Piros László

Született: 1917. május 10. Újkígyós, Békés vármegye
Meghalt: 2006. január 13. Szeged

Család

Sz: Piros András, Bikádi Mária. Szülei Magyarbánhegyesen 12 kh földön gazdálkodtak és egy kocsmát is működtettek. F: 1941-től Kovács Vilma. Négy gyermekük (három fiú, egy leány) született.

Iskola

Hat elemi osztályt végzett, hentes- és mészáros segédlevelet szerzett (1934). A szovjet hadifogságban hat hónapos antifasiszta iskolában tanult (1943–1944), majd a kijevi partizániskola hallgatója volt (1944 nyarán, de bevetésére már nem került sor). Egyéves pártfőiskolát végzett (1949–1950).

Életút

Zeidl Vencel budapesti húsgyárának hentessegéde (1935–1939), sorkatonai szolgálatot teljesített (1939–1941), leszerelése után Faller József hentesmester segéde (Veszprémben, 1941–1942), frontszolgálatot teljesített (Voronyezsnél hadifogságba esett (1943). Hazatérését megelőzően a kárpátaljai Zsukóban működő szovjet katonai parancsnokság munkatársa (1944–1945). Egy partizáncsoporttal tért haza, Debrecenbe, majd Budapesten, a politikai rendőrség nyomozója (1945. jan.–1945. febr.). Szakszervezeti Tanács kis- és vegyesipari titkára (1945. febr.–1945. dec.), főtitkárhelyettese (1945. dec. 2.–1948. okt. 20.), a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) főtitkárhelyettese és az Élelmezési Munkások Országos Szövetsége, ill. az Élelmiszeripari Dolgozók Országos Szakszervezete (ÉDOSZ) elnöke (1948. okt. 20.–1950. okt. 24.).

 

Államvédelmi vezérőrnagyi rangban az ÁVH Belső Karhatalom és Határőrség parancsnoka (1950. okt. 24.–1953. jan. 3.), az ÁVH megbízott vezetője (1953. jan. 3.–1953. júl.), egyúttal az ÁVH vezetőjének első helyettese (1950. okt.–1953. júl.). A letartóztatott Péter Gábor utódjaként (akinek kínvallatásában maga is közreműködött) az ÁVH parancsnoka és a belügyminiszter első helyettese (1953. júl. 4.–1954. júl. 6.; 1954. jan. 4-étől altábornagyként), belügyminiszter (1954. júl. 6.–1956. okt. 24.). A forradalom és szabadságharc kirobbanása után a szovjet hatóságok a Szovjetunióba menekítették (1956. okt. 28-án), majd részt vett a megszálló szovjet csapatok irányításában (1956. nov. 4.–1956. nov. 10.), utóbb Kádár utasítására visszatért Moszkvába (kizárták a pártból: 1956. nov. 16-án).

Hazatérését követően a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát főmérnöke (1958–1969), vezérigazgatója (1969–1977).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Dunántúl, 1945. jún. 24.–1945. nov. 4.), nemzetgyűlési (Nagy-Budapest, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.) Országgyűlési képviselő (Országos lista, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; 1957. máj. 9.–1958. nov. 16.).

Az MDP KV póttagja (1948. jún. 14.–1949. szept. 3.), tagja (1949. szept.–1956. okt. 31.), az MDP PB póttagja (1950. máj. 31.–1953. jún. 28. és 1955. ápr. 14.–1956. okt. 23/24.).

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (bronz és ezüst, 1947), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1948), Kossuth Érdemrend (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend III. (1950) és IV. fokozata (1952), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1953, megvonva: 1963), Szocialista Hazáért Érdemrend (1968), Munka Érdemrend (arany, 1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1976), Április 4. Érdemrend (1987).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019