Fejes Endre
író
Született: 1923. szeptember 15. Budapest
Meghalt: 2015. augusztus 25. Budapest
Életút
A négy polgári osztály elvégzése után szabóinas, majd vasesztergályos tanuló (1940–1944), a II. világháború végén besorozták, de megszökött és Budapesten bujkált (1944–1945). Az összeomlás után Belgiumban, a charleroi bányában és Franciaországban, a Renault-gyárban munkás (1945–1949), hazatérése után a budapesti (angyalföldi) Bosch-gyár vasesztergályosaként dolgozott (1949–1951), disszidált, de a határon elfogták, és Kistarcsára internálták (1951–1955).
Szabadfoglalkozású író (1955-től).
Az 1960-as–1970-es évek egyik jelentős írója, az új magyar kispróza mestere. Elsők között fordult szembe a sematikus, dogmatikus szocialista realizmussal, írásaiban középszerű emberek morális kérdéseivel foglalkozik. Hősei józsefvárosi vagányok, társadalmon kívül (és néha felül) álló szélhámosok, kisszerű csalók, javíthatatlan álmodozók. Romantikus novelláinak különc főszereplői elutasítják a fennálló társadalmi rendet, ám világmegváltó terveik csupán céltalan tettekben, értelmetlen erőszakban valósulnak meg.
Legjelentősebb, igen nagy feltűnést keltő műve, a Rozsdatemető (1962) az 1960-as évek magyar irodalmának talál a legjelentősebb alkotása. A kötet az 1962. évi téli könyvvásárra jelent meg, pillanatok alatt elfogyott, miként az évente újra és újra kiadott utánnyomásai is. (1962-ben, a téli könyvvásáron 7000 példányban adták ki, a 2. kiadás az 1963. évi könyvhéten, 25 000 példányban kelt el. Egy év alatt, 1962 dec.-től 1963. nov.-ig összesen 35 kritika jelent meg a regényről.) A Nagyfuvaros utcai Hábetler család története a Kádár-rendszer első nagy irodalmi vitáját generálta (1962–1965 között, több mint húsz nyelvre lefordították, nemsokára elkészült a mű színpadi változata is). A regény gyilkossággal indul: ifj. Hábetler János megölte sógorát az rozsdatemetőben, azaz a gyári roncstelepen. A „rozsdatemető“ idővel metaforikus helyszínné válik, a sivár életek, egy munkás család álmainak és illúzióinak temetője. A történet valójában két generáció életét meséli el az I. világháborútól az 1960-as évekig. Id. Hábetler János, miután hazatért a frontról családot alapított, egy szerény altiszti álláshoz jutott, s ebből a szűkös fizetésből igyekszik eltartani feleségét és négy gyermekét. A család életét egy vegetatív összetartás ösztönös elve határozza meg, amelyik lehetetlenné teszi, hogy valaki kilépjen e kis közösség szűkös kereteiből: egy különös gettóban élnek, amely minden tehetséget elnyom, minden elégedetlenséget artikulál. A regény főszereplője ifj. Hábetler János, aki érzi, hogy családja élete kisiklott, de nem tudja, hogy miért sikertelen az életük. Megoldások helyett azonban csak dühkitörésekre és érthetetlen, ösztönös indulatokra képes. Lélektani csapdában vergődik, mert nem érti, de érzi, hogy feloldhatatlan ellentmondás feszül tisztesség és érvényesülés között. A legnagyobb irodalmi vitát az altisztből lett kommunista Seres Sándor alakja váltotta ki. Ifj. Hábetler rokonszenvezett az egyszerű emberrel: a karakter azonban mégsem lehetett számára példakép, mert korlátoltsága erősen megkérdőjelezte eszméi hitelességét: a kommunista jelszavak nem sokban különböztek idősebb Hábetler katonás, nemzeti lózungjaitól. Fejes azt sugallta, hogy egy egyszerű embernek – hiába őszinte a hite – azzal is csak nevetségessé válik, marad a tehetetlenség, az artikulálatlan indulat. Ez a tehetetlenség végül gyilkos indulattá válik, ifj. Hábetler János gyilkossá „nemesedik“!
A Mocorgó (1966) főhőse egy hányatott sorsú, kisszerű ügyeskedő, akinek életét egyetlen rögeszme mozgatja: sátrat akar nyitni a Teleki téren. Életeseményei a század legjelentősebb sorseseményei: katonaszökevény a II. világháborúban, fegyveres ellenálló a német megszállás és a nyilas urtalom alatt, csaló szélhámos az ötvenes években; ám ezeket az eseményeket a szerő sajátos tükörben látja. Mind-mind alárendelődik egy irreális vágyálomnak, hogy Mocorgó majd egyszer valaha zsibárus vagy ószeres lesz, „mert azok a Wagner-csehóban – amelynek két kirakatablaka a Tisza Kálmán térre néz – biliárdoznak, dominóznak, keverik a kártyát gondtalanul a márványlapokon, s mindegyikük finom selyeminget és súlyos pecsétgyűrűt visel…” Mocorgó aztán felállítja sátrát a Teleki téren, ám mindössze egy kabátot tud eladni, a váratlan vihar elvitte mindenét. Semmije sem maradt, sőt néhány nap múlva mint csaló is megbukott. 1956 októberében szabadult; reggel kopott gúnyájában, hátán egy furcsa, szinte teljesen üres zsákkal arról énekelt, hogy mi mindent vásárolna, majd valahonnan kopottas, öreg ruhákat gyűjtött össze. Nem szenvedett sokat, a régi Wagner-csehó előtt – amelynek két kirakatablaka az egykori Tisza Kálmán térre nézett – a homlokán érte a golyó…
Másik fontos műve, a Jó estét nyár, jó estét, szerelem (1969) tkp. egy társadalom-lélektani krimi. A történet főhőse egy munkás-fiatalember, aki havonta egyszer, fizetésnap után kiadja magát diplomatának, tört magyarsággal („Én vagyok görög diplomat…“) udvarol, szélhámosságának sorra bedőlnek fiatal lányok és szüleik. Edman Viktor lakatosmunkás, egy-két napig a margitszigeti Nagyszállóban lakik, a legelegánsabb éttermekben és bárokban fordul meg, hatalmas borravalókat ad; amikor aztán tényleg beleszeret az egyik lányba, a lány rájön a csalásra, s a fiú végtelen elkeseredettségében meggyilkolja a nőt. Fejes Endre állandóan visszatérő témája az elhibázott felemelkedési kísérletek megjelenítése. Egyszerű hősei, általuk elképzelt álomvilágban élnek, úgy próbálnak érvényesülni, hogy idegen szerepbe kényszerülnek, megpróbálnak megszabadulni egy rájuk kényszerített világtól, ám lázadó szerepük eleve bukásra ítéltetett. (A történet valós, az 1960-as években egy munkásfiú, Szöllősi György magát diplomatának adta ki, lányoknak udvarolt, akiknek gondtalan életet, külföldi utazásokat ígért, s amikor lebukott, brutális módon végzett az őt leleplező áldozatával. Az 1962-es tragédia igen nagy felháborodást, lincshangulatot, valóságos tömeghisztériát váltott ki.)
Emlékezet
Budapesten a Józsefvárosban (VIII. kerület) és Angyalföldön (XIII. kerület) élt és tevékenykedett, legtöbb története „az ezerszer áldott és átkozott“ Józsefvárosról szól. Legelső írásai levelek voltak, amelyeket ebédidő alatt írt egy hozzá közelálló és akkor épp beteg asszony szórakoztatására. Esténként felolvasta írásait, amelyek nagyon tetszettek a hölgynek. Első novellái munka után születtek: eszébe jutott egy történet, napközben gondolkodott rajta, majd este megírta néhány óra alatt (jóllehet volt olyan írás, amelyen hetekig dolgozott). „Aztán egyszercsak abbahagytam az esztergályozást, mert munka közben szüntelenül másra gondoltam, csakis a történetekre. Én így lettem író…“ Délelőtt 9-től 1-ig, majd délután 4-től este 10-ig dolgozott, vasárnap pedig barátaival, a régi Tisza Kálmán téri cimborákkal szórakozott, akik között volt – többek között – hajóstiszt, zsibárus, gépkocsivezető, látszerész stb. Szinte valamennyi karaktere újra és újra felbukkant józsefvárosi történeteiben.
Fejes Endre rejtőzködő személyiség volt, nehéz volt nyilatkozatra bírni, nem szívesen adott életrajzi interjút, nemcsak magáról, könyveiről sem beszélt szívesen. Életrajzi monográfiák elől elzárkózott, életútja egyelőre nem ismert. Az 1950-es években, feleségével, Balázs Évával, az 1956-os mártír Angyal István baráti köréhez tartozott. Budapesten hunyt el, hamvait, kérésére, egy hajóról a Dunába szórták (a Dráva utcai kikötőben). Lakóházát (XIII. kerület Jakab József utca 5.) a kerületi önkormányzat emléktáblával jelölte meg (2016. aug. 25-én). Életműsorozatát a Magvető Kiadó gondozta (Fejes Endre Művei, 1983–1990). Valemennyi jelentős művéből készült színpadi változat is, a Rozsdatemetőt a Thália Színház mutatta be (Kazimir Károly rendezésében, 1963-ban). A Jó estét nyár, jó estét szerelem c. kisregényéből nagysikerű tévéfilm készült (Harsányi Gábor főszereplésével, Szőnyi G. Sándor rendezésében, 1971-ben; a bemutató 1972-ben volt). A musical változat ősbemutatója a Vígszínházban volt (Hegedűs D. Géza főszereplésével, Presser Gábor zenéjével, Marton László rendezésében, 1977-ben).
Elismerés
Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993), Köztársasági Elnöki Aranyérem (1993).
SZOT-díj (1959), József Attila-díj (1963), Kossuth-díj (1975), a Fővárosi Tanács Művészeti Díja (1979), a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Alapítvány Díja (1992), Pro Urbe Budapest Díj (1999), Hazám Díj (2001), Prima Primissima Díj (2009), Babits Mihály Alkotói Díj (2011), Szép Ernő-jutalom (2013).
Főbb művei
F. m.: A hazudós. Elbeszélések. (Bp., Magvető, 1958; 2. kiad. 1963; szerb nyelven: Szarajevó, 1964; németül: Dado oder Das Leben eines Armen Schluckers. München, 1967 és Der Lügner. Leipzig, 1972)
Párizsi emlék. Elbeszélés. (Magvetők. Novellák a két világháború közötti magyar munkásmozgalom alakjairól. Szerk. Kalotai Gáborné. Bp., 1959).
Rozsdatemető. Regény. Csernus Tibor rajzaival. (Bp., Magvető, 1962; 2. kiad. 1963; 3–4. kiad. 1964; 5. kiad. 1965; 6. kiad. 1969; 7. kiad. 1970; 8–9. kiad. Magvető Zsebkönyvtár. 1973–1974; Magvető Zsebkönyvtár. 11. kiad. Bp., 1976; 12. kiad. 1978; 13. kiad. 1979; szlovén nyelven: Murska Sobota, 1964; cseh nyelven: Praha, 1965; észt nyelven: Tallinn, 1965; lengyelül: Warszawa, 1965 és 1980; szlovákul: Bratislava, 1965 és Banská Bystrica, 1976; finn nyelven: Helsinki, 1966; franciául: Le cimetière de rouille. Ford. Gara László. Paris, 1966; japánul: Tokió, 1966; németül: Schrottplatz. Berlin–Weimar, 1966 és 1976; olaszul: Il cimitero della ruggine. Ford. Iványi Norbert. Milano, 1967; svédül: Stockholm, 1968; angolul: Generation of Rust. New York [etc.], 1970; spanyolul: Cementerio de chatarra. Ford. Rónai A. Zoltán. Madrid, 1974; oroszul: Moszkva, 1981; livánul: Vilnius, 1985)
Rozsdatemető. – Jó estét nyár, jó estét szerelem. Két kisregény. Az utószót Zirkuli Péter írta. (Horizont Könyvek. Bukarest, 1974)
Rozsdatemető. – Kéktiszta szerelem. Két kisregény, novellák. (30 év. Bp., 1975)
Rozsdatemető. Regény. (15. kiad. Falukönyv, Bp., 1999)
Rozsdatemető. (Korunk klasszikusai. 16. kiad. Kossuth, Bp., 2005)
F. E. Vál., szerk., a bevezetőt írta Stuber Andrea. (Kossuth-díjas írók. 4. Pécs, Alexandra, 2006).
Vonó Ignác. Elbeszélés. (Körkép’64. 35 mai magyar novella. Vál., szerk. Gondos Ernő. Bp., 1964)
Vidám cimborák. Novellák. – Mocorgó. Irodalmi forgatókönyv. Ill. Gyulai Líviusz. (Bp., Magvető, 1966; a Mocorgó angolul: The Busybody. Bp., 1969; franciául: La Bougeotte. Bp., 1969; lengyelül: Warszawa, 1969)
Ceruzavázlatok. Elbeszélés. (Körkép’67. 31 mai magyar elbeszélés. Szerk. Rátkai Ferenc és Tóth Gyula. Bp., 1967)
Támaszpont. (Körkép’68. 19 mai magyar elbeszélés. Szerk. Rátkai Ferenc és Tóth Gyula. Bp., 1968)
Színművek: Rozsdatemető. – Mocorgó. – Vigyori. (Bp., Magvető, 1969).
Jó estét nyár, jó estét szerelem. Kisregény. (Bp., Magvető, 1969; 2. kiad. 1971; Magveő Zsebkönyvtár. 4. kiad. 1973; 6. kiad. 1987; németül: Gute Nacht, Liebe… Ford. Vajda Éva. Wien, 1971 és 1981; lengyelül: Warszawa, 1972 és 1983; románul: 1974; lett nyelven: Riga, 1985; litvánul: Vilnius, 1985; cseh nyelven: Praha, 1987)
Jó estét nyár, jó estét szerelem. Regény. (7. kiad. Falukönyv, Bp., 1999).
Vonó Ignác. Színmű. (Rivalda. 1968–1969. Nyolc magyar színmű. Vál., szerk. Kardos György. Bp., 1970)
Kéktiszta szerelem. F. E. színművei, rádió- és tévéjátékai: Rozsdatemető. – Mocorgó. – Vomó Ignác. – Jó estét nyár, jó estét szerelem. – Vigyori. – Eljegyzés. – Élő Klára. – Kéktiszta szerelem. (Bp., 1971)
Kéktiszta szerelem. Színmű. (Rivalda. 1969–1970. Kilenc magyar színmű. Vál., szerk. Kardos György. Bp., 1971)
Vonó Ignác. Elbeszélés. (Diákkönyvtár. Mai magyar elbeszélők. Vál., szerk. Gábor Emil. Bp., 1971)
Cserepes Margit házassága. Színmű. (Rivalda. 1971–1972. Kilenc magyar színmű. Vál., szerk. Kardos György. Bp., 1973)
A hazudós és más történetek az ezerszer áldott nyolcadik kerületből. (Bp., 1973; Magvető Zsebkönyvtár. 2. kiad. 1974; 3. kiad. 1976; oroszul 1981)
Cserepes Margit házassága. Színmű. (2. kiad. Bp., 1974; oroszul: Moszkva, 1978)
Mocorgó. Kisregény. (Magvető Zsebkönyvtár. 4. kiad. Bp., 1975)
Szerelemről bolond éjszakán. – Az első éjszaka. Két kisregény. (Bp., 1975; Magvető Zsebkönyvtár. 2. kiad. 1976)
Gondolta a fene. Esszék. (Bp., Magvető, 1977)
Kéktiszta szerelem. Elbeszélés. (Fiatalok könyvtára. Papok, katonák, polgárok után. Három magyar évtized szépprózában. Vál., szerk. az utószót írta Faragó Vilmos. Bp., 1977)
Cserepes Margit házassága. Színmű. (30 év. Húsz dráma. 1945–1975. I–II. köt. Bp., 1980)
A fiú, akinek angyalarca volt. Regény. (Bp., Magvető, 1982)
Az angyalarcú. Színmű. (Rivalda. 1981–1982. Kilenc magyar színmű. Vál., szerk. Kardos György. Bp., 1983)
Vonó Ignác. Komédia 3 felvonásban. Szövegkönyv. (A szolnoki Szigligeti Színház és a szolnoki Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1983)
A hazudós. Elbeszélés. (Diákkönyvtár. Mai magyar elbeszélők. Vál., szerk. Béládi Miklós és B. Hajtó Zsófia. Bp., 1983)
Úton. Elbeszélés. (Körkép. 1985. 35 mai magyar elbeszélés. Szerk. Kardos György. Bp., 1985)
Cserepes Margit házassága. Színmű. (Korok és kulisszák. 15 évad magyar drámái. Bp., 1985)
Bennszülöttek. Elbeszélés. (Körkép. 1986. 31 mai magyar elbeszélés. Szerk. Kardos György. Bp., 1986)
Drámák. (Bp., 1989)
Szegény Vivaldi. Novellák, esszék, vallomások. (Pátria Könyvek. Bp., 1992)
Lemaradt angyalok. Novellák: Vaklebegés. – Pipacsok. – Berci. – Kismalac mézeskalácsból. – Üvöltő Rozália. – Örök tűz. (Pátria Könyvek. Bp., 1993)
Örök tűz. Elbeszélés. (Körkép. 1993. 27 mai magyar író kisprózája. Szerk. Hegedős Mária. Bp., 1993)
Szabadlábon. A szerző válogatása életművéből. (Örökségünk. Bp., 1995)
A hazudós. Elbeszélések. (Bp., Kossuth, 2001).
Fejes Endre művei: (Bp., Magvető, 1983–1990): A hazudós és más történetek az ezerszer áldott nyolcadik kerületből. (1983)
Rozsdatemető. Regény. (1984)
Szerelemről bolond éjszakán. (1985)
Jó estét nyár, jó estét szerelem. (1987)
Drámák: Rozsdatemető. – Mocorgó. – Vonó Ignác. – Jó estét nyár, jó estét szerelem. – Cserepes Margit házassága. – Az angyalarcú. – Vigyori. – Eljegyzés. – Élő Klára. – Kéktiszta szerelem. (1990).
F. színművei: Rozsdatemető. Dráma 3 felvonásban. (Thália Színház, 1963. nov. 14.; Miskolci Nemzeti Színház, 1964. dec. 4.; Szegedi Nemzeti Színház, 1965. jan. 9.; Pécsi Nemzeti Színház, 1965. máj. 14.; Szolnoki Szigligeti Színház, 1965. máj. 21.; József Attila Színház, 1980. márc. 29.; Thália Színház, 1995. okt. 22.)
Mocorgó. Dráma két részben. (Thália Színház, 1966. dec. 8.)
Vonó Ignác. Komédia 3 felvonásban. (Madách Színház, 1969. dec. 12.; Miskolci Nemzeti Színház, 1977. ápr. 15.; Népszínház, 1983. jan. 14.; Szolnoki Szigligeti Színház, 1983. febr. 18.; József Attila Színház, 2000. okt. 14.; Budapesti Kamaraszínház, 2008. okt. 18.)
Cserepes Margit házassága. Dráma két részben. (Huszonötödik Színház, 1976. okt. 14.; Népszínház, 1978. márc. 19.; Játékszín, 1985. márc. 1.)
Jó estét nyár, jó estét szerelem. Zenés dráma két részben. (Vígszínház, 1977. nov. 12.; Szegedi Nemzeti Színház, 1984. ápr. 27.; Nagybányai Északi Színház Magyar Tagozata, 1984. okt. 19.; Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház, 1985. márc. 6.; Ódry Színpad, 1992. márc. 28.; Pécsi Nemzeti Színház, 1995. febr. 24.; Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 1995. márc. 11.; Ódry Színpad, 1997. febr. 7.; Tatabányai Jászai Mari Színház-Népház, 1999. ápr. 23.; Székesfehérvári Vörösmarty Színház, 1999. okt. 15.; Komáromi Jókai Színház, 1999. dec. 3.; Veszprémi Pannon Várszínház, 2006. nov. 11.; Békés Megyei Jókai Színház, 2008. márc. 28.; Budapesti Nemzeti Színház, 2010. dec. 10.; Vígszínház, 2015. szept. 6.)
Az angyalarcú. Dráma 3 felvonásban. (Radnóti Miklós Színpad, 1982. jan. 9.; Kecskeméti Katona József Színház, 1982. márc. 19.).
Irodalom
Irod.: Kelemen János: F. E.: A hazudós. (Kortárs, 1958)
Fülöp János: Aranyrögök a Köztársaság téren. F. E. novelláiról. (Élet és Irodalom, 1958. 18.)
Fenyő István: F. E.: A hazudós. (F. I.: Új arcok, új utak. Bp., 1961)
Katona Éva: Az író műhelyében. F. E. – önmagáról. (A Könyv, 1962)
Katona Éva: Az Élet és Irodalom látogatóban F. E.-nél. (Élet és Irodalom, 1963. 46.)
Gyurkó László: F. E. (Kritika, 1964 és Gy. L.: A negyedik ember. Bp., 1964)
Martinkó András: F. E.: Vidám cimborák. (Kritika, 1966)
Stenczer Ferenc: F. E.: Vidám cimborák. (Alföld, 1966)
Hermann István: F. E.: Színművek. (Kortárs, 1969)
Osztovits Levente: Vonó Ignác. F. E. komédiája a Madách Színház Kamaratermében. (Társadalmi Szemle, 1970)
Koltai Tamás: F. E.: Kéktiszta szerelem. (Kortárs, 1972)
Némedi Eszter: F. E.: Kéktiszta szerelem. Színművek, rádió- és tévéjátékok. (Alföld, 1972)
Geszti Pál: Dialógus F. E.-vel. (Film, Színház, Muzsika, 1972. 36.)
Tarján Tamás: F. E.: Szerelemről bolond éjszakán. (Kortárs, 1975)
Papp Jánosné: F. E. A hazudós c. elbeszélése a szavak és a szókapcsolatok tükrében. (Magyartanítás, 1979)
Gáll István: A láttatás művészete. F. E. (G. I.: Hullámlovas. Bp., 1981)
Rideg István: Személyiségformáló szemlélet F. E. A hazudós c. novellájának elemzésekor. (Magyartanítás, 1981)
Tarján Tamás: Az író késsel álmodik. F. E., a drámaíró. (Napjaink, 1982 és T. T.: Kortársi dráma. Bp., 1983)
Balogh Ernő: Torzóban maradt összegzés. (Tiszatáj, 1983)
Dérczy Péter: F. E. novellái és regényei. (Palócföld, 1983)
Csontos Gábor: F. E.: Cserepes Margit házassága. A Játékszín előadása. (Vigilia, 1985)
Ézsiás Erzsébet: F. E. (É. E.: Mai magyar dráma. Bp., 1986)
Jánosi Zoltán: A hazátlanság mítosza. Gyarmattudat és identitásvesztés F. E. Bennszülöttek c. novellájának poétikai univerzumában. – Jeney István: F. E. két regényéről. – Karádi Zsolt: „Gondolta a fene.“ F. E. esszéiről. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2002)
Görgey Gábor: F. E. nyolcvan éves. – Koltai Tamás: F. E. nyolcvan éves. (168 Óra, 2003. szept. 8.)
Lukácsy András: F. E. törvénye. (Magyar Hírlap, 2003. szept. 15.)
Molnár Gál Péter: F. E. nyolcvan éves. (Népszabadság, 2003. szept. 15.)
Novák Imre: A közemberek krónikása, F. E. (Új Katedra, 2009)
Mezey Katalin: „Legyünk hát azon, hogy jól gondolkodjunk.“ F. E. (Magyar Napló, 2015)
Weiss János: F. E. (Jelenkor, 2015).
Irod.: a Rozsdatemetőről: Kis Tamás: F. E.: Rozsdatemető. (Népszabadság, 1962. dec. 22.)
András Sándor: Modern stílus, naturalista szándék. F. E. Rozsdatemető c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1963)
Bozóky Éva: Rozsdatemető. (A könyvtáros, 1963)
Farkas László: F. E.: Rozsdatemető. (Jelenkor, 1963)
Galsai Pongrác: Írói ítélet az ítélettelenségről. Tűnődés F. E. Rozsdatemetőjéről. (Világosság, 1963)
Illés László: F. E. Rozsdatemető. (Kortárs, 1963)
Simon Zoltán: Vita egy regény körül. F. E.: Rozsdatemető. (Alföld, 1963)
Szakonyi Károly: A Rozsdatemetőről. (Kortárs, 1963)
Térfi Tamás: F. E.: Rozsdatemető. (Új Írás, 1963)
Barabás Tamás: Színpadra kerül a Rozsdatemető. (Film, Színház, Muzsika, 1963. 41.)
Nagy Péter: Egy remek színházi estről: Rozsdatemető. (Élet és Irodalom, 1963. 47.)
Hámori Ottó: Rozsdatemető. (Film, Színház, Muzsika, 1963. 47.)
H. Barta Lajos: Rozsdatemető. (Fonómunkás, 1963. 47.)
Simon Gy. Ferenc: Rozsdatemető. Thália Színház. (Magyar Ifjúság, 1963. 47.)
Dersi Tamás: Rozsdatemető. (Magyar Nemzet, 1963. jan. 4.)
Bajor Nagy Ernő: Rozsdatemető. (Szabad Föld, 1963. jan. 13.)
Szombathelyi Ervin: Rozsdatemető. (Népszava, 1963. jan. 13.)
László Miklós: Rozsdatemető. (Esti Hírlap, 1963. jan. 22.)
Badics István: Rozsdatemető. F. E. regénye. (Irodalmi Újság, 1963. febr. 15.)
Tömpe István: Még egyszer F. E. Rozsdatemetőjéről. (Népszabadság, 1963. febr. 19.)
Mesterházi Lajos: Írás és olvasás. F. E. Rozsdatemető c. regényéről. (Népszabadság, 1963. márc. 1.)
Antal Gábor: A „Hábetlerekért.“ (Közlekedés, 1963. márc. 5.)
Révész Gy. István: Negyedik szempontból. Hozzászólás a Rozsdatemető vitához. (Népszabadság, 1963. márc. 8.)
Bernáth László: Rozsdatemető. Thália Színház. (Esti Hírlap, 1963. nov. 15.)
Györe Imre: Rozsdatemető. Thália Színház. (Magyar Nemzet, 1963. nov. 17.)
Hellenbart Gyula: A Rozsdatemető és a társadalmi erkölcs. (Új Látóhatár, 1964)
Kovalovszky Miklós: A Rozsdatemető stílusa, avagy a stílus rozsdatemetője. (Magyar Nyelvőr, 1964)
Osváth Béla: A Rozsdatemető a Thália Színházban. (Kritika, 1964)
Benkő László: A Rozsdatemető stílusáról. – Bárczi Géza: A Rozsdatemető stílusáról. – Martinkó András: A Rozsdatemető ürügyén. (Magyar Nyelvőr, 1965)
Zappe László: F. E., a Rozsdatemető írója. (Irodalomtörténet, 1976)
Csáki Judit: F. E.: Rozsdatemető. (Kritika, 1995)
Kállai Katalin: F. E.: Rozsdatemető. (Vigilia, 1996).
Irod.: a Jó estét nyár, jó estét szerelemről: Balassa Péter–Juhász Béla: F. E.: Jó estét nyár, jó estét szerelem. (Kritika, 1969)
Follinus Gábor: F. E.: Jó estét nyár, jó estét szerelem. (Társadalmi Szemle, 1969)
Vass József: F. E.: Jó estét nyár, jó estét szerelem. (Alföld, 1970)
Simon Zuárd: F. E.: Jó estét nyár, jó estét szerelem. (Életünk, 1971)
Mészáros Tamás: F. E.: Jó estét nyár, jó estét szerelem. Vígszínház. (Magyar Hírlap, 1977. nov. 16.)
Barta András: F. E.: Jó estét nyár, jó estét szerelem. (Magyar Nemzet, 1977. nov. 20.)
Rajk András: F. E.: Jó estét nyár, jó estét szerelem. Vígszínház. (Népszava, 1977. nov. 20.)
Havas Ervin: F. E.: Jó estét nyár, jó estét szerelem. (Nészabadság, 1977. nov. 30)
Simonffy András: A gyík farka. F. E.: Jó estét nyár, jó estét szerelem. (Élet és Irodalom, 1977. 48.)
Berkes Erzsébet: F. E.: Jó estét nyár, jó estét szerelem. Vígszínház. (Kritika, 1978)
Marton László: F. E. A Vígszínházban. Jó estét nyár, jó estét szerelem. (Színház, 1978)
Földes Anna: A sötétruhás fiú visszatér. F. E.–Presszer Gábor: Jó estét nyár, jó estét szerelem. (Criticai Lapok, 2015).
neten:
https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/fejes-endre
Legát Tibor: Az igazi sötétkék ruhás fiú. Jó estét nyár, jó reggelt hisztéria. (Magyar Narancs, 2015. 38.)
https://magyarnarancs.hu/lelek/jo-estet-nyar-jo-reggelt-hiszteria-96485
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. I–III. köt. (Bp., 1963–1965)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazekas István. (Bp., 1989)
Magyar ki kicsoda? 1990. Főszerk. Hermann Péter. (Bp., 1990)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Who is Who Magyarországon. (2. kiad. Zug, 2004)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018
