Farkas Mihály

Született: 1904. július 18. Abaújszántó, Abaúj-Torna vármegye
Meghalt: 1965. december 5. Budapest

Család

Sz: Löwy Janka házicseléd, apját nem ismerte. Unokatestvére (más adatok szerint sógora): Löwy Sándor (1906–1929), a KIMSZ KB titkára. F: 1. Löwy Regina. Fia: Farkas Vladimir (1925–2002) politikus, államvédelmi alezredes. Elvált. 2. 1931-től Rüdiger, Käthe. Leánya: Farkas Renáta (1935–); fia: Farkas Sándor (1945–) kutatómérnök.

Iskola

Polgári iskoláit Kassán végezte, majd uo. nyomdász segédlevelet szerzett.

Életút

A kassai szocialista ifjúmunkások csoportjának tagja, titkára (1919–1921), a Csehszlovákiában legálisan működő kommunista párt tagja, kelet-szlovákiai szervezetének ifjúsági titkára (1921–1925: ekkor vette fel a Michail Wolf fedőnevet). Tevékenységéért hat és fél év börtönbüntetésre ítélték (1925), szabadulását követően Prágában (1930), majd Moszkvában élt (1930–1932). A Kommunista Ifjúsági Internacionálé (KII) moszkvai munkatársa (1930–1932), a KII berlini nyugat-európai irodájának egyik vezetője (1932–1933), a belgiumi, a hollandiai és a franciaországi kommunista pártok szervezője (1933–1935). A KII moszkvai titkára és végrehajtó bizottságának tagja (1935–1943); közben az antifasiszta ifjúsági mozgalom szervezőjeként részt vett a spanyol polgárháborúban (1936–1937).

 

Rákosi Mátyás Moszkvába érkezését követően a CSKP-ból átlépett KMP-be tagja (1941), a II. világháború éveiben Rákosi egyik legközelebbi munkatársa, antifasiszta iskolák szervezője, a moszkvai Kossuth Rádió munkatársa (1941–1944), Gerő Ernővel, Nagy Imrével és Révai Józseffel közösen a szovjet csapatokkal érkezett Magyarországra (1944. nov. 5-én), ők alapították meg az MKP KV, amely a szovjet csapatok bevonulása után irányította a pártszervezést (1944 nov. 7-étől) és részt vett a háború utáni kibontakozás előkészítésében. 

 

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Orosháza, 1944. dec. 1.–1945. nov. 4.). Nemzetgyűlési képviselő (Baranya–Tolna választókerület, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Baranya–Tolna választókerület, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15. és 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Baranya megye, 1953. máj. 17.–1956. aug 3.).

 

Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a Belügyminisztérium (BM) politikai államtitkára (1945. júl. 15.–1945. nov. 23.). Az MKP, ill. az MDP KV tagja (1944. nov. 7.–1956. júl. 21.), az MKP, ill. az MDP KV titkárságának, ill. főtitkárságának tagja (1945. máj. 11.–1953. jún. 28. és 1953. aug. 12.–1955. ápr. 14.), az MKP, ill. az MDP PB tagja (1945. máj. 21.–1953. jún. 28. és 1953. aug. 12.–1955. ápr. 14.). Az MKP, ill. az MDP főtitkárhelyettese (1945. nov. 22.–1951. márc. 2.), az MKP, ill. az MDP KV Szervező Bizottságának tagja (1946. okt. 1.–1951. márc. 2.), elnöke (1946. okt. 1.–1950. jún. 1.). Honvédelmi miniszter (1948. szept. 9.–1953. júl. 4.); minden katonai előképzettség nélkül, vezérezredesi (1949. ápr.-tól), majd hadsereg-tábornoki rendfokozatban (1952. nov.-től). A Gondolat Kiadó lektora (1960–1965).

Az ún. négyesfogat (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József) tagjaként az egyik legnagyobb hatalommal rendelkező kommunista pártvezető. Az MKP, ill. az MDP KV Katonai Bizottságának elnökeként tkp. ő irányította az ország katonapolitikáját, felügyelete alá tartozott a rendőrség és a politikai rendőrség is (1946–1949). Nevéhez fűződik a honvédség szovjet mintára történő átalakítása, engedélyezte a hadseregen belül az MDP működését (gyakorlatilag megvalósította a hadsereg pártirányítását, 1948. nov.), a nevelőtiszti intézmény helyett bevezettette a politikai tiszti rendszert, amely „társparancsnokságot” is jelentett. A Kossuth Akadémia megszüntetésével fegyvernemi tiszti iskolákat állított fel, átvette a szovjet kiképzési és vezetési elveket, módszereket, szabályzatokat, a személyi állomány külső megjelenését is a szovjet hadseregéhez igazíttatta (pl. egyenruhák, rangemelkedések, beosztások stb.), hivatali ideje alatt vette fel a Magyar Honvédség a Magyar Néphadsereg nevet (1951. szept.). A szovjet utasításra történő erőszakos hadseregfejlesztés már a nemzeti jövedelem egyötödét emésztette fel (1950-től). Megalakította a titkos Honvédelmi Bizottságot (Rákosival, Gerővel, 1950. nov. 15-én), amely a következő években valójában bármilyen kontroll nélkül minden jelentős döntést meghozott. Kiemelkedő szerepet játszott a koncepciós perek kezdeményezésében és irányításában (pl. Rajk-per és szatellit perei, tábornokperek, Kádár János és Kállai Gyula pere stb.).

 

A Sztálin halála utáni időszakban szovjet utasításra rövid időre megfosztották funkcióiból: az MDP KV 1953. jún. 27–28-iki ülésén felmentették PB-tagságából és KV-titkári funkciója alól. 1953. júl. 4-én a honvédelmi tárca éléről is elmozdították. Miután legfőbb ellenfelét Lavrentyij Beriját – aki eltávolítását kezdeményezte – 1953. júl. 9-én letartóztatták, aug. 12-én szintén szovjet utasításra a PB-be és a KV Titkárságába is visszavették; szept.-től pedig ő felügyelte a KV Adminisztratív, valamint Agitációs és Propaganda Osztályát. 1954. máj.-tól ezen kívül a Tudományos és Kulturális Osztályt, ill. a Szabad Nép szerkesztőségét, 1954. okt.-től pedig utóbbi helyett a HM katonai szakkérdéseivel foglalkozott. A Nagy Imre nevével fémjelzett „új szakasz” idején a miniszterelnök mellé állt, majd Rákosi megerősödését látva Nagy Imre ellen fordult (1954 vége).

 

Megbízhatatlansága miatt Nagy Imrével együtt eltávolították a PB-ből és a KV Titkárságából (1955. ápr.), és a Vorosilov Vezérkari Akadémiára a Szovjetunióba küldték (1955. szept.–1956. márc.). Később Rákosi és a párt felső vezetése csupán rá és Péter Gáborra kívánta hárítani a felelősséget az elkövetett törvénysértésekért, ezért kizárták a pártból, és honvéddé fokozták le (1956. júl.) továbbá parlamenti mandátumától is megfosztották (1956. aug.). Letartóztatták (1956. okt. 13.), első fokon 6 (1957. márc. 26.), másodfokon 14 év börtönre ítélték (1957. ápr. 19.), egyéni kegyelemmel szabadult (1960. ápr. 1.).

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (1948), Kossuth Érdemrend (1948 és 1950), 48-as Díszérem (1949), Magyar Népköztársaság Érdemrend (1950), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1954).

Szerkesztés

A Pártmunka (1945–1948), a Pártmunkás (1948–1950), a Pártépítés c. lapok főszerkesztője (1950–1954). A Szabad Nép munkatársa (1946–1950).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019