A Magyar Tudós Társaság (azaz a Magyar Tudományos Akadémia) a szabadságharc után tíz évvel, 1858-ban újra új akadémikusokat választhatott. Az újjászervezés fontos állomása volt, hogy 1860-ban matematikai és természettudományi bizottságot alapíthatott, és ennek egyik fontos feladatává tette a meteorológiai adatok gyűjtését és közzétételét. Az Akadémia megbízta Stoczek Józsefet, hogy a meteorológiai észlelések egységesítésére új útmutatást dolgozzon ki, majd Kruspér István szerkesztésében 1866-ban kiadta a budai, illetve a gellérthegyi csillagda 1841–1848-as észleléseit.

Budán még a főreáliskolában, a fizikai szertárban, Schenzl Guidó igazgató létesített megfigyelőállomást (Akadémiai Észlelde néven). Schenzl 1861. március 14-én kezdte el a meteorológiai észlelések rendszeres feljegyzéseit, ám ő a magyarországi földdelejességi (azaz földmágnességi) viszonyok feltárására is törekedett. Felmérései céljából bejárta az egész országot, így ő indította el Magyarországon a rendszeres földmágneses méréseket. Utazásaiban Kruspér István látta el műszerekkel. Az Akadémia végül Hunfalvy Jánost és Schenzl Guidót bízta meg egy önálló központi intézet létrehozásával (amit az 1868. április 6-i ülésen hagytak jóvá).

Ferenc József 1870. április 8-án írta alá a Magyar Királyi Országos Meteorológiai és Földdelejességi Központi Intézet alapítási és működési tervezetét. Az új intézet élére 1870. július 12-én Schenzl Guidót nevezték ki. Az Intézet kezdetben igen szerény körülmények között, bérelt épületekben, az igazgatón kívül két-három tudományos képesítésű munkatárssal és egy-két altiszttel működött, az észlelő állomások száma az egész ország területén néhány tucat volt. Ezt a számot Schenzl már 1870 végén 190-re növelte, a századfordulón (főleg az intézet akkori igazgatója, Konkoly Thege Miklós fáradozása nyomán) a szám már 1400 fölé emelkedett. A központi intézet 1911-ben költözött mai, II. kerületi, Kitaibel Pál utcai székházába. Az Országos Meteorológiai Szolgálat mai nevét 1968-ban vette fel.