Lovassy Sándor
biológus, ornitológus, muzeológus
Született: 1855. október 28. Abony, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1946. július 8. Keszthely, Zala vármegye
Temetés: 1946. július 10. Keszthely
Temetési hely: Szent Miklós-temető
Család
Régi német nemesi családból, a hessenkasseli és rittersteini Reitter János Györgytől származott, a család már a 19. század elején teljesen magyarrá vált. Nagyszülei: Reitter Márton (†1900. ápr. Abony) abonyi főkántor, zeneszerző, györkényi Pyber Jozefa (†1880. dec. 31. Abony. Temetés: 1881. jan. 2. Abony). Reitter Márton gyermekei más-más családnevet vettek fel: Lovassy Sándor, Lovass János, Lovász Gyula, ill. Reitter Katinka. Szülei: id. Lovassy Sándor főgimnáziumi r. tanár, Petrovics Amália. Édesapja második felesége: Strázsay Paulina. Ifj. Lovassy Sándor testvérei: Lovassy Márton (1861. ápr. 18. Abony–1934. okt. 23. Keszthely. Temetés: 1934. okt. 25. Keszthely) vasúti állomásfőnök, Lovassy Ödön; Lovassy Ilona, Lichtneckert Antalné Lovassy Emma (1872. aug. 26. Debrecen) írónő és Kiss Ernőné Lovassy Blanka. F: Zavadszky Gizella (†1905. aug. 26. Keszthely. Temetés: 1905. aug. 28. Keszthely, Szent Miklóstemető), Zavadszky Sámuel és Fialka Mária leánya. Fia: Lovassy László és Lovassy Jenő.
Iskola
A debreceni felsőbb gazdasági tanintézetben gazda okl. (1874), a budapesti tudományegyetemen természetrajz–vegytan–földrajz szakos középiskolai tanári (1878) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1884); közben a József Műegyetemen is tanult (1874-től). – A nagyrőcei (Gömör vm.) polgári iskola r. tanára (1876–1889), a Keszthelyi Tanintézet, ill. a Keszthelyi Gazdasági Akadémia ideiglenes tanár (1889–1893), r. tanára (1893–1921), egyúttal az Akadémia ideiglenes igazgatója (1916–1917), kinevezett igazgatója (1917–1921), nyugdíjazták (1921). A keszthelyi Balatoni Múzeum vezetője (1921–1941). Hosszabb szakmai tanulmányutat tett Ausztriában és Németországban (1897).
Életút
Gömör vármegye, az Ecsedi-láp, a Balaton, a Kis-Balaton és a Keszthelyi-hegység madárfaunájával és elsősorban oológiával (madártojás-kutatással) foglalkozott; összeállította a magyar tojásgyűjtemények katalógusát. Nagy műve, a húsz éves adatgyűjtés után megírt Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik (1927) az első magyar gazdasági állattani munka. Munkásságának kiemelkedő eredménye a Balatoni Múzeum létrehozása, amelynek kialakította a gyűjtőkörét és -profilját, ill. évtizedeken át maga is tevékenyen részt vett a gyűjtő-kutató munkában. Nevéhez fűződik továbbá a budapesti II. Nemzetközi Ornitológiai Kongresszushoz kapcsolódó, szakmailag nagy elismerést kiváltó madártani kiállítás megszervezése (1891), továbbá a balatoni madárvilág figyelőszolgálatának kiépítése (1898). Dísznövénykutatással is foglalkozott.
Emlékezet
Abonyban született, szülőházát (Berzsenyi Dániel utca) emléktábla jelöli. Gyermekkorát Abonyban és Baján töltötte, a Duna és holtágai ösztönözték a környezet, mindenekelőtt a madárvilág tanulmányozására. Édesapját 1871-ben Debrecenbe helyezték át, így a Hortobágy és a Sárrét lett kutatásai főbb területe. Felsőfokú tanulmányait Debrecenben és Budapesten végezte: középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevele mellett a műegyetemen is folytatott tanulmányokat. Tanári pályafutását Nagyrőcén kezdte, első tudományos dolgozatai ezért Gömör vármegye és a Murány-völgy madártani vizsgálatával foglalkoztak. Keszthelyre kerülése után nevéhez fűződik a gazdasági akadémia állattani gyűjteményének és botanikus kertjének megszervezése, ill. a tündérrózsa meghonosítása a Hévízi-tóban.
A meleg vízi tündérrózsák telepítését Lovassy Sándor kezdte meg (Hévízen, 1898-ban). Az indiai vörös tündérrózsa (Nymphae rubra var. longhiflora) trópusi növény, őshazája Kelet-India. A tündérrózsa 33 nappal a hévízi iszapba ültetése után kivirágzott, mert gyökerei 1,5–2 méteres mélységben tudtak a meleg hévízi iszapba kapaszkodni. Lovassy elsőként vette észre, hogy a Hévízi-tó ideális élőhelynek bizonyulhat az 5–7 centiméterre a víz fölé növő, késő éjjel nyíló virágoknak. Lovassy később próbálkozott a kék tündérrózsával (Nymphae capensis) és az amazonasi óriás-tündérrózsával (Victoria regia amazonica) telepítésével is. Ezek ugyan szépen virágzottak, de szaporodni nem voltak képesek. Sikerült ugyanakkor létrehoznia új alfajként a piros virágú tündérrózsát, ami a hévízi tófürdő jelképévé vált. Emlékét Hévizen is emléktábla őrzi (1991-től), tiszteletére Hévizen Lovassy Sándor-emlékülést tartottak (1994. máj. 13-án).
Herman Ottó javaslatára, a Magyar Ornithológiai Központ megbízta a Balaton madárvilágának tanulmányozásával (megfigyelései alapján írta meg a Balaton-monográfia madártani fejezetét, 1897-ben). Ezért tudományos munkásságának második felében érdeklődése a Balaton komplex biológiai feltárása felé fordult: ezt szolgálta a kezdeményezésére létrejött Balatoni Múzeum, amelynek feladata a „magyar tenger” emlékeinek összegyűjtése volt. Keszthelyi lakóházát (Helikon utca 5.) is emléktábla jelöli (1984. jún. 5-étől). Szobra a keszthelyi Balatoni Múzeum előtt látható (Szabolcs Péter szobrászművész alkotása, 1995). Keszthelyen hunyt el, a helyi Szent Miklós-temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2008-ban). Ágai Adolf Por és hamu. Barátim s jó embereim emlékezete (1892) c. művében többször megemlíti a Reitter-családot.
Elismertség
A Magyar Természettudományi Társulat, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók központi választmányának tagja. Az Ornitológiai Központ, ill. a Madártani Intézet r. megfigyelője (1894), tagja (l.: 1897; r.: 1929). A Balatoni Múzeum-Egyesület alapító tagja és első elnöke (1898–1941).
Elismerés
Bugát Pál-díj (1893), a Párizsi Világkiállítás Bronzérme (tojásgyűjteményéért, 1900), a II. Nemzetközi Jubiláris Kertészeti Kiállítás Állami Aranyérme (kaktuszgyűjteményéért, 1910).
Szerkesztés
A Keszthelyi Hírlap felelős szerkesztője (1892–1904).
A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve az egyesület első három évéről. 1898/99–1900/01. szerkesztője (Keszthely, 1903).
Főbb művei
F. m.: Adatok Gömörmegye madárfaunájához. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1883 és külön: Bp., 1884)
A Murányvölgy Murány-Nagyrőczei szakaszának földrajza. Geographiai tanulmány. (Bp., 1884)
A Milvus regalis tojásairól. – Über die Eier von Milvus regalis. 1 táblával. (Zeitschrift für gesammte Ornithologie, 1884)
Adalékok Magyarország ornithológiájához, vonatkozólag a fészkelési és elterjedési viszonyokra. – Adalékok Gömörmegye madárfaunájának ismeretéhez. (Mathematikai és Természettudományi Közlemények, 1887 és mindkettő külön is: Bp., 1888)
A keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet rovargyűjteménye. I–II. köt. (Keszthely, 1891–1892)
A Balaton madárvilágának rendes jelenségei. (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. II/1. köt. Bp., 1897)
A Balaton gém-fajai. 6 táblával. (A Balatoni Múzeum-Egyesület Évkönyve. Szerk. is. Keszthely, 1903)
A keszthelyi Hévíz tropikus tündérrózsái. (A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. II/2. köt. Bp., 1908)
Néhány rendellenes madárfészekről. (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlésének Munkálatai, 1910)
Néhány jellemző adat a Balaton és vidéke madárvilágának ismeretéhez. (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Nagygyűlésének Munkálatai, 1912)
A zombori főgimnázium Somateria mollissima és Uria lomviva példánya. (Aquila, 1921)
Anser fabalis és Anser albifrons 1923. évi őszi érkezése a Balatonnál. – Acanthis linaria Keszthelyen. – Muscicapa grisola fészke a villamosvezetéken. – Fulica atra tömeges megjelenése a Balaton keszthelyi öblében. (Aquila, 1924)
A süvöltő – Pyrrhulla rubicilla Pall. – kártékonysága a kajszibarackfán. (Aquila, 1926)
Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik. Zoológusok, mezőgazdák, erdészek, kertészek, állattenyésztők, halászok, vadászok és állatkedvelők használatára. Tankönyv. 387 szövegközti képpel. (A Magyar Természettudományi Társulat Könyvkiadóvállalata Kiadványai. 95. Bp., 1927)
Epret evő zöldküllő. – Szürke légykapó fészke villanylámpa ernyőjén. – Kakukfi a fészkelőodúban. – Villanyvezetéken elpusztult füleskuvik. – Csapóvasba került szárcsák. (Aquila, 1928)
A ragadozómadarak – Accipitres – fészkelésbeli elterjedésének változása a Magyar Alföldön az utolsó száz év alatt. (Kócsag [folyóirat], 1928)
Az Ecsedi-láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben. A Magyar Tudományos Akadémia Mathematikai és Természettudományi Állandó Bizottsága megbízásából tett helyszíni tanulmányai alapján írta L. S. 1 kihajtható térképpel. (Bp., 1931).
F. m.: népszerű írásai a Természettudományi Közlönyben: A kánya és az ölyv költési viszonyai. (1875)
A magyarországi sólyomfélék fészkelési módjairól. – A magyarországi keselyűk fészkeléséről. (1876)
Apró madaraink érdekében. (1879)
Az állatok kitöméséről szóló munkák. – A madártojások meghatározásáról szóló munkák. – Ragadozó madaraink magyar elnevezései. 1–2. (1887)
A ruczatojások fekete színéről. (1888)
A madártojásnak gyűjtemények számára való kikészítéséről. (1893)
Fehér gólya fán fészkelése (1896)
Őszi baraczkfaellensége az Aphis persicae és ellenszere. Gorka Sándorral. (1899)
Megfagyás, elfagyás. – Harmat haszna esőtelen időben. (1902)
A rák a Balatonon. (1910)
A szibériai magtörő – Nucifraga caryocatactes – ez évi magyarországi megjelenése. (1911)
A hidrogén-cianid hatása a növényekre és a rajtuk élő rovarokra. (1912)
Dunnaréce a Balatonvidéken. – A kockás sikló halpusztításának különös módja. – Adatok a Balaton madáréletének ismeretéhez. (1913)
Az egérjárás és a védekezés ellene. – A házi szarvasmarha eredete. (1914)
A házi patkány irtása. (1915)
A vetési varjú tápláléka és gazdasági jelentősége. (1916)
A házi egér kártétele és irtása. (1917)
A házi ló származása. – A magyar pásztorkutyák. (1919)
Az Aucuba japonica növény mint téli hőmérő. – A fajta fogalmának helyes értelmezése. (1922)
A vaddisznótól a házi sertésig. (1924)
A kaviár készítésmódja. – A tok a magyar vízrendszerekben. (1925)
A nád irtása. (1930)
A macska leszoktatása a madárfogásról, neveléssel. (1931)
A perui oszlopkaktusz. (1933)
A török gerle rejtélyes megjelenése Magyarországon. (1938).
F. m.: népszerű írásai A Természetben: Téli vadkacsáink. (1898)
A madártojások okszerű gyűjtéséről. 1–2. (1899)
A magyarországi pelékről. (1901)
Gém-fajaink előfordulása a Balatonnál. 1–2. (1903–1904)
A kakuk-tojásokról. (1904)
A farkas. (1915)
A szirti galambtól a házi galamb kultúralakjáig. 1–2. (1917)
A rétihéja-fajok meghatározásának módszere. (1924)
Hányféle vadlúd fordul elő Magyarországon? (1926)
Az én első vörösfejű gébics – Lanius senator L. – fészkem. – Az énekes rigó – Turdus musicus L. – fészke. (1927)
A gólya fészkelőhazája, nagy útja és téli szállása. – Hogy lettem én ornithológus? (1929)
A kanalasgém az egykori Ecsedi-lápon. (1930)
Az Echinopsis-kaktusz (1932)
Ritka áloé. (1933).
Irodalom
Irod.: Éhik Gyula: L. S.: Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik. (Állattani Közlemények, 1927)
Dorning Henrik: L. S.: Az Ecsedi-láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben. (Állattani Közlemények, 1931)
Éhik Gyula: L. S.: Az Ecsedi-láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben. (A Természet, 1931)
Karl János: L. S.: Az Ecsedi-láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben. (Földrajzi Közlemények, 1932)
L. S. (Aquila, 1947)
Sági Károly: Hetven éves a keszthelyi Balatoni Múzeum. (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1969)
Füzes Miklós: L. S. élete. és munkássága. (Georgikon. 175. Szerk. Sági Károly. Bp., 1972)
Györe Pál: L. S. emléktáblájánál. (Honismeret, 1991)
Sáringer Gyulay: L. S. életműve. S. Gy. előadása 1994. máj. 13-án, a Lovassy-emlékülésen. (Növénytermelés, 1995 és „Régi fénynél új szövétneket.” Szerk. Kardos József és Laczkó András. Hévíz, 1995).
Irod.: Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. (Bp., 1941)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Németh József: L. S. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Zalai életrajzi kislexikon. (3. jav. és bőv. kiad. Zalaegerszeg, 2005).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2018
