Lesznai Anna
író, költő, grafikus, iparművész
Moscovitz Amália, zempléni; Garay Károlyné; Jászi Oszkárné; Gergely Tiborné
Született: 1885. január 3. Budapest
Meghalt: 1966. október 2. New York, Egyesült Államok
Család
Dédszülei: Boscovitz József Löbl (1789–1862. aug. 24. Bécs környéke. Temetés: 1862. aug. 27. Óbuda) textilgyáros, bankár. Boscovitz József 1817-ben személyre szóló türelmi, 1821-ben nagykereskedői jogot nyert, az izraelita hitűek közül az elsők között (továbbá az egyik első izraelita, aki már korábban megvásárolt házát az 1840. évi XXIX. évi tv. alapján saját nevére írhatta).
Nagyszülei: zempléni Moskovitz Mór (= Moskovitz Móric, 1809?–1880. júl. 3. Bp. Temetés: 1880. júl. 5. Kerepesi út) homeopata orvos, a Széchenyi és az Andrássy család orvosa; 1867-től zempléni előnévvel nemesi rangot kapott orvosi tevékenysége, mindenekelőtt a kolera gyógyítása terén elért eredményeiért, Boscovitz Amália (†1857. nov. 21. Pest. Temetés: 1857. nov. 23. Pest, Izraelita Temető); Hatvany-Deutsch József (1824. ápr. 15.–1903. máj. 15. Temetés: 1903. máj. 17. Kerepesi út, Izraelita Temető), Krieshaber Paula (1833–1899. ápr. 25. Bp. Temetés: 1899. ápr. 27. Kerepesi út, Izraelita Temető). Lesznai Anna korán elhunyt nagyanyja után kapta az Amália utónevet.
Szülei: Moscovitz Geyza (1850. nov. 24. Pest–1913. ápr. 8. Bp. Temetés: 1913. ápr. 11. Kerepesi út, Izraelita Temető) jogász, politikus, hatvani Deutsch Hermina (1854. Arad–1924. jún. 18. Wien-Mauer. Temetés: 1924. jún. 22. Kerepesi út, Izraelita Temető).
Hatvani Deutsch Hermina testvérei: Hatvany-Deutsch Sándor (1852. nov. 17. Arad–1913. febr. 18. Nagysurány, Nyitra vm.) gyáros, Hatvany-Deutsch László (1856. Arad–1880. márc. 20. Bp.) és Hatvany-Deutsch Béla (1866–1933). Hatvany-Deutsch Sándor fia: br. Hatvany Lajos (1880. okt. 28. Bp.–1961. jan. 12. Bp. Temetés: 1961. jan. 16. Kerepesi út): író, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő.
Testvére: Moscovitz Iván (1875. júl. 24. Bp.–1916. nov. 13. Kézdivásárhely) jogász, huszárkapitány, az I. világháborúban, az orosz fronton esett el.
Moscovitz Iván feleségei:
1. 1902. júl. 10.– Brüll Lily (= Brüll Erzsébet, 1881. szept. 15. Bp.–1918. márc. 12. Leysin, Svájc), Brüll Ignác (1848. nov. 12. Nagyvárad–1918. okt. 22. Bp. Temetés: 1918. okt. 24. Kerepesi úti Izraelita Temető) jogász, diplomata, angol főkonzul és Neuwelt Ernestine leánya, Léda [Diósy Ödönné Brüll Adél, 1872. szept. 1. Nagyvárad–1934. jan. 18. Bp.] unokatestvére. Brüll Ignác és Brüll Sámuel, Léda édesapja testvérek voltak. Brüll Lily 2. férje 1910–1917: kászoni br. Bornemisza Lipót (1876. dec. 24. Marosillye, Hunyad vm.–1940. dec. 23. Bp. Temetés: 1940. dec. 26. Kolozsvár) politikus, jogász, Hunyad vm. főispánja, a Főrendiház örökös tagja.
2. 1910. okt 25.–1916. nov. 13.: uglyai Nyegre Róza (1887. márc. 13. Ökörmező, Máramaros vm.–1971. júl. 7. Bp.), uglyai Nyegre László (1855. Huszt–1941. jan. 6. Bp. Temetés: 1941. jan. 9. Farkasrét) politikus, Máramaros vm. főispánja, országgyűlési képviselő és Illyasevich Emma (†1941. jan. 13. Bp. Temetés: 1941. jan. 16. Farkasrét) leánya. Nyegre Róza 3. férje: ifj. zalánkeméni br. Wlassics Gyula (1884. nov. 19. Bp.–1962. szept. 16. Bp.) író, kultúrpolitikus, a Színház- és Filmművészeti Kamara miniszteri biztosa. Nyegre Rózsa testvére: Nyegre Margit, Morelli Gusztáv (1879–1960) orvos, orvostörténész egyetemi tanár felesége.
Férjei:
1. 1902–1903: Garay Károly (= Ifj. Garai Károly, 1874. Bp.) az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. igazgatója, a Magyar Üveg- és Agyagipar felelős szerkesztője, Garai (1871-ig Krieshaber/Krishaber) Károly (†1900. márc. 18. Bp. Temetés: 1900. márc. 20. Kerepesi út, Izraelita Temető) biztosítóintézeti felügyelő, a Garai és Magaziner Cég főnöke és Oblath Evelina fia. Id. Garai Károly testvére: Krieshaber Mór (Krishaber, Maurice 1836. ápr. 3. Kula–1883. ápr. 10. Mulhouse, Franciaország) orvos, egyetemi tanár.
Fia: Garay Károly (1903. febr. 3. Bp.–1945. jan. Körtvélyes) a körtvélyesi birtok ügyintézője, amatőr fotográfus. Garay Károly felesége: Balassa Edit, Balassa János és Hinsenkamp Emma leánya.
2. 1913. jún. 19.–1920: Jászi Oszkár (1875. márc. 2. Nagykároly, Szatmár vm.–1957. febr. 13. Oberlin, Ohio, Egyesült Államok): politikus, szociológus.
Fiai: Jászi György (1915. szept 23. Bp.–1992. dec. 29. Chevy Chase, Maryland, Egyesült Államok) közgazdász és Jászi András Oszkár (= Jászi Andrew, 1917. márc. 1. Bp.–1998. jún. 22. Oakland, Kalifornia, Egyesült Államok) nyelvész. Első fia, Jászi Ferenc (†1913) csecsemőkorában elhunyt.
3. 1939–1966: Gergely Tibor (1900. aug. 2. Bp.–1978. jan. 13. New York City) festőművész, grafikus.
Moscovitz Amália néven született, Lesznai Anna a művészneve lett. Leszna Körtvélyes, egyik szomszédos, a családi birtokhoz tartozó falva volt.
Iskola
Iskoláit magánúton végezte, Körtvélyesen helyi parasztasszonyoktól megtanulta a népi hímzést. Budapesten Bihari Sándornál és a Mintarajziskolában tanult (1904–1907), majd tanulmányait Ferenczy Károlynál és Hollósy Simonnál folytatta, ill. Párizsban Lucien Simon iparművész tanítványa (1907), a berlini Kunstgewerbeschule-n végzett (1912).
Életút
Tanulmányai befejezése után unokatestvére, Hatvany Lajos ösztönzésére versekkel mutatkozott be a Nyugatban (már az első évfolyamtól, 1908-tól rendszeresen közölte a lap írásait). A Nyugat kiadásában jelent meg első verseskötete is (Hazajáró versek címmel, saját borítótervével, 1909), de ekkor már ornamentális iparművészeti terveket is készített, és azokat saját manufakturájában kivitelezte. A Nemzeti Szalon 1909-es budapesti téli kiállításán mutatkozott be iparművészeti alkotásaival, grafikáival, majd vendégművészként csatlakozott a Nyolcak néven ismertté vált művészcsoporthoz (1911-ben; később is rendszeresen részt vett az alkotókör kiállításain, egyéb rendezvényein). Iparművészeti terveivel, lakásművészeti munkáival és grafikáival 1912-től számos csoportos kiállításon vett részt, és ebben az évben, Berlinben, a Wertheim Áruházban volt első egyéni tárlata is. Az 1910-es évektől, második férje, Jászi Oszkár révén a magyar közélet egyik ismert nőalakja. Csatlakozott a Huszadik Század köréhez, baráti szálak fűzték a Vasárnapi Kör tagjaihoz. Az összeomlás évében támogatta a polgári demokratikus forradalmat, utóbb kiállt a Tanácsköztársaság mellett is: a proletárdiktatúra megítélésében azonban álláspontja eltért Jászi Oszkár véleményétől. Míg Jászi az emigrációt választotta, Lesznai Anna a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozott, elkészítette az alap- és középfokú iskolák művészeti nevelési tanmenetét és részt vett a (Közoktatásügyi Népbiztosság alá tartozó) Írói Direktórium munkájában is (1919. ápr.–1919. jún.).
A forradalmak bukása után ő is Bécsbe távozott (1919 vége); házassága azonban megromlott, előbb külön élt, majd hivatalosan is elvált Jászi Oszkártól (1920-ban, ám életük végéig egymás bizalmas lelki társai maradtak). Bécsben jelent meg Eltévedt litániák c. verseskötete 1922-ben, a borítót már harmadik férje, Gergely Tibor tervezte. Az 1920-as években évente szerepelt alkotásaival a bécsi művészélet legjelentősebb seregszemléin a Neue Galerie, a Hagenbund és a Neue Hofburg kiállításain. Bécsben a Diogenes és más kisebb lapok körül kialakult magyar emigrációs központ egyik meghatározó személyisége. Az osztrák fővárosban ismerkedett meg az akkor egyetemi hallgató József Attilával. A Diogenes c. lap szerkesztője, Fényes Samu közölte a pályakezdő fiatal költő verseit (itt jelent meg a Fiatal életek indulója c. költeménye). Lesznai Anna felfigyelt a fiatalember műveire, egyes vélemények szerint ő mutatta be Hatvany Lajosnak (Andor Leon, több budapesti lap bécsi tudósítója – aki rendszeresen beszámolt a bécsi kolónia legfontosabb eseményeiről – azonban cáfolta ezt a feltételezést). Harmadik férjével hazatért Budapestre (1931), Orbán Dezső, a Nyolcak tagja, Atelier Művészeti Tervező és Műhelyiskolájában a textilművészet és iparművészeti tervezés tanára (1931. okt.–1939. jan.). Budapesten rendszeresen kiállító művész, a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok és az Ernst Múzeum csoportos tárlatain, az Atelier kiállításain, valamint a KÚT és az ÚME közös rendezvényein állandóan szerepelt (1931–1938, egyúttal bemutatkozott az európai művésznők kiállításán és a női művészek világkiállításán is 1937–1938). Utolsó nyilvános magyarországi szereplése a Vajda János Társaság előadóestjén volt (1939. jan. 3-án), utolsó magyarországi napilapban közölt műve a Köd mögöttem, köd előttem…/Száz batyumból szedelődtem kezdetű Életrajz c. verse (a Hétfő Reggelben, 1939. febr. 13-án).
Gergely Tiborral az Egyesült Államokban, New Yorkban telepedett le (1939). Az utazás apropója egy előadás-sorozat megtartása volt (Sanduskyban, Ohio állam, 1939 nyara), majd szemináriumokat vezetett a Boston melletti Wellesley College-ban (1939–1942) és a Newarki Teachers’ College-ban (1942). A New York-i Laurence Street School művészeti műhelyének felkért oktatója (1942–1945), majd magániskolát nyitott New Yorkban (1946-tól). Élete utolsó éveiben angol nyelvű kurzusaihoz művészetelméleti és didaktikai füzeteket írt, és többször elkezdett nagy önéletrajzi családregénye befejezésével foglalkozott (férje, Gergely Tibor gyermekkönyv-illusztrátorként tevékenykedett). Művészeti és pedagógiai írásai közül néhányat a School Arts c. folyóirat közölt, a Kezdetben volt a kert először németül jelent meg, de még megélhette a saját tervezésű borítójú magyar nyelvű kiadását (1966-ban).
A századforduló szellemi emancipációt hirdető nőtípusának jellegzetes képviselője, a 20. század egyik legsokoldalúbb művészegyénisége, képző- és iparművészeti tevékenysége mellett fontos költői, írói és tanári munkássága is. Első versei Hatvany Lajos révén jutottak el a Nyugathoz, ahol összesen hatvanhét verse jelent meg (és a Nyugat adta ki Hazajáró versek c. első kötetét, amelynek borítóját maga tervezte, 1909-ben). A fogadtatás egészen különleges Ady Endre (Huszadik Század) és Kaffka Margit (Nyugat) írt a bemutatkozó kötetről elismerő kritikát. Ady a Hazajáró verseket „asszonykönyvnek”, „asszonyosan művészkedő, de emberesen becsületes” alkotásnak nevezte. Ady később a zempléni Moscovitz családnak közeli barátja lett, Lesznai Anna pedig két verseskötete borítóját is tervezte (A magunk szerelme, 1913; Ki látott engem?, 1914). Kaffka Margit Lesznai Anna bemutatkozó kötetéből a „szeretetre méltó poézist” és az „ösztönös, tapadó otthonszeretetet” emelte ki és azt az elvágyódást, ami után csak szebben látszik a kert, a ház, intimebb lesz a lélekportré. Egy előkelő, szenzibilis, érdekes és őszinte komoly lélek bemutatkozó poézise vélte, amely váratlan és szép ajándéka a magyar lírának. Kaffka Margit és Lesznai Anna között szeretetteljes, később kicsit irigykedő költői rivalizálás alakult ki. A két költőnő hasonló élethelyzetbe került: mindketten elváltként nevelték kisfiukat. Részt vettek a Nyugat felolvasásain, Ritoók Emma irodalmi szalonjában, kölcsönösen elfogadták egymás meghívásait: Kaffka Margit Lesznai Annánál, Körtvélyesen ismerkedett meg második férjével, Bauer Ervinnel. Később, irodalomtörténeti különlegességként, együtt fordították le Paul Claudel A hetedik nap pihenője c. drámáját (megjelent a Nyugatban, 1913-ban). Barátságukat, vetélkedésüket mindketten kulcsregényükben (Kaffka Margit az Állomásokban, Szörény Tekla; Lesznai Anna a Kezdetben volt a kertben, Rosztoky Éva alakjában) örökítették meg.
Lesznai Anna legsajátosabb irodalmi műfaja azonban a mese volt. Számára a mese az emberi lélek kiteljesedésének kerete, létszemléletének legadekvátabb megjelenítője volt. Az abszolút valóságnak az a lehetősége, ahová az önmagára maradt lélek visszavágyott. Felfogásában a mesei látás, a mesehit az emberiség legősibb tudatformáinak egyike, tudósítás egy „édeni aranykorból”, ahol a dolgok lényege még az ősazonosság feszültségmentes állapotában létezett. A Vasárnapi Kör – mindenekelőtt Balázs Béla – számára a mese kitüntetett irodalmi forma volt, lehetőség a metafizika, a mágia visszavételére. A mese ősi közös kincs, talán a legősibb irodalmi műfaj; míg a versek a rátalálás, az elbeszélések, ill. a regények a kitalálás örömével járnak, a mesék a megtalálás eredményei. Kortársak szerint Lesznai Anna sokat és szeretettel mesélt a körtvélyesi kúrián nemcsak gyerekeknek, de barátainak, vendégeinek is. Jóllehet Lesznai Anna igazi műfaja a mese volt, sőt gondolkodásmódjában, művészetében és hétköznapjaiban is meghatározó szerepet játszott a mese, mégis csak néhányat közölt meséiből (A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban, 1912; Mese a bútorokról és a kisfiúról, 1918). Gyönyörű „ríkatóan szép és fájdalmas” pillangó-meséjéről szintén Ady írt lelkendező kritikát. Balázs Béla pedig megállapította, hogy Lesznai Anna meséi sajátos „asszonymesék”. Meséiben nem a felnőtt szól a gyermekhez, hanem a gyermek veszi ölébe a felnőttet és elringatja, mint egy későn kapott, szomorú babát. Lesznai Anna meséi a felnőtt-élet minden viharát úgy láttatják, mint a gyermek az első születésnapjára kapott világot. A kertben, a lombok tarka álruhákba rejtőznek az őszi halál elől. A kék pillangó pedig elrepül a kék hegyek közé, ahol kék pillangók kék pillangószárnya kékíti a hegyeket. Milyen jó elvágyódni a kertből a kék hegyek közé, aztán pedig visszatérni újra a kertbe! (Balázs Béla munkásságára igen nagy hatással voltak Lesznai Anna meséi, Lesznai Anna kék-motívumai több művében, meséjében is visszatértek, közülük talán a legismertebb Az igaz égszínkék, amelynek német kiadását – Das richtige Himmelblau – Gergely Tibor, Lesznai Anna harmadik férje illusztrálta.) Lesznai Anna azonban nemcsak meséket írt, de foglalkozott meseelmélettel is (Babonás észrevételek a mese és a tragédia lélektanához, 1918). Esszéjében – Lukács Gyögyhöz hasonlóan – különbséget tesz ős-mese és ennek kései alakja, az ún. műfaj-mese között. A mese eredetét egy ősazonosságra (nem irodalmi, hanem egy különös „mágikus képződményre”) vezeti vissza, amelynek megnyilvánulási formája egy bölcsesség, egy édeni ősigazság, s ennek létezése talán még a szó kialakulását is megelőzi. A mese tükörré válik, s ez a tükör a lelket egy síkban, ornamentálisan vetíti vissza. A mese műfaji sajátosságai e lélekvalóság ornamentumai, képi tükröződései, morfológiai egyezéseik is bizonyos értelemben e valaha létezett „édeni azonosságnak” tulajdoníthatók.
Lesznai Annának gyermekkori meghatározó élménye volt a körtvélyesi kert, a kastélyhoz tartozó tizenhat holdas park, amelyet édesanyja ritka növényekkel, különös fákkal ültetett tele. A kert szentséggel átitatott mikrokozmosz, a természet örök és megbonthatatlan, egymásba olvadó egységesülésének szimbóluma lett. Verseskötetei címével (Édenkert, 1918; Eltévedt litániák, 1922) is a kertre, a hazatérésre utalt és önéletrajzi nagyregényének címe is a körtvélyesi elveszett paradicsomot idézte (Kezdetben volt a kert, 1966). A kert az elkerített, rendezett biztonságot jelentette, a család és a barátok védőburkát, kiteljesedő asszonyi létét, a „vasárnaposok” körében megtapasztalt szellemi önfelismerését és megtalált művészi egyéniségét. Körtvélyes elvesztése, a régi világ felbomlása, megváltozott élethelyzetének (emigrációs lét, magánéleti problémák) kialakulása a mesében rejlő ősi azonosságtudat megkérdőjelezésével járt. A vers és a mese végtelen műfaja számára „tértelen” (= tér nélküli) műfajjá változott, egyre ritkábban írt verseket, a mesékkel pedig szinte teljesen felhagyott. Érdeklődése a zárt prózai formák felé fordult, ez kezdetben csak a tanulmányok és recenziók számának növekedését jelentette. Az 1930-as évek sikertelen prózai kísérletei után az írás helyét egyre inkább a képző- és iparművészeti tevékenysége vette át. Monumentális regényét azonban sohasem adta fel: több mint harminc éven át írta, átírta és újraírta a Berkovits és a Cserháthy család évtizedeket felölelő, szélesen hömpölygő, generációkat átfogó históriáját. A Kezdetben volt a kert méltó összegzése Lesznai Anna életművének. Családi legendákat dolgozott fel nem ritkán elégikus hangnemben, s a költött (és néha valós) nevek között nem nehéz felismerni az írónő és családja egykorvolt barátait: Ady Endrét, Balázs Bélát, Jászi Oszkárt, Kaffka Margitot, Lukács Györgyöt és mindazokat a kortársakat, akik a körtvélyesi kertben feltűntek, mert Lesznai Anna minden története, meséje ott, abban a kertben kezdődött el…
Lesznai Anna képzőművészeti tevékenysége is Körtvélyesen kezdődött. Már egészen kisgyermek korábban tehetségesen rajzolt és festett, majd helyi parasztasszonyoktól megtanult hímezni, elsajátította az absztrakt és a figurális mintákat. Első fennmaradt textilművészeti alkotásai 1906 és 1909 között keletkezhettek (1909. dec.-ben volt első kiállítása). Vendégművészként csatlakozott a Nyolcak művészi társaságához, majd hímzéseivel 1912-ben, Fényes Adolf gyűjteményes kiállításán is felkérést kapott. Életművének korai szakaszát a népművészeti – elsősorban a matyó kultúra hagyományait követő – ornamentikán alapuló hímzések, grafikai és textiltervezői munkák jellemzik. Hírnevét továbbá az 1910-es–1920-as években készült sajátos varázsú meseképek és borítótervek alapozták meg, amelyek szintén a népi motívumokból építkező, jellegzetesen magyar szecessziót képviselték. Festészetében a bécsi emigráció évei jelentős változásokat hoztak. A nagy múzeumok látogatása, valamint Gergely Tibor és Tolnay Károly hatására ekkor kezdett el paraszti életképeket festeni. A körtvélyesi kert elvesztése összefüggött azzal, hogy életképeiben különös erővel tűntek fel a régmúltot felidéző emlékképek; rengeteg tárgyat, élőlényt zsúfolt össze ezeken a festményeken és akvarelleken. Az 1920-as–1930-as évekre írásművészete háttérbe szorult, mivel ekkor már sikertelenül próbálkozott családi és gyermekkori emlékeinek prózai megjelenítésével, megpróbálta emlékeit életképekbe menteni. Magyarországi visszatérése után újabb, végleges emigrációjáig munkásságát megosztotta képzőművészeti és pedagógiai tevékenysége között. Orbán Dezső budapesti V. kerületi Személynök utcai iskolájában iparművészeti tervezést oktatott, és évente több kiállításon is bemutatta legújabb alkotásait. Utolsó magyarországi (csoportos) kiállításán 48 festményével és 12 hímzésével szerepelt (az Ernst Múzeumban, 1938-ban). Gergely Tiborral 1939-ben az Egyesült Államokban telepedett le, jóllehet a régi barát, Balázs Béla megpróbálta rávenni, hogy 1945 után végleg telepedjen haza (egyes vélemények szerint komolyan mérlegelte a visszatérését), mégsem így történt. Bizalmatlanul szemlélte a kialakuló új rendszert, maradt otthontalanságában Amerikában. Utolsó éveiben a perui és a mexikói indián hímzéseket tanulmányozta, új különös öltéstechnológiákkal kísérletezett. Gyakran felkereste második férjét, Jászi Oszkárt Oberlinben, ahol megpróbálták még egyszer újraéleszteni az egykori Vasárnapi Kör előadásait. Élete végén már csak nagyregénye befejezése hajtotta. Műve befejezése után 1965-ben és 1966-ban is Budapestre látogatott: a kert újra megnyílt, és végleg bezárt.
Lesznai Anna New Yorkban hunyt el, hamvait kérésére hazahozatták és a Kerepesi úti Temetőben, testvére sírjában helyezték örök nyugovóra (1967. jún. 8-án). A gyászszertartáson a Magyar Írók Szövetsége nevében Simon István Kossuth-díjas költő, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) nevében Beöthy Ottó, az MVSZ főtitkára búcsúztatta, majd Horváth Ferenc színművész elszavalta Lesznai Anna Hazatérés c. versét.
Kiállítások
F. kiállításai:
egyéni: Wertheim Áruház. (Berlin, 1912)
Heller Galéria (Bécs, 1926)
Lesznai Anna-emlékkiállítás. Hatvany Lajos Múzeum (Hatvan, 1975)
Lesznai Anna-emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, 1976)
„Morzsái az eltörött világkalácsnak.” Lesznai Anna-emlékkiállítás. Petőfi Irodalmi Múzeum–Hatvany Lajos Múzeum–A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma (Budapest–Hatvan–Pozsony, 2006)
Spätherbst in Eden: Anna Lesznai. Ein Frauenschicksal im 20. Jahrhundert. Collegium Hungaricum (Berlin, 2007)
Idődíszítés. Lesznai Anna-emlékkiállítás. A Nemzeti Könyvkiadó aulája. (Budapest, 2008)
csoportos: Jubiláris téli kiállítás. Nemzeti Szalon (Budapest, 1909)
A Nyolcak kiállítása. Nemzeti Szalon (Budapest, 1911)
Az Iparművészeti Társulat kiállítása. (Budapest, 1911)
Lakásművészeti kiállítás. Technológiai és Iparmúzeum (Bp., 1911)
Galerie de laRue Royale (Párizs, 1912)
Museum für Kunst und Industrie (Bécs, 1912)
Országos Háziipari Kiállítás (Miskolc, 1912)
Fényes Adolf gyűjteményes kiállításának kísérő eseménye. Ernst Múzeum (Budapest, 1912)
Országos Iparművészeti Kiállítás (Arad, 1912)
Az Iparművészeti Társulat kiállítása. Művészház (Budapest, 1913)
A Kazinczy Társaság jubileumi kiállítása. (Kassa, 1925)
Művészház (Budapest, 1925)
Neue Galerie (Bécs, 1925)
Bukum (Bécs, 1926)
Hagenbund (Bécs, 1927, 1928 és 1930)
Wiener Frauenkunst. Österreichisches Museum (Bécs, 1927 és 1929)
Wiener Frauenkunst. Neue Hofburg (Bécs, 1930)
Grafikai kiállítás. Tamás Galéria (Budapest, 1931)
Jubiláris kiállítás. Ernst Múzeum (Budapest, 1932)
Az Atelier kiállítása (Budapest, 1932)
A KÚT és az ÚME közös tárlata. Nemzeti Szalon (Budapest, 1932)
Györgyi Kálmán-emlékkiállítás. Iparművészeti Múzeum (Budapest, 1934)
Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás. Műcsarnok (Budapest, 1934–1938)
Akvarell kiállítás. Tamás Galéria (Budapest, 1935)
A KÚT kiállítása. Nemzeti Szalon (Budapest, 1935, 1937 és 1938)
Európai Művésznők Kiállítása. Musée de Jeu Paume (Párizs, 1937)
Grafikai kiállítás. Tamás Galéria (Budapest, 1937)
Női világkiállítás. (London, 1938)
Ernst Múzeum (Budapest, 1938)
Magyar művészet 1896–1945. Ernst Múzeum (Budapest, 1969)
XX. századi magyar származású művészek külföldön. Műcsarnok (Budapest, 1970)
Magyar szecessziós művészet. Radnice (Prága, 1973)
Magyar könyvművészet a századfordulón. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest, 1975)
Nyolcak és aktivisták. (Pozsony, 1976)
A magyar grafika külföldön. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest, 1983)
Édenkert. Cifra Palota (Kecskemét, 1985)
A művészet szolgálatában. Megyei gyűjtemények a Nemzeti Galériában. Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, 1985)
Megfestett álmok. Mese, látomás, álom a magyar művészetben, 1903–1918. Ernst Múzeum (Budapest, 2003)
A szecesszió vidéke és a vidék szecessziója. Vándorkiállítás a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége szervezésében. (2005–2008)
Modern kiállítások Budapesten. A Művészház, 1909–1914. Magyar Nemzeti Galéria. (Budapest, 2009)
Nyolcak az Akadémián. Kiállítás Horváth Béla művészettörténész hagyatékából. Az MTA Művészeti Gyűjteménye. (Budapest, 2009).
Főbb művei
F. m.: Hazajáró versek. Költemények. A borítót tervezte L. A. (A Nyugat kiadása. Bp., 1909)
Erdős René megtérése. (Huszadik Század, 1910. 7.)
A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban. Mese. Ill. és a borítót tervezte L. A. (Bp., Politzer Zsigmond kiadása, 1912; németül: Die Reise des kleinen Schmetterlings durch Leszna nach den benachbarten Feenreichen. Wien, Rosenbaum, 1913)
Háziipar és népművészet. (Magyar Iparművészet, 1913. 9.)
Édenkert. Versek. A borítót tervezte L. A. (Gyoma, Kner, 1918)
Három kis meséskönyv: Balázs Béla: Testvérország. – L. A.: Mese a bútorokról és a kisfiúról. – Jászay-Horváth Elemér: Árva János. Ill. és a borítót tervezte L. A. (Gyoma, Kner, 1918)
Eltévedt litániák. Versek. A borítót tervezte Gergely Tibor. (Bécs, Libelli Verlag, 1922)
Virágos szerelem. Magyar szerelmes versek gyűjteménye. Összeáll. és színes rajzokkal ellátta L. A. Szerk. József Attila. (Bp., Pantheon, 1932)
Csinszka. (Századunk, 1934)
A mese és a gyermek. (Munka, 1938)
Pictures with Needle. (School Arts [New York], 1950)
Kezdetben volt a kert. I–II. köt. Önéletrajzi regény. A borítót tervezte L. A. (Bp., Szépirodalmi, 1966)
Kezdetben volt a kert. Önéletrajzi regény. I–II. köt. Az utószót írta Kőbányai János. (Hágár [sorozat] 10., 2. kiad. Bp., Múlt és Jövő, 2014–2015; 3. kiad. kiegészítő dokumenummal, 2019; németül: Spätherbst in Eden. Ford. Lorsy Ernő. Karlsruhe, Stahlberg, 1965)
Köd előttem, köd utánam. Vál. versek. Vál., szerk., az utószót írta Hajnal Anna. (Bp., Szépirodalmi, 1967)
A tervezés művészete. A szerző által New Yorkban a Lawrence Street School művészeti műhelyében 1948. febr. 4.–máj. 19. között tartott előadássorozat. Szerk. Fábián László. Ford. Néray Katalin. (Hatvany Lajos Múzeum Füzetei. 1. Bp.–Hatvan, 1976)
A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban. Mese. Ill. és a borítót tervezte L. A. (Új kiad. Bp., Móra, 1978 és 1985; angolul: The Wanderings of the Little Blue Butterfly in Fairyland. Ford. Bodóczki Caroline. Bp., Corvina, 1978; németül: Die Reise des kleinen Schmetterlings durch Leszna nach den benachbarten Feenreichen. Bp., Corvina, 1978 és Hanau, 1980; görögül: Athén, 1985)
Lesznai képeskönyv. L. A. írásai, képei és hímzései. Összeáll. Gergely Tibor. Az utószót írta Szabadi Judit és Vezér Erzsébet. (Bp., Corvina, 1978; 2. kiad. 1981)
Dolgok öröme. Vál. versek. Vál., szerk., az utószót írta Vezér Erzsébet. (Bp., Szépirodalmi, 1985)
Három kis meséskönyv: Balázs Béla: Testvérország. – L. A.: Mese a bútorokról és a kisfiúról. – Jászay-Horváth Elemér: Árva János. Hasonmás kiadások közös tokban. (Bp., Cicero Könyvkiadó, 1993)
Idődíszítés. Mesék és rajzok. Szerk., a szöveget gondozta, a kísérőtanulmányt írta Szilágyi Judit, utószó Boldizsár Ildikó. (A Petőfi Irodalmi Múzeum, a Hatvany Lajos Múzeum és a Nemzeti Tankönyvkiadó közös kiadványa. Bp., 2007).
F. m.: írásai a Nyugatban: Ballagtam az úton… – Dédanyám. – Bár rövid még… – Későn érkezem. – Őszi válás. – Mi az öröm?… – Sötétben, mélyen… Versek. (1908. 5.)
Amerre én lépek… – Ők. – Aki soh’sem született meg. – Rázom. Versek. (1908. 18.)
Tavasz isten. Vers. (1908. 22.)
Ezeregy éjszaka. – A szó. Versek. (1909. 1.)
Miért oly hosszú… – Félek tőlük. Versek. (1909. 7.)
Adyról. [Tanulmány.] (1909. 10-11.)
Szerelmes ajándék. – Úri jogon. Versek. (1910. 1.)
Újév napján. – Ébredés. – Nyári nap. – Találkozás. Versek. – Ősz múltán. – Búcsú. – A pillanatok nyoszolyáján. – Estvéli álom. (1910. 4.)
Begegnungen mit mir. Catharina Godwin könyve. (1910. 17.)
Az én kertemből. Juhász Jenő verseskötete. (1910. 24.)
Levél. – Őszi szavak. – Tudom hogy vagy. – Visszavárás. – Minden fák Édenéről. – Szolgáljon néked… – Békélt pillanatban. – Mese. Versek. (1911. 1.)
Marie-Claire. Marguerite Audoux könyve. (1911. 2.)
Az Árva Mariska naplója. (1911. 5.)
Gyümölcs csendélet. – Halk kérés. – Ma is. – Indus mese. Versek. – Emberek a kövek közt. Tormay Cecile regénye. (1911. 6.)
Versekről – s még inkább szavakról és írójukról. [Keleti Arthur, Kubinyi Imre és Somlyó Zoltán versesköteteiről.] (1912. 15.)
Esti orgona. Vers. (1912. 20.)
Ezeregyéj után. Vers. – Életsiratás. Kassák Lajos novellái. (1913. 1.)
Diadal ének. Koronghy Dénes regénye. (1913. 2.)
A hetedik nap pihenője. Paul Claudel drámája. Ford. Kaffka Margit és Lesznai Anna. (1913. 6.)
Ezer lelkemről. – Hosszú őszi vers. – Darabos imádság. – Játék. – Japán dalocska. Versek. (1913. 12.)
Örök emlékek. Relle Pál könyve. (1914. 1.)
Hazavágyom hazulról. Vers. (1915. 5.)
Balázs Béla: Játékok. (1917. 11.)
Babonás észrevételek a mese és a tragédia lélektanához. [Tanulmány.] (1918. 13.)
Rigó füttyre. – Dolgok öröme. – Egyszerű nóta. Versek. (1918. 16.)
Hazavágyás. – Párás a domb… – Szüreti kis nóta. – Ajándék. – Mohó kérés. – Napszálltán. Versek. (1918. 18.)
Rényi Edith verseiről. (1919. 6.)
„Árdeli hold.” Vers. (1923. 24.)
Esti előszó. – Asszonydalok 1–3. – Szerelmes vers. Versek. (1927. 24.)
Halk nóta. Vers. (1933. 15-16.)
A romantikus Kassák. Kassák Lajos új regénye: Az utak ismeretlenek. (1934. 5.)
Kakuk Marci, az édeni csirkefogó. Tersánszky J. Jenő legújabb regényéről. (1934. 6.)
„R. T.” Komor András regénye. (1934. 10-11.)
Dali, dali dal. Szép Ernő könyve. (1934. 12-13.)
Kérdetlen válasz Nagy Endre „Szerelmesek kalauzá”-ra. (1934. 14-15.)
12 szék. Ilf és Petrov regénye. oroszból fordította Gellért Hugó. (1934. 20.)
Török Sophie, a félelem költője. (1934. 22.)
Könyörgés. – Hazatérés. Versek. (1935. 1.)
Társszerzőség a lírában. [Tanulmány.] – Sz. Kaszab Ilona versei Füst Milán átdolgozásában. (1935. 2.)
Életrajz. – Ondova parton. – Szürkület. Versek. (1935. 4.)
Várnai Zseni versei. A Fekete Bárány c. kötetének megjelenésére. (1935. 7.)
A hazatalált író. Molnár Ákos A császár dajkája c. regényéről. (1935. 8.)
Ünneprontó. Vészi Endre versei. (1937. 4.)
Magános hős. Vers. – Barangoló. Jankovich Ferenc versei. (1937. 5.)
Emelt fővel. Berda József versei. (1937. 8.)
Az úrfiú, aki a Paradicsonyban járt. Honti János mesegyűjteménye. (1938. 4.)
Három boltoskisasszony. Nagy Lajos regénye. (Nyugat, 1938. 5.)
Meredek út. Radnóti Miklós új versei. (1939. 2.).
F. m.: írásai: meséi: Mese az eperszemnyi szívről. (Új Világ, 1919. 2.)
Miért piros az alma? (Kassai Naló, 1922. ápr. 23.)
Miért fázik a Hold? (Kassai Napló, 1922. ápr. 30.)
Miért esik az eső? (Kassai Napló, 1922. máj. 6.)
Miért gyűrött a nagymama keze? (Kassai Napló, 1922. máj. 13.)
Kis mese a szent néniről és a csodatevő cipőkenőcsről. (Testvér, 1925. 1.)
Mese a piros „Holnap tojásról”. (Testvér, 1925. 4-5.).
F. m.: illusztrációi, borítótervei: Bartók Béla: Négy siratóének. Magyar és francia nyelven eltérő borítókkal. (Bp., Rózsavölgyi, 1911)
Balázs Béla: Misztériumok. (A Nyugat kiadása. Bp., 1912)
Ady Endre: A magunk szerelme. Versek. (A Nyugat kiadása. Bp., 1913)
Ady Endre: Ki látott engem? Versek. (A Nyugat kiadása. Bp., 1914).
Irodalom
Irod.: családi források: Elhunyt Moscovitz Mór, az országos közegészségi tanács tagja. (A Hon, 1880. júl. 5.)
Zempléni Moscovitz Mór. (Orvosi Hetilap, 1880. 28.)
Elhunyt Hatvany-Deutsch Sándorné Deutsch Emma. (Budapesti Hírlap, 1901. ápr. 19.)
Zempléni Moscovitz Iván kir. törvényszéki albíró eljegyezte Brüll Lilit Budapesten. – Ifj. Garai Károly [!] eljegyezte zempléni Moscovitz Málikát, zempléni Moscovitz Geyza leányát. (Pesti Napló, 1901. nov. 6.)
Ifj. Garai Károly [!] az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. igazgatója eljegyezte zempléni Moskovitz Geijza [!] nagybirtokos leányát. (Magyar Nemzet, 1901. nov. 6.)
Zempléni Moscovitz Iván aljárásbíró júl. 10-én délelőtt féltizenkettő órakor feleségül veszi Brüll Lilyt, Brüll Ignác angol főkonzul és Neuwelt Ernestine leányát. (Pesti Napló, 1902. jún. 28.)
Elhunyt Hatvany-Deutsch József. (Budapesti Hírlap, 1903. máj. 16.)
Zempléni Moscovitz Iván és uglyai Nyegre Rózsika ma délben egy órakor tartotta esküvőjét. (Az Újság, 1910. okt. 25.)
Elhunyt Hatvany-Deutsch Sándor báró. (Budapesti Hírlap, 1913. febr. 20.)
Elhunyt Zempléni Moscovitz Geyza. (Pesti Napló, 1913. ápr. 10.)
Dr. Moscovitz Iván hősi halála. (Jogtudományi Közlöny, 1916. 12.)
Bornemisza Lipótné Brüll Lily halála. (Budapest [napilap], 1918. márc. 16.)
Balla Vilmos: A második évfolyam. Rajzok a régi Pest kereskedővilágából. (Pesti Hírlap, 1922. jún. 25.)
Nyegre László meghalt. (Pesti Hírlap, 1941. jan. 8.)
Búza Zsófi: Pult és pöröly. Boscovitz, az útmutató. (Magyar Nemzet, 1997. aug. 30.)
Repiszky Tamás: Ágas-bogas családfa. Adalékok Jászi Oszkár családtörténetéhez. (Studia Comitatensia 29. Szentendre, 2004)
Repiszky Tamás: Emlékkép-foszlányok. Adalékok Lesznai Anna családtörténetéhez. (Enigma, 2007).
Irod.: megemlékezések, egyéb források: Dienes Valéria: Levél Lesznai Annának. (Nyugat, 1910. 15.)
Lesznai Anna: Kaffka Margit emlékéhez. (A Nő, 1919. 1.)
Az Atelier első esztendeje. (Magyar Hírlap, 1932. jún. 14.)
Polonyi György: Nőkről – nőknek. Egy érdekes asszony érdekes élete. Lesznai Anna harca nyolcvan műhelyben az elmúlás ellen. (Magyar Hírlap, 1934. márc. 25.)
Napló. (Látóhatár, 1954. 4.)
Andor Leon: Fiatal magyar diák a Laudongasséban. [Lesznai Anna és József Attila.] (Magyar Nemzet, 1965. ápr. 11.)
Gách Marianne: Beszélgetések a művészetről. A szépség szerelmese. Hazalátogatott az író, költő és festő Lesznai Anna. (Film, Színház, Muzsika, 1965. 29.)
Lesznai Anna az Írószövetségben. (Magyar Nemzet, 1965. júl. 15.)
Földes Anna: Olvasónapló helyett. Budapesti beszélgetés Lesznai Annával. (Nagyvilág, 1965. 11.)
Hajnal Zsuzsa: Pesti Beszélgetés Lesznai Annával. (Magyar Nemzet, 1965. júl. 16.)
Vezér Erzsébet: Lesznai Anna 80 éves. (Élet és Irodalom, 1965. 1.)
Meghalt Lesznai Anna. (Magyar Nemzet, 1966. okt. 6.)
Benedek Pál: Lesznai Anna halálára. (Új Kelet, 1966. okt. 17.)
Eörsi István: Lesznai Anna. (Élet és Irodalom, 1966. 41.)
Illés Endre beszélget Lesznai Annával. (Tükör, 1966. 28.)
Major Ottó: Lesznai Anna. (Tükör, 1966. 42.)
Zsadányi Oszkár: Beszélgetés Lesznai Annával a kertről, amely ma már csak emlék… (Új Élet, 1966. 13.)
Eltemették Lesznai Annát. (Magyar Nemzet, 1967. jún. 8.)
Lesznai Anna búcsúztatása. (Népszava, 1967. jún. 8.)
Varga József: Lesznai Anna búcsúja. (Kortárs, 1967. 7.)
Vezér Erzsébet: Beszélgetés Lesznai Annával. (Petőfi Irodalmi Múzeum Füzetei. Emlékezések 1. Bp., 1967)
Lesznai Anna Reinitz Béláról. Megjelent 1943. nov. 20-án az amerikai Harc c. baloldali magyar újságban. (Élet és Irodalom, 1973. 47.)
Verebélyi Kincső: Lesznai Anna hazatért. (Egyetemi Lapok, 1976. 11.)
A. G.: Máli. (Magyar Nemzet, 1984. dec. 30.)
Vezér Erzsébet: Emlékezés Lesznai Annára. (Kritika, 1985. 1.)
Petrásné Kováts Gizella: Első és utolsó találkozásom Lesznai Annával. (A Hét, 1986. 3.)
Ember Mária: Gergely Tibor hagyatéka bemutatásra vár. (Magyar Nemzet, 1987. febr. 27.)
Török Petra: Formába kerekedett világ. A hatvani Lesznai Anna-hagyaték. (Múlt és Jövő, 2001. 1.)
Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből. Vál., szerk., a mellékleteket és az illusztrációs anyagot összeáll. Török Petra. Szerk. Lenkei Júlia. (A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Hatvany Lajos Múzeum közös kiadványa. Bp., 2010)
Horváth Zoltán: Lektori jelentés Lesznai Anna Béke és pusztulás c. regényéről. – Széchenyi Ágnes: Adalék Lesznai Anna Kezdetben volt a kert c. regényének végső formájához és kiadástörténetéhez. (Múlt és Jövő, 2015. 3.).
Irod.: műveiről, kiállításairól: Ady Endre: L. A. versei. (Huszadik Század, 1909. 2. és Ady Endre összes művei. III. köt. 1908–1918. Bp., 1977)
Bresztovszky Ernő: L. A.: Hazajáró versek. (Szocializmus, 1909. 4.)
F. Kaffka Margit: L. A.: Hazajáró versek. (Nyugat, 1909. 18.)
M. Gy.: L. A. hímzései. (Magyar Iparművészet, 1911. 6.)
Balázs Béla: L. A. meséskönyve. (Nyugat, 1914. 1.)
B. L.: L. A.: Édenkert. (Magyar Hírlap, 1918. dec. 8.)
Fülep Lajos: L. A.: Édenkert. (Esztendő, 1919. 1.)
Vészi Margit: L. A.: Édenkert. (Pesti Napló, 1919. jan. 2.)
Ifj. Gaál Mózes: Három kis meséskönyv: Balázs Béla: Testvérország. – L. A.: Mese a bútorokról és a kisfiúról. – Jászay-Horváth Elemér: Árva János. (Nyugat, 1919. 6.)
Fülep Lajos: L. A. lírája. (Nyugat, 1923. 17-18. és F. L.: Művészet és világnézet. Bp., 1978)
Berény Róbert: L. A. (Forum, 1932. 10.)
Kerékgyártó István: L. A. költészetéről. (Alföld, 1965. 10.)
Sinkó Ervin: L. A. költészete. (Híd, 1965)
Földes Anna: Hazajáró regény. L. A.: Kezdetben volt a kert. (Kortárs, 1966. 9.)
Horváth Zoltán: L. A.: Kezdetben volt a kert. (Kritika, 1966. 7.)
Varga József: L. A.: Kezdetben volt a kert. (Új Írás, 1966. 8.)
Pomogáts Béla: L. A.: Köd előttem, köd utánam. (Kritika, 1967. 11.)
Zsoldos Jenő: Zsidó emlékek egy új magyar regényben. L. A.: Kezdetben volt a kert. (Új Élet, 1967. 3.)
Varga József: L. A.: Köd előttem, köd utánam. (V. J.: Adytól máig. Bp., 1970)
Néray Katalin: A képzőművész L. A: (Kritika, 1976. 10.)
Szabadi Judit: Anna Lesznai’s Painting. (The New Hungarian Quarterly, 1976)
Szabadi Judit: L. A. festői „Édenkertje”. – Vargha Balázs: Irodalmi városképek. L. A. virágai. (Budapest [folyóirat], 1977. 6.)
Kardos András: L. A.: A dolgok öröme. (Kritika, 1986. 2.)
Ojtozi Eszter: L. A. hímzett ex librise. (Könyv és Könytár, 2000. 22-23.)
Babucsik Anna: Morzsái az eltörött világkalácsnak. L. A. kiállítása a Petőfi Irodalmi Múzeumban. (Artmagazin, 2006. 5)
Scipiades Erzsébet: Erotikus meséket ad ki a Petőfi Irodalmi Múzeum. Egy brutálisan gazdag nő élete. (Népszava, 2006. aug. 7.)
Gellér Katalin: Ornamens és mese. L. A. kiállítása. (Új Művészet, 2007. 1.).
Irod.: monográfiák, katalógusok, fontosabb tanulmányok: Illés Endre: Máli. Vázlat, krétával L. A.-ról. (Jelenkor, 1972. 6.)
Markovits Györgyi: Az emigráns „Diogenes”. (Magyar Könyvszemle, 1975. 1-4.)
Szabó Julianna–Vezér Erzsébet: L. A. emlékkiállítása. Kat. (Hatvan, 1975)
L. A. emlékkiállítása. Kat. A kiállítást rendezte, a katalógust szerk. Bajkay Éva. (Bp., Magyar Nemzeti Galéria, 1976)
Vezér Erzsébet: Lesznai Anna költői világa. (Új Írás, 1976. 5.)
Vezér Erzsébet: L. A. élete. Kismonográfia. (Bp., Kossuth, 1979)
Margócsy Klára: L. A. költői világa. (Acta Academiae Paedagogiensis Nyíregyháziensis, 1987)
Lőkös István: Modell és regényhős. Lesznai Anna-Borongay Anna Krleza Zászlók c. regényének értelmezéséhez. [Krleza Zászlók c. kulcsregényének főszereplőit a Jászi házaspárról mintázta.] (Irodalomtörténet, 1992. 2.)
Zelmanovic, Djordje: A Krleza fiú esete L. A.-val. (Élet és Irodalom, 1994. 1.)
Simonovics Ildikó: L. A. mesevilága. (Tanulmányok Budapest múltjából. Bp., 1997)
Földes Györgyi: A mese metafizikája és a magyar avantgárd. Balázs Béla, L. A. és Kassák Lajos meséi. (Irodalomtörténet, 2000)
Czigány Magda: Nyájas múzsákból öntudatos amazonok. Nők a huszadik század művészetében. (Holmi, 2002. 3.)
Török Petra: A körtvélyesi „Jardin Paradise”. L. A. felvidéki Árkádiája. (Kalligram, 2003. 4.)
Rozgonyiné Molnár Emma: Szecessziós látásmód multimediális megközelítésben. L. A. művészete. (Magyar Nyelvjárások, 2005)
Szilágyi Judit: L. A., a „misztikus vulkán.” (Artmagazin, 2006. 5.)
Török Petra: Boldogságországba jutni. Bevezető gondolatok L. A. naplójegyzeteihez. (Ezredvég, 2006. 10.)
Zsadányi Edit: A tű és a toll. L. A. hímzéseinek és verseinek tárgya. (Irodalomtörténet, 2006. 1.)
L. A.-különszám. I–II. köt. Szerk. Török Petra. (Enigma. Művészetelméleti folyóirat, 2007)
A. Hédervári Zita: „Táltos remény.” Emlékezés L. A. iparművész-költőre. (Magyar Iparművészet, 2007. 2.)
Vécsi Nagy Zoltán: Avantgárd törekvések és a népművészet hatása L. A. korai képzőművészeti munkásságában. (Agria. Az Egri Múzeum Évkönyve, 2007)
L. A. Emlékkiállítás. Pozsony, 2008. jan. 23.–ápr. 29. Kat. A katalógus szövegét írta Török Petra. (Pozsony, Hagyományok és Értékek Polgári Társulás Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, 2008)
Meseszövés. L. A. tiszteletére írták a gyerekek. Alkotószerk. Boldizsárné Kovács Gizella. (Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008)
Huszár Ágnes: „A boldogság csak játék…” Két asszony a művészet és a pedagógia vonzásában. L. A. naplójegyzeteinek és Méhes Vera interjúinak recenziója. (Múlt és Jövő, 2010. 3.)
Kenyeres Zoltán: Kezdetben volt a kert. Lesznai Anna regényéről. (Tekintet, 2012. 4.)
Török Petra: Ornamenssé váltott sors. Művészeti és irodalmi otthonteremtés L. A. életművében. PhD-értek. (Bp., ELTE BTK, 2012)
H. Szilasi Ágota: „Mese, mese, mesd el…” L. A. képmeséi a hatvani Hatvany Lajos Múzeumban. (Agria. Az Egri Múzeum Évkönyve, 2013)
Menyhért Anna: Múzeum, kultusz, emlékezet: kánonba zárva. L. A. (Alföld, 2013. 5.)
Stewart, Fiona: „The Parting of Ways.” The Shifting Relationship between Anna Lesznai and Emma Ritoók and the Restructuring of Hungarian Cultural and Political Life in the Early 1920s. (Hungarian Studies Review, 2014)
Koncz Veronika: Csordulásig telt szép. L. A. nyomában. (Új Ember, 2015. júl. 6.)
Kőbányai János: Az eltűnt Egész nyomában. L. A. Kezdetben volt a kert c. műve a magyar irodalom egyik legnagyobb vállalkozása. (Népszabadság, 2015. jún. 6.)
Pritz Pál: Jászi Oszkár és L. A. (Múltunk, 2018. 3.)
Lackfi János: Mi az öröm? Versek L. A. nyomán. (Balatonfüred, 2019)
Polgár Anikó: Rebbenő tollruha, rügyre váró ujjak. Mítosz és női önkifejezés L. A. Meluzina-verseiben. – Zsadányi Edit: Többgenerációs női szubjektivitás L. A. Hazajáró versek c. kötetében. (Tiszatáj, 2019. 7-8.)
Irod.: lexikonok, feldolgozások: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. (Bp., 1935)
Könnyű László: Az amerikai magyar irodalom története. (New York, 1961)
Hungarians in America. (New York City, 1963)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966)
A magyar irodalom története. 1905-től 1919-ig. Főszerk. Sőtér István, szerk. Szabolcsi Miklós. (Bp., 1978)
Szabadi Judit: A magyar szecesszió. (Bp., 1979)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Kiss Ferenc: L. A. (A magyar irodalom története. 1945–1975. III/1. köt. Bp., 1990)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Hatvani lexikon. (Hatvan, 1996)
Magyar költőnők antológiája. Összeáll. S. Sárdi Margit és Tóth László. (Bp., 1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Kortárs magyar művészeti lexikon. I–III. köt. Főszerk. Fitz Péter. (Bp., 1999–2001)
Asszonysorsok a 20. században. Szerk. Balogh Margit és S. Nagy Katalin. (Bp., 2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Személyi adattár. (Bp., 2001)
Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. (Bp., 2002)
Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László, szerk. Balás Róbert. (Bp., 2003)
Borgos Anna–Szilágyi Judit: Nőírók és írónők. Irodalmi és női szerepek a Nyugatban. (Bp., 2011)
Szabó Lilla: Szlovákiai magyar könyvművészet. 1918–1945. (Bp., 2011).
neten:
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/447457 (Moscovitz Amália [Moscovitz Móricné Boskovitz Amália] gyászjelentése, 1857)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/356349 (Boscovitz József gyászjelentése, 1862)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/447363 (Moscovitz Mór gyászjelentése, 1880)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/392370 (Hatvany-Deutsch Józsefné Krieshaber Paula gyászjelentése, 1899)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DY29-Y2T?i=30&wc=92QJ-162%3A40678301%2C51334101%2C1077269003&cc=1452460 (Hatvany-Deutsch Sándorné Deutsch Emma halotti anyakönyve, 1901)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/290978 (Hatvany-Deutsch József gyászjelentése, 1903)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/447360 (Moscovitz Geyza gyászjelentése, 1913)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/290982 (Hatvany-Deutsch Sándor gyászjelentése, 1913)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTBS-56Y?i=167 (Jászi Oszkár és Lesznai Anna [Moscovitz Amália] házassági anyakönyve. Jászi Oszkár születési adata itt: márc. 1.! Születési és keresztelési anyakönyvén eltérő születési adatok [márc. 1. és márc. 2.] szerepelnek, 1913)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/354575 (Bormenisza Lipótné Brüll Lily gyászjelentése, 1918)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/361798 (Brüll Ignác gyászjelentése, 1918)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/447362 (Moscovitz Geyzáné Deutsch Hermina gyászjelentése, 1924)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QSQ-G9HD-R69?i=417&cc=2060123&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AQP76-Q2BB (Lesznai Anna amerikai declaration of intention-je, 1940)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/354574 (Bornemisza Lipót gyászjelentése, 1940)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DR6Q-9ZD?i=3&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6CYN-TZPZ (Nyegre László halotti anyakönyve, 1941)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DRFQ-DJD?i=122&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AW85N-DS2M (Wlassics Gyuláné Nyegre Róza halotti anyakönyve, 1971)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM63291
https://nntp.hu/person/person.php?personid=26274
https://nevpont.hu/palyakep/lesznai-anna-a3583
http://www.nevpont.hu/view/12617
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/12617
Megjegyzések
Lexikonok téves születési hely: Alsókörtvélyes!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021
