Höll, Rudolf Maximilian

(1720. május 15. Selmecbánya, Hont vármegye – 1792. április 14. Bécs): csillagász, fizikus, jezsuita szerzetes.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1738-ban Besztercebányán belépett a jezsuita rendbe. 1741-től Bécsben filozófiát és természettudományokat, 1743-tól matematikát és csillagászatot tanult, 1751-ben pappá szentelték. Mária Terézia 1755. október 22-én császári királyi csillagásznak nevezte ki a bécsi csillagdába, egyúttal megbízta az egyetemi csillagászati tanszék vezetésével.

Astronomus caesaro-regiusként feladata a tanítás mellett a csillagászati észlelések feljegyzése, azok évkönyvekbe (Ephemerides astronomicae ad meridianum Vindobonensem, 1757–1786) rendezése és kiadása volt. Kapcsolatba került korának leghíresebb csillagászaival, matematikusaival és más természettudósaival, akik megfigyelései gondossága miatt igen nagyra becsülték. VII. Keresztély dán király a Vénusznak a Nap előtti 1769. június 3-i átvonulása megfigyelésére Vardö szigetére (ma: Vardø, Norvégia) hívta meg Hell Miksát. A Vénusz a Földről nézve 243 évenként négyszer elvonul a Nap korongja előtt. Ezek az átvonulások nem csak érdekes csillagászati események, hanem ezek segítségével meghatározható a Csillagászati Egység, azaz a Nap–Föld-középtávolság pontos értéke is. Hell és rendtársa, Sajnovics János, 1768. április 28-án indultak útnak, ám ők a Vénusz-átvonulás csillagászati megfigyelésein kívül földrajzi, meteorológiai, botanikai és néprajzi kutatómunkát is végeztek. A legenda szerint Vardöben Hell megismerkedett egy lapp (azaz számi) férfivel, s e beszélgetés során tűnt fel neki a két nyelv hasonlósága. Az expedíció elérte célját, a földrajzi szélesség mérésére feltalált módszerével (amely ma Horrebow–Talcott-eljárás néven ismert) a nap parallaxisára 8,7 ívmásodpercet kapott, ez nagyon közel áll a ma elfogadott 8,79 ívmásodperces értékhez. Eredményét Observatio transitis Veneris (1770) című művében tette közzé. Sajnovics pedig – Hell ösztönzésére és részben közreműködésével – kiadta Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum (1770) című művét, amely az összehasonlító nyelvészet egyik első korszakos jelentőségű kiadványa.

Hell Miksa érdeklődése a csillagászaton, a matematikán, a fizikán és a nyelvészeten túl kiterjedt a történettudományra is. Ő ábrázolta elsőként térképen Anonymus földrajzi adatait szöveges magyarázatot is tervezve hozzá (1771–1772-ben, a térkép 1801-ben jelent meg). Hell Miksa emlékét egy kráter neve őrzi a Holdon, valamint róla nevezték el a 3727 Maxhell kisbolygót.