Nagy Ferenc, ürögdi
kertész, szőlész, író, református lelkész
Ürögdi Nagy Ferenc
Született: 1804. március 8. Szentandrás, Doboka vármegye
Meghalt: 1876. február 22. Kolozsvár
Temetés: 1876. február 25. Torda
Család
A Bihar vármegyei Ürögd községből származó régi református családból született. Ősei között ismert – többek között – Nagy Mihály, Bocskai István hadnagya (1604), akinek fia, Nagy János telepedett le a 17. században Szentandrásra. Nagy János szerzett birtokot Szentandráson, Vízszilváson és Bádogon.
Szülei: ürögdi Nagy Sándor gazdatiszt, Debreczeni Borbála.
Testvére: Nagy János (1818. ápr. Szentandrás–1865. nov. 20. Kolozsvár) jogász, ügyvéd, gazdatiszt.
Felesége: Simon Julianna (1816. aug. 16.–1881. ápr. 4. Kolozsvár), kissolymosi Simon András (†1846. jan. 27. Kolozsvár), Torda vármegye alipánja és Mezei Anna leánya. Simon Julianna testvére: Simon Anna (†1896. máj. 21. Erdőszentgyörgy. Temetés: 1896. máj. 23. Kolozsvár).
A család azonos a kissolymosi Simó családdal, ám ezen ág tagjai a Simon családnevet használták a nemesi előnév után.
Gyermekei, fia: Nagy Miklós (1840. máj. 30. Torda–1907. júl. 10. Bp. Temetés: 1907. júl. 12. Kerepesi út) újságíró, író, a Vasárnapi Ujság szerkesztője; leánya: Nagy Ilka (†1924. jan. 24. Kolozsvár. Temetés: 1924. jan. 26. Kolozsvár), szemerjai Szász Domokos (1838. máj. 25. Nagyenyed–1899. jan. 8. Kolozsvár) erdélyi református püspök felesége.
Iskola
Alsó- és középiskoláit Marosvásárhelyen végezte, ahol utóbb teológiát is tanult (valószínűleg lelkészi vizsgáit is Marosvásárhelyen tette le; I.: 1825; II. 1828). Gyalakutai és szárhegyi gr. Lázár Dénes és gr. Lázár Móric mellett nevelősködött (1825–1827), majd közelebbről nem ismert külföldi teológiai akadémiákon képezte magát (1827–1829).
Életút
Hazatérése után az ótordai gyülekezet lelkésze (1830–1834), a zilahi református kollégiumban a bölcselet r. tanára (1834–1836). A kolozsvári református kollégium filozófia tanszékének r. tanára (1836–1872), közben hét évig a tanszék vezetője és három évig a kollégium igazgatója, egyúttal a Nagyenyedről átkerült teológiai fakultás r. tanára is (1854–1862). Saját kérelmére nyugalmazták (1872).
Az Erdélyi Gazdasági Egylet alapító tagja (1844–1849), a forradalom bukása után megszüntetett egyesület újjászervezője, titkára, választmányi tagja és a kertészeti szakosztály elnöke (1854. febr. 24.–1860. ápr. 30.). A Torda-Aranyos Vármegyei Gazdasági Egyesület alapító elnöke. A Nemzetközi Ampelográfiai Bizottság alapító tagja.
A kolozsvári Mértékletességi Egyesület (1845–1849) és a Kolozsvári Nevelői Kör alapító tagja (Gáspár Jánossal, 1846–1847).
A 19. századi magyarországi pomológia egyik jelentős képviselője, aki gyümölcsösével és borászatával is országos hírnévre tett szert. Tordai gyümölcsösében közel ötszáz hazai és külföldi gyümölcsfajtát gyűjtött össze, közülük a „legjelesbeket” faiskolájában szaporította. Kísérletezett magról nevelt gyümölcsfákkal és veteménymagvakkal is. Az 1870-es években már száz eredeti erdélyi almafa, kétszáz ún. Grégoire-körte és száz meggyfa-csemete várta az oltóvesszőért vagy csemetéért jelentkezőket. Az írásaiban sürgetett gyakorlati újításokat saját gyümölcsösében és szőlészetében meg is valósította, majd a legújabb eredményeiről szintén beszámolt a hazai (nemcsak erdélyi) szaklapokban, a Kolozsvári Hetilapban, a Falusi Gazdában, az Erdélyi Gazdában, a Borászati Lapokban stb.
Ürögdi Nagy Ferenc az 1840-es évektől szervezte az erdélyi gyümölcs-, szőlő-, bor-, termény- és állatkiállításokat, ill. -versenyeket. Közülük nevezetes volt a kolozsvári 1852. dec.-i gyümölcskiállítás, amelyen főként Kolozsvárról és környékéről érkezett termelők 160 alma- és 33 télikörte-fajtát mutattak be. Megalapította a különösen értékes kolozsmonostori gyümölcs- és szőlőiskolát, 1854-től évente ún. szemleutazásokat tett mindenekelőtt a Küküllő vidékén, a Szilágyságban, az Érmelléken, Torda-Aranyosban és Arad-hegyalján. Az Erdélyi Gazdasági Egylet nevében 250 000 gyökeres és sima vesszőt rendelt, amelyet szétosztott a szőlőtulajdonosok között (a szőlővesszőket a Rajna vidékéről, Ménesről és Tokajból hozatta). Sokat tett a hazai gyümölcsfajták megmentéséért, nemesítéséért, jelentős fajtaértékelési tevékenysége is, továbbá az ő érdeme az erdélyi gazdák évenkénti vándorgyűléseinek megszervezése.
Pályafutása kezdetén bejárta Erdélyt, útleírásokat és útirajzokat közölt a Nemzeti Társalkodóban. Egyetemi tanulmányai idején (vélhetően Svájcban) hívévé vált Johann Heinrich Pestalozzi (1746–1827) pedagógiai elveinek. Kolozsvárott az ő indítványára alakult meg a Pestalozzi elveit hirdető Kolozsvári Nevelői Kör (1846. jan. 25-én).
Emlékezet
Ürögdi Nagy Ferencz Kolozsvárott hunyt el, földi maradványait Tordára szállították „önválasztotta nyugvó helyére”, az ótordai szőlőbe, a gyümölcsösök közé. Tordáról 1909-ben vitték át hamvait Kolozsvárra, a Házsongárdi Temetőbe. Arcképét újtordai Kőváry Endre festőművész készítette el, a festmény azonban elveszett.
Emlékére Bereczki Máté (1824–1895) egy körtefajtát nevezett el róla („Nagy vajoncza körte”). A körtét valójában a híres belga „gyümölcsész” Xavier Grégoire (1802–1887) nemesítette magról az 1860-as években Jodoigne-ben, és az új körtefajta elnevezését bízta erdélyi barátaira. A Jodoigne-től négy kilométerre, Saint-Rémy-Geest nevű kis brabanti faluban működő és Jean-Baptise Van Mons híres gyümölcstermesztő emlékét őrző Van Mons Társaság volt az egyik fő beszerzési forrása Nagy Ferencnek. A társaság igen jelentős pomológiai népszerűsítő tevékenysége (új fajták tanulmányozása, összegyűjtése, ismertetése) igen nagy hatást gyakorolt Nagy Ferencre és a más magyarországi nemesítőre. A Van Mons Társaság magyarországi és erdélyi kapcsolatai máig feltáratlan területei a hazai kultúr- és művelődéstörténetnek. Bereczki Máté a Kunágota határában fekvő híres gyümölcsösébe 1874-ben több gyümölcsfajtát Nagy Ferenctől, Kolozsvárról kapott (közülük a leghíresebb az erdélyi Batul alma). E közvetlen fajtabeszerző kapcsolatokon túl Bereczki Máté Gyümölcsészeti vázlatok c. köteteiben több almafajta leírásánál megemlítette, hogy azt elsőként Nagy Ferenc leírásából ismerte meg (az új magyar fajtaelnevezéseknél ezért átvette Nagy Ferenc terminus technicusait).
Szerkesztés
A Méhes Sámuel által szerkesztett Erdélyi Híradó és melléklapja, a Nemzeti Társalkodó munkatársa (1831–1848; itt elsősorban útirajzait és pedagógiai elképzeléseit közölte). A Brassai Sámuel által szerkesztett és az Erdélyi Híradó melléklapjaként megjelent kolozsvári Vasárnapi Ujság munkatársa (1834–1848). A Mentor c. erdélyi népkönyv szerkesztője (I–II. köt. Kolozsvár, 1842–1843). Egyházi beszédei az Erdélyi Prédikátori Tárban (Kolozsvár, 1836) és az Erdélyi Protestáns Egyházi Beszédek Tárában (Kolozsvár, 1847) jelentek meg.
Az Erdélyi Gazdasági Egylet Évlapjainak szerkesztője (1854–1856). A hazai gyümölcsfajtákat rendszeresen a Kertészgazda c. folyóiratban ismertette (1865–1876).
Főbb művei
F. m.: egyházi írásai és beszédei: Az elválás öröme és fájdalma. Egyházi beszéd, melyet az ó-tordai egyházmegyétől elbúcsúzása alkalmával 1834-ben elmondott. (Egyházi beszédek gyűjteménye. Kolozsvár, 1837)
A keresztény templom bel- és külékességei. Egyházi szónoklat. (Kolozsvár, 1847)
Könyörgés és elmélkedés Méhes Sámuel áldott emlékezetére. (Kolozsvár, 1852).
F. m.: kertészeti és szőlészeti írásai: Statisztikai adatok Európa országainak jelen állásáról, táblákban. A legjobb kútfők után. (Kolozsvár, 1842)
Pálinka veszély és a mérsékleti egyletek. Egy szó a maga idejében, ismertetésül s buzdításul a valódi honbarátoknak. (Kolozsvár, 1843)
Gyümölcsfatenyésztés. (Kolozsvári Hetilap, 1852)
Értesítés és még valami a Kolozsvárt 1852. decz. napjaiban tartott gyümölcs-kiállításról. Kiadta és a kiállítást rendezte N. F. (Kolozsvár, 1853)
Az Erdélyi Gazdasági Egylet jegyzőkönyvéből. (Kolozsvári Hetilap, 1854)
Nagy-Enyeden, a helyi és vidéki gazdasági állapotok s fejlődésének megvizsgálása. (Az Erdélyi Gazdasági Egylet Havi Füzetei, 1856–1857)
Az Erdélyország borvidékeinek megtekintésére kiküldött bizottmány jelentése. (Gazdasági Lapok, 1860)
Erdélyi ős gyümölcsfajok ismertetése. (Az Erdélyi Gazdasági Egylet Évlapjai, 1861)
Almák, körtvék. (Falusi Gazda, 1863)
Egy szó a szőlőrüggyel szaporításhoz. – Karikás vagy tőkés mívelés? – Gazdasági tudósítások Erdélyből. – Erdély ős gyümölcsei. (Falusi Gazda, 1864)
Gyümölcsészetünk érdekében. – Gyümölcsészeti küzdelmek Erdélyben. – Muntinescu alma. (Falusi Gazda, 1865)
Marosszék gyümölcsei. – Mádai kormos. – Jeges tányéralma. (Falusi Gazda, 1866)
Figyelmeztetés a bortermelő közönséghez. (Falusi Gazda, 1867)
A Debreczeni és az Erdélyi Gazdasági Egylet. (Gazdasági Lapok, 1867–1868)
Kiss József gyümölcsöse Csáklyán. – Erdély dinnyetermesztése. (Erdélyi Gazda, 1869)
Gazdasági tudósítás Tordáról. (Erdélyi Gazda, 1870)
Egy szőlőtelep a keresztesmezőn. (Borászati Füzetek, 1870)
Erdély borászatáról. (Gazdasági Lapok, 1871)
Mi a legjobb szőlőkötöző? (Borászati Füzetek, 1871)
Transylvania körte. – Erdély borászata, melyből mi is tanulhatuk. (Falusi Gazda, 1871)
A Transylvania és a Grégoire [körtefajták]. – Okszerű szüret, az idei szüret eredményei. (Erdélyi Gazda, 1871)
Az Erdélybe behozott külföldi szőlőfajok és a szőlők különböző nevelési módjai érdekében. (Borászati Füzetek, 1872)
Az idei borév Erdélyben (Erdélyi Gazda, 1872)
A fagy rombolásairól a torda-aranyosi szőlőhegyekben. (Borászati Füzetek, 1873)
Felhívás Erdély bortermelőihez. – Gyümölcsiparunk múltja, jelene és jövője. (Erdélyi Gazda, 1873)
A szőlő pusztulása Erdélyben. (Gazdasági Lapok, 1874)
Egy borízlelési estély Pagetnél. (Gazdasági Lapok, 1874)
Mit termesszen a Torda-Aranyosi borvidék szőlésze, hogy szőlőiparával jólétre jusson? Tíz arannyal jutalmazott pályamű. (Kolozsvár, 1875).
Irodalom
Irod. és források: Nagy Ferencz elhunytáról. (Pesti Napló, 1876. febr. 26.), Elhunyt Nagy Ferencz. (Magyar Polgár, 1876. febr. 27.)
Nagy Ferencz meghalt. (Borászati Lapok, 1876. 5.)
Nagy Ferencz. (Vasárnapi Újság, 1876. 9.)
Elhunyt kissolymosi Simon Anna, Simon András egykori tordai alispán leánya. (Fővárosi Lapok–Pesti Napló, 1896. máj. 24.)
Tagányi Károly–Réthy László–Kádár József: Szolnok-Doboka vármegye monographiája. VI. köt. A vármegye községeinek részletes története. (Deés, 1903)
Vargha Zoltán: A szemerjai Szász család. 1–2. (Genealógiai Füzetek. Kolozsvár, 1912)
Szász Domokos püspök özvegye meghalt. (Magyarság, 1924. jan. 27.)
Vita Zsigmond: Az első erdélyi nevelői egyesület törekvései. (Ellenzék [Kolozsvár], 1940. júl. 28.)
Vita Zsigmond: Erdélyi művelődési törekvések száz évvel ezelőtt. 1–3. (Magyar Kisebbség, 1941. 1–6–7-8.)
Geday Gusztáv: Ürögdi Nagy Ferenc. (Kertészhíradó, 1963. 3.)
Az utazás divatja. Útleírások, útijegyzetek az 1848 előtti Erdélyről. Vál., szerk., az előszót írta Egyed Ákos. (Téka. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1973)
Benkő Samu: Múlt századi erdélyi útleírások. (Utunk, 1973. 52.)
Egyed Ákos: Útleírások, útinaplók az 1848 előtti Erdélyről. (Művelődés, 1973. 7.)
Ürögdi Nagy Ferenc: Levéltöredékek Torockóról. – Brassótól Kézdivásárhelyig. 1–3. (A Hét, 1973. 20–22.)
Náhlik Zoltán: Pestalozzi erdélyi követői. (Pedagógiai Szemle, 1977. 6.)
Román Győző: Keresztény-szociális ágban állok. Interjú Nagy Benedekkel. [Ürögdi Nagy Ferenc családjáról, leszármazottairól.] (Orient Expressz, 1995. 16.)
Ambrus Lajos: Batul. Pomonia Hungarica 1. [A batulról, Erdély ősi almafajtájáról és Nagy Ferencz „pomológról”.] (Magyar Nemzet, 2012. márc. 24.).
neten:
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/542055 (Kissolymosi Simon András gyászjelentése, 1846)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DT89-CF3?i=117&wc=92QJ-7MQ%3A40678301%2C48553201%2C1077264006&cc=1452460 (Nagy Miklós halotti anyakönyve, 1907)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/436348 (Nagy Miklós gyászjelentése, 1907)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/626522 (Szász Domokosné Nagy Ilka gyászjelentése, 1924)
https://www.mezogazdasagimuzeum.hu/assets/kiadvanyok/16-06/mmgm-kozlemenyek-2013-15.pdf (Nagy Ferenc tordai gyümölcsfaültetvényének jegyzéke, 1862. Közzéteszi: Takáts Róza)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM113708
https://nntp.hu/person/person.php?personid=18531
https://nevpont.hu/palyakep/nagy-ferenc-aae85
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022
