Blaha Lujza
színésznő
Blaha Jánosné Reindl Ludovika; Soldos Sándorné; Splényi Ödönné
Született: 1850. szeptember 8. Rimaszombat, Gömör-Kishont vármegye
Meghalt: 1926. január 18. Budapest
Temetés: 1926. január 20. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Sz: Reindl Sándor (†1856. Kassa) huszártisztként végigharcolta az 1848–1849. évi szabadságharcot, majd a bukás után, az üldöztetések idején, Várai Sándor (= Váray Sándor) néven vándorszínésznek állt, De Ponty Aloiza (†1884. dec. 24. Budapest. Temetés: 1884. dec. 26. Kerepesi út). Nevelőapja: Kölesi Antal (1829. Tata) színész, a győri színház díszletfestője.
Mostohatestvérei: woldorfi Benedek Lajosné Kölesi Mari (1860. jan. 30. Győr–1937. máj. 3. Budapest. Temetés: 1937. máj. 6. Kerepesi út) és Kölesi Ella (1864. Győr) színészek. Édesanyja harmadik férje: Balogh Rezső.
F: 1. 1866. febr. 5.–1870. jan. 24.: Blaha János (1829. Merin, Csehország–1870. jan. 24. Debrecen. Temetés: 1870. jan. 26. Debrecen, Szentannai Temető) szabadkai karmester. 2. 1874. szept. 20.–1879: runyai Soldos Sándor (1852. máj. 6. Tenk–1924. okt. 6.) Heves megyei földbirtokos. Leánya: Blaha Sári (= runyai Soldos Sára, 1876. okt. 20. Budapest–1956. febr. 12. Budapest) színésznő, énekesnő. Blaha Sári férje: szlováni Beöthy László (1873. ápr. 13. Pest–1931. máj. 7. Budapest) író, újságíró, szerkesztő, színigazgató, Beöthy Zsolt (1848–1922) író, irodalomtörténész és Rákosi Szidi (1852–1935) színésznő, színipedagógus fia. 3. 1881. febr. 27.–1909. jan. 3.: br. miháldi Splényi Ödön (Splénÿ Ödön, 1842. nov. 24. Csermend, Nyitra vm.–1909. jan. 3. Budapest. Temetés: 1909. jan. 5. Kerepesi út) rendőrtanácsos, detektívfelügyelő. Házasságon kívül született fia: Blaha Sándor (= Reindl Sándor Károly, 1874. szept. 25. Budapest–1948. jún. 9. Budapest. Temetés: 1948. jún. 12. Farkasrét) politikus, a Belügyminisztérium államtitkára.
Blaha Lujza Reindl Ludovika néven született; 1855–1856 között Várai Ludovika; 1857–1866 között Kölesi Lujza; 1866-tól Blaha Lujza volt a neve.
Életút
Gyermekszínészként, vidéki társulatoknál kezdte pályáját: Hetényi Józsefnél, Vácott, majd Hetényi József és Molnár György társulatánál, Győrött, Debrecenben és Nagyváradon lépett fel (1855–1857). Csabay Pálnál, Győrött (1858), Hidassy Elekkel, Győrött és Sopronban (1859), Szigeti Imrénél, Székesfehérvárott, Pozsonyban és Szabadkán játszott (1860–1862). Besztercebányára, Dráguss Károlyhoz; Vácott, Völgyi Györgyhöz szerződött (1863).
A Budai Népszínház (1864), a szabadkai (1864–1867), a debreceni társulat (1867–1871), a Nemzeti Színház (1871–1875), a Népszínház (1875–1884 és 1885–1901), Feleky Miklós várszínházi társulatának tagja (1884–1885).
A 19. század egyik legjelentősebb magyar színésznője, a népszínmű – a század második felének legjellemzőbb műfaja – magyarországi meghonosítója. A népszínmű kevéssé igényes drámai mese falusi idillel és betyárromantikával, egysíkú figurákkal és egyszerű történettel. Blaha Lujza ezekben a művekben általában nagyon hasonló karaktereket alakított: egyszerű falusi leányt, kikapós menyecskét, tűzrőlpattant fiatalasszonyt, akit elcsábítanak vagy aki elcsábít másokat vagy akivel különös romantikus kalandok történnek. Blaha Lujza játékának azonban ellenállhatatlan hatása volt, nótáiból slágerek lettek, amelyeket mindenki ismert és önfeledten énekelt. Elsősorban az ő személyisége hatására lett magyarrá végleg a színházművészet, a magyar nyelvű népszínművek véglegesen kiszorították a hazai német színjátszást.
Már kisgyermekkorában színpadra lépett, először Kőszeghy Endre (1819–1901) társulatánál (Rozsnyón és Lőcsén), majd Győrött szerepelt (A koldusnő c. színműben, Mari volt az első ismert szerepe, 1858. jan. 5-én). A fővárosban először Molnár György (1830–1891) Budai Népszínházában szerepelt (Szigligeti Ede A csikós c. ismert népszínművében, 1864. ápr.-ban, később még többször is eljátszotta Karvasiné szerepét!). A Szabadkai Színházban (1864–1867) és a debreceni társulatban gyakran fellépett Offenbach operettátiratokban (1867–1871). Az operett Magyarországon akkor alig ismert műfaj volt, elsősorban Blaha Lujza fellépései révén azonban országszerte népszerűvé vált. Vidéki sikerei hatására Bécsben, Kolozsvárott (1869. máj. 5-én) és Pesten (a Nemzeti Színházban, 1870. febr. 4-én) is bemutatkozhatott – a legenda szerint a bécsi Carl-Theater is szerződtette volna – ám a fiatal színésznő határozottan kijelentette, hogy ő magyar művész akar lenni és maradni…
A Nemzeti Színház művészeként először Szentpétery Zsigmond népszerű művében játszott (a Tündérlak Magyarhonban c. népszínműben, Marcsa szerepében, 1871. máj. 6-én). Első operaszerepét is itt alakíthatta Daniel Auber vígoperájában (A fekete dominóban, Angelaként, 1873. jan. 30-án). Finum Rózsi szerepében országos sikert aratott (Tóth Ede A falu rossza c. népszínművében, 1875. jan. 15-én). A Nemzeti Színháztól Szigligeti Ede (1814–1878) A szökött katona c. népszínműve Julcsa szerepével köszönt el (1875. okt. 10-én).
A Népszínházban 1875. okt. 22-től 1896. máj 4-ig összesen 2364 alkalommal lépett fel (első prózai szerepe Tóth Kálmán Az ördög párnája c. népszínműben Lencsi, 1875. okt. 22-én; operett szerepe Charles Lecocq Angot asszony leánya címszerepe volt 1875. dec. 2-án). Több mint húsz éven át valamennyi ismert magyar népszínmű női főszerepét ő alakította (pl. Berczik Árpád: Az igmándi kispap; Csepreghy Ferenc: A sárga csikó; Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris; Tóth Kálmán: Az ördög párnája stb.), de népszínművek mellett operett- és operafőszerepekben is rendkívüli nagy sikereket aratott. Berczik Árpád (1842–1919) és Rákosi Jenő (1842–1919) kifejezetten ragaszkodott ahhoz, hogy legújabb művei főszerepét Blaha Lujza alakítsa, Gerő Károly pedig valamennyi népszínművét Blaha Lujzának írta. A népszínművek állandó énekes betétszámai az 1880-as–1890-es évek slágereivé váltak, ezek kedves, egyszerű előadásai miatt nevezte a városi folklór Blaha Lujzát „a nemzet csalogányának”. A Népszínház társulatával Bécsben is vendégszerepelt (1883-ban), s nyaranként rendszeresen fellépett nagyobb vidéki városokban is. 1896-ban hosszabb időre visszavonult a színpadtól, ám alkalmi szerepekben 1918-ig még rendszeresen láthatta a közönség (a Népszínházon kívül a Nemzeti Színház és a Királyszínház (1909-ben a pályakezdő Móricz Zsigmond Sári bírójában szerepelt; 1912-ben „közkívánatra” újra előadták legismertebb és legsikeresebb népszínműveit, 1918. márc. 18-án köszönt el végleg a színpadtól).
Emlékezet
Blaha Lujza Rimaszombatban született, szülőházát emléktáblával jelölték meg (1926. febr. 28-án; a ház már nincs meg…). A város főterén, a katolikus templom mellett látható mellszobra (bronz és mészkő; Bory Jenő alkotása, 1940). Bory Jenő, szintén 1940 átadott másik Blaha Lujza-szobra a budapesti Rátkai Klubban (VI. kerület Városligeti Fasor 38.) van. További jelentősebb szobrai: Budapesten: a Hotel Nemzetiben (VIII. kerület József körút 4., Marton László, bronz, egészalakos, 2012). Vidéken: Szentes (Széchenyi-liget, Bory Jenő, alumínium, mellszobor, 1941, eltűnt); Balatonfüred (Blaha Lujza utca 4., egykori nyaralójának homlokzatán, Gábor Mátyás, bronz, portrédombormű, 1957); Nyíregyháza (Sóstógyógyfürdő, Blaha Lujza sétány, Markolt György, mészkő, egészalakos, 1984).
Blaha Lujza Budapesten, a Józsefvárosban, a Rákóczi út Erzsébet körút sarkán lakott, a Népszínházzal szemben. A Rákóczi út–József körút kereszteződésében kialakított teret már életében Blaha Lujza térnek nevezték el (1918-ban). Blaha Lujza a fővárosban hunyt el, a Nemzeti Színház előcsarnokában ravatalozták fel. A temetés a két világháború közötti Magyarország egyik legnagyobb jelentőségű temetése volt: a Radics Béla vezette kétszáz tagú cigányzenekar a színésznő legismertebb dalait játszotta a több százezres tömegnek. A Nemzeti Színházban, a kormány nevében gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, a főváros nevében Sipőcz Jenő Budapest főpolgármestere, a Nemzeti Színház nevében Hevesi Sándor igazgató, a régi Nemzeti Színház nevében Szirmai Imre búcsúztatta. A temetőben Ilovszky János nyugdíjas színész, Beöthy László író, színigazgató, Géczy István, az Országos Színészegyesület vezetője és Gál Gyula, a Nemzeti Színház művésze mondott búcsúszavakat. Blaha Lujza a Kerepesi úti (ma: Fiumei úti) nemzeti sírkertben nyugszik. A baloldali árkádsor végén található síremlék Fülöp Elemér szobrászművész alkotása. A halott nagyasszonyt a szobor halotti ravatalon ábrázolja kiomló lepellel és virágfüzérekkel, a kompozíciót a talapzaton lantosok és puttók egészítik ki. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Az Újpesti Népszínház 1920-ban, a budapesti Paulay Ede utcai Revü Színház 1921-ben vette fel Blaha Lujza nevét.
Elismerés
Koronás aranykereszt (1900).
A Nemzeti Színház örökös tagja (1901).
Főbb művei
F. m.: írásai: Életem naplója. Az előszót írta Jókai Mór. (Bp., 1920)
B. L. naplója. Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Csillag Ilona. (Bp., 1987)
Életem naplója. Az előszót írta Jókai Mór. Hasonmás kiad. Szerk. Kovács Attila Zoltán. (Athenaeum Szépmíves Könyvek. Bp., 2016).
F. szerepei: Offenbach és Suppé-operettátiratok: Eljegyzés lámpafénynél (Szabadkai Színház, 1865)
Varázshegedű (Szabadkai Színház, 1865 és Debreceni Színház, 1867)
Kékszakállú (Debreceni Színház, 1867)
Szép Galathea (Debreceni Színház, 1867)
Gerolsteini nagyhercegnő (Debreceni Színház, 1867).
F. szerepei: Marcsa (Szentpétery Zsigmond: Tündérlak Magyarhonban. Népies vígjáték 3 felvonásban, Debreceni Színház, 1867; Nemzeti Színház, 1871. máj. 6.)
Török bíróné (Csepreghy Ferenc: A piros bugyelláris. Népszínmű 3 felvonásban, Debreceni Színház, 1867; Népszínház, 1878. nov. 22.)
Zsuzsi (Szigligeti Ede: A nagyapó. Eredeti népszínmű 3 szakaszban, Nemzeti Színház, 1871)
Angela (Auber, Daniel: A fekete dominó. Vígopera 3 felvonásban, Nemzeti Színház, 1873. jan. 30.)
Kulcsárné (Abonyi Lajos: A betyár kendője. Népszínmű, dalokkal, 4 felvonásban, Nemzeti Színház, 1873 és 1912; Népszínház, 1876. nov. 11.)
Főszerep (Abonyi Lajos: Panna asszony lánya, Eredeti énekes népszínmű 3 felvonásban, Nemzeti Színház, 1874)
Karvasiné (Szigligeti Ede: A csikós. Népszínmű 3 felvonásban, Nemzeti Színház, 1874; Népszínház, 1876. jan. 9.)
Klára (Gaál József: A peleskei nótárius. Bohózat 3 szakaszban, 4 felvonásban, Nemzeti Színház, 1874; Népszínház, 1876. márc. 4. és 1881. febr. 27.)
Főszerep (Rákosi Jenő: A ripacsos Pista dolmánya. Eredeti énekes népszínmű 3 felvonásban, Nemzeti Színház, 1874; Népszínház, 1876. márc. 17.)
Főszerep (Szigligeti Ede–Balázs Sándor: A strike. Eredeti népszínmű 3 szakaszban, Nemzeti Színház, 1874; Népszínház, 1876. máj. 16.)
Poór Lili (Szigeti József: A vén bakancsos és fia, a huszár, Nemzeti Színház, 1874; Népszínház, 1876. júl. 1.)
Finum Rózsi (Tóth Ede: A falu rossza. Népszínmű 3 felvonásban, Nemzeti Színház, 1875. jan. 15.; Népszínház, 1875. nov. 19., 1886. febr. 13.)
Julcsa (Szigligeti Ede: A szökött katona. Népszínmű 3 felvonásban, Nemzeti Színház, 1875. okt. 10.)
Lencsi (Tóth Kálmán: Az ördög párnája. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1875. okt. 22.)
Főszerep (Lecocq, Charles: Angot asszony leánya. Nagy operett 3 felvonásban, Népszínház, 1875. dec. 2., 1879. júl. 22. és 1887. dec. 20.)
Liszka (Tóth Ede: A tolonc. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1876. máj. 26.)
Marjolaine (Lecocq, Charles: Kisasszony a feleségem. Nagy operett 3 felvonásban, Népszínház, 1877. szept. 14., 1884. szept. 27.)
Erzsike (Csepreghy Ferenc: A sárga csikó. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1877. dec. 14. és 1886. febr. 14.)
Serpolette (Planquette, Robert: A corneville-i harangok. Nagy operett 4 felvonásban, Népszínház, 1878. márc. 23.)
Parthenais herceg (Lecocq: A kis herceg. Nagy operett 3 felvonásban, Népszínház, 1878. okt. 11., 1880. dec. 27., 1889. márc. 2.)
Ágnes asszony (Lukácsy Sándor: Ágnes asszony. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1879. ápr. 21.)
Ifjú Boccaccio (Suppé: Boccaccio. Nagy operett 3 felvonásban, Népszínház, 1879. okt. 1.)
Favartné (Offenbach: Favartné. Nagy operett 3 felvonásban, Népszínház, 1879. nov. 14.)
Titilla hadnagy (Rákosi Jenő–Puks Ferenc: Titilla hadnagy. Nagy operett 4 felvonásban, Népszínház, 1880. febr. 27.)
Főszerep (Offenbach: Franciák Milánóban. Nagy operett 3 felvonásban, Népszínház, 1880. dec. 17.)
Főszerep (Duru, Alfred–Chivot, Henri–Audran, Edmond: Az üdvöske. Nagy operett 3 felvonásban, Népszínház, 1881. ápr. 10.)
Esztike (Berczik Árpád: Az igmándi kispap. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1881. nov. 19.)
Jucika (Vidor Pál: A vörös sapka. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1882. máj. 27.)
Simon diák (Millöcker, Karl: A koldusdiák. Operett 3 felvonásban, Népszínház, 1883. febr. 23.)
Főszerep (Gerő Károly: Vadgalamb. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1885. jan. 10.)
A hercegné (Konti József: Az eleven ördög. Operett 3 felvonásban, Népszínház, 1885. dec. 16. és 1897. febr. 19.)
Főszerep (Gerő Károly: A tunikás leányok. Népszínmű 3 felvonásban, dalokkal, Népszínház, 1886. jan. 8.)
Adél (Berczik Árpád: A veteránok. Fővárosi életkép 3 felvonásban, Népszínház, 1886. jan. 30.)
Felhő Klári (Rátkay László: Felhő Klári. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1886. ápr. 10.)
Főszerep (Csiky Gergely–Konti József: Királyfogás. Operett 3 felvonásban, Népszínház, 1886. okt. 29.)
Kelemen Jolán (Berczik Árpád: A parasztkisasszony. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1886. nov. 26.)
Főszerep (Raimund, Ferdinand: A tékozló. Látványos tündérrege 3 felvonásban, Népszínház, 1887. aug. 5.)
Józsi (Konti József: A suhanc. Operett 3 felvonásban, Népszínház, 1888. jan. 12.)
Főszerep (Sztojanovits Jenő: Peking rózsája. Operett 3 felvonásban, Népszínház, 1888. ápr. 7.)
Főszerep (Gerő Károly: Az uzsai gyöngy. A zenéjét szerezte Blaha Lujza! Népszínmű 3 felvonásban, 1888. szept. 29.)
Népszínház, Főszerep (Vidor Pál: Ingyenélők. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1889. febr. 21.)
Náni (Follinusz Aurél: Náni. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1889. nov. 15.)
Főszerep (Gerő Károly: Kis madaram. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1892. jan. 22.)
Hübscher Kata (Sardou, Victorien: Szókimondó asszonyság. Színmű 4 felvonásban, Népszínház, 1894. nov. 9.)
Főszerep (Bokor József: Télen. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1895. márc. 1.)
Örzse (Géczy István: A gyimesi vadvirág. Népszínmű 3 felvonásban, Népszínház, 1897. márc. 9.)
Eszter (Gárdonyi Géza: A bor. Falusi történet 3 felvonásban, Nemzeti Színház, 1902. dec. 23.)
Szerémy grófnő (Csiky Gergely: A nagymama, Népszínház–Vígopera, 1908. febr. 11.)
Sári (Móricz Zsigmond: Sári Bíró. Népvígjáték 3 felvonásban, Nemzeti Színház, 1909)
Thuza Erzsa (Garamszeghy Sándor: Matyó lakodalom. Falusi történet 3 felvonásban, 1914. jan. 16.).
F. filmjei: A tánc (1901)
A nagymama (1916).
Irodalom
Irod.: Sziklay János: B. L.-ról. (Bp., Légrády, 1882)
Kéry Gyula: B. L. élete. Jókai Mór bevezető soraival. (Bp., 1896)
Nagy Endre: B. L. (Nyugat, 1908)
B. L. meghalt. (Pesti Hírlap, 1926. jan. 19.)
Galamb Sándor: B. L. (Napkelet, 1926)
Szász Károly: Színésznők. Vázlatok a színpad világából. Blaháné, Jászai Mari, Csillag Teréz. (Magyar Könyvtár. Bp., 1926)
Verő György: B. L. és a Népszínház Budapest színi életében. Rákosi Jenő előszavával. (Bp., 1926)
B. L. emlékalbum. B. L. élete és művészete, kortársai, a jelenkor színészei és drámaírói. Szerk. Porzsolt Kálmán. (Bp., 1927)
Nagymihályi Sándor: A nemzet csalogánya. I–II. köt. B. L. életregénye. (Bp., 1929; 2. kiad. 1941)
Berecz Dezső: B. L. és vetélytársai a soproni színpadon. (Soproni Szemle, 1972)
Kapor Elemér: Egerben tartotta eljegyzését B. L. (Heves megyei Népújság, 1975. szept. 9.)
Ujváry Zoltán: B. L. és a gömöri huszárok. (Honismeret, 1985)
Honti Katalin: B. L. naplója. (Színház, 1987)
Karcsai Kulcsár István: Így élt B. L. (Így élt… Bp., 1988)
Smidt Erzsébet: Két jeles ember aláírása a Smidt Múzeum gyűjteményében. B. L. aláírása. (Vasi Szemle, 1991)
Vörös Dezső: B. L. négy éve Hevesen és Tenken. (Honismeret, 1995)
Molnár Gál Péter: B. L. mint színigazgató. (Népszabadság, 2000. szept. 9.)
Soóky Andrea: Kik voltak ők valójában? Színészek kézírásának nyomában. (Bp., 2005)
Tóth Sándor: Adalékok Nyíregyháza színháztörténetéhez. Mikor hódította meg a nyíregyháziak szívét B. L.? (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2005)
Krúdy Gyula: B. L. mosolya. (Veszprém, 2008)
Scheffer Krisztina–Blahák Eszter: Levelek B. L. koszorújából. (Élet és Tudomány, 2017. 43.).
Irod.: A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. (Bp., 1900)
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Színészeti lexikon. I–II. köt. Szerk. Németh Antal. (Bp., 1930)
Magyar asszonyok lexikona. Összeáll. Bozzay Margit. (Bp., 1931)
A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. (Bp., 1936)
Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. (Bp., 1941)
Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket. Régi nemzeti színházi arcképalbum. (Bp., Magvető, 1957)
Nagy magyar színészek. Szerk. Gyárfás Miklós és Hont Ferenc. (Bp., Bibliotheca, 1958)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Zenei lexikon. I–III. köt. Főszerk. Bartha Dénes, szerk. Tóth Margit. (Bp., 1965)
Garay Béla: Színészarcképek. (Újvidék, 1971)
Bános Tibor: Regény a pesti színházakról. Dokumentumregény. (Bp., Magvető, 1973)
„Én a komédiát lejátsztam, Mulattattan, de nem mulattam.” (Bp., 1981)
Brockhaus–Riemann zenei lexikon. I–III. köt. A magyar kiadást szerk. Boronkay Antal. (Bp., 1983–1985)
Rátonyi Róbert: Operett. I–II. köt. (Bp., Zeneműkiadó, 1984)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Bodorik Sándor: Mezőtúri életrajzi lexikon. (Mezőtúr, 1999)
Győri életrajzi lexikon. (Győr, 1999)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. I–III. köt. (Újvidék, 2002)
Újpest lexikon. A szerkesztőbizottság elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. (Újpest, 2002)
Horányi Gábor: Híres magyar asszonyok kalandjai. (Bp., Palatinus, 2003)
Színház az egész…! Játékos színháztörténeti kaleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. (Bp., Palatinus, 2005)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
Csathó Kálmán: Izzó levegőben. Emlékek a régi Nemzeti Színházról. Szerk., az előszót írta Gajdó Tamás, a képeket vál. Füle Péter. (Bp., Palatinus, 2006)
Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Szerk. Poór Ferenc. (Veszprém, 2008)
Szilágyi Rita: A színpad nagyasszonyai. (Magyar királynék és nagyasszonyok. 18. Bp., 2012)
Podonyi Hedvig: Kitűnők. Hölgyportrék a múltból. (Öregbetűs Könyvek. Bp., 2014)
Sirató Ildikó: A magyar színjátszás rövid története. (Bp., Holnap, 2017).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
