Nezvál Ferenc

Született: 1909. február 7. Győr
Meghalt: 1987. november 26. Budapest
Temetés: 1987. december 3. Budapest
Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon

Család

Sz: Nezvál Ferenc cipészsegéd, szociáldemokrata szervezett munkás, akit a Tanácsköztársaság alatti politikai tevékenységéért tizenkét évre ítéltek, Hegedűs Ágnes. Hatan voltak testvérek.

Iskola

Győrött öt elemi osztályt végzett (1920), cipész segédlevelet szerzett (1925). A II. világháború után az MKP négy hónapos pártiskoláján tanult (1946), az ELTE ÁJTK-n állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1955).

Életút

Győri és budapesti cipőgyárakban gyári munkás (1925–1929). A Bőripari Munkások Szövetsége (1925-től), az illegális Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetség (KIMSZ) tagja (1928-tól). Egy kommunista tüntetés után letartóztatták (1929. nov.), két és fél év börtönre ítélték, de fiatal kora miatt előbb szabadult (1931). Szabadulása után részt vett a KIMSZ Bécsben rendezett II. kongresszusán (1931), ahol a Központi Vezetőségbe (KV) is beválasztották, hazatérése után a KIMSZ északi kerületi titkára (1931–1934). A bőripari munkások sztrájkjának szervezéséért ismét őrizetbe vették (1934), tíz hónap vizsgálati fogság után szabadon bocsátották, de állandó rendőri felügyelet alatt állt (ún. házi internáltként hetente egyszer jelentkezni kellett a rendőrségen (1934–1944). Az ország német megszállása után Alsódabasra internálták (1944. ápr.), ahonnan sikerült megszöknie, és a szovjet csapatok bevonulásáig a fővárosban bujkált.

 

Az MKP Budapesti XIII. Kerületi Bizottsága titkára (1945. febr.–1946. febr.), az MKP Budapesti III. Kerületi Bizottsága titkára (1946–1948), elöljárója (1948. szept.–1948. dec.). Budapest Székesfőváros VIII. Ügyosztály (közélelmezési ügyek) vezetője (1948. dec.–1950. jan.), Budapest alpolgármestere (1950. jan.–1950. jún. 15.), Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága (VB) elnökhelyettese (1950. jún. 15.–1954. jan. 29.).

A város- és községgazdálkodási miniszter első helyettese (1954. jan. 29.–1956. okt. 26.), város- és községgazdálkodási miniszter (1956. okt. 27.–1956. nov. 3.). Az ún. helyreállítási kormánybiztosság tagja (1956. nov. 12.–1956. dec. 8.). Az Igazságügyi Minisztérium mb. vezetője (1956. dec. 29.–1957. máj. 8.), igazságügyi miniszter (1957. máj. 9.–1966. dec. 7.).

Az MDP KV póttagja (1954. máj. 30.–1956. okt. 28.). Az MSZMP Ideiglenes Központi Ellenőrző Bizottsága (IKEB) vezetője (1957. febr. 26.–1957. jún. 29.) és az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága (KEB) tagja (1957. jún. 29.–1962. nov. 24.). Az MSZMP KB tagja (1957. jún. 29.–1966. dec. 3.).

 

Országgyűlési képviselő (Magyar Függetlenségi Népfront, Nagy-budapesti lista, 1949–1953. máj. 17.; Hazafias Népfront, budapesti lista, 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; Hazafias Népfront, Somogy megyei lista, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24. és 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Lovászi [Zala megye 7. sz. egyéni választókerület], 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.; Lenti [Zala megye 7. sz. egyéni választókerület], 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15.; Budapest V. kerület [Budapest, 14. sz. egyéni választókerület, 1975. jún. 15.–1980. jún. 8. és 1980. jún. 8.–1985. jún. 8.). Az Elnöki Tanács tagja (1951. máj. 15.–1956. júl. 30.).

 

A Magyar Eszperantó Szövetség elnöke (1981. márc. 23.–1987. nov. 26.).

A forradalom és szabadságharc leverése után a Város- és Községgazdálkodási Minisztérium képviseletében az ún. Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormány helyreállítási kormánybiztosságának tagja, majd kormánymegbízással az Igazságügyi Minisztériumot vezette (1956. dec. 29-étől; miniszteri tisztségébe 1957. máj. 9-ével került) és ő vezette az MSZMP legfőbb fegyelmi szerveként működő Ideiglenes Központi Ellenőrző Bizottságot is (1957. febr. 26-ától).

Tisztségeiben az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni megtorlás tevékeny résztvevője. Minisztersége idején került sor a forradalomban részt vettek elleni perekre, és fogalmazták meg a megtorlást előkészítő jogszabályokat. Biszku Béla, Szénási Géza legfőbb ügyész és Domokos József, a Legfelsőbb Bíróság elnöke mellett tagja volt az MSZMP vezetése által létrehozott, operatív, ill. koordinációs bizottságként ismert titkos testületnek, amely a kiemelt jelentőségű vizsgálati eljárásokat felügyelte. Jogászként jelentős szerepet játszott az új Polgári Törvénykönyv és az 1945 utáni első Büntető Törvénykönyv megalkotásában, továbbá az 1956 utáni igazságügyi apparátus újjászervezésében.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. Gyászszertartásán az MSZMP KB, a Minisztertanács és az Országgyűlés nevében Korom Mihály, az MSZMP KB tagja, az Igazságügyi Minisztérium nevében Petrik Ferenc miniszterhelyettes búcsúztatta.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1951), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1954 és 1959), Munka Érdemrend (1955), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend (arany 1968 és 1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1979), a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje (1985).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2020