I.

Ady Endre Maria Grün-ben

 

 

„Tessék elgondolni egy divatos osztrák szanatóriumot, hova majdnem csak magyarok járnak, s ahova minden magyar társadalmi nyavalya elküldte a maga demonstrációját … Mert itt valamennyi jelentősebb magyar kaszinó népe egy kisebb vagy nagyobb csoporttal képviselődik, csak éppen hogy az asszonyok dominálnak…”

(Ady Endre, Pesti Tükör, 1913. július 1.)

 

 

A Maria Grün-i szanatóriumot (Sanatorium und Wasserheilanstalt Maria-Grün bei Graz) 1885-ben alapították a grazi Rosenbergen, a Schönbrungasse 30. szám alatt. Az intézmény első vezetője Richard von Krafft-Ebing (1840–1902) orvos, igazságügyi orvosszakértő, pszichiáter volt. Krafft-Ebing – akinek könyvei az elmúlt századelőn Magyarországon is rendkívül népszerűek voltak – a világon elsők között foglalkozott tudományos igénnyel a nemiséggel, a nemi aberrációkkal, összefüggést fedezett fel az idegbetegségek (neuraszténia, hisztéria, a periférikus idegek elváltozásai stb.) és a szexualitás között. Krafft-Ebing magánklinikája idővel a Monarchia egyik legismertebb gyógyintézetévé vált, ahol elsősorban a társadalom felsőbb rétegeiből származó mentálisan sérült betegeket kezeltek, de gyakran megfordultak ott a művészvilág ismert morfinista, kokainfüggő képviselői, valamint a súlyos nemi betegségek szövődményei következtében kialakult ideg- és elmebetegségben szenvedők is. Krafft-Ebing halála után a szanatóriumot kibővítették, szerkezetileg átalakították, az intézetet már nemcsak súlyos betegek keresték fel, de divatossá vált „a gráci könnyed kúra” amely elsősorban – mai szóval élve – táplálkozásterápiát, szigorú orvosi felügyettel kísért diétát jelentett. Történetünk kezdetén, 1913-ban, Anton Stichl (1857–1924) állt a klinika élén. A szanatórium bejelentőkönyve – Schweitzer Pál kutatásai alapján kijelenthető, hogy csak ez az egyetlen irat maradt fenn a korabeli dokumentumok közül – szerint Andreas von Ady Schriftsteller 1913. március 7-e és július 6-a között tartózkodott a grazi intézetben (ennek emlékére 1982-ben emléktáblát helyeztek el az akkor már gyermekotthonként működő épület falán).

 

 

Ady Endre betegsége 1913 tavaszára elhatalmasodott, önpusztító életvitele olyannyira súlyos válságba sodorta fizikai és idegi állapotát, hogy azonnali beavatkozásra volt szükség. Ady tehát komoly gyógyításra, intézeti kezelésre szorult. A költő testvére, Ady Lajos – Adyról szóló könyvében – úgy emlékezett, hogy felkeresték Ferenczi Sándor orvost, a magyarországi pszichoanalízis úttörőjét, aki a Graz melletti Maria Grün szanatóriumot ajánlotta. Adyt végül Ady Lajos és a család régi barátja és mecénása br. Hatvany Lajos helyezte el a magánklinikán, ahol nagy meglepetésére Fehér Dezsővel, a Nagyváradi Napló alapító főszerkesztőjével, egykori főnökével találkozott. Fehér Dezső magánéleti problémái és a Nagyváradi Napló anyagi helyzete miatt súlyos idegbetegségben szenvedett (korábban, 1908-tól két évig a budapesti Schwartzer Ideggyógyintézetben kezelték). Schweitzer Pál úgy vélte, hogy Ady érkezését Fehér Dezső híresztelte el a vendégek körében. Ady Lajos visszaemlékezése szerint a klinika betegeinek nagy része asszony, még hozzá magyarországi asszony volt, a hölgytársaságban bizonytalanul mozgó, előnytelen kinézetű Fehér Dezső pedig örömmel mutatta be vendégeinek az országosan ismert beteget. (Mylitta – a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött – visszaemlékezése szerint Fehér Dezső „hajtotta fel a nőket Adynak.”)

 

 

Ady Endre betegségenemsokára sokat javult, nem utolsó sorban azért, mert a költőt rajongó nők vették körül, akik versengtek a híres beteg kegyeiért. Fehér Dezső állapotában is örvendetes változások történtek, ezért ő már április elején visszatért Nagyváradra. Ady azonban még maradni akart, április 18-án azt írta barátjának, hogy „fene jól” érzi magát Maria Grünben, és ez a jólét mindenekelőtt „komolytalanságokban, udvarlásban és derült léhaságban” nyilatkozik meg. Miután Fehér Dezső elolvasta Ady grazi élménybeszámolóját úgy döntött, hogy feleségét, Fehér Dezsőné Breitner Jankát elküldi ugyanoda diétás gyógykezelésre. Máig nem tudni, hogy a kifejezetten rossz házasságban élő Fehér Dezső (nyílt titok volt, hogy gyermekének, Erzsébetnek nem a felesége volt az édesanyja) miért küldte asszonyát Adyhoz? Fehér Dezsőné visszaemlékezéseiből az derül ki, hogy férje meggyőzte az egyébként teljesen egészséges asszonyt egy könnyed kúra különös jelentőségéről. Fehér Dezső úgy vélte, hogy Ady mellett szükség van valakire, aki felügyeli a költő mindennapjait, vigyáz arra, hogy Ady pontosan hajtsa végre az orvos utasításait és főként arra ügyel, hogy Adyt az ivástól és a rajongó hölgyektől távoltartsa. Fehérné végül is 1913 május 7-én érkezett meg Adyhoz, aki a Lédával eltöltött kilenc éve után „végre kiélvezhette szabadságát, férfi szeszélyét, és mindazt ami ezzel járt…”

 

 

Ady Endre Maria Grünben – Fehér Dezsőné pikírt megjegyzése szerint – sem ételt, sem italt, sem cigarettát nem fogyasztott számottevően – de nőt annál inkább! Az irodalomtörténet azóta megállapította, hogy Adynak Maria Grünben három komolyabb, lírájában is jelentősebb nyomot hagyó szerelme akadt, Ady adta nevükön emlegetve: Mylitta, Kicsi és Nyanyuci. Ahogy elutazott Mylitta, azaz Machlup Henrikné Zwack Emma Mára (= Mici), a szép pesti úriasszony, akinek nagyapja alapította a Zwack József és Társai szeszgyárat megérkezett a „kis kék dereglye”, vagyis Weisz Ferencné Kossak Aranka, akinek apja, Kossak József temesvári cs. és kir. fényképész; férje, Weisz Ferenc banktisztviselő volt. Fehér Dezsőné még azt is megemlítette, hogy a Kicsihez csatlakozott még egy Adél nevű nő, egy bécsi autógyáros felesége, „legényesen söröző” és egy másik, kreolbőrű, gyönyörű termetű harmincötéves asszony, egy „bécsi hisztérika”. Ez utóbbi két hölgyről nem deríthető ki semmi, ha szövődött is közöttük románc, verset biztosan nem írt egyikőjükhöz sem Ady Endre. Schweitzer Pál kiderítette még, hogy Ady „rövidebb lélegzetű flörtöt” folytatott még Zsóka asszonnyal, azaz Décsi Mórné Stux Erzsébettel (hozzá sem írt verseket, de néhány írását és kötetét neki ajánlotta, illetve dedikálta…)

 

 

Ady Endre Maria Grünben – Fehér Dezsőné pikírt megjegyzése szerint – már komoly szerelmi kalandba „gabalyodott” a Kicsivel, amikor morfiumelvonó kúrára megérkezett Bella asszony, vagyis Sándor Lászlóné (is). Ahogy feltűnt a később Nyanyucinak elnevezett hölgy, Ady rögtön elkezdett vele is foglalkozni. Kicsi, aki rövid időre átvette Adynál Mylitta szerepét, ügyesen hatástalanította két bécsi ismeretlen nevű riválisa – a „legényesen söröző” és a „bécsi hisztérika” – Ady-rajongását, Bella asszonnyal azonban már nem bírt. Ady állítólag még házasságot is ígért legújabb kalandjának, Kicsi pedig többször is kijelentette, hogy Ady mellett marad Maria Grünben: a türelmetlen sürgönyöket küldözgető urának válást emlegetett. A helyzetet a klinikaigazgató Stichl oldotta meg: ő is küldött egy táviratot a féltékeny férjnek, hogy vigye haza az asszonyt, mert kezelése befejeződött, és most már otthon a helye. Az „elbocsátó üzenet” után – Péter I. Zoltán nagyváradi irodalomtörténész szerint – végre csüggedt vitorlával hazahajózott a „kis kék dereglye”. Mivel Ady múzsáit általában nem saját nevükön, hanem általa alkotott költői neveken említette (férjes asszonyoknál különösen érthető a diszkrétság) komoly fejtörést okozott Ady Endre Maria Grün-i múzsáinak kinyomozása. Az irodalomtörténészek, a már többször említett Schweitzer Pál, Péter I. Zoltán és mindenekelőtt Hegedűs Nándor korszakos jelentőségű írásaikban és nagyobb tanulmányaikban feltárták Mylitta és „a kis kék dereglye” életrajzi adatait, családi kapcsolatait; Nyanyucinak, Sándor Lászlónénak, azaz Bella asszonynak azonban még a családi nevét sem sikerült tisztázni. Alábbi írásomban anyakönyvi adatok, gyászjelentések, illetve a sajtóban megjelent más családi források alapján megpróbáltam összegyűjteni mindazt, ami Bella asszonyról és családjáról kideríthető.

 

 

II.

Sándor László és Bella asszony

 

 

Hegedűs Nándor 1902-ben a nagyváradi állami főreáliskolában érettségizett, majd 1902-től 1906-ig a budapesti tudományegyetemen magyar irodalmi és nyelvészeti tanulmányokat folytatott, végbizonyítványt azonban nem szerzett. Fehér Dezső hívására visszatért Nagyváradra, a Nagyváradi Napló belmunkatársa, 1908-tól 1913-ig felelős szerkesztője lett, majd 1913-ban egy másik helyi lap, a nagyváradi Szabadság felelős szerkesztőjévé nevezték ki. Az összeomlás évében, azaz 1918-ban immár egy harmadik lapnál, a Nagyváradnál tevékenykedett (több mint húsz éven át, 1941-ig főszerkesztőként jegyezte a lapot). A II. világháború után Magyarországra költöző Hegedűs Nándor élete nagy részét tehát Nagyváradon töltötte, ám soha sem dolgozott együtt Ady Endrével, a költő nagyváradi tartózkodása idején Hegedűs Nándor még Budapesten volt egyetemi hallgató. Hegedűs Nándor jóllehet alig ismerte Adyt (elmondása szerint 1906 után csak néhányszor találkoztak), mégis Ady Endre nagyváradi életének monográfusa lett. Az Adyt csak felszínesen ismerő Hegedűs Nándor ezért Ady Endre életéről (Ady Endre Nagyváradon, 1956; Ady Endre nagyváradi napjai, 1957) nem személyes emlékeket közölt, viszont jól ismerte Ady nagyváradi barátait, szerelmei családját, „kapcsolati hálóját”. Hegedűs Nándor felkereste és kifaggatta Ady nagyváradi életének tanúit, összegyűjtött és rendszerezett minden közleményt, apró hírt, ami Ady nagyváradi életében történt, vagy ami Ady nagyváradi életéről beszámolt.

 

 

Hegedűs Nándor könyvei a magyar irodalomtörténet első oknyomozó monográfiái, különösen értékesek azonban a napilapokban szétszórt, és talán kisebb visszhangot kiváltó adatközlései, megemlékezései, interjúi. Hegedűs Nándor 1961-ben a Magyar Nemzetben két részes sorozatot közölt Kis kék dereglye. Ady ismeretlen szerelmei címmel (1961. december 28–29-én). A sorozat első része Weisz Ferencnéről szólt, aki 1913. április 18-án érkezett meg Temesvárról Maria Grünbe, Fehér Dezsőné 1913. május elején (pontosabban 7-én) érkezett meg ugyanoda. Hegedűs Nándor kijavította az irodalomban korábban tévesen rögzült adatokat, mely szerint ahogy elutazott Mylitta, rögtön megérkezett a „kis kék dereglye”. Valójában Mylitta április 25-én távozott, vagyis Kicsi szemtanúja lehetett Ady heves udvarlásának (és talán az is a tudomására jutott, hogy Ady eredménytelenül próbálkozott…) Néhány héttel később (sajnos a dátum nem ismert) megérkezett Nyanyuci is, aki ugyanúgy szemtanúja lehetett Ady heves udvarlásának (és biztosan tudomására jutott, hogy Ady eredményesebben próbálkozott…)

 

 

Hegedűs Nándor annyit árult el Sándor Lászlóné Bella asszonyról, hogy édesapja – akit ő jól ismert – Nagyszalontán élt mint földbérlő, férjének – azaz Sándor Lászlónak – pedig Csókás településen volt földbirtoka. A Sándor házaspár az 1910-es években Nagyváradon lakott, később felköltözött Budapestre. A férj vagyonát egymillió aranykoronára becsülték, ami akkor igen tekintélyes összegnek számított. Budapesten utóbb másodmagával egy kisebb bankot is alapított, a bankszakmához azonban nem értett, és ebből sok kellemetlensége származott. Vagyona elúszni látszott, a sok izgalom miatt mind Sándor László, mind Bella asszony rászokott a morfiumra: Nyanyuci így jutott el Maria Grünbe, férje ekkor már sokkal súlyosabb állapotban volt, az ő gyógyításához már egy szanatóriumi kezelés nem lehetett elég. A házaspár külsőleg sem volt összeillő: a nő „királynői termet”, a férfi egy fejjel alacsonyabb, kövérkés testalkatú. Hegedűs Nándor írását még Fehér Dezsőné visszaemlékezésével lehet kiegészíteni, aki elárulta, hogy „Nyanyucit, azaz Sándornét régebbről ismerem, szegről-végről még a rokonom is.” Hegedűs Nándor utóbb részletezte Ady és Bella asszony azóta már – mindenekelőtt az ő kutatásai alapján – az irodalomtörténet-írás szempontjából kiderített kapcsolatát: közel egy évig, Boncza Bertával történt házasságkötéséig tartott kettőjük románca; hiába igyekeztek barátai eltéríteni Nyanyucitól, mert a költő nem csak szerelmet kapott az asszonytól, de Bella volt „a legjobb ápolónő” is. Bella asszony személyének kiderítéséhez azonban közelebb vitt Hegedűs Nándor megjegyzése, mely szerint Nyanyuci haláláig követte barátságával Ady Endrét, de a sírig nem. Azon a napon ugyanis, amikor a költőt eltemették halt meg Nyanyuci férje, „így ez a hű barátnő nem kísérhette ki a nagy halottat utolsó útjára.”

 

 

Hegedűs Nándor közlése szerint tehát Sándor László Ady Endre temetésének napján, azaz 1919. január 29-én halt meg, Budapesten. A napilapok gyászjelentéseiből kiderült, hogy egy Sándor László harminchétéves korában, hosszas szenvedés után Budapesten elhunyt. Temetése 1919. január 29-én volt a Farkasréti Temetőben. A budapesti II. kerületi anyakönyvi hivatal bejegyzése szerint Sándor László „magánzó” 1919. január 25-én hunyt el „terjedő hűdéses elmezavarban”. Jóllehet az anyakönyvi bejegyzésben a házastárs nevére vonatkozó rovatot kihúzták vélhetően ugyanarról a személyről van szó: Nyanyuci azért nem vehetett részt Ady temetésén, mert – Hegedűs Nándor adatait kijavítva – ugyanazon a napon volt a (volt) férje, Sándor László temetése.

 

 

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTW3-L43?i=37&wc=92QT-HZS%3A40678301%2C51865101%2C1077266503&cc=1452460 (diósadi Ady Endre halotti anyakönyve, 1919)

 

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DYK9-D83?i=63&wc=92QJ-BZS%3A40678301%2C43353801%2C1077266503&cc=1452460 (Sándor László halotti anyakönyve, 1919)

 

 

Sándor László halotti anyakönyve nem árulja el felesége, ám feltárja szülei nevét. A bejegyzés szerint apját Sternthal Arthurnak, anyját Schwartz Jozefának hívták. A bejegyzést azonban rögtön kiegészíti egy helyesbítés: „az elhaltnak az atyja nem néhai Sternthal Arthur, hanem néhai Schwartz Béla volt”. Sternthal Arthur (= Sternthal Artúr) nagyszalontai földbirtokos, a magyaróvári gazdasági akadémia bejegyzései szerint 1862. október 9-én született Nagyszalontán. A gyászjelentésekből kiderül, hogy apját Sternthal Bernátnak (†1882. november 25. Nagyszalonta), anyját Czinczár Antóniának (†1883. december 22. Nagyszalonta) hívták. A házasságból öt gyermek élte meg a felnőtt kort: (ifj.) Sternthal Adolf (†1911), Sternthal Arthur, Sternthal Salamon (†1920. október 31. Budapest), illetve Rosinger Lajosné Sternthal Regina (†1897. december 5. Budapest) és Schwartz Ferencné Sternthal Mária. Sternthal Salamon 1904. november 16-án nagypéli előnévvel nemességet kapott. Sternthal Arthur első felesége, unokatestvére, Sternthal Irma (1869. jún. 29. Nagyszalonta) volt (1887-ben házasodtak össze). A helyzetet bonyolítja, hogy néhány gazdasági írást, amelyet mint földbirtokos írt – a könyvészetek szerint – ifjabb Sternthal Arthur néven jegyzett. (Nem tudni, hogy ki lehetett az idősebb Sternthal Arthur, Sternthal Arthur tiszaluci lakos, a később ismert építész 1891-ben Sebestyén Arthurra magyarosított, ő kizárható…) Sternthal Arthur 1907. november 9-én kötötte meg második házasságát özvegy Schwartz Béláné Schwartz Jozefinnel, Sándor (Schwartz, Schwarcz) László özvegy édesanyjával, ezért szerepelhetett a bejegyzésben Sternthal Arthur az apja neveként. Az azonban valószínűleg elírás, hogy 1919-ben „néhai” lett volna, Sternthal Arthur (és neje Schwartz Jozefin) szerepel nagypéli Sternthal Salamon 1920. évi gyászjelentésén.

 

 

Sándor László halotti anyakönyve szerint (nevelő)apja Sternthal Arthur volt, aki azonban 1919-ben még élt. Sternthal Arthur 77 éves korában, 1940. június 5-én halt meg Nagyszalontán (temetése 1940. június 7-én volt ugyanott). Sternthal Arthur az Arany János Társaság (= Arany János Emlékegyesület) elnöke is volt, és hagyatékának rendezése során érdekes dokumentum került elő. Az iratok között egy tízezer forintról kiállított nyugtát találtak, amiből kitűnt, hogy Rozvány György ennyivel tartozott Aranynak. Az összeget Rozvány György megbízásából Sternthal Adolf fizette ki Budapesten Aranynak, aki erről egy nyugtát állított ki, amelyet Gyulai Pál és Szász Károly tanúk írtak alá… 1940-ben már mindkét Sternthal Adolf és Sternthal Salamon is régen meghalt, így kerülhetett a nyugta a legidősebb családtag, Sternthal Arthur birtokába. A Magyar Nemzetben Arday Aladár református esperes arról is beszámolt, hogy az országvesztés után 1932-ben, Arany halálának ötvenedik évfordulóján tarthatták meg az utolsó Arany-emlékünnepséget (részben Sternthal Arthur közreműködésével, a Petőfi és Arany által is megénekelt Csonkatoronyban). A román hatóságok részéről komolyan felvetődött, hogy felszámolják az egyesületet, az egyesület által őrzött Arany-emlékszobát és begyűjtik a költő relikviáit. Sternthal Arthur vállalkozott arra, hogy az emléktárgyakat egy hatalmas vasládába gyűjti, és elássa kertjében. Erre azonban végül nem került sor, a bécsi döntések után egy rövid időre újra megtarthatták a megemlékezéseket Nagyszalontán és az emlékhely is látogatható lett. Azt azonban nem tudni, hogy a Sternthal Arthur által is összegyűjtött és megőrzött emléktárgyak és egyéb dokumentumok túlélték-e a második világháborút?…

 

 

Sándor László eredeti neve Schwartz (= Schwartz) László volt. A Magyarország 1905. október 8-i száma szerint Schwarcz László földbirtokos eljegyezte Schreiber Bellát, Schreiber Izidor leányát Nagyszalontán. Hegedűs Nándor úgy tudta, hogy Bella asszony édesapja – akit ő jól ismert – Nagyszalontán élt mint földbérlő. Az eljegyzési hír megfelel Hegedűs Nándor adatainak: a házaspár 1905-ben Nagyszalontán élt, Hegedűs Nándor azonban nem tudott a névváltoztatásról. A Budapesti Közlöny (1907. május 26.) értesülései szerint Schwarcz Lászó „nagyváradi illetőségű ottani lakos” családnevének „Sándor”-ra kért átváltoztatása a 49.574 számú belügyminiszteri rendelettel „megengedtetett”. Schwarcz László tehát a Sándor László nevet 1907-ben vette fel hivatalosan, Hegedűs Nándor szerint a Sándor házaspár az 1910-es években Nagyváradon lakott, a közlemény szerint azonban már a névmagyarosítás évében Nagyváradon tartózkodtak. Hegedűs Nándor végül azt is közli, hogy Sándor László Budapesten utóbb másodmagával egy kisebb bankot is alapított, a bankszakmához azonban nem értett, és ebből sok kellemetlensége származott.

 

 

Sándor László valójában 1912-ben társával, Nyéki Gyulával terménybizományi üzletet alapított (az V. kerületi lipótvárosi Szabadság téri üzletre a Fővárosi Közlöny szerint 1912. május 1-je és május 15-e között kapták meg az iparengedélyt, erről a lap 1912. május 24-i száma tudósított). A Központi Értesítő 1912. július 7-i száma pontosította a dátumot: a Budapesti Törvényszék 1912. május 8-án adta meg az engedélyt a Sándor László és Nyéki közkereseti társaságra, amelynek társtulajdonosai Sándor László és Nyéki Gyula terménybizományi üzlettulajdonosok voltak, az üzlethelyiséget a Szabadság tér 17. szám alatt rendezték be. A Sándor László és Nyéki cég 1912 december 16-án fizetésképtelenséget jelentett. A Pesti Hírlap bűnügyi tudósítása (1913. január 12.) szerint a cég már jó ideje nélkülözni kénytelen a becsületes kereskedővilág bizalmát, gyanús szemmel nézik tőzsdei üzelmeit, de főleg Sándor-Sternthal Lászlóról vélekedtek úgy, hogy in sich bonyolítja le ügyfelei megbízását. A Hegedűs Nándor által ismertetett bank tehát terménytőzsde volt, ahol milliókat nyerhetett vagy veszíthetett az ügyes spekuláns, azaz a kor szerint „in sich-lovag” (ahol az in sich mai szóval élve bennfentes tőzsdeinformációt jelentett). Sándor-Sternthal László és Nyéki-Neumann Gyula bizományosok ellen 1913. januárjában csalás és sikkasztás bűntette miatt a cég ügyfelei feljelentést tettek, Sándor László azonban már a feljelentés előtt hetekkel hetvenezer koronával megszökött, és a lap úgy tudta: „azzal a kijelentéssel, hogy beteg, erősen idegbajos” németországi szanatóriumba vonult. A tőzsdecsalási ügy még hosszú hónapokig elhúzódott, újabb és újabb károsultak jelentkeztek.

 

 

Sándor László gyanús tőzsdei üzelmeinek részletei nem tárgya ennek a nyomozásnak (a tőzsdebíróság ítéletének meghozatala előtt a felek egyezségre jutottak, a megszüntető végzés kelte: 1913. március 28-a). A napilapok tudósításaiból viszont két fontos dolog is bizonyosságot nyert. A Schwart(c)z Lászlóról Sándor Lászlóra magyarosított „magánzó” 1912–1913-ban a Sándor Sternthal László nevet is használta, ez kétségtelenné teszi, hogy azonos az 1919-ben elhunyt Sándor Lászlóval (akinek nevelőapja Sternthal Arthur volt). Sándor László a Pesti Hírlap tudósítása szerint „hetekkel” az üzelmei napvilágra kerülése előtt idegbetegségével egy németországi szanatóriumba vonult. Az Újság 1913. január 28-i száma ezt az értesülést azzal egészítette ki, hogy Sándor László „elmebetegség címén gondnokság alatt áll.” Az elmebetegséggel kezelt, tragikus sorsú Sándor László valószínűleg még hosszú ideig szigorú orvosi felügyelet alatt állt, hátralévő néhány évében talán már soha sem gyógyult meg, mint említettem „terjedő hűdéses elmezavarban” hunyt el. Sándor Lászlóné Schreiber Bella asszony (nevezzük most már így) vélhetően a férje tőzsdei üzelmei miatt szokott rá a morfiumra. A büntető feljelentések ügyében hozott megszüntető végzés után a család orvosa Bella (a későbbi Nyanyuci) számára is egy gyógykezelést, egy „gráci könnyed kúrát” írt elő. Sándor Lászlóné Schreiber Bella 1913 májusában meg is érkezett Maria Grünbe.

 

 

III.

Schreiber Bella családja

 

 

Schreiber Dávid, a szarvasi társadalmi élet „általános tekintélynek és tiszteletnek örvendett” képviselője 79 éves korában hunyt el Szarvason. A Szarvas és Vidéke című lap 1911. március 12-i száma a kor nekrológjainak megfelelően részletesen felsorolta az igen kiterjedt izraelita család gyászoló leszármazottait. Schreiber Dávidnak három fia született (vagy legalábbis 1911-ben három fia biztosan élt még): Schreiber Izidor, Schreiber Vilmos és Schreiber Lipót. Schreiber Izidor azonos a már korábban említett nagyszalontai földbirtokossal, akinek feleségét Schwarcz Saroltának hívták. Schreiber Izidor és Schwarcz Sarolta voltak Schreiber Bella szülei. Ez a nekrológ alapján bátran állítható, hisz a népes gyászolók között megtalálható Sándor Lászlóné Schreiber Bella, Schreiber Dávid unokája, továbbá két dédunoka, Bella két gyermeke is: Sándor Palkó és Sándor Kató. (Péter I. Zoltán szerint Nyanyucinak Ady állítólag azt mondta, nem törődik azzal, hogy két gyermeke van, hagyja ott morfinista urát, aki úgy sem gyógyul ki szenvedélybetegségéből…)

 

 

Schreiber Izidor vagy Schreiber Szidor nagyszalontai földbirtokosnak igen sok gyermeke született, a gyászjelentésből azonban nem derült ki, hogy a felsorolt tizennégy unoka hogy oszlott meg Schreiber Dávid fiai, az elsőként említett, minden bizonnyal a legidősebb fiú, Izidor, illetve Vilmos és Lipót között. Schreiber Erzsébet azonban biztos, hogy Izidor leánya volt. A Magyarország című lap értesülése (1907. február 19.) szerint dr. Bárdos Imre ügyvéd Nagyváradról eljegyezte Schreiber Erzsike kisasszonyt, Schreiber Izidor leányát Nagyszalontán (a május 2-i esküvői hírt szintén a Magyarország közölte május 1-jén). A gyászjelentésen, Schreiber Dávid unokái közül kettő volt férjezett asszony: Sándor Lászlóné Schreiber Bella és dr. Bárdos Imréné Schreiber Erzsébet. Az ifjú pár nemsokára Nagyváradon telepedett le, 1907-ben tehát már nemcsak Schreiber Bella, hanem testvére is Nagyváradon lakott. Schreiber Bella és Schreiber Erzsébet Schreiber Dávid legidősebb unokái, Schreiber Izidor legidősebb gyermekei voltak. Ha a testvérek egy iskolába jártak, akkor az a debreceni református leányiskola elemi iskolája volt. A később Dóczy Gedeon igazgatóról elnevezett Dóczy Leánynevelő Intézetben az 1893/94-es tanévben a II. osztályba járt Schreiber Bella és Schreiber Erzsébet…

 

 

Schreiber Erzsébet férje, dr. Bárdos (1897-ig Breitner) Imre a nagyváradi közélet ismert szereplője volt. A Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái című lexikonfolyamában közölt eredeti családnév – Breiner – téves, a hivatkozott belügyminisztériumi rendelet szerint: „kiskorú Breitner Imre nagyváradi illetőségű ugyanottani joghallgató vezetéknevének «Bárdos»-ra kért átváltoztatása f. évi 80.475 sz. belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. (Budapesti Közlöny, 1897. augusztus 27.) Fehér Dezsőné Breitner Janka korábban idézett visszaemlékezésében leírta, hogy Sándor Lászlóné „szegről-végről” még rokona is volt, Fehérné valószínűleg Schreiber Bella férjére, Bárdos (Breitner) Imrére gondolhatott. Bárdos Imre az első magyarországi cionisták közé tartozott, miután elvégezte az egyetemet, 1897-ben Palesztinában járt. Hazatérése után a Nagyvárad és a Nagyváradi Napló című lapokban közölt kisebb írásokat, útirajzokat, majd a Nagyváradi Ügyvédi Kamara 1903 júniusában vette fel tagjai sorába. A Nagyváradi Napló 1905 október 8-i számában Néphivatal Nagyváradon címmel tudósított arról, hogy dr. Ágoston Péter (a későbbi igazságügyi népbiztos) és dr. Bárdos Imre ügyvéd a szegények jogvédelmére létrehozta ezt a díjtalan jogi tanáccsal szolgáló hivatalt, amelyik közbenjárt, beadványokat készített és pereskedéseket is vállalt a város legszegényebbjei érdekében. Dr. Ágoston Péter jogakadémiai tanárt és dr. Bárdos Imre ügyvédet 1911-ben a Belvárosi Takarékpénztár igazgatósági tagjává, dr. Bárdos Imrét 1918-ban a Nagyváradi Napló Rt. igazgatósági tagjává választották meg. Bárdos Imre későbbi sorseseményeiből feltétlenül megemlítendő, hogy az országvesztés után is Erdélyben maradt, és élére állt az erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérleteknek (1925-ben az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség nagyváradi elnökének is megválasztották).

 

 

Schreiber Erzsébet és dr. Bárdos Imre – az Új Kelet című lap híre szerint – 1932. május 1-jén tartották házasságkötésük huszonötéves évfordulóját. A népszerű nagyváradi cionista vezető szűk családi körben ünnepelt, az ezüstlakodalom részletei nem ismertek. Az azonban megállapítható, hogy a házaspárt a két világháború közötti Nagyvárad szellemi életében is nagy tisztelet és elismertség övezte. (Az Új Kelet csak a legismertebb váradi polgárokról közölt ilyen típusú családi híreket.) Az 1907-ben házasodott Schreiber Erzsébetnek Schreiber Dávid 1911-es gyászjelentésén már volt egy gyermeke Ferkó, egy másik leány, Lola, kisgyermekkorában, 1910-ben, a gyászjelentés kelte előtt meghalt. A harmadik gyermek, a második leány, Bárdos Klári ismert színésznő lett, aki a kolozsvári Magyar Színházhoz szerződött. Bárdos Klári 1936-ban jegyet váltott, majd férjhez ment Somló Istvánhoz. Somló István a vőlegény és férj azonban nem azonos a Vígszínház népszerű művészével (a házassági hír után sorra kapta a gratulációkat, ezért egy helyreigazítást is kért a Színházi Élettől. Somló István, a színész, csak néhány év múlva, 1939-ben vette el feleségül Fleischmann Mártát). Bárdos Klári második férje Forgács Sándor (= Forgách Sándor) viszont valóban színész és szintén a kolozsvári Magyar Színház tagja volt. Benamy Sándor Emlékezés a régi Nagyváradra című írásában úgy tudta, hogy Forgács Sándort, feleségét, Bárdos Klárit, illetve Fehér Dezsőnét és leányát, Fehér Erzsébetet marhavagonba szállították Auschwitzba, a koncentrációs táborból egyikőjük sem tért vissza, és nem tudni, hogy mi lett dr. Bárdos Imre és Schreiber Erzsébet sorsa sem…

 

 

Schreiber Bella és Schreiber Erzsébet legidősebb öccsét Schreiber Istvánnak hívták, aki különös módon 1904-ben szintén Sándorra magyarosította családnevét. Dr. Sándor István ügyvéd neve szintén előfordul az Ady levelezésben, Ady néhány levelében Pistaként üdvözli Nyanyuci testvérét. (Sándor István és Sándor László névazonossága miatt többen úgy vélték, hogy talán Sándor László testvéréről lehet szó…) Nos, dr. Sándor István ügyvéd 1923-ban kötött házasságot özvegy dr. Vaisz Imréné Schwarcz Elzával (Az Újság 1923. augusztus 15-i értesülései szerint). Dr. Sándor Istvánnak egy fia született, dr. Sándor István Tamás (*1926. augusztus 26. Budapest †2013. május 22. Budapest). Sándor István Tamás szintén jogász lett, jóllehet már egészen fiatal korában, az 1940-es években versekkel jelentkezett, illetve Sándor Tamás és Sándor Tamás István néven lektűr regényeket is írt (Egy bélyegért a világ körül, 1941). A II. világháború után az Új Szó (1945–1946) és a Világosság (1946–1949) című lapok munkatársa volt, majd kereskedelmi, ipari, erdészeti jogtanácsosként tevékenykedett. Az 1956-os forradalomban játszott – nem tisztázott – szerepéért 1957-ben kizárták a Magyar Újságírók Országos Szövetségéből (tagságát csak 1989-ben kapta vissza, 2005-ben a MÚOSZ Aranytollával is kitüntették). Ügyvédi irodája, akárcsak apjának a belvárosi (IV., illetve V. kerületi) Kecskeméti utcában volt.

 

 

Schreiber Bella és Schreiber Erzsébet további testvéreiről nagyon keveset lehet tudni. Rendkívül különös azonban, hogy három további öccse Schreiber János, Schreiber Imre és Schreiber László 1906-ban szintén Sándorra magyarosította családnevét. (Kiskorú Schreiber János, Imre és László nagyszalontai illetőségű ugyanottani lakosok családi nevének «Sándor»-ra átváltoztatása a f. évi 38.634 sz. rendelettel megengedtetett. [Budapesti Közlöny, 1906. máj. 22.]) Schreiber Bellának tehát nemcsak a férjét, de az egyik öccsét is Sándor Lászlónak hívták! Halotti anyakönyvéből kiderül, hogy Dr. Sándor László vegyész, bölcsészdoktor 1944. július 15-én vesztette életét, és ugyanezen a napon halt meg felesége, Vidor Irén is. (Schreiber Dávid már többször említett gyászjelentésében mindkét Sándor László szerepel…) A népes unokaseregből Sirola Jenőné Schreiber Júlia (*1893. augusztus 19. Nagyszalonta †1964. november 29. Budapest) varrónő biztos, hogy Schreiber Bella testvére volt. A Schreiber Dávid gyászjelentésén szereplő tizennégy unoka közül Schreiber Izidor és Schwarcz Sarolta gyermekei voltak: Schreiber Bella, Schreiber Erzsébet, Schreiber Júlia, illetve dr. Sándor István, dr. Sándor László és Sándor Imre. (Sándor János nem szerepel a gyászjelentésen, valószínűleg 1911-ben már nem élt, talán gyermekkorában halt meg.)

 

 

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DY99-SQN?i=99&cc=1452460 (Dr. Sándor László és dr. Sándor Lászlóné Vidor Irén halotti anyakönyve, 1944)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-69Z7-QC7?i=172&cc=1452460 (Sirola Jenőné Schreiber Julianna halotti anyakönyve, 1964)

 

 

Schreiber Izidor vagy Schreiber Szidor nagyszalontai földbirtokos 1936. január 19-én hunyt el Budapesten. Sajnos sem a gyászjelentését, sem a halotti anyakönyvét nem találtam meg, Az Est és a Pesti Hírlap rövid halálhírt tett közzé, és azt, hogy temetése az Óbudai Temetőben volt január 21-én. Nem tudni, hogy a Schreiber Dávid gyászjelentésén említett két további testvér, Schreiber Vilmos és Schreiber Lipót éltek-e még? Schreiber Vilmos felesége, Berger Róza 1902. november 22-én halt meg tüdőbetegségben (vagyis 1911-ben, Schreiber Dávid gyászjelentésén ezért nem szerepelhetett a neve…) A házasságból hat gyermek született (vagy legalábbis, 1902-ben, Schreiber Vilmosné gyászjelentésének évében még hatan voltak életben): egy fiú, Schreiber Gyula; valamint öt leány, Schreiber Irén, Schreiber Mária, Schreiber Szidi, Schreiber Lili és Schreiber René. Mind a hat gyermek szerepel Schreiber Dávid 1911. évi gyászjelentésén, ám róluk – nevükön és Schreiber Renén kívül – szinte semmit sem tudni. Schreiber René 1925. február 9-én halt meg szintén tüdőbetegségben. Schreiber René gyászjelentésén már csak Szidi, Gyula és Lili testvérei szerepelnek, ekkor már valószínűleg Mária sem élt. A harmadik fiútestvérről, Schreiber Lipótról csak annyit lehet biztosan tudni, hogy közelebbről nem ismert cégét a Gyulai Királyi Törvényszék 1927-ben törölte (s ezen cég törlése 1929. április 30-án bejegyeztetett [Központi Értesítő, 1929. október 3.]). A tizennégy unoka közül tizenkettő szüleit sikerült beazonosítanom, kettőt azonban nem: Schreiber Irént és Schreiber Margitot (nem elírásról van szó, Schreiber Dávid két leányunokáját is Irénnek hívták, a gyászjelentésen nem csak Sándor Lászlóból, de Schreiber Irénből is kettő szerepel!). Mivel Schreiber Vilmos felesége 1911-ben már kilenc éve nem élt, biztos, hogy a két leány nem Schreiber Vilmos gyermeke, a gyászjelentésen Schreiber Lipótnak sem közlik a felesége nevét: valószínű, hogy ha nős volt, 1911-ben már megözvegyült, ez esetben talán az ő két leányáról lehet szó…

 

 

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/533232 (Schreiber Vilmosné gyászjelentése, 1902)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9GBC-9CXW?i=398&wc=929L-DPX%3A40679701%2C52591601%2C40805801&cc=1452460 (Schreiber Vilmosné halotti anyakönyve, 1902)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9GB7-9484?i=72&wc=929J-VZ3%3A40679701%2C52591601%2C44545101&cc=1452460 (Schreiber René halotti anyakönyve, 1925)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/533221 (Schreiber René gyászjelentése, 1925)

 

 

Sándor Lászlóné Schreiber Bella 1886. szeptember 17-én született Mezőberényben, 1906-ban kötött házasságot Schwarc(t)z László földbirtokossal, aki 1907-ben Sándor Lászlóra változtatta a nevét, különös módon ugyanazt a családnevet vette fel, amelyet Schreiber Bella öccsei is 1904-ben és 1906-ban. (Ennél is érdekesebb, hogy Schreiber Bella anyját is Schwarcznak, Schwarcz Saroltának hívták!) Talán nem véletlen a Schwarcz–Sándor-névváltás sem, Schwarcz László talán tudatosan vette fel ugyanazt a nevet, amit Bella testvérei: Schwarcz László felvette a Sándor nevet, így Sándorné Schreiber Bella nem ritkán Sándor Bella néven mutatkozhatott be. Néhány évvel később, amikor a házaspár kapcsolata válságba jutott, Sándor László inkább a Sándor Sternthal László nevet választotta. Sándor László súlyos betegsége miatt rövid életének utolsó éveiben (1912-től 1919-ig) állandó orvosi felügyeletre szorult, Bella asszony pedig szabadulni akart ebből a kapcsolatból, ezért egy évig, Adynak Boncza Bertával történt házasságáig a költő által Nyanyucinak nevezett hölgy Ady múzsája, életének fontos szereplője lett. Nem tudni, hogy Schreiber Bella férje és Ady halála, azaz „kettős gyásza” után férjhez ment-e újra? Az azonban biztos, hogy Schreiber Bella túlélte holokausztot, a II. világháború után Budapesten élt. Nyanyuci, azaz Schreiber Bella későbbi sorsáról Hegedűs Nándor még annyit árult el, hogy 1956-ban halt meg Budapesten. Valójában 1955. június 4-én hunyt el Budapesten, az Amerikai úti Izraelita Szeretetkórházban. Igen rossz anyagi körülmények között élt, halála előtt néhány hónappal Szirmai Ödönné (Ady és Nyanyuci „abbáziai eltűnésének” tanúja) még találkozott vele. Az idős Bella asszony siralmas, szívet facsaró látványt nyújtott…

 

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9PBX-L7Q?i=102&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6V9P-16R6