Kéky Lajos, nánási
irodalomtörténész, szerkesztő
Kéki Lajos
Született: 1879. december 21. Hajdúnánás, Hajdú vármegye
Meghalt: 1946. október 29. Budapest
Temetés: 1946. november 4. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Nagyszülei: Kéki János (1803. dec. 12. Hajdúnánás), Vitányi Katalin (1804–); Nábrády István (1811. okt. 23. Hajdúnánás), Kun Erzsébet. Sz: Kéki Imre (1839. aug. 28. Hajdúnánás) középbirtokos, Nábrády Zsuzsanna (1857. júl. 1. Hajdúnánás–1945. szept. 8. Budapest). Kéki Imre gyermekei: Kéki Sára, Kéki Julianna, Kéki Katalin; Kéki Miklós. Kéki Imre első házasságából, első feleségétől született gyermekei: Kéki Imre, Kéki László; Kéki Zsófia.
Iskola
Elemi és középiskoláit Hajdúnánáson végezte, a hajdúnánási református gimnáziumban (1892–1898) és a debreceni kollégiumban tanult (1898–1900), Debrecenben éretts. (1900), a budapesti tudományegyetemen magyar–latin szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. szerzett (1904). Az egyetemen évfolyamtársa volt – többek között – Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és Gulyás József. A 19. századi magyar irodalomtörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1915).
Az MTA tagja (l.: 1924. máj. 8.; r.: 1941. máj. 16.).
Életút
A Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorlógimnáziumának ösztöndíjas gyakorlótanára (1904–1905), egyúttal a budapesti tudományegyetem Esztétikai Intézetében Beöthy Zsolt gyakornoka (1905–1906). A budapesti III. kerületi állami főgimnázium h. tanára (1906–1907), a budapesti VIII. kerületi állami főgimnázium r. tanára (1907–1916). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1915–1930), a 19. századi magyar irodalomtörténet c. ny. rk. tanára (1930–1946). Az Országos Színművészeti Akadémia óraadó tanára (1909–1916), szolgálattételre berendelt tanára (1916–1921), r. tanára (1921–1941) és könyvtárosa (1929–1941); nyugdíjazták (1941).
Az MTA Irodalomtörténeti Bizottsága előadója (1940–1946). Kormányfőtanácsos (1932-től).
A reformkor és a 19. század közepének irodalmával, irodalomtörténet-írásával, kritikájával, a modern magyar irodalom kezdeteivel foglalkozott, nagy hatást gyakorolt rá Beöthy Zsolt (1848–1922) klasszikus irodalomtörténeti művei. Beöthyt élete végéig mentorának tekintette, összeállította életrajzát, sajtó alá rendezte művet. Nagy tanulmányokban és monográfiákban dolgozta fel Arany János, Petőfi Sándor és Jókai Mór munkásságát, jelentős eredményeket ért el a 19. századi elbeszélő költészet magyarországi fejlődésének vizsgálata terén. Forrás- és szövegkiadói tevékenysége is értékes: kiadta – többek között – Gvadányi József, Kisfaludy Károly, Tompa Mihály műveit, Berczik Árpád színműveit, feldolgozta a Kisfaludy Társaság történetét. A Színiakadémia r. tanáraként a magyarországi modern színművészet kezdeteivel, az első magyar színészek életútjával is foglalkozott.
Emlékezet
Hajdúnánáson született, Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Országosan híres és elismert könyvgyűjtő volt, valamennyi könyvritkaságát saját ízlése szerint újraköttette. Életében nem volt hajlandó megválni értékes könyvritkaságaitól, végrendeletében könyvtárát és egyéb értékes dokumentumait a Hajdúnánási Református Gimnázium könyvtárára hagyta. Életrajzát a családtag Nábrádi Mihály állította össze (1990-ben). Nevét vette fel a hajdúnánási Kéky Lajos Városi Művelődési Központ. Írásait kezdetben Kéki Lajos néven jegyezte, 1904-ben hivatalosan is a Kéky nevet vette fel, 1916-tól a kizárólag a Kéky névváltozatot használta.
A család tudatosan megkülönböztette magát a távoli rokon nánási Keéky família tagjaitól…
Elismertség
A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1917), másodtitkára (1920–1930), főtitkára (1931. okt. 25.–1943. febr. 3.). A Magyar Irodalomtörténeti Társaság alapító tagja és első jegyzője (1910-től). A Petőfi Társaság tagja.
Az Országos Középiskolai Tanáregylet (OKTE) tagja, majd választmányi tagja (1906-tól).
Elismerés
A Kisfaludy Társaság Széher Árpád-díja (1909) és Greguss-érme (1932); az MTA Lévay Henrik-díja (1908 és 1915).
Szerkesztés
Az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztője (1941–1943). A Budapesti Szemle segédszerkesztője (1914–1918).
Főbb művei
F. m.: Latinosságok a magyar népköltésben. (Magyar Nyelvőr, 1901)
Szász Károly „Salamon”-ja. Egy. doktori értek. (Egyetemi dolgozatok a filozófia, az esthetika, és pedagógia köréből. Bp., 1905)
Tompa Mihály ifjúkori költészete. (Budapesti Szemle, 1909)
Arany János elbeszélő költészete. (Budapesti Szemle, 1910 és külön: Bp., 1911)
Tompa Mihály. (Költők és írók. Élet- és jellemrajzok az irodalom köréből. Bp., 1912)
A magyar verses elbeszélő költészet a XIX. század második felében. 1–2. (Irodalomtörténet, Bp., 1912 és külön, egy kötetben: Bp., 1912)
Arany János utolsó magyarja. (Irodalomtörténet, 1912)
Petőfi János vitézének hatása Arany Toldijára. (Budapesti Szemle, 1913 és külön: Bp., 1913)
Móricz Zsigmond. (Budapesti Szemle, 1913 és külön: Bp., 1913)
Id. Szinnyei József. Nekrológ. (Budapesti Szemle, 1913)
Gárdonyi Géza. (Budapesti Szemle, 1914 és külön: Bp., 1914)
Csepreghy „Sárga csikó”-jának forrása. – A szabadságharc verses krónikája. (Irodalomtörténet, 1915)
A háború magyar énekese: Gyóni Géza. (Budapesti Szemle, 1915)
Baksay Sándor. (Budapesti Szemle, 1915 és külön: Költők és írók. Élet- és jellemrajzok az irodalom köréből. Bp., 1917)
A „széplélek” irodalmunkban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1916 és külön: Bp., 1916)
A jellemzés. (Budapesti Szemle, 1916 és külön: Bp., 1916)
Az irodalom halottjai: Somló Lajos, Dalmady Győző. – Élmények és emlékek Baksay Sándor elbeszéléseiben. – Sebők Zsigmond. (Budapesti Szemle, 1916)
Tanulmányok Arany János epikájáról. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1917)
Tömörkény István. (Budapesti Szemle, 1917)
Ágai Adolf emlékezete. Székfoglaló előadás. Elhangzott: 1918. jan. 9.; megjelent: A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1917–1918. Bp., 1918)
Magyar költői versenyek. (Budapesti Szemle, 1918 és külön: Bp., 1918)
A nagy magyar jellemszínész-triász. Egressy, Tóth József, Szigeti. (Új Magyar Szemle, 1921 és Vár ucca tizenhét [folyóirat], 1999)
Petőfi. Élet- és jellemrajz. (Bp., 1922)
Beöthy Zsolt. (Költők és írók. Élet- és jellemrajzok az irodalom köréből. Bp., 1924)
A Nemzeti Színház súgókönyvei. (Magyar Bibliofil Szemle, 1925)
Helyi színek költészetünkben. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1925. febr. 9.)
Gyulai Pálhoz írott levelek. Közzéteszi K. L. (Napkelet, 1926)
Gárdonyi Géza. (Irodalomtörténeti Füzetek. 7. Bp., 1926)
Vajda János. (Budapesti Szemle, 1927 és külön: Irodalomtörténeti Füzetek. 24. Bp., 1927)
Zilahy Lajos új regénye: A két fogoly. (Budapesti Szemle, 1927)
Zilahy Lajos új regénye: Valamit visz a víz. (Budapesti Szemle, 1928)
A magyar irodalom története. Összeáll. (Tudományos zsebkönyvtár. Bp., 1929)
Móricz Zsigmond újabb kötetei. – Tóth Árpád utolsó kötete: Lélektől lélekig. Versek. 1923–1928. – Benedek Elek. – Csathó Kálmán. (Budapesti Szemle, 1929)
Vargha Gyula. (Napkelet, 1929)
Szabolcska Mihály. (Budapesti Szemle, 1930)
Négyesy László a Kisfaludy-Társaságban. (Irodalomtörténet, 1931 és külön: Bp., 1931)
Oláh Gábor regénytrilógiája. – Abonyi Lajos. – Sajó Sándor. – Négyesy László. – Kozma Andor. – Zilahy Lajos új regénye: A lélek kialszik. (Budapesti Szemle, 1933)
Az eperjesi kör. (Berzeviczy-emlékkönyv. Bp., 1934)
Jánosi Béla emlékezete. Emlékbeszéd. (Elhangzott: 1934. nov. 26.; megjelent: A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. 22. köt. 9. Bp., 1935)
A száz éves Kisfaudy-Társaság. 1836–1936. Szerk., és a Társaság történetét írta K. L. Előszó: Berzeviczy Albert. Monográfia. (Bp., Franklin, 1936 és A Kisfaludy-Társaság története külön is Bp., 1936)
Arany János első koszorúi. (Budapesti Szemle, 1936 és külön: Bp., 1936)
A Nemzeti Színház első művésznemzedéke. (Budapesti Szemle, 1937 és külön: Bp., 1937)
Négyesy László emlékezete. Emlékbeszéd. (Elhangzott: 1937. febr. 22.; megjelent: A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. 23. köt. 3. Bp., 1937)
A magyar Thália első lépése. Az első magyar színielőadás 150. évfordulójára. (Budapesti Szemle, 1940)
Császár Elemér. Nekrológ. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1940)
Vadnay Károly levelesládájából. 1–2. A leveleket közli K. L. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1942)
Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1942)
A költői jellemrajz XIX. századi irodalmunkban. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1942. márc. 2.; megjelent két részben: Budapesti Szemle, 1944)
Madách Imre két levele Paior Istvánhoz. A leveleket közli K. L. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1943).
F. m.: szerk.: Berczik Árpád színművei. I–V. köt. Sajtó alá rend. (Bp., 1912)
Tompa Mihály költeményeiből. 1840–1847. Kiadta és a bevezető tanulmányt írta. (A Kisfaludy Társaság Nemzeti Könyvtára. Bp., 1914)
Jókai Mór: Egy nagy élet apró emlékei. I–IV. köt. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1914)
A világirodalom klasszikusai tartalmi ismertetésben. Összeáll. (Iskolai segédkönyvek. 10–11. Szentgotthárd, 1916; 2. jav. és bőv. kiad. 1921 és utánnyomások: 1922–1928)
Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. II. köt. Kisfaludy Károlytól mostanig. Sajtó alá rend. (Bp., 1924)
Beöthy Zsolt munkái. Irodalmi tanulmányok. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Élő Könyvek. Bp., 1928)
Beöthy Zsolt: A magyar irodalom kis tükre. Sajtó alá rend. (Bp., 1930)
Kisfaludy Károly válogatott munkái. Költemények, vígjátékok, víg elbeszélések. Vál., szerk. (Magyar klasszikusok. 20. Bp., 1942).
Irodalom
Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Bóka László: K. L. (B. L.: Arcképvázlatok és tanulmányok. Bp., 1962)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Nábrádi Mihály: K. L. emlékezete. (Nánási Füzetek. 8. Hajdúnánás, 1990)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Bényei József: Debreceni irodalmi lexikon. (Debrecen, 2009).
Megjegyzések
Gulyás nyomán a lexikonok téves adata: nánási Keéky István (1885–1959) nem volt Kéky Lajos testvére!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
