Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Danielik János
    Danielik József
    Ertl Róbert
    Peidl Gyula
    Tüdős Klára

    Nógrádi Sándor

    politikus, diplomata, honvéd tábornok, emlékiratíró

    1945-ig Kellermann Sándor 


    Született: 1894. május 14. Fülek, Nógrád vármegye
    Meghalt: 1971. január 1. Budapest
    Temetés: 1971. január 7. Budapest
    Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon

    Család

    Sz: Kellermann Sámuel pék, Kepes Sarolta. Két testvére volt. F: Schwandt, Hildegard kommunista politikus, aktivista. Fia: Nógrádi Kálmán (1927–).

    Iskola

    Elemi iskoláit Szécsényben, négy gimnáziumi osztályt Losoncon végezte, majd apja versegi pékségében inaskodott (1908–1909). Budapesten, a Gottfried és Társai Csillárgyár rézesztergályos tanonca (1909–1911), Losoncon villanyszerelő tanonc (1911–1912), villanyszerelő segédlevelet szerzett (1912), majd a losonci felsőkereskedelmi iskolában tanult (1913–1914). Az SZKP KB hároméves moszkvai pártfőiskoláján tanult (1925–1928).

    Életút

    A losonci mezőgazdasági gépgyár esztergályos szakmunkása (1912–1915), üzemi könyvvitellel megbízott műszaki tiszt (1915–1918), egyúttal szakszervezeti főbizalmi (1916-tól). Az I. világháború végén egyéves önkéntes, de frontszolgálatot nem teljesített (1918. nov.-ben szerelt le). Az Ipari és Közlekedési Tisztségviselők Országos Szövetsége (IKTOSZ) losonci szervezetének titkára és az illegális KMP losonci szervezetének alapító tagja (1918). a bevonuló cseh-szlovák csapatok elől Budapestre menekült (1919. febr.). A Tanácsköztársaság idején az Országos Statisztikai Hivatal ellenőre (1919. márc.–1919. máj.), majd jelentkezett a Vörös Hadseregbe, szakaszparancsnokként harcolt (1919. máj.–1919. júl.), a proletárdiktatúra bukása után visszatért Losoncra, ahol rendőri felügyelet alá helyezték (1919. aug.), letartóztatták (1921. febr.), kommunista propaganda miatt három hónapot töltött börtönben. A Cseh Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára (Prágában, 1922–1923), Berlinben élt (1923. máj.–1923. okt.), a Komintern VB Titkárságának politikai munkatársa (1923. okt.–1924. szept.). A Komintern Bécsbe, majd Bukarestbe küldte illegális pártmunkára (1924. szept.–1925); Romániában letartóztatták, de sikerült megszöknie (távollétében tíz év fegyházra ítélték).

     

    Néhány évig Moszkvában élt (1925–1928), majd a csehszlovákiai Liberecben a Vorwärts c., német nyelvű napilap szerkesztője (1928–1929), kiutasítása után rövid időt Ausztriában töltött, majd ismét Prágában élt (1929–1931). A Komintern 1932. évi amszterdami kongresszusán megalakult a békeharc irányítására létrehozott Világbizottság. A Világbizottság 1933. aug.-ban egyesült az Antifasiszta Központi Bizottsággal (KB), létrejött a Fasizmus- és Háborúellenes Világbizottság. Nógrádi Sándor kezdetben az Antifasiszta KB-ban tevékenykedett, majd 1933-tól a Fasizmus- és Háborúellenes Világbizottság titkáraként Franciaországban élt, utóbb a Fegyvert Spanyolországnak mozgalom szervezője volt. A II. világháború kitörése után visszatért Moszkvába, Rákosi Mátyás felkérésére átlépett az MKP-be (1940), a moszkvai Kossuth Rádió bemondója, szerkesztője, a Kijev mellett megszervezett partizánkiképző iskola magyar részlegének parancsnoka (1944. máj.–1944. okt.). Partizáncsoportja élén maga is részt vett a felvidéki és a Salgótarján környéki harcokban (1944. okt.–1944. dec.), utóbb csatlakozott a 2. Ukrán Front csapataihoz.



    A II. világháború után az MKP Észak-magyarországi területi titkára (1945). Az MKP, ill. az MDP KV tagja (1945. máj. 21.–1956. okt. 31.) és az MDP KV Szervező Bizottsága tagja (1947. jan. 10.–1948. jún. 12. és 1948. nov. 28.–1953. jún. 28.). Az Iparügyi Minisztérium politikai államtitkára (1945. nov. 23.–1947. jan. 16.), az MKP KV Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője (1947. jan.–1947. nov.), a Miniszterelnökség politikai államtitkára (1947. nov. 12.–1948. dec.). Honvédelmi miniszterhelyettes és a Magyar Néphadsereg (MN) politikai főcsoportfőnöke (1948. dec. 3.–1951. jan. 28.), a honvédelmi miniszter első helyettese (1951. jan. 28.–1955. dec.); altábornagyi (1948. dec. 3.), majd vezérezredesi rangfokozatban (1951. júl.). Tartalékállományba helyezése után az MDP KV (1955. dec.–1956. okt.), ill. az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője (1956. nov. 21.–1957. febr. 19.). Az MSZMP KB Szervező Bizottsága tagja (1956. nov. 26.–1957. febr. 6.). A Magyar Népköztársaság pekingi és hanoi nagykövete (1957. ápr. 20.–1960. jan. 15.).

     

    Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Miskolc, 1944. dec. 17.– 1945. nov. 4.), nemzetgyűlési képviselő (Borsod-Gömör, Zemplén és Abaúj választókerület, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Borsod-Gömör, Zemplén és Abaúj választókerület, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15. és 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16. és 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; Budapest, 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.).

    Az MSZMP KB tagja (1957. jún. 29.–1962. nov. 24. és 1966. dec. 3.–1971. jan. 1.). Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) elnöke (1959. dec. 5.–1966. dec. 3.).

    Az Elnöki Tanács tagja (1963. márc. 21.–1967. ápr. 14.).



    A magyaroszági antifasiszta kommunista ellenállási mozgalom egyik jelentős személyisége, aki a Fasizmus és Háborúellenes Világbizottság titkáraként Franciaországban Henri Barbusse-szel, Francis Jourdain-nel, Albert Norden-nel és Romain Rolland-nal (1866–1944) is kapcsolatba került. Közös nemzetközi antifasiszta fellépést kezdeményezett Hitler Németországa, ill. Franco Spanyolországa ellen. A Szovjetunió megtámadása után visszatért Moszkvába, ahol kezdetben a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztője volt, később elvállalta a magyar partizániskola parancsnoki tisztét, végül saját kérésére maga is részt vett a partizánharcokban. 1944. okt. 8-án húsz emberével Zólyom közelében földet ért, de máig tisztázatlan okokból a szovjet partizánok nem adtak támogatást egységének. Okt. 26-án az időközben hetven főre duzzadt osztaga a Salgótarjáni szénmedence felé fordult, dec. 7-én Karancsberényben letáboroztak, végül Abroncspusztánál megütköztek egy százfős SS-alakulattal. A kommunista legendáriumba bevonult abroncspusztai csata után Nógrádi Sándor egysége csatlakozott a II. Ukrán Front csapataihoz.

     

    A II. világháború után előbb Debrecenbe ment, majd Gerő Ernő megbízásából Miskolcra utazott, ahol az MKP regionális titkáraként jelentős szerepet vállalt a kommunista szervezőmunkában. Iparügyi államtitkárként a széncsata lebonyolítója. Honvédelmi miniszterhelyettesként a koholt koncepciós katonai perek egyik kivitelezője, ugyanakkor őt Georgij Makszimovics Puskin szovjet nagykövet és Farkas Mihály közbenjárása mentette meg az elítéléstől. A forradalom és szabadságharc idején beválasztották az MDP KV Katonai Bizottságába (1956. okt. 25.), majd több más vezetővel együtt a tököli szovjet főhadiszállásra távozott (1956. nov. 2.). A forradalom leverése után – Kádár János bizalmi embereként és egyik legmegbízhatóbb szövetségeseként – mint az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője a kettős hatalom felszámolását és a munkástanácsokkal szembeni erőteljes fellépést sürgette. Karrierje később a Külügyminisztériumban folytatódott, állomáshelyéről való visszahívása után továbbra is a KB tagja és a KEB elnöke maradt, sőt nyugállományba vonulásáig az amúgy súlytalan kollektív államfői testületbe, az Elnöki Tanácsba is beválasztották.

    Élete utolsó éveiben munkásmozgalmi és partizán tevékenysége emlékeinek összegyűjtésével foglalkozott, és visszaemlékezéseit írta.

    Emlékezet

    Füleken született, gyermekkorát Szécsényben és Losoncon töltötte szülőföldje iránti tiszteletből vette fel a Nógrádi családnevet. Budapesten hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. Gyászszertartása a nemzetközi munkásmozgalom jelentős diplomáciai eseménye volt: Csehszlovákiából és a Szovjetunióból is delegáció érkezett a fővárosba. Az MSZMP KB és az MSZMP KEB nevében Brutyó János, a KEB elnöke, a Partizán Szövetség, a Honvédelmi Minisztérium és az MSZMP Néphadsereg Bizottsága nevében Uszta Gyula altábornagy búcsúztatta.

     

    Nevét vette fel a salgótarjáni Nógrádi Sándor Munkásmozgalmi Múzeum (1980. okt. 3-án nyílt meg; ma: Nógrádi Történeti Múzeum). Születésének 90. évfordulóján életnagyságú szobrát állították fel Salgótarjánban (bronz, Janzer Frigyes szobrászművész alkotása, 1984. máj. 13.; a szobor jelenleg a baglyasaljai Szoborparkban látható.) Szintén 1984-ben, a zánkai Úttörővárosban mellszobrát is felállították (mészkő, Hantos Károly szobrászművész alkotása, jelenleg a Gyermekváros főéüpete mellett kialakított Szoborparkban látható.)

    Elismerés

    Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (1948), 48-as Díszérem (1948), Kossuth Érdemrend (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950 és 1954), Kiváló Szolgálatért Érdemérem (1955), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1958 és 1969); Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (arany, 1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970).

    Főbb művei

    F. m.: A szénbányák államosítása. (Társadalmi Szemle, 1946)
    A lengyel vita tanulságai. (Társadalmi Szemle, 1948)
    A politikai tiszt. (Bp., Szikra, 1949)
    A marxizmus-leninizmus tanítása az igazságtalan és az igazságos háborúkról. Hazafiság és honvédelem. (A honvédség politikai kiskönyvtára. 37. Bp., 1951)
    A Bolsevikok Pártja a külföldi intervenció és a polgárháború szakaszában. (A Magyar Dolgozók Pártja Pártfőiskolájának előadásai. 11. Bp., 1951)
    Hazafiság és honvédelem. (Társadalmi Szemle, 1951)
    Lenin eszméinek mindenható ereje. (Társadalmi Szemle, 1952)
    Sztálin – a népk békéjének őre. (Társadalmi Szemle, 1953)
    A Rákóczi évfordulóra. – Tíz évvel ezelőtt. Magyar partizánok Salgótarján vidékén. (Hadtörténelmi Közlemények, 1954)
    Az európai kollektív biztonság és Németország egysége. N. S. előadása az MDP Politikai Akadémiáján. (Az MDP Politikai Akadémiája. 3. Bp., 1956)
    Dokumentumok a magyar partizánharcok történetéhez. (Hadtörténelmi Közlemények, 1956)
    Emlékeimből. Visszaemlékezések. (Bp., Kossuth, 1961)
    Csorba Barna: A Szőnyi-csoport. Egy partizáncsoport emlékére. Az előszót írta N. S. (Az MHSZ Borsod Megyei Elnöksége kiadványa. Miskolc, 1964)
    Emlékeimből. (Párttörténeti Közlemények, 1965)
    Új történet kezdődött. Visszaemlékezések. (Bp., Kossuth, 1966; szlovákul: Bratislava, 1967; cseh nyelven: Praha, 1967; franciául: Paris–Bp., 1969)
    Történelmi lecke. Visszaemlékezések. (Bp., Kossuth, 1970)
    Történelmi lecke. Részlet N. S. visszaemlékezéseiből. (Népszabadság, 1971. jan. 7.)
    Bátran, felelősséggel. N. S. utolsó felszólalása a Központi Bizottságban. (Népszabadság, 1971. febr. 14.).

    Irodalom

    Irod.: Szabolcsi Gábor: N. S. és Münnich Ferenc emlékirata. (Kritika, 1967. 5–6.)
    Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1971. jan. 4.)
    Nagy Ferenc: N. S., a legendás partizánvezér. (Magyar Nemzet, 1971. jan. 4.)
    N. S. (Hadtörténelmi Közlemények, 1971)
    Botos János: N. S. (Pártélet, 1984).


    Irod.: Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969)
    Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
    A magyar antifasiszta ellenállás és partizánmozgalom. Főszerk. Liptai Ervin. (Bp., 1987)
    Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
    Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
    Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
    Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
    Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
    Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005)
    Főkonzulok, követek és nagykövetek. 1945–1990. Szerk. Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos. (Bp., 2015).

     

     

    neten:

     

     

    https://neb.hu/asset/phpe0urM5.pdf

    Megjegyzések

    Wikipédia eltérő családi adatai a füleki izraelita anyakönyv alapján. Apja: Grünbaum Simon pék, anyja: Kohn Záli és 1918-ban vette fel a Nógrádi nevet!

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2019

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (25), agrokémikus (11), állatorvos (74), állattenyésztő (17), antropológus (13), atléta (20), bakteriológus (16), bányamérnök (39), belgyógyász (84), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (41), biológus (198), bíró (17), bőrgyógyász (18), botanikus (62), ciszterci szerzetes (17), csillagász (17), diplomata (41), edző (89), egészségpolitikus (10), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (11), endokrinológus (10), énekes (14), entomológus (27), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (34), erdőmérnök (48), esztéta (34), etnográfus (79), evangélikus lelkész (13), farmakológus (21), feltaláló (30), festő (124), festőművész (121), filmrendező (16), filológus (59), filozófus (79), fizikus (116), fiziológus (15), fogorvos (21), földbirtokos (12), földmérő mérnök (20), folklorista (36), forgatókönyvíró (10), fül-orr-gégész (26), gazdasági mérnök (109), gazdasági vezető (13), gazdaságpolitikus (39), genetikus (13), geofizikus (14), geográfus (55), geológus (71), gépészmérnök (166), grafikus (73), gyermekgyógyász (38), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (43), hadtörténész (15), helytörténész (15), hematológus (10), hidrológus (13), honvéd ezredes (11), honvéd tábornok (72), honvédtiszt (25), ifjúsági író (12), immunológus (13), informatikus (12), iparművész (20), író (1007), irodalomtörténész (285), jezsuita szerzetes (11), jogász (333), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (185), kertész (34), kertészmérnök (22), klasszika-filológus (43), kohómérnök (24), költő (189), könyvtáros (72), közgazdász (190), kritikus (61), kultúrpolitikus (22), labdarúgó (37), levéltáros (91), matematikus (99), mérnök (718), meteorológus (14), mezőgazda (130), mezőgazdasági mérnök (108), mikológus (12), mikrobiológus (26), miniszterelnök (24), műfordító (228),


    © Névpont, 2024. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu