Lumniczer Sándor

Született: 1821. március 29. Kapuvár, Sopron vármegye
Meghalt: 1892. január 30. Budapest
Temetés: 1892. február 1. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út

Család

Nagyszülei: Lumnitzer István (1747. Besztercebánya–1806. jan. 11. Pozsony) botanikus, Pozsony főorvosa; Schöpf Sámuel (1743. júl. 11. Kőszeg–1810. márc. 30. Piszke) hentesmester, Reisch Mária (1775–1818. nov. 28. Győr). Reisch Mária Schöpf Sámuel 2. felesége volt.

Szülei: Lumnitzer József (1773. Pozsony–1868. jan. 26. Pest. Temetés: 1868. jan. 28. Kerepesi út) Esterházy herceg kismartoni uradalmának jószágigazgatója, Schoepf Zsuzsanna (1794. dec. 25. Győr–1875. jan. 30. Bp. Temetés: 1875. febr. 1. Kerepesi út). Schoepf Zsuzsanna testvére: Schoepf-Merei Ágoston (1804. szept. 24. Győr–1858. márc. 12. Manchester), orvos, sebész, gyermekgyógyász, az MTA tagja. Schoepf Zsuzsanna Lumnitzer József 2. felesége volt.

Testvére: Lumniczer József, Kovács Sebestény Endréné Lumniczer Júlia és Hideghéthy Antalné Lumniczer Mária (1831–1895. jún. 15. Bogdanovce. Temetés: 1895. jún. 17. Bogdanovce). Lumniczer Júlia férje: Kovács Sebestény Endre (1814. szept. 27. Garamvezekény–1878. máj. 17. Bp. Temetés: 1878. máj. 20. Kerepesi út) orvos, sebész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Lumniczer József unokája: Lumniczer Sándor (1896. jan. 16. Bp.–1958. dec. 24. Bp.): orvos, sportlövő, koronglövő világbajnok.

Felesége: Radnótfáy Katalin (1834–1893. szept. 5. Bp. Temetés: 1893. szept. 6. Kerepesi út).

Leányai: Lumniczer Margit (1858. nov. 21. Pest), magyardellői Antal Gézáné Lumniczer Ilona (†1940. febr. 29. Bp. Temetés: 1940. márc. 2. Farkasrét) és Lumniczer Ilona férje: Antal Géza (1846. szept. 11. Nagyenyed–1889. dec. 20. Bp.) orvos, sebész, az MTA tagja.

Lumniczer Ilona unokája: Szentágothai (Schimert) János (1912. okt. 31. Pestújhely–1994. szept. 8. Bp.) orvos, az MTA elnöke.

A Lumniczer és a vele rokonságban lévő Schoepf család több névváltozatot használt. Az 1860-as évektől Lumnitzer Sándor és közvetlen családtagjai ragaszkodtak a Lumniczer névalakhoz.

Iskola

Elemi iskoláit és a gimnázium alsó osztályait magánútom Kőszegen végezte, a gimnázium felső osztályait a soproni és a pozsonyi evangélikus líceumban fejezte be. Az orvosi tanfolyam első négy évét Pesten (1839–1843), az ötödik évet Bécsben végezte (1843–1844), Pesten orvos- és sebésztudori (1844), Bécsben szülészmesteri képesítést (1846) és műtőorvosi okl. szerzett (1847).

Az „erőművi sértések” tanából magántanári képesítést szerzett (a képesítő cselekmények teljes elengedésével, 1868).

Életút

A pesti egyetemen Balassa János „tiszteletbeli segédorvosa” (1844–1845), a bécsi egyetemen, Franz Schuh műtőnövendéke (1845–1847). Műtőorvosi oklevelének megszerzése után Bécsből hosszabb nyugat-európai tanulmányútra ment: Berlin, Párizs, London és Zürich legmodernebb sebészeti intézeteit látogatta (1847–1848). A forradalom kitörésének hírére hazatért, a pesti tudományegyetemen a tábori sebészet előadó tanára (1848. márc.–1848. júl. 31.). Bevonulása (1848. aug. 1.) után mint zászlóalj főorvos (1848. aug. 1.–1848. dec. 31.), majd mint törzsorvos szolgált (1849. jan. 1.–1849. febr. 19.). A Mészáros Lázár vezette hadügyminisztérium egészségügyi osztályának törzsorvosa (1849. febr. 20.–1849. máj. 3.), a magyar hadsereg igazgató törzsorvosa (1849. máj. 3.–1849. jún. 1.), a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának igazgató tanácsosa (1849. jún. 1.–1849. jún. 24.), az egészségügyi osztály vezetője (= osztályfőnöke) és a honvéd központi kórházak vezető sebésze (1849. jún. 24.–1849. aug. 13.). Görgei Artúr VII. feldunai hadtestében végigharcolta a téli és a tavaszi hadjáratot, részt vett a kápolnai, a schwechati és az isaszegi ütközetekben. Jelentős szerepet játszott a hadtest és a szabadságharc egészségügyi szervezetének kiépítésében, ill. a minisztérium egészségügyi osztályának Szegedre költöztetésében.

A világosi fegyverletételig egészségügyi osztályfőnökként dolgozot az összeomlás után előbb Aradra internálták, majd büntetésből besorozták a császári hadseregbe, és betegápolói szolgálatra rendelték (1849–1850). Johann Böhm osztrák császári törzsorvos közbenjárására szabadult és visszatérhetett Pestre, ahol rövid ideig gyakorló orvosként tevékenykedett (1850–1851). Nemsokára a börtönből szabaduló mestere, Balassa János (1814–1868) mellett ún. magánsegédként (1851–1860). A magyar államvasutak gyári pályaorvosi állomásának orvostisztje (1860–1868), egyúttal a Szent Rókus Kórház II. sz. Sebészeti Osztálya („díj nélkül”, 1861–1864), osztályvezető főorvosa (1864–1878), az I. sz. Sebészeti Osztálya vezetője (1878–1892). A pesti tudományegyetem magántanára (1868–1872), a sebészet ny. rk. tanára (1872–1880), a II. sz. Sebészeti Tanszék felállítása után a tanszék alapító vezetője és kóroda igazgató ny. r. tanára (1880–1892).

A 19. század egyik korszakos jelentőségű, iskolateremtő sebészegyénisége. Pályafutásának kezdetén sebészi helyreállító műtéteket végzett orvosdoktori értekezése „a képlő sebészetről” a magyar plasztikai sebészet első tudományos összefoglalása, messze túlszárnyalta a szigoló orvostudorok disszertációinak színvonalát. Műtőorvosi oklevelének megszerzése után hosszabb tanulmányutat tett Nyugat-Európa legjelentősebb sebészeti kórodáiban: Párizsban Joseph-François Malgaigne (1806–1865) műtéti technikája és Traité des fractures et luxations c. munkája igen jelentős hatást gyakorolt a pályakezdő fiatal Lumniczerre. Malgaigne biztatására érdeklődése a sérülések és csonttörések sebészete felé fordult, a forradalom kitörésének hírére azonban azonnal hazatért. Frissen szerzett franciaországi sebészeti tapasztalatait nemsokára mint a pesti egyetem tábori sebészetének előadója kamatoztathatta. 1848 aug.-ban bevonult, és zászlóalj főorvosként, ill. törzsorvosként szolgált. Görgei Artúr felismerte a fiatal orvos egészségügyi szervezőképességét, kinevezte a honvéd hadsereg igazgató főorvosává. Lumniczer Sándor írta az Ideiglenes utasítás a földunai m. kir. hadsereg orvosai számára (1849) c. művet, ami a neve ellenére nem röpirat, hanem az első magyar honvéd sebészorvosi szakkönyv. Lumniczer Világosig kitartott, az összeomlás után előbb internálták, majd betegápolóként besorolták az osztrák császári hadseregbe, ahol alantas szolgálattételre kényszerítették.

Miután Balassa János kiszabadult börtönből segédtanárként maga mellé vette kedves tanítványát. Balassa szellemi vezetésével az 1850-es évek végére kezdett kialakulni a pesti orvosi iskola amelynek Lumniczer Sándor és Markusovszky Lajos voltak még a meghatározó személyiségei. Lumniczer is tevékeny szerepet játszott abban, hogy 1857-ben létrejött az Orvosi Hetilap, az alapítástól kezdve rendszeresen közölt kisebb-nagyobb dolgozatokat, esetleírásokat. Sebészeti tapasztalatait és technikai újításait is itt jelentette meg, továbbá beszámolt a nemzetközi sebészélet eseményeiről, törvényszéki véleményeket, szakmai leveleket közölt. Balassa halála után hiába pályázta meg katedráját, helyette Kovács Józsefet nevezték ki. Tíz évvel később, Stockinger Tamás (1811–1883) nyugdíjazása után azonban az egyetemi tanács megszüntette az előkészítő kórodai sebészeti tanszéket, és a helyébe kialakította a II. sz. Sebészeti Tanszéket. Lumniczer Sándort bízták meg az új katedra és a klinika vezetésével.

A magyar orvostörténetben igen fontos Lumniczer-tanszék az 1881/82-es tanévben 104 betegágyon működött (két tanársegéddel és nyolc műtőnövendékkel). Lumniczer előadásai legendásak voltak, nemcsak azért, mert kiváló szónok volt, de azért is, mert előadásait magakészítette ábrákkal illusztrálta (valószínűleg az ő javaslatára Balassa János már rajzokkal „díszítette” előadásait, amelyekhez szintén Lumniczer készített ábrákat). Lumniczer azonban nemcsak előadásaival vált újszerűvé, hanem műtétjeivel is. Számos különleges megoldást vezetett be nyílt töréseknél, mellkasi sérüléseknél, térdízületi traumatológiánál. Sok urológiai és nőgyógyászati sebészeti műtétet végzett, intenzíven foglalkozott a húgykövek műtéti lehetőségeivel, a hasi traumákkal és a sipolyműtétekkel. Magyarországon az elsők között végzett ovariotomiát (= petefészek-kiirtás, a petefészek művi metszése és eltávolítása). Joseph Lister (1827–1912) angol sebész antibakteriális sebészeti módszereinek első magyarországi ismertetője és népszerűsítője. A Lister-féle módszer lényege, hogy az operáció megkezdése előtt az orvos karbolsavas fertőtlenítéssel elpusztítja a baktériumokat, mielőtt azok a nyílt sebbe jutnának Lister első tanulmányát az antiszeptikus sebészetről 1867-ben tette közé. Lumniczer Európában az elsők között ismerte fel az újítás forradalmi jelentőségét, nemsokára maga is kipróbálta, sőt az újításról az Orvosi Hetilapban is beszámolt (A Lister-féle gyógyeljárás körül gyűjtött tapasztalataim, 1870). Lumniczer minden újdonság iránt élénken érdeklődött, új műtéteihez nem ritkán új műszerek is konstruált (közülük a Lumniczer-érfogót évtizedekig használták a hazai sebészeti gyakorlatban).

Emlékezet

Lumniczer Sándor Kapuvárott született, a városban utcát nevezték el róla. Nevét vette fel az 1982-ben épült új Lumniczer Sándor Gyógyszertár és az 1887-ben br. Berg Gusztáv szervezésében közadakozásból megalakult első Sopron megyei közkórház (1962-től Lumniczer Sándor Városi Kórház; a kórház alapításának 100. évfordulójától, 1987-től Lumniczer Sándor Kórház és Rendelőintézet). A kórház belgyógyászati osztályán bronz domborműves emléktáblája látható (a szintén kapuvári Kossuth-díjas szobrászművész, az MTA tagja, Pátzay Pál alkotása, leleplezték: 1962. jún. 11-én); a kisvárosban utcát is elneveztek róla. A róla elnevezett érfogót a Rábaközi Múzeum őrzi. Lumniczer Sándor és Balassa János ún. fülkeszobrait a két professzor halála után a budapesti tudományegyetem orvosi karán (= Semmelweis Egyetem Belső Klinikai Tömb Sebészeti Épülete, Budapest VIII. kerület Baross utca 23–25.) helyezték el. Emlékére a Magyar Traumatológus Társaság Lumniczer Sándor-díjat alapított (2009-ben). Kapuvár Város Önkormányzata szintén 2009-ben megalapította a Dr. Lumniczer Sándor-díjat az egészségügyben és a szociális területen kiemelkedő teljesítményt nyújtó kapuváriak elismerésére.

Lumniczer Sándor Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el (utolsó lakcíme: IV. kerület Kecskeméti utca 8.), a Kerepesi úti Temetőben, a Nemzeti Sírkertben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. Tiszteletére az emlékbeszédet a Budapesti Királyi Orvosegyesületben Janny Gyula mondta. A megemlékezés, ami tanulmányként is megjelent volt az életmű első tudományos feldolgozása. Munkásságával később Hedri Endre sebész professzor éa Kapronczay Károly orvostörténész foglalkozott.

Elismertség

A Budapesti Királyi Orvosegyesület r. tagja (1880-tól), első titkára (1862–1868), alelnöke (1868–1880), elnöke (1880–1886), t. tagja (1890-től).

Az Országos Közegészségügyi Tanács alapító tagja (1868. jún. 14-étől), másodelnöke (1878–1881), elnöke (1881. jún. 9.–1892. jan. 30.). Királyi tanácsos (1878–1884), miniszteri tanácsos (1884–1892). A Főrendiház tagja (1885–1892).

A Jászkun kerület orvos-gyógyszerész egylete t. tagja (1869-től). Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tb. főorvosa.

A Német Sebész Társaság első magyar tagja (1874), a Bécsi Orvosegyesület tagja (l.: 1889).

Elismerés

A Ferenc József Rend lovagkeresztje (1866).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021