Regöly-Mérei Gyula
orvos, fül-orr-gégész, orvostörténész
Mérei Gyula
Született: 1908. november 21. Budapest
Meghalt: 1974. augusztus 18. Budapest
Temetés: 1974. augusztus 29. Budapest
Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás előtti búcsúztatás)
Család
Sz: Mérei Jenő, Fuchs Terézia. F: Ladányi Zsuzsanna. Fia: Regöly-Mérei János (1949–2009) orvos, sebész, gasztroenterológus. Leánya: Regöly-Mérei Andrea.
Iskola
A Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1934), sebész (1937), fül-orr-gégész (1941), kórbonctani és kórszövettani szakorvosi vizsgát tett (1955); magántanári képesítést szerzett (1949), az orvostudományok kandidátusa (1955).
Életút
A Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Sebészeti Klinika műtősebésze (1934–1936), a Fül-orr-gégészeti Klinika egy. tanársegéde (1936–1947), a Kórbonctani és Kórszövettani Intézet tud. főmunkatársa (1947–1962), az MTA tud. főmunkatársa (1962–1972), nyugdíjas tud. tanácsadója (1972–1974). A BOTE-n az orvostörténelem mb. előadója, majd c. egy. tanára (1971-től).
Tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban a különböző fül-orr-gégészeti betegségek klinikumával és patológiájával foglalkozott, majd érdeklődése az orvostörténet felé fordult. Nemzetközi viszonylatban is a modern paleopatológiai kutatások egyik megalapítója, érdeklődési köre a primitív szakrális és mágikus gyógyászattól a modern medicina irányzataiig terjedt. Alapvetően új eredményeket ért el a patológiás és a kései posztmortális lebomlás szövettani elkülönítése terén. Kórbonctani szempontból vizsgálta a különböző sírleletek torzult és torzított koponyáit, a primitív trepanációkat, s az ezzel összefüggő testtorzításokat és testdíszítéseket. Behatóan foglalkozott az óegyiptomi és a babilóniai orvostudománnyal, orvosi szempontból feldolgozta az ún. Rawlinson-féle asszír ékírásos táblákat. Tanulmányozta a történelmi korok, elsősorban a neolitikum, az óegyiptomi, a kelta, a hun, az avar, ill. a honfoglalás kori csont- és múmialeleteket, valamint történelmi személyiségek (pl.: III. Béla és felesége Antiókhiai Anna, Brunszvik Teréz, Semmelweis Ignác stb.) csontmaradványait.
Fontos megállapításokat tett Semmelweis Ignác (1818–1865) betegségére és halának okára vonatkozóan. Kiterjedt tudománynépszerűsítő tevékenységet folytatott, nevéhez fűződik – többek között – a BOTE 200 éves jubileumi kiállításának megszervezése, kezdeményezte a dékáni és rektori talár, ill. föveg újbóli bevezetését.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Írásai Mérei Gyula néven is megjelentek.
Elismertség
Az MTA Orvostörténeti Bizottsága alapító tagja és titkára. A Magyar Orvostörténeti Társaság elnökségi tagja és alelnöke (1968–1972). A TIT Egészségügyi Országos Választmányának alelnöke.
Az International Paleopathological Association alapító tagja, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság tagja, magyar delegátusa. A Deutsche Gesellschaft für Pathologie tagja.
Elismerés
Weszprémi István-emlékérem, Akadémiai Díj (1965).
Szerkesztés
A Korányi Sándor Tudományos Társaság Tudományos Ülései 1962–1969 szerkesztője (Magyar Imrével, Bp., Akadémiai, 1963–1970).
Az MTA Biológiai Csoportja Közleményei technikai szerkesztője.
Főbb művei
F. m.: Mérei Gyula néven: Sclerosis multiplex eseteiben végzett hallószervi vizsgálatok. (Orvosképzés, 1943)
Kiütéses tífusz okozta hallószervi megbetegedések. (Orvosok Lapja, 1945)
Contributions to the Histology of the Contents of the Carotid Canal. (Oto-Rhino-Laryngologia Danubiana, 1947)
Atresia pharyngis esetében végzett garatplasztika. Berndorfer Alfréddel. (Orvosok Lapja, 1948)
Orrmelléküreg-sérüléssel szövődött koponyalövés. (Archivum Hungaricum, 1948)
A középfül physiológiája és pathológiája. Kand. értek. (Bp., 1954). A babilóniaiak és az asszírok orvostudománya, különös tekintettel az osztraka-leletek szövegére. (Orvostörténeti Közlemények, 1957)
Adatok a lép és a csontvelő öregkori elváltozásaihoz. Többekkel. – Gerontológiai törekvések az orvostudomány és a biológia történetében. Tanulmány a gerontológia történetéhez. (MTA Biológiai Csoportjának Közleményei, 1958)
Paleopathológiai vizsgálatok óegyiptomi múmiákon. Nemeskéri Jánossal. (Orvostudományi Közlemények, 1958)
Racionális-empíriás és mágikus gyógyászati elemek az óegyiptomiak orvostudományában. (Orvostörténeti Közlemények, 1958)
Semmelweis Ignác Fülöp. Születésének 140. évfordulójára. (Természettudományi Közlöny, 1958)
A primitív népek gyógyászata. 1–2. (Élővilág, 1958)
Regöly-Mérei Gyula néven: Az ősember betegségeiről. – Jendrassik Ernő jelentősége a magyar orvostudományban. (Természettudományi Közlöny, 1959)
Az ember öregedésének néhány időszerű kérdése. (Élővilág, 1959)
Az óegyiptomi orvostudomány mint az archaikus gyógyászat fejlődésének egyik típusa. (Antik Tanulmányok, 1960)
Paleopathológiai vizsgálatok a Janus Pannonius Múzeum aeneolith-korból származó emberi csontlelet anyagán. 6 táblával. (A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve – Természettudományok, 1960)
Semmelweis Ignác betegsége orvostörténelmi megvilágításban. (Orvostörténeti Közlemények, 1960)
Paul Ehrlich. (Élővilág, 1960)
A primitív sebészeti trepanációk kérdése. (Természettudományi Közlöny, 1961)
Data to the History of Diseases. A Few Interesting Palaeopathological Cases. (Therapia Hungarica, 1961)
Alak és struktúra, betegség és egészség. (Élővilág, 1961)
Palaeopathologia. II. Az ősemberi és későbbi emberi maradványok rendszeres kórbonctana. (Bp., Medicina, 1962)
A primitív koponyatrepanációk paleopathológiai morfológiája. (Orvostörténeti Közlemények, 1962)
A szifilisz eredete. (Természettudományi Közlöny, 1962 és Élővilág, 1964)
Gheorghe Marinescu. Megemlékezés születésének századik évfordulóján. (MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1963)
Korányi Frigyes. – Kórbonctani vizsgálatok történelmi csontvázanyagon. (Élővilág, 1963)
Akik legyőzték a betegségeket. I–II. köt. 12+12 táblával. (Bp., Medicina, 1963–1966)
A magyar orvostörténelem múltja, jelen helyzete és jövő feladatai. Haranghy Lászlóval. (Magyar Tudomány, 1964)
Paläopathologische Untersuchungen an Knochenfunden aus der Awarenzeit. (Geschichte der Naturwissenschaften, Technik und Medizin, Schiftenreihe, Beiheft, 1964)
Semmelweis betegsége. Haranghy Lászlóval, Hüttl Tivadarral, Nyírő Gyulával. (Bp., Medicina, 1965)
Élet, egészség, betegség. Buga Lászlóval. (Ismeretterjesztő Kiskönyvtár. Bp., Gondolat, 1965)
Semmelweis. Megemlékezés halálának századik évfordulóján. – Gondolatok Társulatunk alapítója, Bugát Pál halálának századik évfordulóján. (Élővilág, 1965)
Korányi Sándor élete és tudományos működése. (A Korányi Sándor Társaság Tudományos Ülései. 1966. Szerk. is. Magyar Imrével. Bp., 1967)
Gerlóczy Zsigmond emlékezete. (Az Egészség, 1967)
A Budapesti Orvostudományi Egyetem jubileumi évkönyve. 1769–1969. Írta többekkel. Szerk. Rigó János. (Bp., 1969)
Fejezetek a fertőző betegségek történetéből. (Orvostörténeti Közlemények, 1969)
Semmelweis betegségének pathológiai rekonstrukciója a katamnesztikus elemzés és a paleopathológiai vizsgálat alapján. (Orvostörténeti Közlemények, 1969; angolul is)
Paleopathological Examination of Skeletal Finds in the Roman Period and Description of Diseases in Greek and Roman Medical Texts. (Orvostörténeti Közlemények, 1970)
Az orvostörténelem néhány aktuális elvi kérdése és a hazai kutatások helyzete. (Magyar Tudomány, 1971)
A budapesti orvosi kar helye az orvosi szemlélet és gondolkodásmód történelmi fejlődésében. (Orvostörténeti Közlemények, 1971)
Megemlékezések Bencze Józsefről. (Vasi Szemle, 1971)
Óegyiptomi gyógyászati kifejezések. (Orvostörténeti Közlemények, 1976).
F. m.: írásai az Orvosi Hetilapban: Mérei Gyula néven: Pathológiai és klinikai adatok a vérképzőrendszer betegségeinek hallószervi szövődményeiről. Péró Csabával. (1949. 19.)
A gégerák kezelési eredményei az intézet boncolásai anyaga alapján. Hársfalvy Erzsébettel és Nagy Lászlóval. (1957. 9.)
Újabb adatok az óegyiptomiak orvosi szemléletéről paleográfiai vizsgálatok alapján. (1957. 31.)
Az óegyiptomiak halottkultuszáról. (1958. 24.)
Regöly-Mérei Gyula néven: Újabb adatok Hőgyes Endre életéről. Palatkás Bélával. (1959. 17.)
Kórtörténet Leninről. – Theodor Billroth. (1964. 6.)
Henle életműve és jelentősége mai ismereteink kialakulásában. (1965. 22.)
Forrai Elemér. (1966. 1.)
Megemlékezés Tangl Ferencről, születésének századik évfordulóján. (1966. 3.)
Paleográfiai és paleopathológiai adatok az óegyiptomi és a kínai himlő kérdéséhez. (1966. 15.)
Búcsúvétel Nyírő Gyulától, az orvostörténésztől. (1966. 29.)
Krompecher Ödön emlékezete. (1966. 33.)
Lenhossék Mihály élete és tudományos működése. (1967. 1.)
Az orvosi gondolkodás fejlődése és Mecsnyikov tudománytörténeti szerepe. (1967. 29.)
A vérkeringés felfedezése és a régebbi elméletek. (1967. 43.)
III. Béla király és hitvese, Anna királynő hamvainak paleopathológiai vizsgálata. (1968. 8.)
Claude Bernard alkotásainak és szemléletének tudománytörténeti jelentősége különös tekintettel a determinizmus kérdésére. (1968. 24.)
Semmelweis és Markusovszky orvosi szemlélete. (1968. 27.)
Megemlékezés Robert Mayerről. (1968. 28.)
Johannes Müller életműve és szemlélete. (1968. 30.)
A passzív és az aktív immunizálás történelmi jelentősége a diftéria gyógyításában. (1969. 8.)
Gerlóczy Zsigmond hatása a fertőző betegségek magyarországi klinikumának kialakítására. (1969. 12.)
Adatok az orvosi tudomány szakosodásának történetéhez. (1969. 24.)
A daganat fogalma az óegyiptomi gyógyászatban és hatása a görög–római orvostanra. (1974. 36.).
Irodalom
Irod.: R.-M. Gy. (Orvosegyetem, 1974)
Hídvégi Jenő: R.-M. Gy. (Orvosi Hetilap, 1975. 12.)
Buzinkay Géza: R.-M. Gy. (Orvostörténeti Közlemények, 1976)
A múlt magyar orvostörténészei. Sajtó alá rend. Gazda István. (Piliscsaba–Bp., 2002)
Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. (Bp., 2004)
Honti József: R.-M. Gy. születésének centenáriumára. (Orvosi Hetilap, 2008. 46.)
Regöly-Mérei Andrea: R.-M. Gy. és Regöly-Mérei János professzorok kettős domborművének avatása a Semmelweis Egyetemen. (Orvosi Hetilap, 2014. 17.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019
