Rényi Péter
újságíró, író, szerkesztő, kultúrpolitikus
Született: 1920. szeptember 15. Temesvár, Temes vármegye
Meghalt: 2002. október 8. Budapest
Temetés: 2002. október 16. Budapest
Temetési hely: Fiumei út (hamvasztás)
Sírhely: Szóróparcella
Család
Kikeresztelkedett, római katolikus hitre áttért zsidó családból származott. Nagyszülei: Rosenthal Alfréd (1838–1898), Hirschler Ilona (1848–1926); Alexander Bernát (1850–1927) filozófus, az MTA tagja, Brössler Regina (1856–1922). Sz: Rényi Ervin (1889–1953) vegyészmérnök, vegyianyag-kereskedő, Schönheim Ilona (1893–1985). Édesapja első felesége Gyömrői Edit (= Rényi Edit, 1896–1987) pszichiáter, József Attila pszichoanalitikusa volt. Rényi Ervin testvérei: Rényi Irma (†1944), Rényi Oszkár (1879–1945), Rényi Arthur (1884–1951). Unokatestvére, Rényi Arthur fia: Rényi Alfréd (1921–1970) matematikus, egyetemi tanár, az MTA tagja.
F: 1948-tól Ungár Ilona. Fia: Rényi Gábor (1949–) és Rényi András (1953–) művészettörténész, esztéta; leánya: Rényi Ágnes (1955–).
Iskola
Szüleivel Berlinben, majd Hamburgban éltek (1920–1934). Hamburgban iskolatársa volt Helmut Schmidtnek, a későbbi német kancellárnak, akivel később is tartották a kapcsolatot. Hazaköltözésük után Budapesten folytatta tanulmányait (1938-ban éretts.).
MDP Pártfőiskolát végzett (1951), az irodalomtudományok kandidátusa (1967).
Életút
A Hungária Hírlapnyomdában Kner Imre mellett betűszedő tanonc (1938–1940), -segéd (1940–1942) Kner Imre mellett nyomdásztanonc és -segéd (1938–1941). Munkaszolgálatos (1942–1944), a II. világháború utolsó hónapjaiban megszökött, bujkált. Az illegális kommunista mozgalom tagja, a KIMSZ tagja, részt vett a nemzeti ellenállásban: grafikusként, nyomdászként hamis iratokat készített.
A II. világháború után, Temesvárott, a Román Kommunista Párt (RKP) grafikusa (1945), hazatérése után a Szikra Nyomda nyomdászgrafikusa (1946–1948), az MDP Központi Vezetőség (KV) Agitációs és Propaganda Osztályának műszaki munkatársa (1948–1951), politikai munkatársa (1951–1954). A Szabad Nép kulturális rovatvezetője, majd a Titkárság vezetője (1954–1956), a Népszabadság főszerkesztő-helyettese (1956–1988), a Láng Kiadó nyugdíjas lektora (1989), a PPS Budapest Kft. szerkesztője (1990–1993). A Filmművészeti Tanács elnöke (1963–1988).
Az MSZMP KB tagja (1980. márc. 27.–1988. máj. 22.).
Elismerés
Magyar Népköztársasági Érdemérem (arany, 1949), Munka Érdemrend (1955; arany, 1966), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1988).
Rózsa Ferenc-díj (1960), József Attila-díj (1963).
Főbb művei
F. m.: „Szabad földről…” üzenik. Disszidáltakról, hazatérőkről. (Bp., Kossuth, 1957)
Thomas Mann. (A német irodalom a XX. században. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Vajda György Mihály. Bp., Gondolat, 1966)
Vitában. Esszék, kritikák. (Bp., Szépirodalmi, 1967)
A mi negyedszázadunk. 1945–1970. R. Sánta Ilonával. Készült Magyarország felszabadulásának 25. évfordulójára. (Bp., Kossuth, 1970)
Az avantgarde-tól a korszerű alkalmazott művészetig. Gondolatok Lengyel Lajos tipografikus munkásságáról. Kiadói bőrkötésben. Bibliofil kiadvány. (A nyomdászat dicsérete. 3. Bp., 1971)
A vita folytatása. Tanulmányok, kritikák. (Bp., Szépirodalmi, 1972)
Közelebb a valósághoz, a központi kérdésekhez. (Művészetpolitikánk időszerű kérdései. Szerk. Agárdi Péter. Bp., Kossuth, 1977)
Die Ironie bei dem Thomas Mann. (Thomas Mann und Ungarn. Essays, Dokumente, Bibliographie. Szerk. Győri Judit és Mádl Antal. Bp., Akadémiai, 1977)
Ki van a kalap mögött? Politikai útirajzok. 1956–1977. (Bp., Gondolat, 1978)
Vita és szövetség. Tanulmányok, cikkek. (Bp., Szépirodalmi, 1980)
Ez történt. Cikksorozat az 1956-os ellenforradalomról. Szerk. (Bp., Kossuth–Népszabadság, 1981)
„Aki nincs ellenünk az velünk van.“ (A lenini úton. A Népszabadság cikksorozata az MSZMP politikájáról. 1956–1981. Bp., Kossuth, 1981)
Mi segít? Jegyzetek kulturális vitáinkról. (Művészet és politika. Tanulmányok, dokumentumok. 1977–1983. Szerk. Agárdi Péter. Bp., Kossuth, 1984)
Otto von Bismarck magyarországi utazása. Egy hét naplója. Otto von Bismarck levelei 1852. jún. 23-a és 29-e között tett útjáról. – Bismarck auf der Reise durch Ungarn. Tagebuch einer Woche. 23. bis 29. Juni, 1852. in Briefen Ott von Bismarcks. Kétnyelvű kiadvány. Szerk., a bevezető tanulmányt írta R. P. Ford. Bárdos Éva. (Bp., IPV, 1988).
Irodalom
Irod.: R. P. halálára. (Népszabadság, 2002. okt. 9.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
