Mikita István

Született: 1913. november 23. Gáva, Szabolcs vármegye
Meghalt: 2000. július 30. Berettyóújfalu, Hajdú-Bihar megye
Temetés: 2000. augusztus 5. Biharugra

Család

Görögkatolikus családból származott. Sz: Mikita Mihály (1876–1914) 20 kh-on gazdálkodó, a Szabolcs vármegyei törvényhatósági bizottság tagja, az I. világháborúban vesztette életét, Bocskai Erzsébet (1880–1960). Hatan voltak testvérek, ő volt a legfiatalabb. Testvérei: Mikita Mihály (1904–1977), Mikita Sándor (1906–1978), Mikita Erzsébet (1908–), Mikita Mária (1910–) és Mikita András (1911–). F: 1962–2000: Szabó Erzsébet (= Bertalan Ágnes 1923–) újságíró, író, Szabó Pál (1893–1970) író leánya. Leánya: Mikita Sára (1963–). Felesége első házasságából született leánya: Forrás Éva (1945–).

Iskola

Szülőfalujában hat elemit, később Nyíregyházán három hónapos tiszti iskolát végzett (1938). Autodidakta módon művelte magát.

Életút

Tanulmányai befejezése után családi földeken gazdálkodott (1926–1937), a nyírbátori laktanyában (1937–1938), a Ludovika tiszti étkezdéjében szolgált, majd uo. árubeszerző és raktáros (1938–1941); közben mindhárom területi visszacsatolás alkalmával a bevonuló csapatok tagja. A II. világháború alatt a keleti fronton szolgált (visszavonuló alakulatával Zólyom környékén csatlakozott a szlovák partizánokhoz, 1944. dec.-ben).

 

A Magyar Parasztszövetség (1941-től), a Nemzeti Parasztpárt (NPP) tagja (1945-től). Az NPP nemzetgyűlési képviselője (Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.), országgyűlési képviselője (Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék, 1947. aug. 31.–1948. márc. 2.). Az NPP nagyválasztmánya (1946. márc. 13.–1947. máj. 4.) és ennek utódja, az országos vezetőség tagja (1947. máj. 4.–1948. febr. 24.), pártszerűtlen magatartás miatt kizárták a pártból (1948. febr. 24.; várható letartóztatása elől elmenekült az országból, 1948. márc. eleje). Az országgyűlésben a pártoktól független Paraszt Blokk tagja és titkára, az NPP Pártközpontban a Hadifogoly Osztály vezetője.

 

A Dohánytermelők Országos Szövetségének elnöke, az Országos Szövetkezeti Tanács tagja. A Magyar Országos Szövetkezeti Központ Igazgatóságának tagja (1947. júl.–1948. febr. 28.).

Ausztriában (1948), Svájcban (1948–1950), majd Kanadában élt (1950–1961). Ausztriában, előbb egy bécsi menekülttáborban volt, majd Zell am See-ban, egy építkezésen dolgozott (1948. márc. 3.–1948. szept. 16.). Svájcban csokoládégyári munkás, majd kertész (1948. szept.–1950. dec.). Kanadában mezőgazdasági munkásként egy farmon dolgozott, utóbb vagonkirakodásból élt (1950–1961).

 

Hazatérése után a nyíregyházi dohánybeváltó körzeti megbízottja (1961–1962), Budapestre költözése után a Rozmaring Mezőgazdasági és Kertészeti Tsz mezőgazdasági munkása (1962–1973), nyugdíjba vonulásáig (1973).

A magyar népi mozgalom méltatlanul elfeledett, alig ismert képviselője. Az 1930-as évektől a Szabad Szó, az Igazság, a Kis Újság és a Friss Újság c. lapokból tájékozódott, majd terjesztője lett a Magyar Élet Könyvkiadónak. Levelezni kezdett, majd megismerkedett Veres Péterrel (1897–1970). Részt vett abban a pereskedésben, amit a falu szegényei vívtak a legelőhasználatért. Hazatérése után Veres Péter hívta a Nemzeti Parasztpártba (NPP), a párt lelkes szervezője, országgyűlési képviselője és választmányi tagja lett (1945-től). A párton belül Kovács Imre (1913–1980) híve, utóbb élesen szembekerült a baloldali vezetőkkel, mindenekelőtt Darvas Józseffel.

 

Miután tanúja volt az 1947. aug. 31-i választási visszaéléseknek (= kékcédulás választások) jelentést készített az NPP vezetőségének. A párt vezetői nem kívántak reagálni Mikita István „tanúvallomására”, ezután Mikita körlevélben támadta meg Erdei Ferencet (1910–1971) és Darvas Józsefet (más adatok szerint Mikitának nem volt köze az újabb támadáshoz, ám a baloldali parasztpárti vezetők ezt a körlevelet használták fel a párton belüli ellenfeleik ellehetetlenítésére). Erdeiék válaszul ugyanis Mikita Istvánt „pártromboló elemekkel való közösségvállalás és együttműködés vétsége miatt” minden pártban viselt tisztségétől megfosztották és képviselői mandátumáról való lemondásra szólították fel (1948. febr. 24., mandátumáról lemondott: 1948. márc. 2.). Mikita István titkárnőjét az Államvédelmi Osztály hamis tanúvallomásra kényszerítette, a koholt vádak alapján kezdeményezett vizsgálat elől Bécsbe menekült (1948. márc. 3–4.), majd Svájcban telepedett le.

 

Svájci emigrációjában is élénk szerepet játszott a politikai életben. a Magyar Nemzeti Bizottmány tagjaként (1949-től) a megalakult Magyar Parasztpárt elnökének javasolták, ő azonban ezt nem vállalta, mert egységes Parasztszövetségben gondolkodott. Hazatérése után kibékült Erdei Ferenccel, aki segítette őt elhelyezkedni (Nyíregyházán és Budapesten).

Emlékezet

 

Nyugdíjba vonulása után feleségével együtt létrehozta a Szabó Pál Irodalmi Emlékházat (Biharugrán, 1973-ban), és haláláig mint az emlékház gondnoka a költő irodalmi hagyatékát kezelte. Berettyóújfalun hunyt el, a biharugrai temetőben nyugszik. Írásai az emigrációban Csorba-Mikita István (= Csorba Mikita István) néven jelentek meg.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020