Lovass Gyula
irodalomtörténész, író, szerkesztő, műfordító
Dorogi-Ortutay Gyula; Ortutay Lovass Gyula; Ortutay Gyula
Született: 1914. szeptember 19. Csurgó, Somogy vármegye
Meghalt: 1943. szeptember 20. Budapest
Temetés: 1943. szeptember 22. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Sz: Ortutay Gyula, id. Fia: Ortutay-Lovas Gyula újságíró, szerkesztő és Ortutay András levéltáros.
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – francia–magyar szakos középiskolai tanári (1936) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1937), majd a párizsi Sorbonne-on is tanult.
Életút
A budapesti Athenaeum Könyvkiadó lektora (1937–1943).
Irodalomtörténészként kezdetben reformkori magyar irodalommal foglalkozott, majd érdeklődése a magyar irodalom elfejtett alkotói, a „ködlovagok”, ill. a századelő irodalmi élete felé fordult. Jelentős esszéket írt Gozsdu Elek (1849–1919), Péterfy Jenő (1850–1899), Török Gyula (1888–1918) munkásságáról. A „ködlovagok” írói vonásait finoman, részletesen analizált lelkialkatukból, pszichológiai motívumokból vezette le. Átható intelligenciával élte át választott témaalakjait, talált kapcsolatot írói vallomás és műalkotás között. Műfordítóként kortárs francia szerzőket tolmácsolt.
Emlékezet
Csurgón született, gyermekkorát Nagykanizsán töltötte, ahol édesapja iskolaigazgató volt. Később Budapesten telepedett le, a Józsefvárosban (VIII. kerület, Trefort utca 8.) élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, súlyos betegségben (= nyirokmirigyrákban); a Kerepesi úti Temetőben nyugszik. Írásaiból Rónay György közölt egy kötetnyi válogatást.
Lovass Gyulát eredetileg Ortutay Gyulának hívták, első írásai a Zalai Közlönyben jelentek meg Ortutay Gyula, majd Ifj. Ortutay Gyula néven. 1935-től használta az Ortutay L. Gyula nevet, ahol az L. édesanyja (Lovass) családnevére utalt. Doktori értekezését Dorogi-Ortutay Gyula néven írta, 1937-től használta a Lovass Gyula nevet, hogy édesapjától és Ortutay Gyula néprajz professzortól is megkülönböztesse magát. A néprajztudóssal való névazonosság az irodalomtörténészeket is megzavarta: a József Attila-kutatók a költő több Ortutay Gyula-dedikációját tévesen azonosították. A névazonosságra maga Ortutay Gyula is többször kitért a néhány éve napvilágra került naplóiban. Lovass Gyula szerzői neveinek filológiai változásait Bíró-Balogh Tamás derítette ki.
Szerkesztés
A Napkelet (1938–1940) és a Vigilia munkatársa (1940–1943). Az Ezüstkor c. folyóirat szerkesztője (1943).
Főbb művei
F. m.: Csokonai utóélete. Egy. doktori értek. is. Dorogi-Ortutay Gyula néven. (Apollo Könyvtár. 9. Pécs, 1936)
Beudant és Sopron megye. (Soproni Szemle, 1939)
A középkori Páris eszme. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1939)
Papú. Elb. (Nyugat, 1939. 8.; Akik alusznak és akik felébrednek. Magyar írók novellái a román emberről. Bp., 2002)
Stigma. Elb. (A mai katolikus irodalom kincsesháza. Fáklyák az éjszakában. I–II. köt. Bp., 1940?)
Török Gyula. (Az irodalomtörténet füzetei. 3. Bp., 1941)
Cholnoky Viktor – Cholnoky László. (Ködlovagok. Írói arcképek. Szerk. Thurzó Gábor, az előszót írta Márai Sándor. Bp., 1941)
Kapisztrán Szent János. (Hősök és szentek. Magyar szentek. Bp., 1941)
A katholikus Babits. (Katholikus Szemle, 1941)
Honfitársnőm: Micheline. Kisregény. (Diárium Könyvtár. Bp., 1942)
Az első vasúti szerencsétlenség Sopron közelében, 1847. (Soproni Szemle, 1964)
Kilenc hős visszatér. L. Gy. írásai. A bevezető tanulmányt írta Rónay György. (Bp., Magvető, 1973).
F. m.: írásai a Napkeleten: A drámaíró Giraudoux. (1938. 9.)
Plutus, avagy Aristophanes és a modern színház. (1938. 10.)
Laczkó Géza: Királyhágó. (1938. 12.)
Kolozsvári Grandiperre Emil: Alvajárók. (Napkelet, 1939. 2.)
Németh László: Alsóvárosi búcsú. (1939. 4.)
Schöpflin Aladár: Vihar az akváriumban. – Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhítat. (1939. 6.)
Henry de Montherian. (1939. 9.)
Még egyszer a fiatal nemzedék útjáról. (Napkelet, 1939. 10.)
Szakítás. Elb. (1940. 2.)
Németh László: Szerdai fogadónap. (1940. 3.)
Szabó Lőrinc: A szegény Villon tíz balladája. (1940. 4.)
írásai a Vigiliában: Farewell. Elb. (1940. 3.)
A Thibault család. (1940. 12.)
Babits Mihály. (1942. 1.)
Gozsdu, egy századvégi elbeszélő. (1942. 6.)
Csokonai. (1942. 8.)
Seherezádé és a Trubadur. (1943. 2.)
Tragédia nélkül. (1943. 6.)
Zilahy Lajos. (1943. 9.).
F. m.: ford.: Bordeaux, Henri: Szakadék. Regény. Ford. Thurzó Gáborral. (Bp., 1940)
Salazar, Oliveira: Békés forradalom. Az előszót írta gr. Teleki Pál. Ottlik György tanulmányával. Ford. L. Gy. (Bp., 1940; 2. kiad. 1941)
Alain-Fournier, Henri: Az ismeretlen birtok. Regény. Ford. L. Gy. (Híres Könyvek. Bp., 1940; 2. kiad. Olcsó Könyvtár. 1973; 3. kiad. 1975)
Arland, Marcel: Féltestvérek. Regény. (Bp., 1943)
Alain-Fournier, Henri: Az ismeretlen birtok. Regény. Ford. L. Gy. Ill. Würtz Ádám. (4. kiad. 1979).
Irodalom
Irod.: Fodor József: L. Gy. (Vigilia, 1943. 10.)
Makay Gusztáv: L. Gy.: Kilenc hős hazatér. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975)
L. Gy. hagyatékából. (Vigilia, 1988. 2.)
Bíró-Balogh Tamás: Egy újabb József Attila-dedikáció és tanulságai. (Magyar Könyvszemle, 2012).
neten:
Rónay György: L. Gy. halálára. http://www.huszadikszazad.hu/kultura/lovass-gyula-halalara
Megjegyzések
Lexikonok téves halálozási adata: szept. 22. Gyászjelentése és nekrológja szerint szept. 20-án hunyt el, szept. 22-e a temetése napja!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018
