Szendrey Júlia

Született: 1828. december 29. Keszthely, Zala vármegye
Meghalt: 1868. szeptember 6. Pest
Temetés: 1868. szeptember 9. Pest
Temetési hely: Kerepesi út

Család

Sz: Szendrey Ignác (1800. nov. 9. Aszaló, Somogy vm.–1895. szept. 26. Budapest) gazdatiszt, a Festetics-birtok, majd a gr. Károlyi család erdődi uradalmának inspektora, Gálovics Anna (†1849. márc. Mágocs, Csongrád vm.). Testvére: Szendrey Gyula (†1850. márc. 1.) és Gyulai Pálné Szendrey Mária (1838. okt. 23. Szénás, Bars vm.–1866. szept. 10. Pest. Temetés: 1866. szept. 12. Kerepesi út).

 

F: 1. 1847. szept. 8.–1849. júl. 31.: Petőfi Sándor (1823. jan. 1. Kiskőrös, Pest vm.–1849. júl. 31. Fehéregyháza, Nagy-Küküllő vm.) író, költő, újságíró, szerkesztő. Fia: Petőfi Zoltán (1848. dec. 15. Debrecen–1870. nov. 5. Pest). 2. 1850. júl. 21.–1868. szept. 6.: Horvát Árpád (1820. febr. 23. Pest–1894. okt. 26. Budapest) történész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Fia: Horvát Attila (1851–1873. máj. 6. Budapest) és Horvát Árpád, ifj. (1855. júl. 18. Pest–1887. febr. 4. Budapest): orvos, természettudós, az első budapesti telefonhálózatot megalapító Puskás Tivadar és testvére Puskás Ferenc – vállalatának titkára. Leánya: Hamvas Károlyné, majd Machek Gusztávné Horvát Ilona (1859. júl. 26. Pest–1944. nov. Budapest). Másik kisleánya, Horvát Viola csecsemőkorában elhunyt (*1857. júl. 2.).

Iskola

Tanulmányait Mezőberényben, a Wenckheim-kastélyban működő leánynevelő intézetben (1838–1840), majd Pesten, Lejtei (Tänczer) Lilla intézetében végezte (1840–1844). Ez utóbbi, Tükör utcai intézetében tanult – többek között – Vachott Sándorné Csapó Mária írónő, Versényi Róza és Versényi Katica, br. Wesselényi Miklós házasságon kívül született leányai, ill. Térey (Flechl) Mária, Szendrey Júlia legjobb barátnője is. Lejtei Lilla intézetében német nyelvet, kézimunkát, zongorázást tanult, de magyar és német nyelvű irodalmat is olvasott; később megtanult franciául is.

Életút

Szendrey Júlia, a Szerdahelyi Pál adminisztrátori beiktatása tiszteletére rendezett megyebálon ismerkedett meg Petőfi Sándorral (1823–1849), az akkor már országszerte ismert költővel (Nagykárolyban, 1846. szept. 8-án). Petőfi akkor inántsi Pap Endre – Kölcsey Ferenc egykori titkára – vendégeként tartózkodott a megyeszékhelyen. Hirtelen természete miatt (belekötött Károlyi grófba, majd botrányosan viselkedett a beiktatáson) igen nagy hírverést keltett nagykárolyi jelenléte. A legenda szerint Riskó Ignác mutatta be egymásnak a fiatalokat: Petőfi azonban nem tudott táncolni, Szendrey Júlia ezért néhány „tour” helyett inkább a költővel beszélgetett, akit lenyűgözött a fiatal nő műveltsége és könnyed társalgása. Petőfi az elkövetkező hetekben gyakran találkozott Szendrey Júliával, a költőt még Erdődön, a Szendrey család otthonában is vendégül látták. Nemsokára a szerelmes poéta feleségül kérte Júliát, aki nem mondott azonnal igent, az édesapa, Szendrey Ignác pedig egy év türelmi időt kért.

A felháborodott költő a család tartózkodását kikosarazásnak vélte – egyes adatok szerint romantikus módon meg akarta szöktetni az erdődi várkisasszonyt. A hirtelen haragú Petőfi azonnal férj szeretett volna lenni, Szendrey Júlia „jóakarói” viszont elhitették Petőfivel, hogy a bálokat sűrűn látogató leányt családja másnak szánta. A szerelmében csalódott Petőfi néhány hónap múlva, Debrecenben, feleségül kérte Prielle Kornélia (1826–1906) színésznőt, akit vándorszínészként már korábbról ismert. Mivel Petőfi Sándor evangélikus, Prielle Kornélia katolikus volt, a szükséges „diszpenzáció” nélkül sem az evangélikus lelkész, sem a plébános nem adhatta össze őket. Petőfi egyedül maradt, nemsokára azonban Szendrey Júlia megtudta, hogy Petőfi a róla terjesztett rágalmak miatt akarta őt elfelejteni, és régi ismerősével összeházasodni. Valójában Petőfi szerelmes volt Júliába, s egy évvel megismerkedésük után, minden szülői elutasítás ellenére, összeházasodtak (Erdődön, 1847. szept. 8-án; a tanúk Lauka Gusztáv és Sass Károly voltak). A fiatal pár mézesheteit Petőfi barátja, gr. Teleki Sándor koltói kastélyában töltötte. Szendrey Júlia élete ettől kezdve Petőfi Sándor életével fonódott össze. Petőfi rövid és nagyon boldog házassága alatt a legismertebb magyar költő és közéleti személyiség lett, Júlia, „a feleségek felesége” pedig kitartott mellette a forradalom és szabadságharc idején is.

Szendrey Júlia Tordán látta utoljára férjét (1849. júl. 20-án), utóbb még két levelet írt Petőfi, asszonyának, majd a poéta halálhírét keltették. Petőfiné sokáig nem törődött bele, hogy férje meghalt; úgy gondolta, hogy Erdélyben „csak” eltűnt, s ha előkerül mégis, akkor az Kolozsvárott lehetséges. Karl Urban ezredes, Kolozsvár parancsnoka engedélyt adott Szendrey Júliának, hogy kutasson eltűnt férje után: valószínűleg azért támogatta a kérést, mert titokban abban reménykedett, ha a feleség megtalálja, majd ő vonhatja felelősségre a forradalmár költőt. Júliának Balázs Sándor (1830–1887), kezdő író segédkezett; Székelykeresztúron és Udvarhelyen is együtt nyomoztak Petőfi után. Udvarhelyen br. August Heydte őrnagy megerősítette, hogy Petőfi meghalt; ő látta Ispánkút mellett azt a mellbe döfött, gyolcsinges, pantallós fiatalembert, aki Bem segédtisztje volt. Júlia a híradás ellenére kétségbeesetten kereste férjét a segesvári csatatéren is. Abban reménykedett, hogy talán Bem mégis csak magával vitte Petőfit Törökországba, s most a költő ott bujdosik, álnéven. Szendrey Júlia személyesen kereste fel Haynaut, aki útlevelet ígért neki, ám arra is megpróbálta rávenni, hogy küldjön jelentéseket a kormánynak az emigrációról. Júlia felháborodottan utasította vissza a felkérést. Franz von Lichtenstein herceg, Haynau helyettese, előzékenyen felajánlotta segítségét. Az „emberségesebb” helyettes azonban jóval gonoszabb volt, mint felettese. Nemsokára minden személyes iratát elvette a szerencsétlen asszonynak, s megfenyegette, hogy kiutasítja az országból mint a lázadó rebellis költő hozzátartozóját. Természetesen, ha Júlia elfogadja közeledését, akkor minden formaságtól eltekint, akár Bécsbe is költözhetnének, ahol egy kis palotát vásárolna „a nemzet özvegyének” (aki ekkor mindössze húsz éves volt…) Ebben a helyzetben fogadta el Horvát Árpád házassági ajánlatát, aki ezekben a sorspróbáló időkben egyedül kiállt mellette.

 

A professzor feleségeként Júlia pesti polgárnévé vált, s mentesült mindenféle „közigazgatási hercehurcától.” Horvát Árpád és Szendrey Júlia esküvőjét a legnagyobb titokban, a nyilvánosság teljes kizárásával tartották meg a lipótvárosi plébánián. Az eskető pap Szántófy Antal volt. Ő volt az a derék hazafi, aki titokban eltemette gr. Batthyány Lajost, s titokban átvitette új, Kerepesi úti sírjába, Kisfaludy Károlyt is. Szántófy Petőfi halálát bizonyító iratot kért az özvegytől, s miután ezt megkapta, Szendrey Júliát mint hajadont jegyezte be az anyakönyvbe… Szendrey Júlia újabb házassága azonban nem sikerült. Horvát Árpádnak igen rossz híre volt: kicsapongó, féktelen nemi vágyú ember volt, aki állandóan zaklatta feleségét, de rendszeresen járta a bordélyházakat is. Júlia súlyosan megbetegedett, nemsokára méhnyakrákot diagnosztizáltak testében. Miután szeretett húga, Gyulai Pál felesége, Marika, 1866. dec.-ben, kolerában meghalt, úgy döntött, hogy elköltözik egyetemi tanár férjétől. Édesapjának beszámolt szenvedésekkel teli, tragikus házasságáról. A nagy család úgy döntött, hogy támogatja a szerencsétlen asszony kérését: Szendrey Ignác lakást vásárolt egyetlen, még élő gyermekének, a Zerge utcában (ma: Horánszky utca; 1867 nyarán). Szendrey Júlia ott élte utolsó hónapjait, a nagybeteg asszonyt közeli jóbarátja, Tóth József gondozta.

Emlékezet

Szendrey Júlia Keszthelyen, az Újmajorban (ma: Szendrey-telep) született, szülőházát 1923 óta emléktábla jelzi. A Fenyves-allé mentén, a 71-es főút és a Keszthelyre vezető Fenéki út között működik ma a Szendrey Júlia-emlékszoba (az ünnepélyes megnyitóra 2009. márc. 13-án került sor). A megnyitó ünnepségen avatták fel Szendrey Júlia szobrát is. A bronz mellszobrot eredetileg 1982-ben alkotta Marton József református lelkész, s a Szendrey Júlia Általános Iskola kertjében állt. Keszthelyen, a szülőházban két emléktábla is van: az egyiket 1909-ben, a másikat 2014-ben avatták (a 2014. aug. 9-én felavatott emléktábla Túri Török Tibor alkotása). Júlia gyermekkorát Erdődön (Szatmár vm., ma: Ardud, Románia) töltötte, az erdődi vár kápolnájában tartotta esküvőjét Petőfi Sándorral. Az oltárt, ahol megesküdtek, a szatmári püspöki palota kápolnájában őrzik. A városban látható Petőfi Sándor és Szendrey Júlia bronz és márvány mellszobra (Deák Árpád alkotása, 2009. márc. 15.). Fiatal leányként Mezőberényben is tanult, a berényi Wenckheim–Fejérváry-katély előtti parkban is bronz és mészkő márvány őrzi emlékét (Udvardy Anikó alkotása, 1997. okt. 31.). Petőfi Sándor szülőtelepülésén, is áll egy Szendrey Júlia-szobor. Bányai János adományának köszönhetően látható Petőfi Sándor hitvesének egészalakos szobra (Kiskőrös, Petőfi Sándor utca 5., bronz, Domonkos Béla alkotása, 1986. máj. 24.).

Petőfi Zoltán Debrecenben született, épp kilenc hónappal márc. 15-e után (az Ormós szabó házában, a Harmincad utcában). A katonai helyzet miatt Petőfi Sándor, az édesapa, nem látta biztonságosnak, hogy felesége az erdődi szülői házban adjon életet gyermekének. A család ezért Debrecenbe menekült, Szendrey Ignác a mai Béke útja 7. számú házat vásárolta meg (magának pedig a Kálvin tér 3. számú házat), később Vörösmartyéknál laktak (Csapó utca 16.), 1849. febr.-tól a családot Petőfi kisfia keresztszülei, Arany János és felesége látták vendégül (Petőfi 1849-ben, közvetlenül Bem mellett szolgált). Így a család Nagyszalontán élt, majd Petőfi 1849. júl. 5-én, családjával együtt Mezőberénybe érkezett, Orlai Petrich Somáékhoz, innen júl. 17-én indult Erdélybe, Tordán Miklós Miklós református pap látta őket vendégül (Petőfi Sándor 1849. júl. 20-án látta utoljára Zoltánt, ezen a napon indult vissza Bem táborába…) A fehéregyházi (= segesvári) csatavesztés után Júlia, fiával együtt Kolozsvárra ment, hogy kiderítse mi történt férjével. Kolozsvárott, a Szathmáry-Papp-féle házban laktak (ma: Március 6. utca), majd a Petrichevich-Horváth-házban (az Óvárban, 1849–1850 tele) éltek. Innen Szendrey Ignác Erdődre vitte családját, Zoltán ott is maradt, csak fél év múlva költözött fel Pestre, édesanyja új családjához.

Szendrey Júlia 1847-től, néhány évet leszámítva Pesten élt, utolsó lakóhelye Budapesten, a Zerge utca [ma Horánszky Nándor utca] 13-ban volt, itt hunyt el, gyógyíthatatlan betegségében, 1868. szeptember 6-án. (Különös véletlen, hogy ugyanezen a napon, 1846. szeptember 6-án látta meg a költőt Nagykárolyban – a legenda szerint, a károlyi Szarvas fogadóval szemközti lakásban, Térey Marinál vendégeskedett Júlia, amikor a függönyön keresztül a két leány megleste a poétát…).

 

Halála után Horvát Árpád, a férj, Gyulai Pál, a sógor, Szendrey Mária özvegye és Tóth József Júlia utolsó éveiben bizalmas barátja és gondozója összegyűltek a Zerge utcában, hogy megtárgyalják mi legyen Szendrey Júlia hagyatékának sorsa? Petőfi özvegyének kéziratai bizalmas magánlevelekből, naplókfeljegyzésekből és szépirodalmi munkákból álltak. Szendrey Júlia végrendelete szerint a kiadás joga Tóth Józsefé, aki azonban megígérte, hogy nem hozza nyilvánosságra az iratokat. Horvát Árpád megfogadta, hogy befejezi harcát a halott emlékével, Gyulai Pál pedig azt nyilatkozta a lapoknak, hogy a kéziratokat elhelyezte Szendrey Júlia sírjában. A szóbeli megállapodást a legünnepélyesebb becsületszóval erősítették meg, s tartották is magukat – halálukig. (Horvát Árpád 1894-ben, Gyulai Pál 1909-ben, Tóth József 1912-ben hunyt el.) Szendrey Júlia földi maradványait 1908. okt.-ben, a Kerepesi úti Temetőben közös sírba tették Petőfi Sándor szüleivel. Itt nyugszik még Petőfi Zoltán, a költő fia és Petőfi István, a költő testvére, Zoltán gyámja. A síremlék Bory Jenő alkotása. Az eredeti sír felnyitásakor derült ki, hogy a koporsóban Gyulai Pál közlésével ellentétben nincsenek kéziratok. Az akkor már nagybetegek irodalomtudós azt nyilatkozta, hogy ő Szendrey Júlia végakaratát teljesítette, ennél többet nem árult el, így sokáig nem lehetett tudni, hogy mi lett Petőfi özvegye kéziratainak sorsa? Egy véletlen szerencsének köszönhetően, Tóth József leszármazottaitól napvilágra került a hagyaték (amelynek egy része aztán Mikes Lajos és Dernői Kocsis László szerkesztésében meg is jelent, 1928-ban).

 

A kortársak nem ismerték második házassága körülményeit – még kevesebben tudtak gyógythatatlan betegségéről – ezért rendkívül negatívan ítélték meg Szendrey Júlia személyiségét. Az alig egy évvel Petőfi vélt halála után bekövetkezett esküvőt a közvélemény szélsőségesen fogadta. Petőfi bujdosó vagy börtönben lévő kortársai a legnagyobb árulásnak tartották az özvegy viselkedését. Ez a közhangulat hosszú évtizedekig megakadályozta egy reális Szendrey Júlia-portré felvázolását. Valójában Szendrey Júlia csak mint Petőfi Sándor, a legforradalmibb magyar költő hitvese létezett, az életrajzi művek és a szépirodalmi alkotások mindenekelőtt arra a két évre fókuszáltak, amikor a költő és fiatal felesége együtt élt, s ennek a „forradalmi idillnek” vetett véget Petőfi mártírsága és Szendrey Júlia „árulása”. Szendrey Júlia azonban maga is alkotó, író, költő, emlékiratíró volt, akinek irodalmi tevékenységét Petőfi mellett Jókai Mór és több más kortárs szerző is elismerte. Jókai Mór különösen naplóját értékelte nagyra: az Életképekben hosszabb részleteket is megjelentetett belőle (1847-ben). Költeményeiből később antológiák közöltek néhányat, majd általános feltűnést keltettek Hans Christian Andersen német nyelvből megjelent fordításai (a Lampel Kiadó gondozásában, 1858-ban). Jókai Mór később kötetbe is rendezte az általa ismert naplórészleteket és Térei Marihoz intézett leveleit (1898-ban). Bihari Mór az első elfogulatlan Szendrey-portré szerzője (ő fedezte fel Petőfi özvegyének költői tehetségét is, ő adta ki műveit és naplóját, 1909-ben). Szendrey Júlia megítélését azonban még hosszú évtizedekre befolyásolta Hatvany Lajos rendkívül elfogult esszéregénye (Feleségek felesége, 1919), illetve az Így élt Petőfi c. dokumentumkötetében közzétett megállapításai. Az 1928-ban előkerült új dokumentumok, valamint az ismertté váló magánéleti tragédiák lassan átrendezték a Szendrey Júlia-képet. Az újabb irodalomból a kiváló Petőfi-kutató Dienes András „perújítása” (1962) emelhető ki. A legújabb munkák közül mindenek előtt Ratzky Rita és Gyimesi Emese, ill. a Szendrey család ismeretlen történetét feltáró Búza Péter dolgozatai érdemelnek figyelmet.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018