxit- és mangán-előfordulások feltárásában. Részt vett Déchy Mór (1851–1917) utolsó kaukázusi expedíciójában is (1902). Értékes régészeti eredményei még a vöröstói ún. prehisztorikus telepek feltárása és a balácapusztai római kastélymaradványok felfedezése (1904).
Emlékezet
Trencsénben született, tanulmányait Privigyén és Kecskeméten végezte, tevékenysége Veszprémhez kötődik. Veszprémben hunyt el, az Alsóvárosi Temetőben, a piaristák kriptájában nyugodott, sírját később, a megyei kórház bővítése miatt áthelyezték a Vámosi úti Temetőbe.
Szobra a róla elnevezett Laczkó Dezső Múzeum előtt látható (egészalakos, mészkő, Medgyessy Ferenc alkotása, felavatva: 1937. okt. 23.; az avatóbeszédet Ifj. Lóczy Lajos mondta). Nevéhez fűződik a Veszprém Megyei Múzeum (= Bakonyi Múzeum) megalapítása, és országos hírű közgyűjteménnyé fejlesztése (Lóczy Lajos ajánlására pályázta meg a múzeum igazgatói tisztét, a múzeum 1990. márc. 1-jén vette fel Laczkó Dezső nevét). Róla nevezték el a Veszprém határában lévő Laczkó Dezső-forrást (1935. aug. 25-én). A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum emlékére Laczkó Dezső Tudományos Díjat alapított (a múzeum tudományos munkában kitűnt munkatársai számára).
Elismertség
A Szent István Akadémia tagja (r.: 1927). A Bécsi Földtani Intézet (1899-től) és a Magyar Földrajzi Társaság l. tagja (1903-tól).
Az Országos Régészeti Társaság, a Veszprémvármegyei Történelmi, Régészeti és Néprajzi Társulat, a Balatoni Szövetség és a Veszprémi Piarista Diákszövetség t. tagja. Az Országos Gyűjteményegyetem Tanácsa, a Műemlékek Országos Bizottsága kinevezett, a Magyarhoni Földtani Társulat alapító, a Kir. Magyar Természettudományi Társulat választmányi tagja.
A Magyar Turista Egyesület (MTE) Bakonyi Osztályának örökös díszelnöke.
Szerkesztés
A Veszprémvármegyei Múzeum Évi Jelentései (1905-től), A kegyestanítórendiek vezetése alatt álló veszprémi római katolikus főgimnázium értesítője szerkesztője (1912–1918).
Főbb művei
F. m.: Tengermedenczéink viszonya a kontinensekhez, tekintettel keletkezésökre és alapjokra. (A privigyei kegyesrendi gymnasium értesítője, 1884 és külön Privigye, 1884)
A gerinczes állatok csontrendszerének fejlődése. (A debreczeni kegyesrendi algymnasium értesítője, 1885 és külön: Debrecen, 1885)
Az afrikai bennszülöttekről. (Kecskeméti Lapok, 1887)
A jégről. (Veszprémi Közlöny, 1891)
Új adatok a Bakony felső triász és liász rétegeinek geológiai ismeretéhez. (Természettudományi Közlöny, 1898)
Geológiai jegyzetek a Kaukázusból. (A Veszprémvármegyei Múzeumi Bizottság és Múzeum Egylet jelentése az 1906. évről. Veszprém, 1907; és Déchy Mór: Kaukázus. III. köt. Bp., 1907)
A veszprémi Szentbenedekhegy története. (Veszprém, 1908)
A földrengésről. (Veszprémi Hírlap, 1909. márc. 14.)
Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása. Két geológiai térképpel és egy kettős szelvénytáblával. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1909; és külön: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. I. köt. Bp., 1911; németül: Die geologischen Verhältnisse von Veszprém und seiner weiteren Umgebung. Bp., 1911)
Az 1911. jún. 8-i földrengés Veszprémben. (Földtani Közlöny, 1912)
Római telepnyomok és útirányok Veszprém megye déli részében. (A balácai ásatások eredményei. Veszprém, 1912)
A Bakony. (Lasz Samu: Földrajzi olvasókönyv. Bp., 1912)
Három előadás a bakonyi geológia köréből. Tartotta L. D. a veszprémi „Méhes társbirtokosság” kerthelyiségében. (Veszprém, 1914?)
Lóczy Lajos haláláról. (Veszprémi Hírlap, 1920. máj.)
Az első városi közkönyvtár. (Veszprémvármegye, 1926. márc. 7.)
A szentgáli tűzköveshegyi barlangok. (Évi jelentés a Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár 1927/28. évi fejlődéséről és év végi állapotáról. Veszprém, 1928)
A legújabban talált bakonyi – eplényi – bauxit és mangán-érctelepekről s azok közgazdasági fontosságáról. (Budapesti Hírlap, 1928. dec. 22.)
Őstörténeti adatok a Balaton környékéről. Székfoglaló értek. (A Szent István Akadémia Mennyiségtan és Természettudományi Osztályának felolvasásai. II. köt. 5. Bp., 1929)
A pézsmapocok. (Veszprémvármegye, 1929)
A ságvári diluviális lösztelep. (Archaeológiai Értesítő, 1930)
A turistaság problémái. (Testnevelés, 1930 és Turisták Lapja, 1930).
Irodalom
Irod.: Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
L. D. (Földrajzi Közlemények, 1932)
Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1932. okt. 29.)
Szűcs Imre: L. D. emlékezete. (A Veszprémi Kegyestanítórendi Gimnázium 1932/33. évi értesítője. Veszprém, 1933)
Faller Jenő: L. D. (Földtani Közlöny, 1937)
Ifj. Lóczy Lajos: Emlékbeszéd L. D. r. tag felett. (A Szent István Akadémia emlékbeszédei. III. 2. Bp., 1938)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. (Bp., 1941)
Kanszky Márton: L. D. (Magyar piaristák a XIX. és XX. században. Bp., 1942)
Kecskeméti életrajzi lexikon. (Kecskemét, 1992)
Banner János: L. D. emlékezete. (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1971)
Cs. Dax Margit: L. D. életútja. (Múzeumi Diárium, 1990)
Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
Futó János: L. D. a Kaukázusban. (Múzeumi Diárium, 1992)
Rainer Pál: L. D. múzeumigazgató és Horthy Miklós fővezér. (Múzeumi Diárium, 1993)
Kópházi Ferencné: L. D. és Rhé Gyula irodalmi munkássága. (Múzeumi Diárium, 1994)
A Magyar Piarista Rendtartomány történeti névtára. 1666–1997. – Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum. 1666–1997. Összeáll. Koltai András és Léh István. (Bp., 1998)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Cs. Dax Margit: A Veszprémvármegyei Múzeum megalakulása. (Magyar Múzeum, 1999)
Kópházi Ferencné–Nagy István Zoltán: L. D. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Futó János: L. D. szerepe a Kaukázus kutatásában. (Földrajzi múzeumi tanulmányok, 2004)
Rybár Olivér: A veszprémi kötődésű Cholnoky Jenő és L. D. (Földrajzi múzeumi tanulmányok, 2009)
Emlékkötet L. D. születésének 150. évfordulójára. Szerk. Perémy Ágota. (A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság kiadványa. Veszprém, 2011)
Tóth Álmos: Százötven éve született L. D., a legendás pap-geológus. (Honismeret, 2011)
Kákonyi Anna: A Laczkó Dezső Múzeum története. 1–2. (Veszprémi Szemle, 2016–2017).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2017
