Fenyő Miksa
író, kritikus, szerkesztő, gazdaságpolitikus
1895-ig Fleischmann Miksa
Született: 1877. december 8. Mélykút, Bács-Bodrog vármegye
Meghalt: 1972. április 4. Bécs, Ausztria
Temetés: 1972. április 19. Budapest
Temetési hely: Farkasrét (hamvasztás utáni búcsúztatás)
Család
Római katolikus hitre áttért zsidó családból, származott.
Szülei: Fleischmann Fülöp szabó, Melczer Lujza.
Testvérei: Fenyő Zsigmond (1878. dec. 23. Mélykút–1952. ápr. 1. Bp.), a Bajai Hengermalom Rt. igazgatója és Fenyő Sándor (†1946. márc. 6. Bp.) honvédtiszt, százados, ill. Fischbein Károlyné Fleischmann Rella (†1914. márc. 22. Bp.) és Schönstein Sándorné Fleischmann Szeréna (†1931. febr. 1. Bp.).
Felesége:
1. 1903–1933: Schöffer Aranka Genovéva (= Schöffer Aurélia „Rella” †1933. szept. 25. Bp. Temetés: 1933. szept. 27. Farkasrét), Schöffer Jakab és Kohn Cecília leánya. Özvegy.
Gyermekei, fia: Fenyő Iván (1905. nov. 30. Bp.–1978. nov. 19. Bp.) művészettörténész és Fenyő György (1904. jún. 20. Bp.) festőművész; leánya: Fenyő Anna Mária („Panni”, 1910. nov. 11. Bp.).
Fenyő György felesége: Hatvany Viola (1902. nov. 11. Bp.), Hatvany Lajos leánya.
2. Seyringer Mária.
Gyermeke, fia: Fenyő D. Márió (1935–).
Iskola
A budapesti evangélikus főgimnáziumban éretts. (1895), a budapesti tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1900), ügyvédi vizsgát tett (1902).
Életút
Budapesten ügyvédgyakornok (1900–1902), majd ügyvédi irodájának vezetője (1902–1906?). A Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) titkára (1904–1917), ügyvezető igazgatója (1917. márc. 7.–1938. nov. 24.), egyúttal a Magyar Vámpolitikai Központ titkára és igazgatója is (1912-től).
A Magyar Géniusz (1902–1904), a Nyugat egyik előfutárának tekintett Figyelő szerkesztője (Osvát Ernővel, 1905–1907), a Nyugat szerkesztője (Osvát Ernővel, 1908. jan. 1.–1912. jún. 30.; Ady Endrével, 1912. júl. 1.–1917. jún. 1.), főmunkatársa (1921–1929) és társkiadója (1914–1925). A Nyugat Könyvtár szerkesztője (1910–1911).
Az őszirózsás forradalom után a kinevezett és hivatalának vezetését átvett miniszterelnök, gr. Hadik János kormányában kereskedelmi miniszter (1918. okt. 30–1918. okt. 31.). A kormány lemondatása után tevékenyen részt vett a Károlyi-kormánnyal, utóbb a Tanácsköztársasággal élesen szembenálló polgári mozgalmak, majd a revíziós mozgalmak megszervezésében (1918–1919). Pártonkívüli programmal országgyűlési képviselőjelölt (Budapest, V. kerület, Lipótváros, 1921; Jánoshalma, Bács-Bodrog k. e. e. vm., 1926; Tokaj, Borosd, Gömör és Kishont k. e. e. vm., időközi választások, 1929), országgyűlési képviselő (Nagykapos, Szabolcs-Ung k. e. e. vm., 1931–1935). A zsidótörvények miatt lemondatták a GYOSZ-ban betöltött igazgatói posztjáról (1938), alkalmi szellemi munkákból, Balassi Menyhért álnéven írt írásaiból élt (1938–1944), a nyilasuralom alatt családjával bujkálni kényszerült (Budapesten, 1944–1945).
A II. világháború után, az újjászervezett GYOSZ tb. elnöke és kereskedelmi igazgatója (1945–1948). A kommunista fordulat miatt emigrált, Rómában, Párizsban, New Yorkban élt (1953–1970), majd Bécsben telepedett le (1970-től), s csak az irodalommal, visszaemlékezéseivel, ill. irodalomtörténeti levelezésének rendezésével foglalkozott.
Pályafutásának kezdetén, egyetemi hallgatóként verseket küldött a Magyar Szalonnak, Rezsny Margit álnéven (1898–1899) és gimnáziumi kedves tanára, Lehr Albert biztatására néprajzi adatokat gyűjtött a Magyar Nyelvőrnek (a lap számára később is írt több, kisebb nyelvészeti dolgozatot). Jogi tanulmányainak befejezése után különféle ügyvédi irodákban gyakornokoskodott, majd ügyvédi irodát nyitott. Ügyvédi kapcsolatai révén bekerült a Gyáriparosok Országos Szövetségébe (GYOSZ) mint az elnök titkára (1904-től). A GYOSZ befolyásos vezetőjeként bőkezűen támogatta a modern irodalmi és egyéb művészeti törekvéseket.
Irodalmi munkásságát kulturális publicisztikai írásokkal kezdte A Hétben, a Jövendőben, a Budapesti Szemlében, ill. a Budapesti Naplóban. A Figyelő volt az első olyan szépirodalmi lap, ahol a tkp. szépirodalom csak jelentéktelen terjedelemben volt jelen, a lap legnagyobb részét kritika, szemle és irodalmi publicisztika tette ki. Fenyő Miksa első kritikái a Figyelőben (Kuthy Mihály, Pállya Márton stb. álneveken) jelentek meg, itt alakult ki az a modernség igényével fellépő egységes kritikusi gárda, amelyiknek Fenyő Miksa az egyik legjelentősebb képviselője lett. Elsők között ismerte fel Ady jelentőségét a magyar költészetben, egyedül ő fogadta fenntartások nélkül az Új verseket, Egy új költő címmel, a Budapesti Naplóban (1906. febr. 11.). A Nyugat szerkesztőjeként liberális szemlélet, gondolatszabadság jellemezte, kiemelkedő szerepe volt a tehetségek felfedezésében és támogatásában. Hosszú éveken át közölte alapvető jelentőségű bírálatait, amelyek a magyar irodalomkritika klasszikusai voltak (írásai miatt a kortársak „a Nyugat kardjaként” is nevezték…) A GYOSZ elnökeként kiváló diplomáciai érzékkel rendelkezett, szerkesztőként ő volt az, aki a folyóirat belső ellentéteit ösztönös tapintattal elsimította, gyakran közvetített Ady Endre és Osvát Ernő között. Azon az állásponton volt, hogy a Nyugat nem a régi irodalommal szembehelyezkedő forradalmi mozgalom – jóllehet sajátos irodalomfelfogása és határozott céljai vannak – hanem olyan szabad fórum, ahol az új irodalom is szóhoz jut a többi mellett (néhányszor azonban persze helyette is…) A Nyugatot saját esztétikai színvonalára gondosan ügyelve igyekezett megnyitni az egész magyar irodalom, akár a konzervatív irányzatok előtt is. Ez a szerkesztési elv gyökeresen eltért az Osvát Ernő által vallott elképzelésektől, és gyakran ideológiai vitákhoz vezetett. Fenyő Miksa tisztában volt a folyóirat irodalomtörténeti jelentőségével, ezért számára elsődleges volt a Nyugat léte, mindenképpen a belső békére törekedett, s ezért a legnagyobb kompomisszomokra is hajlandó volt. A legröbb írása Adyról szólt, és bár emberi magatartását idegennek érezte, költészetéért való rajongása soha egy pillanatra sem ingott meg. Ady-írásait gyakran túlfűtött indulat jellemezte, szellemesen írt az Ady művészetén értetlenkedőkön, utóbb maga is elismerte, hogy az Ady-kérdés számára megszűnt esztétikai problémává lenni, „valóságos hittétellé vált”. Adyn kívül még közel állt hozzá Kaffka Margit írói világa, Szomory Dezső drámaíró habitusa, Balázs Béla miszticizmusa és Szabó Dezső forradalmi romanticizmusa.
Miután Gratz Gusztávot pénzügyminiszterré nevezték ki Fenyő Miksa lett a GYOSZ ügyvezető igazgatója (valójában 1917. márc.-tól már névlegesen is betöltötte ezt a posztot). A GYOSZ a nagygazdák érdekképviseleti szervezetével szemben elsősorban a fejlett kapitalista nagyipar megszervezésén munkálkodott. Fenyő Miksa munkásságának fókuszába gazdasági és ipari kérdések kerültek, az országvesztés után pedig a csonkolt Magyarország pénzügyi és vámpolitikai, valamint az ezzel összefüggő társadalmi problémái álltak. Elsők között írt leleplező tanulmányt a fasizmusról (Hitler, 1934). Történeti esszéjében a hitlerizmust (talán ő az első, aki használta ezt a fogalmat) mint mozgalmat és jelenséget vizsgálta, mélyreható elemzésében megállapította, hogy Hitler „lelki őse” valójában Nietzsche, a Wille zur Macht filozófusa, akinek az emberek egyenlőtlenségéről szóló tanítása a hitlerizmus fő tétele. A 19. századnak ebből a bölcseleti eltévelyedéséből származik a „Führertum” eszméje, ami azt jelenti, hogy a német nemzet „odadobja” saját énjét egy vezérnek: a parlamentarizmus és a demokrácia helyett egy vezető egyéniség abszolút akarata és egy autoratív államfogalom lépett. A német faji imperializmus álma egy hatalmas új német érdekszféra, amely a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjed (és ennek az érdekszférának a tagja Magarország is). Magyarország számára rendkívüli veszélyeket jelent ez a német agresszív külpolitika, amely elidegeníti a revíziótól a nyugati hatalmakat, mindenekelőtt Franciaországot és Angliát.
További munkái közül kiemelkedik az 1944–1945-ös tízhónapos ostrom alatt írt kortörténeti jelentőségű naplója Az elsodort ország (1946), amely antifasiszta próza, náci-ellenes pamflet (a címét pedig Szabó Dezső Az elsodort falu műve után adta. A napló a mindennapok mikrokörnyezetének pontos leírása, egyúttal tűéles helyzetrajza a magyarországi infernónak. A napló 1946-ban jelent meg először, később a Tények és tanúk c. könyvsorozatban is kiadták egy csonkított változatát (a teljes változat legutóbb 2014-ben látott napvilágot). Fenyő Miksa későbbi élményei alapján írt még útinaplót (Ami kimaradt az Odysseából, 1963), ill. élete végéig dolgozott önéletrajzán és visszaemlékezéseim (Önéletrajzom, 1996). Nagyregényét emigrációja első évében kezdte el írni, eredeti címe Jób új könyve volt, és először 1956-ban a Látóhatár közölt belőle részleteket, később a lap még több fejezetet is közzétett, ám a végül Jézus is D. P. volt c. kötet csak 2006-ban jelenhetett meg (az Argumentum Kiadó gondozásában; a D. P. „displaced persont” azaz hontalan személyt jelent…)
Emlékezet
Fenyő Miksa Mélykút településen született, sokgyermekes vallásos zsidó családban. Tanulmányait a fővárosban végezte, emigrációjáig Budapesten élt és tevékenykedett. Élete utolsó éveiben, Bécsbe költözése után, a Nyugat íróinak több száz kéziratát, leveleit rendezte, juttatta Magyarországra, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ajándékozva. Életműve még feltáratlan, munkásságával először Vezér Erzsébet, a Fenyő-kéziratok és a gyűjtemény kezelője foglalkozott. Az utóbbi években az Argumentum kezdte el kiadni életműsorozatát, a szerkesztésben közreműködött Fenyő D. Márió, Fenyő Miksa második házasságából született fia is.
Fenyő Miksa Bécsben hunyt el, ő volt a Nyugat utolsó élő alapító tagja. Végakaratának megfelelően hamvasztás utáni búcsúztatása a Farkasréti Temetőben volt. A szertartáson a Magyar Írók Szövetsége nevében Keresztury Dezső választmányi tag, a Magyarok Világszövetsége nevében Szabolcsi Miklós akadémikus, az MVSZ elnökségi tagja búcsúztatta. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben).
Szerkesztés
A Magyar Gyáripar alapító szerkesztője (1911. febr. 1.–1916. dec. 31.).
Főbb művei
F. m.: önálló irodalmi és történeti művei: Casanova. Tanulmány. (Bp., Nyugat, 1912)
Hitler. Tanulmány. (Bp., Nyugat, 1934)
Bethlen István. F. M. előadása a Cobden Szövetség Szemináriumában, 1936. febr. 18-án. (Cobden Könyvtár 80. Bp., 1936)
Az elsodort ország. Naplójegyzetek 1944–1945-ből. (Bp., Révai, 1946)
Az elsodort ország. (Tények és tanúk. 2. jav. kiad. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1986)
Az elsodort ország. Naplójegyzetek 1944–1945-ből. Sajtó alá rend. Schiller Erzsébet. (Bp., Park Kiadó, 2014).
Följegyzések a „Nyugat” folyóiratról és környékéről. (Niagara Falls, 1960)
Hatvany Lajosról. (Kortárs, 1961. 5.)
Ami kimaradt az Odysseából. Útiemlékek, önéletrajzi regény és útinapló. (München, Griff Könyvkiadó, 1963)
Hitler, Horthy and Hungary. German–Hungarian Relations, 1941–1944. (Yale Ruddian and East European Studies 11. New Haven–London, 1972)
Feljegyzések és levelek a Nyugatról: Följegyzések a „Nyugat” folyóiratról és környékéről. – Levelek F. M.-hoz és a Nyugat szerkesztőségéhez. Sajtó alá rend. Vezér Erzsébet. 8 táblával. (Új magyar múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye. 10. 2. átd. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1975)
Önéletrajzom. A szöveget gondozta Bodri Ferenc. (Bp., Argumentum Kiadó, 1996)
Casanova szerelmei. Három esszé: F. M.: Casanova. – Thomas, Chantal: Nőkatalógus. – Kovács Ilona: Korunk kedvence: Casanova. (Családi könyvtár. Bp., Seneca Kiadó, 1998)
Jézus is D. P. volt. Regény. Az utószót írta Hegedős Mária. (Bp., Argumentum Kiadó, 2006).
F. m.: gazdasági és irodalmi tanulmányai: A vámszövetség formái. A német–magyar gazdasági közeledés alkalmából írta F. M. (A Magyar Gyáripar kiadványa. Bp., 1915)
Mi lesz a pénzzel? Valutapolitikai tanulmány. (A Magyar Lap- és Könyvkiadó Rt. kiadványa. Bp., 1920)
Adatok a vámpolitikai vitához. Az előszót írta F. M. (A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége kiadványa. Bp., 1924)
Emlékbeszéd Chorin Ferencről. Elmondta a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége 1925. évi XXIII. közgyűlésén F. M. (A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége kiadványa. Bp., 1925)
Le traité de Trianon et ses conséquences. Nagy Emillel. (Bp., Athenaeum, 1927 olaszul és spanyolul is)
The Trianon Treaty and Its Consequences. Hungaricus Viator néven. (Bp., Athenaeum, 1929)
Magyar gyáripar. (Magyarok a kultúráért. A magyar munka eredményei az emberi művelődés terén. Szerk. Lukács György. Bp., 1929)
Móricz Miklós: Adatok a magyar kartellkérdéshez. A szén, vas, cement, tégla átalakulása. Az előszót írta F. M. (A „Honi Ipar” Könyvtára 1. Bp., 1929)
F. M. országgyűlési képviselőjelölt programmbeszéde a Tokaj-Hegyaljai kerületben. (Bp., Pallas, 1930)
A gyáripar a magyar termelésben. Vitairat a gyáripar vámvédelméről és közterheiről. (Bp., 1931)
A kartelljavaslat. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének előterjesztése az Országgyűlés tagjaihoz. Budapest, 1931 január havában. Összeáll. Fellner Henrikkel. (Bp., 1931)
Az ipari termelés világfilmje. (A mai világ képe. III. köt. Gazdasági élet. Bp., 1938)
Kusza emlékezések Babits Mihályról. (Babits-emlékkönyv. Bp., Nyugat, 1941)
In memoriam Leonis Goldberger de Buda. F. M. emlékbeszéde Budai Goldberger Leóról. (Bp., Szerző kiadása, 1946)
Chorin Ferenc emlékezete. 1879–1964. (New York, 1964)
Füst Milán és a Nyugat. (Magyar Műhely, 1967. 23-24.)
A történetíró próféciája. [Thomas Macaulay-ról.] (Kortárs, 1971. 7.)
Adyt már nem kezdheti ki semmiféle államilag engedélyezett „szépészet” és műítészet. (Viták Adyval és Adyról. Szemelvények a két világháború közötti Ady-viták dokumentumaiból. Vál., szerk., a bevezetést írta Kovács Géza. Bp., TIT, 1977)
Néhány emlékem Bajcsy-Zsilinszky Endréről. (Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről. Szerk. Vigh Károly. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1984)
Hadi készülődések. [Másodközlés.] (Várad [folyóirat], 2008. 7-8.).
F. m.: írásai, fontosabb kritikái a Nyugatban: Szini Gyula: Trilibi és egyéb történetek. – Arany János egy kiadatlan leve. Közli: F. M. (1908. 1.)
Úti jegyzeteimből. (1908. 2.)
Muzsika. Molnár Ferenc elbeszélései. (1908. 5.)
Gozsdu Elek: A félisten. Színmű 3 felvonásban. (1908. 8.)
„Törless növendék.” Robert Musilról. (1908. 11.)
Giroflé és Girofla. Ambrus Zoltán regénye. (1908. 14.)
Két regény: Herczeg Ferenc: Lélekrablás. – Gárdonyi Géza: Isten rabjai. (1908. 16.)
Jób Dániel. (1908. 23.)
Hadi készülődések. (1909. 1.)
Balázs Béla: Dr. Szélpál Margit. Dráma 3 felvonásban. (Nyugat, 1909. 9.)
Ady Endre. (1909. 10-11.)
Bíró Lajos: Férfiak. Színjáték 3 felvonásban. (1909. 12.)
Abonyi Árpád: Laczkovits kapitány. Színmű 4 felvonásban. – Hatvany Lajos–Lengyel Menyhért: A szűz. Házassági komédia. (1909. 20.)
Liliom. Molnár Ferenc drámája. (1909. 24.)
Alexander Bernát két bírálatáról. (1910. 1.)
Bíró Lajos: A családi tűzhely. Három egyfelvonásos. (1910. 3.)
Szomory Dezső: A nagyasszony. Regényes színmű. (1910. 5.)
Horváth János: Ady és a legújabb magyar lyra. (1910. 6.)
Bíró Lajos novellái. Marie és más asszonyok. (1910. 9.)
Heltai Jenő novellái. Írók, színésznők és más csirkefogók. (1910. 11.)
Angolok és amerikaiak. Tonelli Sándor könyve. (1910. 24.)
Szomory Dezső: A rajongó Bolzay-leány. Színmű 4 felvonásban. (Nyugat, 1911. 3.)
Kaffka Margit: Tallózó évek. (1911. 16.)
Ady Endre: Vallomások és tanulmányok. (1911. 20.)
Attila. Márkus László drámája. (1911. 21.)
A varsányi csata. Farkas Pál drámája. (1912. 1.)
A Franklin kézi lexikona. (1912. 11.)
Egy adat a kurzusok hanyatlásához. (Nyugat, 1912. 16.)
Gazdasági érdekeink a Balkánon. (1912. 21.)
Vámpolitikai készülődések. (1913. 1.)
Móricz Zsigmond. Magyarok, Tavaszi szél. – Lengyel Menyhért: Róza néni. Színmű 3 felvonásban. (1913. 4.)
A Greguss-jutalom. (1913. 13.)
Szép Ernő: Az egyszeri királyfi. Mese. (1914. 1.)
Pekár Gyula: A kölcsönkért kastély. Vígjáték 3 felvonásban. – Herczeg Ferenc: Az ezredes. Vígjáték 3 felvonásban. – Újságírók. Radó Sámuel drámája. (1914. 4.)
Mr. Bobby. Vajda Ernő 3 felvonásos drámája. (1914. 5.)
A háború s a közgazdaság. (1914. 16-17.)
1914. (1914. 18-19.)
Az utolsó milliárd. (1914. 21.)
Gábor Andor: Palika. Színmű 3 felvonásban. – Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Gyóni Géza versei. (1915. 21.)
Hevesi Sándor: A Madonna rózsája. Dráma 3 felvonásban. (1915. 22.)
Candida. Misztérium 3 felvonásban. Írta Bernard Shaw. (1916. 2.)
Schönherr Károly: A nőstény ördög. Dráma 5 felvonásban. Fordította Móricz Zsigmond. (1916. 3.)
Barta Lajos: Szerelem. Színmű 4 felvonásban. – Humor és komikum. (1916. 8.)
Burián báró tárgyalásai Olaszországgal. (1916. 19.)
Élelmezési diktatúra. (1916. 20.)
Stürgkh gróf. (1916. 21.)
Farsang. Molnár Ferenc színműve. – A lengyel királyság. (1916. 22.)
Móricz Zsigmond új novellás könyve. (1917. 1.)
Herczeg Ferenc: Aranyhegedű. Regény. – Herczeg Ferenc: Kék róka. Színjáték 3 felvonásban. (1917. 3.)
A politika mögül. Magyar földbirtokreform. (1917. 8.)
A Monarchia háborús céljai. (1917. 14.)
Kabos Ede: A királyné. (1917. 15.)
Bródy Sándor: A dada. (1917. 20.)
Herczeg Ferenc: Árva László király. Szomorújáték 4 felvonásban. (1917. 21.)
Babits Mihály: Irodalmi problémák. (1917. 22.)
Gróf Andrássy Gyula. (1917. 24.)
A politika mögül. Vázsonyi Vilmos. (1918. 4.)
A politika mögül. Diplomaták. – Szabó Dezső: Nincs menekvés. Regény. (1918. 7.)
Alexander Bernát: Wissenschaftliches Leben, Literatur, bildene Künsten. (1918. 10.)
A politika mögül. Burián gróf üzenete. (1918. 15.)
A politika mögül. Pártalakulás. (1918. 16.)
A politika mögül. Békefeltételek. (1918. 19.)
Kaffka Margit. (1918. 24.)
Dosztojevszkij. (1919. 8.)
Pogány József: Napóleon. Dráma 3 felvonásban. (1919. 11.)
Heltai Jenő új regénye. A 111-es. (1920. 5-6.)
Giessswein Sándor. (1921. 8.)
Apponyi Albert. (1921. 11.)
A véres költő. Kosztolányi Dezső új regénye. (1922. 1.)
A kis cukrászda. Heltai Jenő 3 felvonásos vígjátéka. (1922. 24.)
Glória. Szomory Dezső 3 felvonásos drámája. (1923. 4.)
Emlékezés. F. M. felolvasása Osvát Ernő huszonötéves írói jubileumán, 1923. máj. 27-én. (1923. 11-12.)
Lehr Albert. Balassa Józseffel. (1923. 13.)
Ady Endréről. Ady Lajos könyve. (1923. 22.)
Emlék. F. M. felolvasása az Ady-ünnepen. (1923. 23.)
A vadkan. Móricz Zsigmond színműve. (1924. 4.)
F. M. megnyitó beszéde a Nyugat verses matinéján. (1924. 5.)
Strófák Babitsról. (1924. 7.)
Lehr Albert. (1924. 11.)
Ignotus. (1924. 23.)
Ady tragédiája. Révész Béla új könyve. (1925. 3-4.)
Schöpflin Aladár színműve. Vége a szép nyárnak. (1925. 7.)
Emlékbeszéd Chorin Ferencről. – Két regény: Móricz Zsigmond: Pillangó. – Kosztolányi Dezső: Aranysárkány. (1925. 12-13.)
Heltai Jenő egyfelvonásosai. (1925. 23-24.)
A Nyugat húsz éve. (1927. 1.)
Polémia Adyról és magamról. (1927. 14.)
Kassák Lajos új könyve: Egy ember élete. (1927. 23.)
Szibériai garnizon. Markovits Rodion riportregénye. (1928. 19.)
Kosztolányi Ady-cikke. (1929. 15.)
Szomory Dezső: A párizsi regény. (1929. 24.)
Az Ignotus-eset. (1930. 3.)
Zátony. Székely Mózes regénye. (1930. 23.)
Nemzeti radikalizmus. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre könyve. (1931. 7.)
Babits Mihály ötven esztendős. (1933. 23.)
Hegedűs Lóránt Kossuth-könyve. (1934. 23-24.)
Ady és Tisza és Kosztolányi. – A magyar politika hősei. Kornis Gyula könyve. (1941. 2.).
F. m.: kisebb írásai adatközlései a Magyar Nyelvőrben: A tárgyias és a tárgyatlan ragozásról. (1898. 8.)
Népetimológiák. (1898. 9.)
Szómagyarázatok: Melák. Kontrabont. Libándli. (1900. 2.)
Ruhanevek. (1901. 10.)
Szólások. (1914. 7.).
F. m.: kisebb írásai, kritikái a Budapesti Szemlében: Beksics Gusztáv: Ködös problémák. Regényes kép. – Frenssen Gusztáv. (1904)
Magyar társadalmi színművek: Bosnyák Zoltán: Sursum corda. – Ferenczy Ferenc: Pogány Gábor. – Ruttkai György: Sötétség. – Kampis János: Radnóthyné. (1905).
F. m.: írásai a Látóhatárban: Nagy Lajos. (1955. 1.)
Ady Endre barátja. [Jászi Oszkárról.] (1955. 2.)
Hadik János és a földreform. (1955. 3.)
Koestler Arthur vallomásai. Az Invisible Writing c. könyvről. (1955. 4-5.)
Regényrészlet. [Részlet Jób új könyve c. regényéből.] (1956. 5.)
Forradalom után. (1957. 1-2.)
Heltai Jenő. – San Gennaro csodatétele. Márai Sándor új könyve. (1957. 5.)
UNO [ENSZ] döntés és aztán? (1957. 6.)
Tass Dénes, a nagyanyja és az Ótestamentom. Regényrészlet, az erotikus események kihagyásával. – Strófák a magyar jövőről. (1958. 2.)
C. A. Macartney magyar történelme. (1958. 3.)
Rassay Károly. (1958. 4.)
Amerikai levelek. (1958. 5.)
Szabó Dezső. F. M. előadása a New York-i Petőfi Körben, 1958. dec. 5-én. (1958. 6.)
Malom alatt. (1959. 1-2.)
Miért szép? (1969. 3-4.)
és az Új Látóhatárban: Bethlen Istán. (1962. 3.)
Strófák Illyés Gyuláról. (1962. 5.)
Levélváltás Émile Henriot-val, a Le Monde irodalmi kritikusával. (1963. 6.)
Kiadók – kritikák – könyvek. (1964. 2.)
Önéletrajzom. I. Bajoskodás vázlatával. (1964. 6.)
Önéletrajzom. II. Mélykút, a világ közepe. (1965. 1.)
Önéletrajzom. III. A tavasz ébredése. (1965. 2.)
Önéletrajzom. IV. Még mindig a tavasz. (1965. 3.)
Útravaló. (1965. 5.)
Önéletrajzom. V. (1965. 6.)
Önéletrajzom. VI. Nagy találkozások. (1966. 2.)
Tűz Tamás versei. (1966. 3.)
Önéletrajzom. VII. A felelős ember. (1967. 1.)
Önéletrajzom. VIII. Beérkezés – Hová? (1967. 6.)
Önéletrajzom. IX. Mi minden történik a világon. (1968. 1.)
Önéletrajzom. X. (1968. 3.).
Irodalom
Irod. és források: Kiskorú Fleischmann Miksa, Zsigmond, Sándor és Samu mélykuti illetőségű és ugyanottani lakosok vezetéknevének „Fenyő”-re kért átváltoztatása … megengedtetett. (Budapesti Közlöny, 1895. ápr. 23.)
Fenyő Miksa képviselő felesége meghalt. (Magyarország, 1933. szept. 26.)
Meghalt Fenyő Miksáné. (Magyar Hírlap, 1933. szept. 26.)
Kitiltották Németországból Fenyő Miksa Hitler-könyvét. (8 Órai Újság, 1934. jan. 30.)
Fenyő Miksa ünneplése. (Magyar Gyáripar, 1937. 4-5.)
Fenyő Miksa búcsúja a GYOSZ-tól. (Magyar Gyáripar, 1938. 11.)
Ignotus Pál: Fenyő Miksa 80 éves. – Lesznai Anna levele Fenyő Miksához. – Vámos Imre: Az ellenzéki munkatárs. (Látóhatár, 1957. 6.)
Horváth Béla: Fenyő Miksa üdvözlése. (Látóhatár, 1964. 3.)
Korek Valéria: Fenyő Miksa kilencven éves. (Új Látóhatár, 1967. 6.)
Dévényi Iván: Fenyő Miksa kilencven éves. (Látóhatár, 1968. 1-2.)
Vezér Erzsébet: Két láda irodalomtörténet. A Fenyő Miksa-gyűjtemény. (Élet és Irodalom, 1970. 32.)
Vezér Erzsébet: A Fenyő Miksa-gyűjteményről. (Magyar Könyvszemle, 1971. 1-4.)
Ruffy Péter: Meghalt Fenyő Miksa. (Magyar Nemzet, 1972. ápr. 6.)
Halálhír. (Népszabadság, 1972. ápr. 6.)
Rónai Mihály András: Fenyő Miksa halálára. (Népszabadság, 1972. ápr. 8.)
Eltemették Fenyő Miksát. (Népszabadság, 1972. ápr. 20.)
Zsigmond Endre: Meghalt Fenyő Miksa. (Új Látóhatár, 1972. 2.)
Keresztury Dezső: Fenyő Miksára emlékezve. (Élet és Irodalom, 1972. 18.)
Szabolcsi Miklós: Fenyő Miksa. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1972. 3.)
Keresztury Dezső: Fenyő Miksa. (A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma, 1973)
Vezér Erzsébet: Egy század eleji irodalmár portréja. Fenyő Miksa írói pályája a forradalmakig. (Irodalomtörténet, 1974. 6.)
Erki Edit: Fenyő Miksa. (Élet és Irodalom, 1977. 49.)
Melczer Tibor: Fenyő Miksa száz éve. (Literatura, 1980. 1.)
Fenyő Miksa és Serédi Jusztinián levélváltása a „zsidókérdésről”. Közli: Tilkovszky Lóránt. (Műhely, 1983. 1.)
Szénási Sándor: Az elsodort ember. [Fenyő Miksáról.] (168 Óra, 2014. 19.).
Irod.: műveiről: Laczkó Géza: F. M.: Casanova. (Nyugat, 1912. 18.)
f. g.: F. M. Hitler könyve. (Magyar Hírlap, 1934. jan. 17.)
Márai Sándor: Hitler háborúja. [F. M. Hitler-könyvéről.] (Az Újság, 1934. jan. 21.)
F. M.: Hitler. (Pesti Hírlap, 1934. jan. 24.)
Balla Antal: Hitler. F. M. könyve. (Szabadság, 1934. jan. 28.)
Boros László: Hitler. F. M. könyve. (Esti Kurir, 1934. jan. 28.)
Mónus Illés: Új háború küszöbén. [F. M. Hitler-könyvéről.] (Népszava, 1934. febr. 4.)
Arion: F. M.: Hitler. (Független Szemle, 1934. 2.)
Hitler liberális megvilágításban. F. M. könyve. (Magyarság, 1934. ápr. 1.)
Gellért Oszkár: Hitler. [F. M. Hitler-könyvéről.] (Nyugat, 1934. 3.)
Vámbéry Rusztem: Hitler mint ok és okozat. Georg Bernhard és F. M. könyvei. (Századunk, 1934)
Székely Boldizsár: Arcképcsarnok. F. M.: Följegyzések a „Nyugat” folyóiratról és környékéről. (Új Látóhatár, 1961. 2.)
Vezér Erzsébet: F. M.: Följegyzések a „Nyugat” folyóiratról és környékéről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1962. 2.)
Erki Edit: Foszló legendák. F. M.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról. (Élet és Irodalom, 1975. 46.)
Rónay László: F. M.: Feljegyzések és levelek a Nyugatról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1977. 2.)
erp: Polgár két tűz között. F. M.: Az elsodort ország. (Könyvvilág, 1986. 12.)
Császtvay István: Történelmünk távlatában. Az elsodort ország. F. M. naplója. (Magyar Hírlap, 1987. jan. 30.)
Geréb Sándor: Az elsodort vagy elárult ország. F. M. ostromnaplójáról. (Népszabadság, 1987. márc. 28.)
Imre László: Kortörténeti dokumentum. Az elsodort ország. F. M. könyve. (Kisalföld, 1987. jan. 8.)
Kiss Endre: Pusztulás és értelem. F. M.: Az elsodort ország. (Új Írás, 1987. 12.)
Murányi Gábor: Az elsodort ország. F. M. naplója. (Magyar Nemzet, 1987. máj. 11.)
Csapody Miklós: F. M.: Az elsodort ország. (Hungarológiai Értesítő, 1988. 3-4.)
Tőkéczki László: Az elsodort ország. (Kritika, 1988. 7.)
Sánta Gábor: „Maradékok Áruháza”, avagy mikor utazzunk Bulgáriába? F. M.: Önéletrajzom. (Holmi, 1995. 8.)
Vilcsek Béla: Életrajz kettős fénytörésben. F. M.: Önéletrajzom. (Magyar Napló, 1995. 6.)
Almási Miklós: ’44 – day by day. F. M.: Az elsodort ország. (Mozgó Világ, 2014. 6.)
Balogh Ernő: A kibomlott szőttes. F. M.: Az elsodort ország. (Népszabadság, 2014. jún. 7.)
Gyáni Gábor: A napló mint kordokumentum. F. M.: Az elsodort ország. (Holmi, 2014. 10.)
László Ferenc: A bujkáló könyve. F. M.: Az elsodort ország. (Magyar Narancs, 2014. okt. 11.)
Wekerle Szabolcs: Hallali. A nácizmus borába vegyített víz. F. M. naplója. [F. M.: Az elsodort ország.] (Magyar Nemzet, 2014. máj. 17.).
Irod.: lexikonok: Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Három évtized története életrajzokban. Szerk Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Magyar politikai lexikon. Szerk. Madarász Elemér. (Bp., 1935)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Mérő Ferenc: Emigrációs magyar irodalom lexikona. (Köln–Detroit–Wien, 1966)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966)
Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza. 1945–1985. (Bern, 1985)
Béládi Miklós–Pomogáts Béla–Rónay László: A nyugati magyar irodalom 1945 után. (Bp., 1986)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László, szerk. Balás Róbert. (Bp., 2003).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DRV3-JWZ?i=320&cc=1452460 (Fenyő György születési anyakönyve, 1904)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-698R-J7?i=139&cc=1452460 (Fenyő Zsigmond és Weiss Aranka házassági anyakönyve, 1904)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-694Q-S36?i=256&cc=1452460 (Fenyő Iván születési anyakönyve, 1905)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DR89-896?i=7&cc=1452460 (Fischbein Károlyné Fleischmann Rella halotti anyakönyve, 1914)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-X919-XDT?cc=1452460 (Schönstein Sándorné Fleischmann Szeréna halotti anyakönyve, 1931)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-69DC-7B?i=15&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A68FT-PWS2 (Fenyő György házassági anyakönyve, 1933)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTHV-C1?i=308&wc=92QT-C6N%3A40678301%2C51865101%2C1077262704&cc=1452460 (Fenyő Miksáné Schöffer Aurélia halotti anyakönyve, 1933)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DT3W-L2?cc=1452460 (Fenyő Anna Mária házassági anyakönyve, 1935)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DT34-SV?cc=1452460 (Fenyő Iván házassági anyakönyve, 1935)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTM7-Z3W?i=94&cc=1452460 (Fenyő Zsigmond halotti anyakönyve, 1952)
https://magyarnarancs.hu/konyv/a-bujkalo-konyve-91676 (László Ferenc: A bujkáló könyve. Fenyő Miksa: Az elsodort ország. Magyar Narancs, 2014)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM54142
https://nntp.hu/person/person.php?personid=25300
https://nevpont.hu/palyakep/fenyo-miksa-4c048
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021
