Ágoston Judit

Született: 1937. január 21. Miskolc
Meghalt: 2013. május 12. Göd, Pest megye
Temetés: 2013. május 30. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Család

Szülei: Ágoston József (†1972. nov. 29. Szeged. Temetés: 1972. dec. 4. Szeged, Dugonics Temető) orvos, rendelőintézeti főorvos, Petrényi Emília (†2014. febr. 24. Bp. Temetés: 2014. márc. 7. Felsőkrisztinavárosi Templom urnatemetője.)

Testvérei: dr. Boros Mihályné dr. Ágoston Éva, Cseh Tiborné Ágoston Györgyi és dr. Ágoston Katalin.

Férje: 1959. okt. 17.– Mendelényi Tamás (1936. máj. 2. Bp.–1999. szept. 6. Várgesztes, Komárom-Esztergom m.) kardvívó, olimpiai bajnok. Elvált.

Gyermekei, leányai: Mendelényi Judit (1962–) és Mendelényi Györgyi (1967–) vívó.

Iskola

A miskolci Vámos Ilona Leánygimnáziumban éretts. (1955), a TF-en testnevelő tanári okl. és gyógytestnevelői képesítést (1959), a TF-en vívó szakedzői okl. szerzett (1975).

Életút

A Miskolci Lokomotív, ill. a Miskolci Vörös Meteor (1951–1955), a TF Haladás (1955–1956), a BVSC tőrvívója (1957–1973); edzője Bay Béla.

Tőrvívásban olimpiai bajnok (1964: csapat), vb 2. (1961, 1971: csapat), vb 3. (1969: csapat); ifjúsági vb 4. (1955: egyéni), ifjúsági vb 6. (1957: egyéni), ifjúsági vb 7. (1956: egyéni); BEK 2. (1973), BEK 3. (1969); Universiade-győztes (1957: csapat), Universiade 2. (1961, 1963: csapat) Universiade 3. (1963: egyéni), Universiade 4. (1959: csapat), Universiade 6. (1961: egyéni). Háromszoros magyar bajnok (1958, 1964, 1968: csapat), bajnoki 3. (1969: egyéni), magyar válogatott (1961–1973).

Sportpályafutása idején a budapesti XX. kerületi Tanács gyógytestnevelési intézeteiben gyógytestnevelő tanár és vívótanfolyam-vezető (1959–1965: megszakításokkal). Pesterzsébeten nála kezdte el a a vívást Maros Magda, a későbbi ezüstérmes tőrvívó. A Központi Sportiskola (KSI) vezető testnevelő tanára (1965–1972), a BVSC vívóedzője (1975–1985), majd egy rövid ideig Salzburgban edzősködött (1987). Hazatérése után a MÁV Bevételi-ellenőrzési Igazgatóságának fuvardíj-felülvizsgáló előadója (1987–1992).

Ágoston Judit Miskolcon, a helyi Miskolci Lokomotívban kezdett el vívni. A legenda szerint még nem volt 14 éves, amikor az Elek nővérek vívásáról készült fényképfelvétel magával ragadta, 1951. jan. 24-én látott először vívóversenyt Miskolcon, három nap múlva, jan. 27-én jelentkezett Irsa Tibornál, és megkezdte vívóleckéit. Alig hat hónapja vívott, mikor megszerezte a III. osztályú minősítést, 1952-től II. osztályú vívó, 1954-ben, 17 évesen már döntőt vívott a magyar bajnokságon. (Zsabka Magda győzött, Ágoston Judit a 6. helyen végzett, Elek Margit előtt.) Első nemzetközi versenyén, az 1955. évi budapesti ifjúsági világbajnokságon a 4. helyet szerezte meg (Kelemen Vera győzött, Rejtő Ildikó lett a 6.; egy évvel később, 1956-ban Luxemburgban Rejtő Ildikó lett a világbajnok, Ágoston lett a 7.; Rejtő Ildikó 1957-ben megvédte ifjúsági világbajnoki címét, Ágoston ezúttal a 6. helyet szerezte meg). Középiskolai tanulmányainak befejezése után Budapesten a TF sportklubjában (TF Haladás, ill. TFSE), a szakosztály megszűnése után, 1957-től a BVSC-ben folytatta sportpályafutását, jóllehet még testnevelési főiskolai hallgatóként tagja volt az 1957-ben győztes főiskolai világbajnok női tőrcsapatnak. Első magyar bajnoki címét 1958-ban, a BVSC csapata tagjaként szerezte meg, összesen három csapatbajnoki címet gyűjtött be (legjobb egyéni helyezése egy ob 3. hely volt 1969-ben). Már Mendelényi Tamásné néven, 1961-ben csapatban a torinói vb-n ezüstéremmel debütált, a következő években azonban elsősorban csak Universiade-versenyeken kapott lehetőséget (a legjobb egyéni eredménye az 1963-ban kivívott bronzérem).

A tokiói olimpia évében a magyar női tőrvívócsapatban Rejtő Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia és Juhász Katalin [= Juhász Nagy Etelka] helye biztosnak tűnt. A fennmaradó két helyért ádáz küzdelmet vívott Mendelényiné Ágoston Judit, az Universiade 2. helyezett Damásdi Györgyi és az 1962-es világbajnok csapattag Gulácsi Mária és Marosi Paula. Mendelényiné a Budapest bajnokságon a 4. helyen végzett, majd megnyerte az első nőitőr-válogató versenyt. Az országos bajnokságon azonban nem szerepelt jól, a nyolcaddöntőben 8:2-re kikapott a későbbi bajnok Sákovicsnétól. A csapatbajnokság azonban mindenért kárpótolta: a Budapesti Vörös Meteor elleni döntőben valamennyi ellenfelét magabiztosan verte. Az olimpiai csapatot végül is 1964. aug. 17-én jelölték ki: a három biztos befutó mellett Mendelényiné és Marosi Paula utazhatott a japán fővárosba. A Vaszeda Egyetemi Sportcsarnokban (= Waseda University Athletic Center) rendezett versenyen a negyeddöntőben Magyarország először az Egyesült Államokat verte meg 9:1-re (Mendelényiné 2 győzelmet aratott, Rejtő Ildikó még nem lépett pástra), az elődöntőben pedig egy jóval szorosabb, 9:6-os győzelem következett az egységes német csapat ellen (Mendelényiné és Sákovicsné egyaránt 3-3-szor nyert). A világbajnokságok történetében az utóbbi években szinte mindig a szovjet és a magyar válogatott vívta a női tőr döntőt – változó előjelekkel. Így történt ez Tokióban is. Az első csörtét Sákovicsné, a másodikat Rejtő Ildikó nyerte, Juhász és Mendelényiné azonban elvesztette az asszóját, így a szovjetek igen hamar kiegyenlítettek. Aztán Rejtő legyőzte Tatjana Szamuszenkót, Juhász pedig kikapott Galina Gorohovától. Mendelényiné következett, s kulcsfontosságú győzelmet aratott Ljudmila Sisova fölött, majd jött Juhász és máris 5:3-ra alakult a mérkőzés Magyarország javára. Sajnos azonban Gorohova visszavágott Rejtőnek az egyéniben elszenvedett vereségért, és Mendelényiné is kikapott: újra döntetlen, 5:5. Ezután hol az egyik, hol a másik csapat szerezte meg a vezetést (vagy ha úgy tetszik, mindig sikerült a másik alakulatnak kiegyenlítenie…). Mivel a szovjet csapatnak lényegesen jobb volt a találataránya, az utolsó három mérkőzésből már elég lett volna csak egyet megnyerni. Nem így történt: Rejtő Valentyina Prudszkovát, Juhász Szamuszenkót, Sákovicsné Sisovát verte, így az olimpiai játékok történetében először Magyarország megnyerte a női tőr csapatbajnokságot. (A döntőben Mendelényiné csak egy győzelmet aratott, a korábbi ellenfelekkel szemben azonban szenzációs teljesítmény nyújtott!)

Mendelényiné Ágoston Judit a tokiói olimpia után abbahagyta a versenyzést, két gyermeke megszületése után azonban Mexikó után újrakezdte. Még két világbajnokságon vett részt: tagja volt az 1969. évi havannai vb-n a 3. és az 1971. évi bécsi vb-n a 2. helyen végzett tőrcsapatnak. Az 1971-es évben volt utoljára válogatott, s a búcsúéve igen jelentős eredményekkel kezdődött. Az év első tájékoztató versenyén 3. lett, majd megnyerte Budapest nemzetközi női tőr bajnokságát (Rejtő Ildikó és Rónay Ildikó előtt). A további kisebb versenyeken elért győzelmei és helyezései után Mendelényiné először vezette a hazai nőitőr-ranglistát! Sajnos az év második felében már nem ért el ilyen sikereket. Mendelényiné a válogatókon aratott győzelmei után biztos győztesnek számított a nőitőr-bajnokságon. Ma már hihetetlennek tűnik, hogy az ob-n 83 vívónő lépett pástra, Mendelényiné pedig nagy meglepetésre a 3. fodulóban kiesett (a győzelmet az 1971-es évben berobbant ifjúsági világbajnok Tordasi Ildikó szerezte meg). A bécsi vb-n 75 női tőröző 12 csoportban kezdte meg a küzdelmet, a II. fordulóban 8 csoportban folytatta a versenyt az állva maradt 48 hölgy. Mendelényiné itt győzelem nélkül búcsúzott. A csapat Rejtő Ildikó, Bóbis Ildikó, Tordasi Ildikó, Szolnoki Mária összeállításban szerezte meg a 2. helyet, Mendelényiné csak a selejtezőkben, Ausztrália ellen lépett pástra, alig félév alatt – a hazai női tőr mezőny rendkívüli erősségére és dinamikájára jellemző – a ranglistavezető csak tartalékszereplő lehetett…

Emlékezet

Mendelényiné Ágoston Judit Budapesten (1124 Jagelló út 11.) élt és tevékenykedett, Gödön hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Gyászszertartásán olimpiai bajnok csapattársai közül Sákovicsné Dömölky Lídia és Rejtő Ildikó, tanítványai közül Maros Magda olimpiai 2. (1980: Moszkva) búcsúztatta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2014-ben; síremlékét 2016. okt. 17-én avatták).

Elismerés

Magyar Népköztársasági Sportérdemérem (arany, 1964).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022