Donáth Ferenc
agrárpolitikus, agrártörténész, jogász
Született: 1913. szeptember 5. Jászárokszállás, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
Meghalt: 1986. július 15. Budapest
Temetés: 1986. július 29. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Kikeresztelkedett, református hitre áttért zsidó családból származott. Sz: Donáth Lipót (1880–1942) ügyvéd, Vitál Ilona (1886–1967). Testvére: Donáth János (1908–1942) és Donáth László (1910–1942) agronómusok és Donáth Borbála (1918–) textiltechnikus. F: 1949-től Bozóky Éva (1923–) újságíró.
Fia: Donáth Mátyás (1950–) kertészmérnök, Donáth László (1955–) politikus, evangélikus lelkész és Donáth Ferenc (1956–) orvos.
Iskola
Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, a jászberényi József Nádor Gimnáziumban éretts. (a tanévösszevonások miatt már 16 évesen, 1929-ben). A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1935), a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1968).
Életút
Budapesten ügyvédjelölt (1935–1939), egyúttal A Gondolat, a Kelet Népe és a Válasz munkatársa (1935–1939), a Szabad Szó c. lap külpolitikai rovatvezetője (1939–1943). – Rajk László javaslatára lépett be az illegális KMP-be (1934), a Márciusi Front (1937), a Nemzeti Parasztpárt (NPP) alapító tagja (1939). Az antifasiszta népfrontpolitika híveként, a magyar progresszív erők összefogására törekedve részt vett a Debreceni Diétán (Béki Ernővel, Darvas Józseffel, 1936. márc.), majd egyik szervezője a márc. 15.-i tüntetésnek (1937). Rövid időre letartóztatták, az alagi csendőrlaktanyában tartották fogva (1940), Geszten munkaszolgálatos (1940 és 1941), majd illegalitásba vonult (1942. szept.). Közvetlen kapcsolatot tartott a KMP Külföldi Bizottsága, az illegális kommunisták és a népi írók mozgalma között. Támogatta a KMP stratégiai okokból történő feloszlatását, az utód Békepárt Központi Bizottsága (KB) tagja (1943. júl.), az ország német megszállása után a nemzeti ellenállás résztvevője (1943–1944).
Az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökhelyettese (1945. ápr. 4.–1945. nov. 11.), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) politikai államtitkára (1945. nov. 23.–1948. jan. 18.). Nemzetgyűlési képviselő (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog választókerület, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog választókerület, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15. és 1949. máj. 15.–1951. jún. 25.). Az Elnöki Tanács tagja (1949. aug. 23.–1951. jún. 25.). Az MKP, ill. az MDP Pártfőiskoláján az agrárgazdaságtan és az agrárpolitika előadó tanára (1945–1948). Az MKP, ill. az MDP KV tagja (1945. máj. 21.–1951. márc 1.), az MKP Falusi Osztálya vezetője (1945. dec. 1.–1947. ápr. 17.), a Főtitkársági Iroda vezetője (1948. jan. 1.–1951. febr. 1.). A Mezőgazdasági Üzemszervezési Intézet igazgatója (1954. jún.–1954. nov.), az MTA Közgazdaság-tudományi Intézet Mezőgazdasági Osztálynak vezetője és az Intézet igazgatóhelyettese (1955. nov.–1956. nov.). Az MDP KV tagja (1956. okt. 24.–1956. okt. 31.) és titkára (1956. okt. 24.–1956. okt. 26.).
Nagy Imre titkárságának tagja, a miniszterelnök egyik legközelebbi munkatársa (1956. okt. 30.–1956. nov. 4.), az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága tagja (1956. okt. 31.–1956. nov. 4.), a szovjet csapatok bevonulása után a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült (1956. nov. 4.–1956. nov. 24.), a szovjet hatóságok – ígéretük ellenére – letartóztatták és családjával együtt a romániai Snagovba internálták (1956. nov.–1958). Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Múzeum akadémiai státuszú tudományos munkatársa (1960–1976), a Szövetkezeti Kutató Intézet tudományos munkatársa (1976–1983).
A 20. századi magyar munkásmozgalom-történet egyik jelentős alakja, aki összekötő tevékenysége miatt már az 1940-es években a magyarországi progresszív mozgalmak egyik meghatározó, széles körben elfogadott személyiségévé vált. Az újjáalakult KMP szervezőjeként (1944) valamint az illegális Szabad Nép egyik szerkesztőjeként (1944. szept.-től) az ország német megszállása idején az antifasiszta erők összefogását sürgette. Kezdeményezte a Nemzeti Ellenállás Katonai Bizottsága és a KMP KB közötti együttműködést, vezető szerepet játszott a Magyar Front létrehozásában és közvetlen kapcsolatot tartott fenn a Magyar Parasztszövetség Földmunkás Szakosztályával is.
A II. világháború után egy rövid ideig a Szabadság c. koalíciós napilap szerkesztője (1945. jan.–febr.), majd a Nagy Imre-vezette földreform-előkészítő bizottság tagjaként jelentős szerepet játszott a földreformrendelet kidolgozásában, és az FM politikai államtitkáraként a földreform végrehajtásában. 1948–1949-ben részt vállalt abban a politikai kampányban, amely egy időre kiszorította Nagy Imrét a vezetésből, s a fokozatosság elvét feladva az azonnali kollektivizálásra helyezte a hangsúlyt. Koholt vádakkal letartóztatták (1951. febr. 15.), kizárták az MDP-ből (1951. máj. 22.), és megfosztották parlamenti mandátumától (1951. jún. 25.). A Kádár János és társai per másodrendű vádlottjaként elsőfokon (1951. dec. 18.) és másodfokon (1952. dec. 26.) a Legfelsőbb Bíróság 15 évi fegyházbüntetésre ítélte. (Az 1954. júl. 22-i perújítási tárgyaláson minden vádpont alól fementették, a felkínált főügyészi állást nem fogadta el, de más párt vagy állami tisztséget sem vállalt.) Néhány évig még nem tért vissza a politikai életbe, szakmai nézetei, agrárpolitikai elképzelései azonban Nagy Imre véleményéhez közeledtek. A miniszterelnök körül kialakult pártellenzék tagja (1956. jún.-ától), egyik vezetője és Nagy Imre (1896–1958) agrárszakértője (1956. jún.–dec.). 1956. máj. 9-én a Petőfi Kör második közgazdasági vitáján vitavezetőként vállalt szerepet, jún.-ban meghívottként részt vett a Nagy Imre 60. születésnapján rendezett összejövetelen. A Hazafias Népfront (HNF) 1956. okt. 11-én megalakított társadalompolitikai és jogi bizottsága a testület egyik alelnökévé választotta. A Petőfi Kör 1956. őszi vitafórumán, okt. 17-én a mezőgazdaság korszerűsítéséről folytatott vitanapon, a kertmagyarország-kérdés előadójaként szerepelt. A forradalom kirobbanása után – távollétében – megválasztották az MDP KV titkárának (1956. okt. 24-én, Losonczy Gézával mondott le okt. 26-án). Nagy Imre titkárságának tagja, a miniszterelnök egyik legközelebbi munkatársa. A romániai deportálás alatt letartóztatták (1957. ápr. 18-án) a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként, a „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése” koholt vádjával 12 évi börtönbüntetésre ítélték (1958. jún. 15-én), a részleges amnesztia idején, egyéni kegyelemmel szabadult (1960. ápr.; posztumusz rehabilitálták: 1989).
A Kádár-rendszer alatt a demokratikus ellenzéki mozgalom egyik vezetője, szervezője, integráló személyiségeként (1970-es évektől), latba vetve tekintélyét, a különböző csoportosulások (urbánusok, népiesek, ötvenhatosok, szamizdatosok stb.) között egy egységes demokratikus ellenzék létrehozására törekedett. A csehszlovák Charta’77 melletti szolidaritási nyilatkozat aláírója, a szamizdatban megjelent Bibó István-emlékkönyv szerkesztőbizottságának elnöke (1979), a monori ellenzéki találkozó főszervezője (1985). Agrártörténészként a 20. századi magyarországi földkérdéssel, a magyar parasztság történeti szerepével és az 1945. évi földreform jelenőségével foglalkozott.
Emlékezet
Jászárokszálláson született, 1935-től Budapesten élt és tevékenykedett (utolsó lakcíme: XII. kerület Szilágyi Erzsébet fasor 40.). A fővárosban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Temetése az egyik első ellenzéki demonstrációvá vált: Csoóri Sándor, Kis János és Mécs Imre búcsúztatta. Bronz mellszobra (Marton László alkotása, 2003) a Földművelésügyi Minisztérium árkádja alatti szoborpanteonban látható.
Elismertség
Az MTA Agrártörténeti Bizottsága tagja.
Elismerés
Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1947), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950; visszavonva: 1960).
Szerkesztés
Az Agrártörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: A kommunisták munkája falun. (Az MKP KV Propaganda Osztálya kiadványa. Bp., 1945)
A földreform mérlege. (Bp., Szikra, 1946)
A kommunisták feladatai falun. (Bp., Szikra, 1946)
Demokratikus földreform. (Társadalmi Szemle, 1946. 1.)
Merre tart a magyar falu? (Társadalmi Szemle, 1946. 6.)
A parasztság és a választás. (Társadalmi Szemle, 1946. 7–8.)
A magyar parasztság válaszúton. (Bp., Szikra, 1947)
A falu szocialista fejlődésének kérdései. (Bp., Szikra, 1948 és Társadalmi Szemle, 1949. 2.)
Termelőszövetkezeti mozgalmunkról. (Az MDP Politikai Akadémiája. 3. Bp., Szikra, 1950)
Egy elkésett program. A Független Kisgazdapárt 1945-ös földreformtervezete. (Agrártörténeti Szemle, 1962. 1–2.)
Községek közötti viták a földosztás idején. (Agrártörténeti Szemle, 1964. 1–2.)
Ki jogosult a földre? Szegényparasztok vitái 1945-ben a föld felosztása körül. (Agrártörténeti Szemle, 1965. 1.)
A nagybirtok igénybevétele az 1945. évi földreform során. (A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1964. 2.)
A magyar mezőgazdaság háborús kárai 1944–45-ben és azok hatása a mezőgazdasági termelésre. (A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1965. 3.)
Elkobzás. (Kortárs, 1965. 3.)
Agrárreform vagy agrárforradalom? (Új Írás, 1965. 3.)
Könyvek a gazdasági élet időszerű problémáról. (Könyvtáros, 1966)
Termelőszövetkezetek története. A Földművelésügyi Minisztérium, a SZÖVOSZ és a TIT 1963-ban meghirdetett pályázatára beérkezett tanulmányok. Szerk. D. F. (A TIT kiadványa. Bp., 1967)
Demokratikus népmozgalom a felszabaduláskor. (Agrártörténeti Szemle, 1967. 1–2.)
Demokratikus földreform Magyarországon. 1945–1947. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., Akadémiai, 1969)
A negyedszázados földreform. (A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1969. 5.)
Földreformellenes hangulat a birtokos parasztságban. (Agrártörténeti Szemle, 1969. 1–2.)
A magyar mezőgazdaság fejlődése. 1945-1948. (Agrártörténeti Szemle, 1970. 1–2.)
A parasztság részvétele a földreform végrehajtásában. (Mezőgazdaság-történeti tanulmányok. 5. A földreform történelmi jelentősége. Országos Földreform Emlékünnepség. Békéscsaba, 1970. márc. 15–16. Előadások. Szerk. Lázár Vilmos. Bp., 1972)
A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története. 1949–1970. (Agrártörténeti Szemle, 1972. 3–4.)
A kollektivizált mezőgazdaság iparosodása Magyarországon. (Közgazdasági Szemle, 1976. 6.)
Some Phenomena of the Industrialization of Collectivized Hungarian Agriculutre. (Acta Oeconomica, 1976. 1.)
Reform és forradalom. A magyar mezőgazdaság strukturális átalakulása 1945–1975 között. (Bp., 1977; angolul: 1980; japán nyelven: Oszaka, 1986)
Economic Growth and Socialist Agriculture. 1–2. (The New Hungarian Quarterly, 1977)
A korszerű szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek kialakítása. (Agrártörténeti Szemle, 1977. 1–2.)
A munka és a tulajdon kapcsolata az iparosodó mezőgazdaságban. Tulajdon és hatékonyság. (A Szövetkezeti Kutató Intézet Közleményei 144. Bp., 1979)
Bibó-emlékkönyv. I–II. köt. A szekresztőbizottság elnöke. (Bp., szamizdat kiad., 1981)
1945 és 1956. (Magyar Füzetek, 1981. 9–10.)
Tulajdon és hatékonyság. (Medvetánc, 1982/4–1983/1)
Haraszti Sándor és amiért nem kellett. (Liget, 1989. 2.)
A Márciusi Fronttól Monorig. Tanulmányok, vázlatok, emlékezések. Vál., szerk. Valuch Tibor és Szabó Judit. (Oeconomia Publica. Bp., Századvég, 1992)
Börtönlevél. Ifj. Donáth Ferenc jegyzeteivel. (Jászsági Évkönyv, 2006. 1.)
Nagy Imre 1956. nov. 4-i rádiószózata és a genfi egyezmények. (Múltunk, 2007. 1.).
Irodalom
Irod.: Gunst Péter: Új könyv a magyar földreformról. D. F.: Demokratikus földreform Magyarországon. 1945–1947. (Történelmi Szemle, 1970)
Marik Dénes: D. F.: Demokratikus földreform Magyarországon. 1945–1947. (Békési Élet, 1971)
Enyedi György: D. F.: Reform és forradalom. (Közgazdasági Szemle, 1978)
Halász Péter: D. F.: Reform és forradalom. (Agrártörténeti Szemle, 1979)
Vida István: D. F.: Reform és forradalom. (Századok, 1981)
Halálhír. (Magyar Nemzet, 1986. júl. 16.)
D. F. (Agrártörténeti Szemle, 1986)
In memoriam D. F. (Magyar Füzetek, 1986. 17.)
Gunst Péter: D. F. (Párttörténeti Közlemények, 1987)
Újhelyi Szilárd: A kor, amelyben éltünk. (Liget, 1989)
D. F. snagovi visszaemlékezése. Közreadja ifj. Donáth Ferenc. (Kritika, 1992. 6.)
Ember Judit: Menedékjog. 1956. (Bp., 1989)
Ember Mária. A „Dónát”. (Magyar Nemzet, 1991. júl. 26.)
Eörsi István: Az időszerűtlen D. F. időszerűsége. (Beszélő, 1991)
Lányi Kamilla: D. F.: A Márciusi Fronttól Monorig. (Közgazdasági Szemle, 1993)
Völgyesi Zoltán: A „népi demokrácia” igézetében. D. F.: A Márciusi Fronttól Monorig. (Alföld, 1993)
Valuch Tibor: Egy elkötelezett reformer. D. F. (Rubicon, 1995)
Bozóky Éva: Zord idők nyomában. (Pécs, 1998)
A snagovi foglyok. Nagy Imre és társai Romániában. Iratok. Összeáll., a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta Baráth Magdolna és Sipos Levente. (Bp., 2006)
Murányi Gábor: A háromszorosan börtönviselt D. F. Párbeszédes történetek. (Heti VG, 2013. 37.)
Csizmadia Ervin: D. F. és a demokratikus ellenzék. – Ignácz Károly: Hogyan vált kommunistává egy jómódú vidéki család sarja? D. F. indulása. – Konok Péter: D. F., a népfront-kommunista. – Papp István D. F. és a közvetlen demokrácia. – Varga Zsuzsanna: D. F. tudományos tevékenységének mérlege. (Múltunk, 2014).
Irod.: Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005).
neten:
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
