(1920. február 7. Záhony, Ung vármegye – 2006. március 26. Budapest): mezőgazdasági mérnök, rákkutató. 

A kecskeméti kertmunkásképző iskola befejezése után a kassai gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait. 1943-ban azonban behívták frontszolgálatra; miután bal karja és válla megbénult, 1945-ben hazatért. Két évig hadigondozott volt, és kertészként dolgozott, egyúttal a nyíregyházi gimnáziumban érettségi vizsgát tett. 1954 márciusától a kisvárdai mezőgazdasági gépállomás laboratóriumának vezetője lett, 1965-ben a gödöllői Agrártudományi Egyetemen megszerezte a mezőgazdasági mérnöki oklevelet. Teichmann Vilmos, a neves növénynemesítő hívására 1964-ben a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kisvárdai telepére került, ahol elsősorban burgonyanemesítéssel és a burgonyanövény romlásával kapcsolatos fizikai tényezőkkel foglalkozott (ebből a témából védte meg doktori értekezését 1968-ban).

Kutatásai közben figyelemre méltó orvostudományi ismeretekkel vértezte fel magát, és arra a meglepő következtetésre jutott, hogy a burgonyabetegségekkel kapcsolatos megfigyelései hasonlóak az emberi immunrendszer betegségeihez. Béres József kutatómódszere teljesen újszerű volt. Nem a genetikai tényezőkből vagy a szervi elváltozásokból indult ki, hanem abból, hogy milyen nélkülözhetetlen tényezők hiányoznak ahhoz, hogy az immunrendszer megfelelő választ tudjon adni az őt ért támadásokra. Sikerült meghatároznia azoknak a nyomelemeknek a körét, amelyek szerepet játszanak a szervezet normális anyagcsere-folyamatainak és jól működő immunrendszerének fenntartásában. Felfedezte, hogy helytelen az a bevett módszer, hogy betegségeket – egy-két nyomelem hiányával értelmezve – az adott elem egymagában, sokszor túlzásokba vitt adagolásával kezelnek. Úgy vélte, hogy a szervezet érzékeny belső egyensúlyát nem szabad felborítani: a nyomelemeket együttesen, komplex módon és megfelelő mennyiségben kell alkalmazni.

Béres József 1972-ben készítette el nyomelemeket tartalmazó, immunrendszert erősítő cseppjét, amellyel először agydaganatban szenvedő húgát gyógyította meg. A feltalálót a szenzációs gyógyulás után sorra keresték fel a rákbetegek, ám az újabb sikeres gyógyulások ellenére az orvostársadalom kétkedve fogadta eredményeit. 1975-ben kuruzslás vádjával bűnvádi eljárás alá került. Munkahelyét felforgatták, kutatási naplóját és kísérleti anyagait elkobozták. A meghurcolt kutató mellett kiállt – többek között – Illyés Gyula, Nagy László, Ratkó József költők, Kósa Ferenc filmrendező és a pártvezetők közül mindenekelőtt Pozsgay Imre. A Legfőbb Ügyészség 1976 márciusában megszüntette a bűnvádi eljárást Béres József ellen, mégis több év kellett ahhoz, hogy a Béres Cseppet szabadalomként bejegyezhessék (176202-es lajstromszámon, 1980-ban). A hatalom viszonya azonban csak az 1986-os csernobili atomerőmű-baleset után változott meg a Béres Cseppel szemben. Béres József, szovjet kérésre, ötezer üveg cseppet szállított a Szovjetunióba, és hatszáz fős sugárfertőzött betegnél az orvosok jelentős javulást tapasztaltak…