Pothornik József

Született: 1903. november 10. Baglyasalja, Nógrád vármegye
Meghalt: 1981. augusztus 12. Budapest
Temetés: 1981. augusztus 17. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon

Család

Karinthiából, katolikus családból származott. Sz: Pothornik Ferenc bányász, az 1912-es nógrádi bányászsztrájk egyik szervezője, Gráner Mária. Testvére: Pothornik Vencel, a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagja, a Tanácsköztársaság idején részt vett a zagyvapálfalvai direktóriumban, a bevonuló román csapatok meggyilkolták. F: Földi Erzsébet. Leánya: Pothornik Ilona (1925–); fia: Pothornik József. Családnevét Pothornyik és Podhornik névváltozatban is használta.

Iskola

A baglyasaljai bányatelepi elemi iskolában hat osztályt végzett (1915).

Életút

A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. külszíni munkaállomásán szénosztályozó (1915–1918), vájár (1918–1927). A rendőrség kommunista tevékenység miatt letartóztatta, bizonyítékok hiányában elbocsátották, de munkahelyét elveszítette (1927). Részt vett az 1929. nov.-i nagy salgótarjáni bányászsztrájk szervezésében, az újabb letartóztatás elől Budapestre, majd a Szovjetunióba utazott. A Szovjetunióban jelen volt a KMP II. kongresszusán (Futó József álnéven, 1930. febr. 27.–1930. márc. 15.), ahol a KB tagjává választották, pártutasításra visszatért Magyarországra, de az újabb rendőri körözés miatt a Szovjetunióba emigrált. Sztalinóban, a donyecki szénmedence központjában telepedett le (1931), ahol vájárként, gépmesterként és művezetőként dolgozott (1931–1941). A második világháború idején a megszálló német hatóságok családjával együtt kényszermunkára, a pfalzi Zweibrückenbe hurcolták (1947. febr. 12-én tért haza Magyarországra).

 

A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége (1919-től), az SZDP (1922-től), az illegális (KMP) tagja (1926-tól) és a KMP salgótarjáni kerületi bizottsága és a párt fedőszervének számító Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagja, baglyasaljai szervezetének titkára. A Magyar Bányamunkások Szabad Szakszervezete központi titkára, főtitkárhelyettese (1947. márc. 1.–1948. dec. 6.), az átszervezés után a Magyar Bányaipari Dolgozók Szakszervezete elnöke (1948. dec. 6.–1952. aug. 31.). A Dorog-Tatai Aknamélyítő Vállalat igazgatója (1952. szept. 1.–1956. nov. 11.), forradalom és szabadságharc leverése után belépett az újonnan szervezett Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP), az ún. Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány összekötője és széntermelési kormánybiztosa (1956. nov. 12.–1956. dec. 28.). A Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója (1956. dec. 28.–1967. dec. 31.), a Nógrádi Szénbányák Vállalat igazgatója (1968. jan. 1.–1972. dec. 31.).

Az MDP KV tagja (1951. márc. 2.–1954. máj. 30.). Az MSZMP KB tagja (1957. febr. 26.–1981. aug. 12.).

Országgyűlési képviselő (MKP, Heves és Nógrád-Hont vámegyék, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Magyar Függetlenségi Népfront, Heves és Nógrád-Hont megyei lista, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.).

Emlékezet

Baglyasalján született, a bányatelepen nőtt fel, Magyarországon Salgótarjánban élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. Gyászszertartásán Havasi Ferenc, az MSZMP PB tagja, az MSZMP KB tagja, az MSZMP KB nevében; Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese a magyar szakszervezeti mozgalom és a bányásztársadalom nevében búcsúztatta.

A nógrádi szénbányászat 125. évfordulója alkalmából róla nevezték el a Pothornik József Bányamúzeumot (1986. szept. 6-án; 1990-től Salgótarjáni Szénbányászati Múzeum). A múzeumban mellszobrát is elhelyezték (id. Szabó István alkotása; 1990. máj.-ban a szobrot eltávolították).

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1950), Szocialista Munkáért Érdemérem (1955), Munka Érdemrend (1956 és 1963), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (arany, 1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970),

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020