Mekis József

Született: 1910. március 10. Budapest
Meghalt: 1984. február 11. Budapest
Temetés: 1984. február 21. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon

Család

Sz: Mekis Ferenc szabósegéd, Kinczel Leopoldina. Édesapja még születése előtt meghalt.

Iskola

Hat elemit végzett, vasesztergályos segédlevelet szerzett (1926). Az MDP egyéves pártiskoláján is végzett (1949).

Életút

A Hoffher-gyár esztergályos tanonca (1924–1926), -segéde (1926–1946). A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége tagja (1932-től), az MKP tagja (1944-től), a Hoffher-gyár üzemi párttitkára (1945–1946). A Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatója (1946. dec.–1948. ápr. 18.), a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szabad Szakszervezetének főtitkára (1948. ápr. 19.–1949. okt.), elnöke (1952–1954); közben a budapesti (= csepeli) Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek igazgatója (1950. nov. 1.–1952. jún.), a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) elnöke (1954. jún. 26.–1955. ápr. 30.).

 

A Hegedüs-kormányban a Minisztertanács elnökhelyettese (1955. ápr. 18.–1956. okt. 27.). Az MDP KV tagja (1948. jún. 14.–1956. okt. 31.). Az MDP PB póttagja (1954. máj. 30.–1955. ápr. 14.), tagja (1955. ápr. 14.–1956. okt. 23/24.). A forradalom és szabadságharc kirobbanása után párt- és állami tisztségei alól is felmentették, a forradalom leverése után munkaügyi miniszterhelyettes (1957. jan. 26.–1964. jún. 5.) ill. a Munkaügyi Minisztérium mb. vezetője (1957. jan. 26.–1957. máj. 9.), a munkaügyi miniszter első helyettese (1964. jún.–1966. szept. 29.). A Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnöke (1966. szept. 30.–1984. febr. 11.).

Országgyűlési képviselő (Heves–Nógrád–Hont választókerület, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Budapest, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.). Az Országgyűlés alelnöke (1953. júl. 3.–1955. ápr. 18.).

Az Elnöki Tanács tagja (1951. máj. 15.–1953. júl. 3.).

Az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács első elnöke (1955. okt. 10.–1956. júl. 31.). 

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson az MSZMP KB nevében Veres József nyugalmazott munkaügyi miniszter, a SZOT nevében Kovács Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára búcsúztatta.

Elismerés

Kossuth-díj (arany, 1948).

 

Magyar Népköztársasági Érdemérem (ezüst, 1950), Munka Érdemrend (1953), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Munka Érdemrend (arany, 1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1975), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1980).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019