1.

Brunszvik Antal gróf, a rendkívül művelt főúr, háromévi udvarlás után feleségül vette Nanette Seeberg bárónőt, Mária Terézia udvarhölgyét. A királynő külön engedélye kellett a frigyhez, aki végül abba is beleegyezett, hogy a róla elnevezett nagyobbik leánynak, Teréznek, a keresztanyja legyen. Brunszvik Antal később II. József császár nevelésügyi referenseként is tevékenykedett. A felvilágosodás európai irodalmában feltűnően tájékozott édesapa gyakran mesélt négy gyermekének Voltaire-ről, az enciklopédistákról, illetve George Washingtonról, Benjamin Franklinról, francia, angol és amerikai szabadságharcosokról.

A rendkívül tehetséges nagylány német anyanyelve mellett már kisgyermekkorában franciául és angolul is megtanult, de igazi tehetséget a zenében árult el. Teréz hatéves korában már nyilvános zongorakoncertet adott a szülői házban. Jó néhány évvel később pedig még nagyobb visszhangot kiváltó zenei eseményen vehetett részt az uralkodó közvetlen környezete, a legelőkelőbb családok képviselői, magyar és osztrák notabilitások. Terézia repertoárjában akkor már a kor népszerű szerzőjének, Francesco Antonio Rosettinek néhány kedves darabja mellett egy igencsak ifjú, ismeretlen bonni komponista, Ludwig van Beethoven etűdjei is szerepeltek. Brunszvik Terézia tizennyolc éves volt, amikor rajongásig szeretett édesapja 1793-ban elhunyt. Zsebpénzéből, a martonvásári kastélyuk parkjában vörös kövekből álló piramist emeltetett apja emlékére.

A legenda szerint órákig üldögélt a maga csináltatta emlékmű mellett, amelyre ráírta: A legjobb apának, Terézia. A legenda szerint azt is megfogadta, hogy sohasem megy férjhez, életét a hazának fogja szentelni.

2.

Brunszvik Antalné Seeberg Nanette nem volt különösebben művelt ember. Azt azonban saját tapasztalatából jól megtanulta, hogy a hölgyeknek a legfontosabb a jó házasság, a jó „partie”. A Brunszvik család nyolcezer holdas martonvásári uradalmában három leány „nevelődött”. A középső hölgyet, a gyönyörű Jozefint Deym József császári és udvari kamarás, a legkisebb gyermeket, Lottit egy bogaras erdélyi gróf, Teleki Imre vette el feleségül. Brunszvik Antalnénak azonban a legtöbb gondot a legnagyobb leánya, Terézia okozta.

A rendkívül művelt, kiválóan zongorázó, s idővel a német, a francia és az angol mellett már a klasszikus (latin, görög) nyelvekben is kiválóan tájékozódó, a természettudományokban is járatos Terézia harminc is elmúlt már, ám még mindig pártában volt. Brunszvik Antalné Seeberg Nanette nem értette a dolgot, úgy vélte, tán bizony valami súlyos betegségben, „túlzott tudákosságban” szenvedhet Terézia. Nanette elküldte hát nagylányát Karlsbadba, a népszerű fürdőhelyre, ahol minden bizonnyal Terézia „túlhajtott magánszorgalmából” is kigyógyul, no és az édesanya alig titkoltan abban is reménykedett, hogy egy helyre udvarló is találtatik. A nagy útra elkísérte testvérét Jozefin is, aki viszont elsősorban abban bízott, hogy két nagy fiának megfelelő nevelőintézményt találhat. A megfelelő internátus kiválasztásában Teréziánál aligha lelhetett volna kiválóbb kalauzt, hisz a nagylány kisgyermekkoruk óta nagy szeretettel foglalkozott Jozefin gyermekeivel. Az utazás azonban kicsit másképpen alakult: a két hölgy 1808-ban Karlsbadból a svájci Yverdonba tartott, ahol megismerkedtek Johann Heinrich Pestalozzival.

A legenda szerint Pestalozzi nem volt „helyre udvarló“, pedagógiai elképzelései azonban döntő hatást gyakoroltak Teréziára, aki órákig hallgatta a svájci mester elképzeléseit. A legenda szerint azt is megfogadta, hogy Magyarországon, az yverdoni iskolához hasonló intézetet kíván felállítani, mert úgy vélte, hogy csak az ilyen gyermekfoglalkoztatók alkalmasak nemzeti szellemű nevelésre.

3.

Brunszvik Jozefin, a középső leány – aki egyes vélemények szerint azonos Beethoven „halhatatlan kedvesével” – nem volt különösebben művelt ember. Első házasságából, Deym József császári és királyi kamarástól négy, második házasságából, Stackelberg Kristóf bárótól három gyermeke született. Az adósságokban úszó apáknak nem volt pénzük nevelőnőre – nota bene – ezt a státuszt mind Jozefin, mind férjei fölösleges úzusnak tartották. Annál is könnyebben vélhették így, hisz a pártában maradt nagylány, Terézia nagy örömmel fordult az aprónéphez. Boldogan, szíve minden szeretetével tanítgatta a kicsinyeket, akik bizony igen hamar írni, olvasni és számolni is megtanultak, együtt énekeltek, zongoráztak a nagynénivel, s a közös zenélésbe néha még maga Jozefin is bekapcsolódott. Idővel a német anyanyelv mellett a franciát és az angolt is megtanulták, Teréziával együtt a magyar nyelvet is elsajátították. Bizony, Terézia nem restellt együtt tanulni a gyereksereggel, s a szaporulat növekedtével Terézia újabb és újabb hatékony módszert talált ki kis barátai számára a betűvetés megtanítására.

A rendkívüli kisdedóvó, Brunszvik Terézia ugyanakkor azt is megtanulta, hogy a nevelést egészen kicsiny korban kell elkezdeni. Pestalozzi hatására úgy döntött, hogy minden egyes gyermekkel külön kell foglalkozni, hisz ahány gyermek annyi világ, nincsenek sablonok, csak általános tanulságok.

A legenda szerint az első „gyermekfoglalkoztatókat” Jozefin gyermekei számára hozta létre a családi kastélyban, ahol Terézia naponta órákig foglalkozott testvére gyermekeivel. A legenda szerint továbbá Pestalozzi halálának évében, 1827-ben kezébe került a skót Samuel Wilderspin Infant Education című angol nyelvű művének német fordítása.

4.

Brunszvik Terézia, a különös tehetséget eláruló, hét nyelven – felnőttként az olaszt is megtanulta – olvasó, író és fordító hölgy rögvest kapcsolatba lépett a Wilderspin művét németre fordító, Londonban élő Joseph Wertheimerrel. Az óvodamozgalom kialakulását Magyarországon Pestalozzi mellett elsősorban Wilderspin pedagógiai elképzelései befolyásolták. Brunszvik Terézia leveleiben, naplójában gyermekpalántákról írt, akiknek olyan „óvó iskolákat” kívánt létrehozni, ahol tervszerű tanítás folyik, azaz az általa elsők között használt „gyermekkertek” (kindergarten) még nem voltak azonosak a mai értelemben vett óvodákkal. A „kisdedóvó intézetek” foglalkoztatók voltak, ahol írni, olvasni, számolni is megtanították a kicsinyeket. A játék és a rendszeres mozgás mellett az apróságok kisebb nagyobb feladatokat kaptak, amelyeket képzett szakemberek felügyeltek.

A rendkívüli kisdedóvó, Brunszvik Terézia, első kisgyermekiskolája döntően befolyásolta a reformkori magyarországi nevelésügyet: elképzelései szerint, e gyermekkertekre épültek volna a hazai iparosképzés iskolái és a hazai leány-nevelőintézetek is. Ez utóbbi megvalósításának kísérlete már testvére, Lotti leányára, Teleki Blanka grófnőre várt.

Persze ez már egy másik legendás történet.