Szántó Zoltán

Született: 1893. december 17. Nagykanizsa, Zala vármegye
Meghalt: 1977. március 26. Budapest
Temetés: 1977. április 1. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon

Család

Sz: Scheiber Sándor hentessegéd, Günsberger Szelina. Nyolcan voltak testvérek, valamennyien részt vettek a magyar munkásmozgalomban. Testvérei közül: Szántó Béla (1881–1951), a Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa és Szántó Rezső (1892–1970) a Magyar Vöröshadsereg politikai megbízottja, az MKP-nek az SZKP-hoz delegált moszkvai képviselője, valamint Szántó Gizella (1884–1947) a Román Kommunista Párt KB tagja. F: 1. Török Sára (†1939). 2. Révai Emma, Révai József (1898–1959) testvére.

Iskola

Elemi iskoláit Nagykanizsán végezte, Budapesten asztalosinas volt, majd felsőkereskedelmi iskolai éretts. vizsgát tett (1913), a budapesti tudományegyetemen orvosnak tanult (1913–1914), de tanulmányait nem fejezte be.

Életút

Az I. világháború kitörésekor behívták katonának (1914), a tiszti iskola elvégzése után hadapród őrmesterként a galíciai fronton szolgált (1915–1916), Vlagyivosztokban és Habarovszkban orosz hadifogságban volt (1916. máj.–1918 tavasza). Hazatérése után a budapesti karhatalmi alakulat századparancsnoka, az őszirózsás forradalom napjaiban (1918. okt. 30.–1918. nov. 1.) századával a Magyar Nemzeti Tanács oldalára állt, részt vett a dunai hidak védelmében. A KMP alapító tagja (1918. nov.), a Tanácsköztársaság idején a Magyar Vörös Hadsereg ezredparancsnoka (1919. márc.–1919. máj.), az északi hadjárat (1919. máj. 30.–1919. jún. 24.) alatt a nemzetközi dandár politikai biztosa. A proletárdiktatúra bukása után Ausztriába menekült (1919. aug.).

 

Az illegális KMP KB tagja (1926 tavasza–1927), pártmunkára hazatért, részt vett a legálisan megalakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt irányításában, egyúttal a KMP budapesti titkárságának vezetője (1926–1927). A rendőrség letartóztatta (1927. febr. 27.), a Budapesti Büntető Törvényszék nyolc és fél év börtönre ítélte (1927. nov. 9.), szabadulása után Moszkvába távozott (1935. szept.). A Kommunista Internacionálé (Komintern) politikai munkatársa (1935. szept.–1936. jún.), a KMP Prágában megalakított Ideiglenes Titkárságának vezetője (1936. júl.-tól), egyúttal a Dolgozók Lapja c. lap szerkesztője (1937–1939), a Komintern elnöksége leváltotta (1939. júl.). A moszkvai rádió magyar osztályának vezetője (1939. szept.–1944 tavasza), a moszkvai Idegennyelvű Könyvkiadó magyar osztályának vezetője (1944 tavasza–1945 eleje), a moszkvai Kossuth Rádió főszerkesztője (1945 eleje–1945. jún.).

 

Hazatérése után az MKP Észak-dunántúli Területi Bizottságának titkára (1945. jún.–1947. jan.). Magyarország belgrádi követe (1947. jan. 4.– 1949. jún. 8.), megbízva a tiranai követség vezetésével is (1947. aug.–1949. febr.), Magyarország párizsi nagykövete (1949. szept. 15.–1954. márc. 22.). A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala vezetője (1954. márc. 22.–1955. jún. 20.), a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete (1955. jún. 20.–1956. júl. 30.).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Dunántúl, 1945. jún. 24.–1945. nov. 4.), nemzetgyűlési képviselő (Győr-Moson és Sopron vármegyék Győr és Sopron törvényhatósági jogú városokkal, 1945. nov. 4.–1947. febr. 6.).

 

Az MDP KV tagja (1954. máj. 30.–1956. okt. 31.) és az MDP KV Rendkívüli Bizottsága (Direktórium) tagja (1956. okt. 26.–1956. okt. 28.). Az MDP Elnöksége tagja (1956. okt. 28.–1956. okt. 31.). Az MDP PB tagja (1954. okt. 24.–1956. okt. 31.). Az MSZMP Intéző Bizottsága tagja (1956. okt. 31.–1956. nov. 4.).

A két világháború közötti magyar munkásmozgalom egyik meghatározó személyisége. A kommunista eszmékkel az I. világháború idején, az orosz hadifogolytáborokban ismerkedett meg, hazatérése után a Kommunisták Magyarországi Pártja alapító tagja, a Tanácsköztársaság idején a Magyar Vörös Hadsereg egyik politikai megbízottja. A kommunista emigráció frakcióharcaiban Landler Jenő (1875–1928) híve. A legálisan megalakult Magyarországi Szocialista Munkáspárt támogatására 1926-ban titokban hazatért, előtte póttagként kooptálták a párt központi bizottságába. Lebukása után Budapesten nyolc és félévet töltött börtönben, újabb emigrációja idején, a Komintern munkatársaként az ő feladata lett az addigi KMP Központi Bizottsága feloszlatása, és egy új vezetés Ideiglenes Titkárságának megszervezése.

 

Miután az új vezetés 1939 végére szintén működésképtelenné vált, Kun Béla (1886–1938) letartóztatása után Szántó Zoltán képviselte a magyar pártot a Kominternben. A II. világháború éveiben jelentős szerepet játszott a moszkvai rádió magyar adásainak megszervezésében, magyar nyelvű propagandakiadványok szerkesztésében és lektorálásában, fontos agitációs munkát végzett a hadifogolytáborokban. Az MKP vezetésében 1945 után – Rákosi Mátyással való személyes ellentétei miatt – nem tölthetett be fontos pozíciókat. Rákosi és szűk vezetői köre diplomáciai feladatokkal távolította el a közéletből. Támogatta a Nagy Imre miniszterelnök nevével fémjelzett reformokat, a Nagy Imre a Tájékoztatási Hivatal vezetésével bízta (1954–1955),

 

Nagy Imre megbuktatása után ismét diplomáciai pályát vállalt (varsói nagykövet lett: 1955–1956). A forradalom alatt ő kezdeményezte az MDP formális feloszlatását, és a régi legális elnevezésre (is) utaló Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) újjáalakítását (1956. okt. 30.). A szovjet intervenció megindulásakor a jugoszláv nagykövetségre menekült (1956. nov. 4.), az épületet a Nagy Imre-csoport tagjaival együtt hagyta el (1956. nov. 18.). A szovjet hatóságok letartóztatták, és a többiekkel együtt a romániai Snagovba hurcolták. A romániai fogságban elhatárolódott Nagy Imrétől és körétől, terhelő vallomást tett rájuk. Magyarországra való visszatérése után (1958. szept.) semmilyen közéleti szerepet nem vállalt (jóllehet párttagságát 1965-ben visszaállították).

Emlékezet

Nyugdíjasként Budapesten élt és tevékenykedett visszaemlékezéseinek szerkesztésével foglalkozott. A fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson az MSZMP KB nevében Vass Henrik az MSZMP KB Párttörténeti Intézete igazgatója búcsúztatta.

Álneve: Szentesi (Szentessi; Szentesy) Károly.

Elismerés

A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (1947), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1953), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1955 és 1969), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Munka Érdemrend (arany, 1973).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019