Szirmai István

Született: 1906. április 13. Zilah, Szilágy vármegye
Meghalt: 1969. szeptember 29. Budapest
Temetés: 1969. október 3. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon

Család

Sz: Szirmai Károly újságíró, Lefkovics Zsóka.

Iskola

Elemi iskoláit szülővárosában végezte, a nagykárolyi gimnáziumban éretts. (1924), a párizsi és a kolozsvári tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott, Kolozsvárott végbizonyítványt szerzett (1929).

Életút

Tanulmányai befejezése után Kolozsvárott magántisztviselő. A Román Kommunista Párt (RKP) tagja (1929-től), az RKP erdélyi tartományi vezetősége, a kolozsvári, majd a Szamos kerületi bizottsága tagja és az erdélyi Vörös Segély titkára. Észak-Erdély visszacsatolása (1940. aug.) után az észak-erdélyi kommunista mozgalom és a KMP összekötője (Budapesten, 1940–1943). A KMP KB tagja (1942 őszétől), jelentős szerepet játszott a párt konspiratív önfeloszlatásában és az utód Békepárt megalakításában, egyúttal a Békepárt KB tagja is (1943. jún.–1943. nov.). A rendőrség letartóztatta (1943. nov. 14.), a Vezérkari Főnökség különbírósága hűtlenség vádjával tizenöt évi fegyházra ítélte (1944. febr. 28.), a sárospataki börtönből megszökött (1944. okt.).

 

A II. világháború után Szegeden az MKP dél-magyarországi titkárságának h. vezetője, vezetője (1944. nov.–1944. dec), a szegedi Délmagyarország c. napilap szerkesztője (1944. dec.–1945. márc.), felelős szerkesztője (1945. márc.–júl.), főszerkesztője (1945. júl.–1947). Az MKP KV Tömegszervezetek Osztálya vezetője (1945. dec.–1947. nov.), az MKP, ill. az MDP KV Szervező Bizottság Titkárságának vezetője (1947. szept. 1.–1949. jún. 15.), egyúttal a Női és Ifjúsági Titkárság vezetője is (1947. okt. 15.–1950. ápr. 19.).

 

A Magyar Rádió elnöke (1949. szept.–1953. febr.). A Zálogház Vállalat és a Begyűjtési Minisztérium munkatársa (1954–1956), az Esti Budapest főszerkesztője (1956. jún.–1956. dec.), a Tájékoztatási Hivatal elnöke (1956. dec.–1958. jan.). Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya vezetője (1957. júl. 21.–1959. dec. 5.), az MSZMP KB ideológiai titkára (1959. dec. 5.–1966. dec. 3.), az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának vezetője (1966. dec. 3.–1969. szept. 29.).

Nemzetgyűlési képviselő (Békés vármegye, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Országos lista, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15. és 1949. máj. 15.–1953. febr. 28., megfosztották mandátumától; Csongrád megye, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.; Budapesti lista, 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Budapest XIII. kerület [Budapest 38. sz. egyéni választókerület], 1967. márc. 19.–1969. szept. 29.).

 

Az MDP KV póttagja (1948. jún. 14.–1953. febr. 26.). Az MDP KV Szervező Bizottsága póttagja (1948. jún. 15.–1953. febr. 26.). Az MSZMP KB tagja (1957. jún. 29.–1969. szept. 29.). Az MSZMP PB póttagja (1959. dec. 5.–1962. nov. 24.), tagja (1962. nov. 24.–1969. szept. 29.).

Politikai pályafutását a cionista Hasomér Hacair mozgalom ifjúsági szervezetében kezdte, egyúttal tagja volt a Román Kommunista Párt erdélyi vezetőségének is. Észak-Erdély visszacsatolása után átigazolt a KMP-be, de cionista kapcsolatait továbbra is fenntartotta: összekötőként működött a magyarországi és a romániai kommunisták valamint a cionista vezetők között.

 

A II. világháború után elsősorban ideológiai feladatokkal bízták meg: a Délmagyarország c. szegedi napilap szerkesztése után elvállalta az MDP Tömegszervezeti Osztálya vezetését, majd kinevezték a Magyar Rádió elnökévé. Péter Gáborral együtt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) letartóztatta (1953. jan. 28.), múltja miatt a szovjetunióbeli zsidó orvosper mintájára egy kreált cionista perben kívánták bíróság elé állítani. A rádió éléről hivatalosan csak 1953. febr.-ban távolították el, kizárták a pártból és megfosztották mandátumától. Sztálin halála, majd Nagy Imre 1953. júl.-i kormányra kerülését követően a pert leállították (Péter Gábor esetében a koncepciót módosították), és Szirmai Istvánt 1953. nov. 18-án tárgyalás nélkül szabadon bocsátották.

 

A forradalom és szabadságharc leverését követően a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány Tájékoztatási Hivatalát vezette (1956–1957), utóbb kinevezték az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya vezetőjének (1957–1959), Az MSZMP KB ideológiai és kulturális ügyekért felelős titkáraként kezdeményezte a modern nyugati tömegkultúra magyarországi megismertetését, elsők között ismerte fel a modern médiumoknak – tömegsajtó, bulvárlapok, rádió, televízió – a tájékoztatásban és az információs kultúrában betöltött jelentőségét.

Emlékezet

Zilahon született, 1940-től Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A hamvasztás előtti gyászszertartáson, a ravatalnál – többek között – díszőrséget állt Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke. A gyászszertartáson az MSZMP KB nevében Biszku Béla, az MSZMP PB tagja, az MSZMP KB titkára, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) képviseletében Barcs Sándor, a MÚOSZ elnöke, az MTI vezérigazgatója, a barátok és harcostársak nevében Orbán László, az MSZMP KB tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese búcsúztatta.

 

A Salgótarjáni 2. sz. Általános Iskola 1975. okt. 11-én vette fel Szirmai István nevét. A névadó születésének 72. évfordulóján avatták fel életnagyságú márvány dombormű portréját (Fritz Mihály szobrászművész alkotása, 1978. ápr. 12.; a szobrot 1991-ben eltávolították).

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (1956), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1966), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2019