Libik György

Született: 1919. október 18. Rózsahegy, Liptó vármegye
Meghalt: 1995. január 23. Budapest

Család

Apai ágon székely református családból, anyai ágon felvidéki zsidó családból származott.

Szülei: Libik Albert (†1963. jún. 24. Bp. Temetés: 1963. jún. 29. Óbuda) gépészmérnök, feltaláló, a rózsahegyi papírgyár munkása, műszaki kereskedő, a Kovácsoló és Öntöde Gyár osztályvezető főmérnöke, majd az Országos Tervhivatal (OT) Gépgazdálkodási Iroda főelőadója, Berger Hajnalka (†1944. máj. 31. Bp. Temetés: 1944. jún. 3. Farkasrét). Édesanyja, deportálása előtt öngyilkos lett. Libik Albert 2. felesége: Györgyházi Kinga (†1970. okt. 5. Bp. Temetés: 1970. okt. 13. Óbuda), dr. Györgyházi Tibor (†1977. máj. 2. Bp.) tanácsjegyző leánya.

Testvére: Libik András (= Libik, André, 1932. febr. 25. Bp.) filmrendező.

Felesége: 1. 1944–1946: Szent-Györgyi Kornélia (= Szent-Györgyi Nellie, 1918. okt. 3. Bp.–1969. szept. 21. Woods Hole, Massachusetts, Egyesült Államok) síelő, szobrászművész, Szent-Györgyi Albert (1893–1986) Nobel-díjas biológus, egyetemi tanár és Demény Kornélia (= St. George, Cornelia, 1898–1961) leánya. 1946-ban elvált. 2. 1952–1970?: Glemba Mária, a BME (= ÉME) függetlenített szakszervezeti titkára. Elvált.

Iskola

A budapesti I. kerületi Werbőczy István Reálgimnáziumban éretts (1937), a BME-n gépészmérnöki okl. szerzett (1946), a párizsi Ecole des Arts et des Manufactures hallgatója (1946–1947).

Életút

A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Gépészmérnöki Kar (1942–1943), a morges-i [Svájc] robbanószelepgyár gyakornoka (1943), a magyarországi nemzeti ellenállási mozgalom résztvevője (1943–1945). A Közlekedési Múzeum főmérnöke (1945–1946), a Magyar–Szovjet Bauxit Vállalat üzemmérnöke (1947–1948), a Tudományos Tanács kutatómérnöke és az MTA Műszaki Tudományok Osztálya titkárságvezetője (1949–1950). A Rákosi Művek Metallográfiai Laboratóriumának vezetője (1950–1951), a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) Kutatási-fejlesztési Csoportjának munkatársa (1951), az Újlaki Téglagyár üzemmérnöke (1951–1953), az Építőanyagipari Minisztérium Kutatási-fejlesztési Csoportjának munkatársa, ill. az átszervezés után az Építésügyi Minisztérium Műszaki Főosztályának főmérnöke (1953–1956). Az MTA–TMB önálló aspiránsa (rövidített: 1954–1956).

A forradalom és szabadságharc idején a Parlament Dolgozói Forradalmi Bizottságának elnöke (1956. okt. 24.–1956. nov. 5.), a Nagy Imre-kormány kinevezett I. osztályú követségi tanácsosa (1956. nov. 3.). A forradalom leverése után Svédországban telepedett le (1957-től); az AGA Oxigén- és Argongyár üzemmérnöke (1957–1958), a Stockholmi Műszaki Egyetem Hőtechnikai és Szellőztetési Tanszéke (1958–1962), Ipargazdasági Tanszéke kutatómérnöke (1962–1965). A Research Products Inc. alapítója (1965–1976; 1968: két prágai szupermarketet létesített). A Stockholmi Orvostudományi Egyetem [Karolinska Institut] Biotechnikai Intézete tud. munkatársa (1976–1983), Új Delhiben és Madraszban dolgozott (1983–1985). Élete utolsó éveiben hazatért Magyarországra, svéd–magyar vegyes vállalatot alapított (1989-től).

A Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC, 1939–1946), az Előre SE (1946–1953), a Budapesti Lokomotív síelője (1955), ill. a Budapesti Dózsa síelője (1956) és motorversenyzője (1949–1951).

Síelésben a St. Moritz-i téli olimpia résztvevője (1948: lesiklás, műlesiklás). Kétszeres magyar bajnok (1950: műlesiklás és alpesi összetett), 7-szeres bajnoki 2. (1943: lesiklás, műlesiklás; 1944: alpesi összetett; 1951: lesiklás, alpesi összetett; 1953, 1955: műlesiklás), 4-szeres bajnoki 3. (1944: lesiklás; 1953: óriás-műlesiklás, alpesi összetett; 1954: óriás-műlesiklás). 15-szörös csapatbajnok (1941, 1942, 1943, 1944, 1951: lesiklás; 1950: lesiklás és műlesiklás; 1952, 1953: lesiklás és óriás-műlesiklás; 1955: lesiklás, műlesiklás, óriás-műlesiklás). Főiskolai bajnok (1943: lesiklás, alpesi összetett), a MEFSOK magyar–svájci síversenyének győztese (1943: műlesiklás). A magyar alpesi síválogatott tagja (1947–1956), az ún. tatai olimpiai sztrájk szervezője (1951).

Sportvezetőként a Magyar Sí Szövetség (MSSZ) ideiglenes intéző bizottságának tagja (1945), az MSSZ elnöke (1956–1957).

Pályafutása kezdetét a műszaki (mérnöki) tudományok iránti érdeklődés és a téli sportok, mindenekelőtt az alpesi sízés határozta meg. Válogatott síelőként ismerkedett meg a szintén kiváló alpesi síelő és teniszező Szent-Györgyi Kornéliával, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert leányával, első feleségével. Síelőként az 1940-es évek ismert sportolója volt, aki néhány versenyen az egyik legjobb svájci síelőt, Luc Nigglit (1920–1993) is legyőzte. (Luc Niggli később a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete = General Association of International Sports Federations, GAISF/Association Générale des Fédérations Internationales AGFIS igazgatója, a nemzetközi sportélet egyik jelentős vezetője lett.) A Szent-Györgyi család révén kapcsolatba került a nemzeti ellenállási mozgalommal, majd Raoul Wallenberg munkatársa volt. A II. világháború után a magyar téli olimpiai csapat kapitányának is megválasztották és kutatómérnökként édesapja találmányai és újításai fejlesztésével foglalkozott.

A forradalom és szabadságharc idején forradalmi bizottsági elnökként és bécsi követségi tanácsosként részt vett a Semlegességi Nyilatkozat megszövegezésében. Az összeomlás után Svédországban telepedett le. Stockholmban kutatómérnökként tevékenykedett, a Svéd Mérnökök Szövetsége képviseletében a Svéd Feltalálói Díj egyik megalapítója. Az emigrációban Kéthly Anna (1889–1976) a harmadik Nagy Imre-kormány államminisztere (1957-től a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács elnöke) köréhez tartózott. Több tucat levelet váltottak, amelyek a magyar forradalom nemzetközi elismertetéséért folyó küzdelemről és a magyarországi emigráció összefogásáért végzett szervezési tevékenységről szóltak. Libik György később sikeres üzletemberként svéd–magyar vegyes vállalatot alapított, ill. jelentős szerepet játszott több svédországi nagyvállalat (mindenekelőtt a Volvo) magyarországi megjelenésében. 1991-ben hazatért, bekapcsolódott a magyar szakmai és politikai közéletbe és visszaemlékezései magyarországi közzétételével foglalkozott.

Emlékezet

Libik György Budapesten hunyt el. Végakarata szerint temetési szertartás nélkül búcsúztak tőle. Még életében Standeisky Éva közzétette Kéthly Annával váltott leveleit (A Hiány c. lap Kéthly Anna-emlékszámában, 1990-ben). Hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) őrzi.

Emlékére a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete Libik György-díjat alapított (2013-ban). A díjat azok vehetik át, akik „a szabadságért és a demokráciáért kockázatot vállalnak és szembeszállnak az erőszak, a rasszizmus és a diktatúra képviselőivel.” A díjat Ságvári Endre halálának évfordulóján adják át (júl. 27-én, Ságvári Endre lelövésének színhelyén, a Remiz étteremben).

Elismertség

A MTESZ alapító tagja (1946-tól), uo. a központi műszaki tudományos bizottság elnöke (1950–1951), a Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Atomenergia Bizottság alapító tagja (1956).

A budapesti Wallenberg Társaság (1988-tól), a Kéthly Anna Társaság (1991-től) és a Magyar Ellenállási Szövetség alapító tagja (1991-től), a Bajcsy-Zsilinszky Társaság tagja.

A Svéd Mérnökök Szövetsége, a Svéd Parlamenti Képviselők és Tudósok Szövetsége ill. a svédországi Wallenberg Egyesület alapító tagja.

Elismerés

Magyar Szabadságrend Ezüst (1948), Magyar Népköztársasági Érdemérem (1950).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021