Lengyel Béla

Született: 1893. március 25. Máramarossziget, Máramaros vármegye
Meghalt: 1973. október 16. Budapest
Temetés: 1973. november 2. Budapest
Temetési hely: Farkasrét

Iskola

Elemi és középiskoláit Máramarosszigeten végezte (1911-ben éretts.), a József Műegyetem Gépészmérnöki Osztályán végzett (1915).

Életút

A budapesti Láng Gépgyár Kazánosztályának mérnök-gyakornoka (1915–1916), Bánki Donát (1859–1922) ajánlására, az Erste Brünner Maschinen-Fabriks-Gesellschaft gőzturbina-konstruktőre (Brünnben, 1916–1918). Hazatérése után Budapest Székesfőváros Elektromos Művei Váci úti központi áramfejlesztő telepének üzemmérnöke (1918–1923), a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára műszaki osztályvezetője (1923–1925), az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Telefon és Rádió Osztályának főkonstruktőre (1925–1927). A Standard Villamossági Rt. kutatómérnöke (1928–1939; kényszernyugdíjazták: 1939–1945). A II. világháború után a Standard Rt. Rádiólaboratóriumának kutató-fejlesztő mérnöke (1945–1949), főmérnöke (1949–1951), az MTA KFKI Ultrahang Osztálya, ill. Kémiai Főosztálya tud. munkatársa (1951–1953), a Dokumentációs Osztály műszaki fordítója és az Atomtechnikai Tájékoztató szerkesztője (1953–1956). Súlyos betegsége – infarktusa miatt nyugdíjazták (1956). Az MTA Kémiai Tudományok Osztálya nyugdíjas tanácsadója (1956-tól).

Kutatási területe: távkábelek, távközlési rádió adó-vevő berendezések és rádiólokátorok tervezése, fejlesztése. Európában az elsők között kezdett el foglalkozni az interurbán telefonösszeköttetések távkábeleinek terhelésével (= pupinozás, 1928), jelentős szerepet játszott a mérési előírások kidolgozásában és a mérőberendezések tervezésében. Később érdeklődése a rádió adó-vevő berendezések antennarendszereinek, s az ezzel összefüggő segédberendezések és tartozékok tervezése felé fordult: úttörő tevékenységet fejtett ki ezen berendezések műszaki jellemzőinek, majd új konstrukcióinak kidolgozásában. A II. világháború után részt vett a magyarországi rádiólokátorok kifejlesztésében, tervező munkájában Magyarországon elsőként alkalmazta az akkor még világviszonylatban is újdonságban számító lineáris szervomechanizmusok elméletét. Kertész Gáborral, Magyarországon elsőként foglalkozott a forgó erősítőgépek elméletével (közösen fejlesztették ki az első magyar amplidin erősítőgépet). Mivel munkássága szigorúan titkos tervezési és fejlesztési kutatásokból állt, tudományos dolgozatai többsége nem publikus folyóiratokban jelenhetett meg.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018