Bús-Fekete László
író, forgatókönyvíró, műfordító
Bús Fekete László; 1916-ig Fekete László; 1901-ig Schwarcz László
Született: 1896. január 29. Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1971. július 25. Palm Springs, Kalifornia, USA
Család
Nagyszülei: Schwarcz Jakab, Schwarcz Karolina.
Szülei: Schwarcz József (1865–1935. aug. 2. Bp.) lisztkereskedő, Goldschmied Regina.
Testvére: Fekete Pál (1900. máj. 20. Kecskemét–1965. dec. 14. Bp. Temetés: 1965. dec. 17. Rákoskeresztúr) író, sportújságíró, szerkesztő.
Felesége: 1924. jún. 20.–1985. jún. 24.: Bús-Fekete Mária (= Fagyas Mária; Fay, Mary Helen, 1905. febr. 14.–1985. jún. 24. Palm Springs, Kalifornia, Egyesült Államok) írónő, forgatókönyvíró, Fagyas Géza János (1878. jan. 21. Nagykanizsa–1914) bankhivatalnok és Szél Ilona (1881. szept. 18. Nagyszalonta–1947) leánya.
Iskola
A szolnoki állami főgimnáziumban éretts. (1914), a budapesti József Műegyetemen építészmérnöki tanulmányait nem fejezte be (1914–1916).
Életút
Tanulmányai megszakítása után újságíróként, szerkesztőként tevékenykedett. A budapesti Színházi Élet munkatársa (1916-tól) és társszerkesztője (1917–1937) egyúttal a sportrovat vezetője és a Sporthírlap főmunkatársa (1923–1930). A Tanácsköztársaság idején a Vágóhíd c. szatirikus riportlap szerkesztője (1919. máj. 20.–1919. júl. 1.). Az Andrássy úti Színház szerzője (1921–1931).
Jean c. vígjátékának bécsi sikere után a Twentieth Century Fox felkérte a mű forgatókönyvének megírására. A film váratlan sikere után feleségével nem tért haza az Egyesült Államokból (1939-ben amerikai állampolgárságot kapott). Korábban Budapesten, Bécsben, Berlinben bemutatott színműveiből elkészítette hollywoodi sikerfilmek forgatókönyveit, ill. átdolgozta számos népszerű vígjátéka angol nyelvű változatát (amelyek többségét a Broadway-n mutatták be, 1947–1951). A Szabad Európa Rádió (SZER) alapító munkatársa (1951–1971) és a SZER New York-i ENSZ-közvetítéseinek tolmácsa (1956–1957).
Egyetemi tanulmányainak megszakítása után, még pályafutásának kezdetén a Színházi Élethez került, s több mint húsz éven át írt riportokat, színházi beszámolókat, kulturális tárcákat a legnépszerűbb magyarországi színházi magazinba. Néhány év múlva, a színházi kulisszák megismerése után kabarétréfákat, kisebb jeleneteket kezdett el írni a Fasor Kabaréba, 1920-tól az Apolló Kabaré háziszerzője lett, ahol kuplékat, dalokat írt Nádor Mihály zenéihez, majd 1921-ben – újságírói feladatai megtartásával – az Andrássy úti Színházhoz szerződött.
Bús-Fekete László első színpadi műve, a Búzavirág (1921) országosan ismertté tette a nevét. A darab főhőse, Sívó János, „egy hiszterikus földesúr”, akinek apjával és nagyapjával is gutaütés végzett. Egyik nap lovasbalesetet szenvedett, a vidéki orvos súlyos fejsérülést állapított meg, és azt közölte vele, hogy már csak egy éve van hátra, utána meghal. János ebben a hitben élte életének hátralévő egy évét, magára hagyva szerelmét, Vikust, akivel azt tervezték, hogy nemsokára összeházasodnak. A „halálra ítélt” fiatalember hónapokon át külföldön mulatozott, majd hazaérkezése után Budapesten összetalálkozott egy színinövendékkel, Ellivel. Egymásba szerettek, azt tervezték, hogy összeházasodnak. János azonban egy év után visszatért otthonába, hogy felkészüljön a halálra, és hogy elbúcsúzzon Vikustól. Az utolsó jelenetben azonban kiderült, hogy az orvos tévedett, „a hiszterikus földesúr” betegségét tévesen diagnosztizálták, továbbá az is nyilvánvalóvá vált, hogy Vikus és Elli ugyanaz a személy. Vikus ugyanis hosszú időn át árnyékként követte szerelmét és remek színésznek is bizonyult. A közönség rendkívül jól mulatott, hisz a főszereplőn kívül mindenki tudta, hogy ugyanarról a hölgyről van szó. Különös módon, a darab épp valószínűtlensége miatt igen nagy sikert aratott, száznál is több alkalommal játszották a Magyar Színházban, Bús-Fekete László ügyesen élt a kabaré és a helyzetkomikum eszközeivel. A kritika nagy elismeréssel fogadta a darabot, még a Nyugat is közölt róla beszámolót. (A darab premierje a fiatal Darvas Lili első sikeres főszerepe volt, a kettős főszerepet az operettváltozatban Honthy Hanna, a Székely István által rendezett filmben Ágai Irén alakította. A Búzavirág a „halálos balesetet” okozó ló neve, egyúttal az élet szépségének a metaforája.) A Búzavirág sikere után Bús-Fekete László szinte minden évben jelentkezett egy-egy sikerdarabbal (Mihályiné két leánya, 1924; Hűség szérum, 1926; Pista néni, 1929) vagy operettel (Árvácska, 1924; A nóta vége, 1925) ez utóbbiak zenéjét gyakran Zerkovitz Béla szerezte. Sikerdarabok mellett több népszerű regényt (Baba, 1922; A pravaz, 1922) is írt, szerkesztette a Színházi Élet regényei c. könyvsorozatot, népszerű kalandregényeket fordított, valamint a Színházi Életben különleges sportriportokat és -fotósorozatokat készített jelentősebb sporteseményekről, bajnoki futballmérkőzésekről.
Regényei közül az Eladó fiúk (1933) c. „társadalomrajzát” tartotta a legsikerültebbnek. A történet főszereplője Sebastian György, egy úrifiú, akit szerelme miatt elkergettek otthonából. György egy nagy hotelben parkett-táncosként dolgozott, valójában azonban csak egy gazdag hölgyek által kitartott „gigolo” volt. A gyermekkori vad és mámoros szerelem azonban egész életét elkísérte, egészen addig, amikor György már a hotelben megszállt idős uralkodónő udvartartásának része, szerelmi kelléke lett. Bús-Fekete László merész, erotikus képekben bővelkedő részletességgel írta le az erkölcstelen fiatalember környezetét, nagy kedvvel és tehetséges elbeszélőképességgel bonyolította a különös és bizarr szereplőket felsorakoztató történetet.
Bús-Fekete László utolsó budapesti bemutatója a János (1937) c. vígjáték volt. A történet főhőse Török János, a konzervatív miniszterelnök, gróf Péterffy Albert inasa. A kormánypárti „kegyelmes úr” megbukott a választásokon, helyette az ellenzék győzött, amelynek az egyik vezetője egy felvilágosult fiatalember, Török János. A választások után Török János kormánypárti képviselő a parlamentben természetesen hevesen támadta az egykori miniszterelnököt, most már csak egy egyszerű „ellenzéki” honatyát, ám továbbra is hűségesen ellátta inasi feladatait. A valószínűtlen történet nem meglepő módon happy enddel zárult: az inas kilépett a szolgálatból, felhagyott a politikával és feleségül vette az exminiszterelnök leányát. A komédiát először Bécsben, a Deutsches Volkstheaterben mutatták be Jean címmel, 1936-ban. Utolsó budapesti (bécsi) sikerei idején Bús Fekete László már az Egyesült Államokban tartózkodott. János (= Jean) darabjából írta első amerikai filmforgatókönyvét, a The Baroness and the Butlert (1938; a filmet Walter Lang rendezte). A rendkívül bárgyú „hollywoodi” történet mind film-, mind színpadi változatban – a kortársak számára is – érthetetlenül nagy sikert aratott, a leleményes inas és a kissé korlátolt uraság (gróf) a Jean-viccek archetípusává vált. (Külön érdekesség, hogy a színmű osztrák bemutatóján, 1936-ban a legendás, magyar származású osztrák színész, Hans Jaray alakította Jeant; a darab felújításakor, 1979-ben ugyanő már az idős góf szerepét játszotta…)
Bús-Fekete László (és felesége, Fagyas Mária) művei nemcsak Budapesten, Bécsben és Berlinben, hanem Amerikában is sikert arattak. Mindketten az 1940-es években Los Angelesben (Hollywoodban) letelepedett magyar emigráció befolyásos tagjai voltak, az amerikai kulturális életről szóló izgalmas beszámolói 1945 után is megjelentek a német színházi és filmmagazinokban. A házaspár az 1950-es évek elején rövid ideig Németországban élt, Bús Fekete László elvállalta az alakuló Szabad Európa Rádió (SZER) kulturális rovatának a szerkesztését. A SZER kísérleti magyar nyelvű adása 1950. aug. 4-én indult New Yorkban, a rádió európai központja 1951. máj.-ban Münchenbe került. Bús-Fekete László családjával valószínűleg ekkor költözött Németországba, 1956-tól azonban ismét Amerikából (New Yorkból) tudósított, jegyzetei, kritikái, riportjai viszont élete végéig elhangzottak a magyar nyelvű rádióban, jóllehet később visszaköltözött Kaliforniába, Palm Springsbe.
Bús-Fekete László műveiért rajongott a közönség, vígjátékai az 1920-as–1930-as években „telejátszották” a hazai teátrumokat. A szűkebb szakma azonban megvetette írásait, amelyeket felszíni álirodalomnak, Hunyady Sándor egyenesen „olcsó viccekkel dolgozó, poéndramaturgiára épülő boulevard-színműirodalomnak” tartott, jóllehet több színműve főszerepeit Jávor Pál és Páger Antal, ill. Varsányi Irén és Muráti Lili játszották. Mások úgy vélték, hogy Bús-Fekete László valójában epigon volt, de még csak nem is Molnár Ferenc-epigon, hanem olyan epigon, aki kávéházi asztalok ötletmorzsáiból, villámtréfákból, viccekből, mulatságos párbeszédekből pillanatok alatt „összerakott” egy hajmeresztő fordulatokból és meglepő cselekményből álló vígjátékot. A történet vége természetesen mindig „happy end”, viszont a karakterek szinte mindig különösek és különlegesek, így a „békét hozó nyugalmas befejezés” ha nem is meglepő, de rendkívül szokatlan! Valójában – minden elfogultsága ellenére – Hunyady Sándor nem szokványos értékelése – elfogadható. Bús-Fekete László a könnyű francia komédia imitációjával a bulvárszínház magyarországi megteremtője. A bonyolult történeteken alapuló szövevényes komédiái szokatlan karakterek nem mindennapi élethelyzetei, klasszikus helyzetkomikumok, valamint a darab szempontjából érdektelen, önálló funkcióval nem rendelkező, ám rendkívül szórakoztató és mulatságos kabarétréfák egyvelege.
Emlékezet
Bús-Fekete László Schwartz László néven Kecskeméten született izraelita családban, s mivel a Schwartz a zsidó családoknál igen gyakori vezetéknév volt (apai nagyszüleit is így hívták) apja – családja megkülönböztetésül – a Trauer nevet is használta. A család névmagyarosítása után kezdetben Fekete László néven publikált, valószínűleg egy azonos nevű szerző művei megjelenése után 1917-től írásai következetesen Bús-Fekete László néven jelentek meg (a sajtóban azonban gyakran Bús Fekete néven szerepelt a családneve, testvére, az ismert sportújságíró műveit viszont Bús Fekete Pál és Fekete Pál néven is jegyezte!) Forgatókönyvei, egyéb írásai Angliában Leslie Bush-Fekete, Németországban Ladislaus Bus-Fekete néven jelentek meg.
Főbb művei
F. m.: Katona forradalmárok. Ezerkilencszáztizennyolc október. Ill. Gábor Móric. (Bp., Phoenix Könyv- és Lapkiadó Vállalat, Gyimes Vilmos kiadása, 1918)
Búzavirág. Játék 4 felvonásban. (Fővárosi színházak műsora. Bp., Lampel, 1921)
Baba. Regény. (Bp., Dick Manó kiadása, 1922)
A pravaz. Morfinista regény. (A regényirodalom remekei. Bp., Dick Manó kiadása, 1922 és utánnyomások: 1922–1924)
A méltóságos asszony trafikja. Vígjáték 3 felvonásban. (Bp., Globus, 1932)
Vihar a Balatonon. Zenés játék 3 felvonásban. Góth Sándorral. (Bp., Globus, 1932)
A profi. Kisregény. (Bp., 1932)
Eladó fiúk. Regény. (Bp., Athenaeum, 1933 és utánnyomások: 1933–1935)
Szerelemből elégtelen. Regény. (Bp., Nova, 1934; angolul: Ladies in Love. Ford. Katona Victor és Bolton, Guy. London, 1935; New York, 1940?; olaszul: La camera sul Danubio. Ford. Ducci, Teo. Milano, 1936; 4. olasz kiad. Milano, 1938; 5. olasz kiad. 1940; 6. olasz kiad. 1945; németül: Liebe – nichtgenügend. Leipzig–Wien, 1937)
Mérges puszta. Regény. (A Színházi Élet regénymelléklete. Bp., 1936; 2. kiad. Nova Népszerű Könyve. Bp., 1939).
F. m.: ford.: Mandelstamm, Valentin: Hollywood. Regény a film városáról. (A Színházi Élet regényei 3. Bp., 1927 és Színe-java 4. Bp., Pantheon, 1927)
Bennett, Arnold: Fehér és piros. Regény. Ford. (A Színházi Élet regényei 4. Bp., 1927 és Színe-java 5. Bp., Pantheon, 1928; 2. kiad. 1930 és utánnyomások)
Chevalier [Maurice] emlékiratai. A külvárostól a Casino de Parisig. Ford. (A Színházi Élet regényei 5. Bp., 1927)
Curwood, James Oliver: Aranybánya. Regény. Ford. (A Színházi Élet regénymelléklete. Bp., 1936).
F. színművei: Magyarországon: Búzavirág. Játék 4 felvonásban. (Magyar Színház, 1921. febr. 5.; németül: Mohnblume, Bécs, Wiener Stadttheater, 1922. ápr. 15.; Kolozsvári Nemzeti Színház, 1921. máj. 20.; filmbemutató: 1934. okt. 31.)
Raguza hercege. Operett 3 felvonásban. Zeneszerző: Jeszenszky Gyula. (Városi Színház, 1922. okt. 25.)
Mihályiné két leánya. Vígjáték 4 felvonásban. (Belvárosi Színház, 1924. jan. 25. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1924. ápr. 16.)
Árvácska. Operett 3 felvonásban. Kulinyi Ernő verseire a zenét szerezte: Zerkovitz Béla. (Budai Színkör, 1924. júl. 1. és Király Színház, 1924. szept. 13.)
A nóta vége. Operett 3 felvonásban. Kulinyi Ernő verseire a zenét szerezte: Zerkovitz Béla. (Budai Színkör, 1925. jún. 24. és Városi Színház, 1925. szept. 21.)
303 Hűség szérum. Vígjáték 3 felvonásban. (Renaissance Színház, 1926. márc. 26.)
Csuda Mihály szerencséje. Énekes bohózat 3 felvonásban, előjátékkal. Kulinyi Ernő verseire a zenét szerezte: Zerkovitz Béla. (Magyar Színház, 1926. máj. 22.)
Kiss és Kis. Kulinyi Ernővel, zeneszerző: Vincze Zsigmond. (Városi Színház, 1927. jan. 22.)
Páros csillag. Játék 4 felvonásban. (Fővárosi Operettszínház, 1927. nov. 25.)
A sánta kutya. Drámai revü 11 képben, 3 felvonásban Maurice Level L’épouvante c. regényéből. (Belvárosi Színház, 1928. jún. 9.)
Pista néni. Vígjáték 3 felvonásban, 4 képben. A zenéjét összeáll. Nagypál Béla. (Király Színház, 1929. jan. 30.; németül: Juliska, Bécs, Renaissance Theater, 1929. ápr. 26.; Kolozsvári Nemzeti Színház, 1929. ápr. 30. és 1941. ápr. 18.)
Diktátor kisasszony. Vígjáték 3 felvonásban. (Magyar Színház, 1929. okt. 18.)
Ferike mint vendég. Vígjáték 4 felvonásban. (Belvárosi Színház, 1930. nov. 27. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1931. jan. 8.)
Vihar a Balatonon. Zenés játék 3 felvonásban. Góth Sándorral. Szenes Andor verseire a zenét összeáll.: Losonczy Dezső. (Budai Színkör, 1931. júl. 10.)
A hálás kis nő. Vígjáték 3 képben. (Andrássy úti Színház, 1931. nov 7. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1933. márc. 1.)
A méltóságos asszony trafikja. Vígjáték 3 felvonásban. (Vígszínház, 1932. márc. 19. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1932. jún. 2.)
A pénz nem minden. Életkép 3 felvonásban. (Vígszínház, 1933. febr. 23. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1933. dec. 16.)
Több, mint szerelem. Életkép 3 felvonásban, 7 képben. (Vígszínház, 1933. nov. 4.)
A cirkusz csillagai. Zenés játék két részben. Zeneszerző: Eisemann Mihály és Komjáti Károly. (Vígszínház, 1934. jún. 22.)
Születésnap. Életkép 2 részben. (Vígszínház, 1934. dec. 22.)
Szerelemből elégtelen. Életkép 3 felvonásban. (Vígszínház, 1935. szept. 14.)
János. Vígjáték 3 felvonásban. (Vígszínház, 1937. febr. 6.; németül: Jean. Bécs, Deutsches Volkstheater, 1936. dec.).
F. színművei: az Egyesült Államokban, a Broadway-n: The Lady Has a Heart. (1937. szept. 25.)
Ladies and Gentlemen. (1939. okt. 17.)
Embezzled Heaven. (1944. okt. 31.)
Alice in Arms. (1945. jan. 31.)
The Big Two. (1947. jan. 8.)
Faithfully Yours. (1951. okt. 18.).
F. m.: kabaréjelenetei: A szivar. (Fasor Kabaré, 1918)
Napihír. (Apolló Kabaré, 1920)
Pipacs utca 10. (Andrássy úti Színház, 1922)
Szanatórium. (Apolló Kabaré, 1923)
Pista bácsi jó útra tér. (Andrássy úti Színház, 1926)
Az elérhetetlen asszony. Emőd Tamással. (Andrássy úti Színház, 1926)
Hortensia és Eduard. (Terézkörúti Színpad, 1926)
Illatszertár. (Andrássy úti Színház, 1928)
Kubista szerelem. Nagy Endrével. (Terézkörúti Színpad, 1928)
Írjon operettet! (Terézkörúti Színpad, 1929)
A hálás kis nő. (Andrássy úti Színház, 1931)
A putnoki Vénusz. (Terézkörúti Színpad, 1931)
A pofon. Bohózat 1 felvonásban. (Bethlen téri Színpad, 1931. jan. 16.).
F. színművei alapján készült filmforgatókönyvei: Fentről le. (Du haut en bas, francia, 1933. dec. 8.)
Búzavirág. (1934. okt. 31.)
Címzett ismeretlen. (1935. dec. 20.)
A bárónő és a komornyik. (The Baroness and the Butler, amerikai, 1938. febr. 18.)
Lydia. (Lydia, amerikai, 1941. szept. 18.)
Új bor. (New Wine, amerikai, 1941. szept. 10.)
Találkozás Franciaországban. (Reunion in France, francia, 1942. dec. 25.)
The Night Before Divorce (A János c. vígjátéka alapján a forgatókönyvet írta Fodor László, amerikai, 1942. márc. 6.)
Az ég tud várni. (Heaven Can Wait, a Születésnap c. vígjátéka alapján, amerikai, 1943. aug. 11.)
A szomszéd lánya. (The Girl Next Door, Fagyas Máriával, amerikai, 1953. máj. 13.)
Pepe. (Pepe, amerikai, 1960. dec. 20.).
Irodalom
Irod.: műveiről és források: Gergely István: Búzavirág. B. F. L. színművének főpróbája a Magyar Színházban. (8 Órai Újság, 1921. febr. 5.)
Kállay Miklós: Búzavirág, amelyet sajnos szintén nem lehetett megtiltani. (Nemzeti Újság, 1921. febr. 6.)
L. Z.: Búzavirág. Bemutató a Magyar Színházban. (Pesti Hírlap, 1921. febr. 6.)
Relle Pál: Búzavirág. Bemutató a Magyar Színházban. (Világ, 1921. febr. 7.)
Losonczy Zoltán: Búzavirág. Bemutató a Magyar Színházban. (Nyugat, 1921. 4.)
Béldi Izor: Raguza hercege. Operette 3 felvonásban. (Pesti Hírlap, 1922. okt. 26.)
G. F.: Raguza hercege. A Városi Színház operettújdonsága. (Az Újság, 1922. okt. 26.)
P. I.: Raguza hercege. Operettbemutató a Városi Színházban. Világ, 1922. okt. 26.)
Faragó Jenő: Árvácska. Bemutató a Budai Színkörben. (8 Órai Újság, 1924. júl. 2.)
Várkonyi Titusz: A nóta vége. Bemutató a Budai Színkörben. (Világ, 1925. jún. 25.)
Amikor a Szózat egy véleményen van a Világgal. A napisajtó kritikái a Bús-Fekete–Zerkovitz operettről. (Színházi Élet, 1924. 28.)
Szántay István: Árvácska. (A munka. Társadalmi és politikai hetilap, 1925. 39.)
F. J.: A „Kiss és Kis” két primadonnája, Biller Irén és Honthy Hanna a Városi Színházban. (8 Órai Újság, 1927. jan. 23.)
S. A.: Kiss és Kis. (Magyarország, 1927. jan. 23.)
Cs. A.: „Páros csillag.” Bemutató a Fővárosi Operett Színházban. (Az Est, 1927. nov. 26.)
Ráskai Ferenc: Páros csillag. Bemutató a Fővárosi Operett Színházban. (Pesti Hírlap, 1927. nov. 26.)
Relle Pál: Páros csillag. Bemutató a Fővárosi Operett Színházban. (Magyar Hírlap, 1927. nov. 26.)
S. A.: Páros csillag. (Magyarország, 1927. nov. 26.)
Siró György: Páros csillag. Bemutató a Fővárosi Operett Színházban. (Az Újság, 1927. nov. 26.)
Mi van egy pesti bunda mögött? B. F. L. hírlapíró interjúja B. F. L. szerzővel – készülő új darabjáról. (Színházi Élet, 1928. 40.)
B. A.: Pista néni. Bemutató a Király Sznházban. (Pesti Hírlap, 1929. jan. 31.)
Endrődi Béla: Pista néni. A Király színház mai bemutatója. (Nemzeti Újság, 1929. jan. 31.)
L. Z.: Pista néni. A Király színház bemutatója. (Budapesti Hírlap, 1929. jan. 31.)
Relle Pál: Pista néni. Bemutató a Király Színházban. (Magyar Hírlap, 1929. jan. 31.)
Vécsey Leó: Pista néni. Zenés vígjáték bemutatója a Király Színházban. (Magyarság, 1929. jan. 31.)
Bónyi Adorján: Diktátor kisasszony. Bemutató a Magyar Színházban. (Pesti Hírlap, 1929. okt. 19.)
F. I.: Diktátor kisasszony. B. F. L. új vígjátéka. (Pesti Napló, 1929. okt. 19.)
Relle Pál: Diktátor kisasszony. Bemutató a Magyar Színházban. (Magyar Hírlap, 1929. okt. 19.)
Gáspár Jenő: Diktátor kisasszony. B. F. L. darabja a Magyar Színházban. (Új Nemzedék, 1929. okt. 20.)
Hajó Sándor: Ferike mint vendég. A Belvárosi Színház mai bemutatója. (Magyarország, 1930. nov. 28.)
Hevesi András: Ferike mint vendég. A Belvárosi Színház újdonsága. (8 Órai Újság, 1930. nov. 28.)
Laczkó Géza: Ferike mint vendég. Bemutató a Belvárosiban. (Pesti Napló, 1930. nov. 28.)
Ráskai Ferenc: Ferike mint vendég. A Belvárosi Színház csütörtöki bemutatója. (Pesti Hírlap, 1930. nov. 28.)
Thury Lajos: Ferike mint vendég. B. F. L. és Góth Sándor vígjátéka. (Magyarság, 1930. nov. 28.)
B. F. L. fotoriportja a nürnbergi európai vízipóló-tornáról. (Színházi Élet, 1930. 37.)
F. J.: Vihar a Balatonon. A Budai Színkör ma esti premierje. (8 Órai Újság, 1931. júl. 11.)
Kolba Gyula: Vihar a Balatonon. Góth Sándor és B. F. L. operettje Budán. (Nemzeti Újság, 1931. júl. 11.)
Ráskai Ferenc: Vihar a Balatonon. (Pesti Hírlap, 1931. júl. 11.)
Thury Lajos: Vihar a Balatonon. Bemutató a Budai Színkörben. (Magyarság, 1931. júl. 11.)
B. Gy.: A méltóságos asszony trafikja. B. F. L. vígjátéka a Vígszínházban (Magyarság, 1932. márc. 20.)
Papp Jenő: A méltóságos asszony trafikja. Bemutató a Vígszínházban. (Magyarság, 1932. márc. 20.)
Porzsolt Kálmán: A méltóságos asszony trafikja. B. F. L. vígjátéka a Vígszínházban. (Pesti Hírlap, 1932. márc. 20.)
Pünkösti Andor: A méltóságos asszony trafikja. B. F. L. vígjátéka a Vígszínházban. (Az Újság, 1932. márc. 20.)
Relle Pál: A méltóságos asszony trafikja. Bemutató a Vígszínházban. (Magyar Hírlap, 1932. márc. 20.)
B. L.: A pénz nem minden. Bemutató a Vígszínházban. (Magyarország, 1933. febr. 24.)
Gergely István: A pénz nem minden. A Vígszínház mai újdonsága. (Budapesti Hírlap, 1933. febr. 24.)
P. J.: A pénz nem minden. Pesti életkép. Írta B. F. L. (Magyarság, 1933. febr. 24.)
Porzsolt Kálmán: A pénz nem minden. B. F. L. életképe a Vígszínházban. (Pesti Hírlap, 1933. febr. 24.)
Pünkösti Andor: A pénz nem minden. B. F. L. életképe a Vígszínházban. (Az Újság, 1933. febr. 24.)
Rab Gusztáv: A pénz nem minden. Bemutató a Vígszínházban. (Pesti Napló, 1933. febr. 24.)
Relle Pál: A pénz nem minden. Bemutató a Vígszínházban. (Magyar Hírlap, 1933. febr. 24.)
Bródy Lili: Több, mint szerelem. A Vígszínház bemutatója. (Pesti Napló, 1933. nov. 5.)
Faragó Jenő: Több, mint szerelem. Bemutató a Vígszínházban. (8 Órai Újság, 1933. nov. 5.)
Illés Endre: Több, mint szerelem. A Vígszínház szombati bemutatója. (Budapesti Hírlap, 1933. nov. 5.)
Lakatos László: „Több, mint szerelem.” A Vígszínház mai újdonsága. (Az Est, 1933. nov. 5.)
Porzsolt Kálmán: Több, mint szerelem. B. F. L. életképe a Vígszínházban. (Pesti Hírlap, 1933. nov. 5.)
Rab Gusztáv: „Több, mint szerelem.” Bemutató a Vígszínházban. (Magyarország, 1933. nov. 5.)
Relle Pál: Több, mint szerelem. Bemutató a Vígszínházban. (Magyar Hírlap, 1933. nov. 5.)
Vázsonyi Endre: Több, mint szerelem. Bemutató a Vígszínházban. (Az Újság, 1933. nov. 5.)
Boross Mihály: Szerelemből elégtelen. B. F. L. darabjával nyit a Vígszínház. (Esti Kurir, 1935. szept. 15.)
Illés Endre: Szerelemből elégtelen. B. F. L. életképe a Vígszínházban. (Budapesti Hírlap, 1935. szept. 15.)
Porzsolt Kálmán: Szerelemből elégtelen. B. F. L. életképe a Vígszínházban. (Pesti Hírlap, 1935. szept. 15.)
Pünkösti Andor: Szerelemből elégtelen. B. F. L. életképe a Vígszínházban. (Az Újság, 1935. szept. 15.)
Amikor a miniszterelnök inasa mandátumot kap. Félóra a „János” vígszínházi próbáján. (Magyarország, 1937. jan. 30.)
Balassa Imre: Vígszínház: János. (Új Nemzedék, 1937. febr. 7.)
Hunyady Sándor: János. A Vígszínház bemutatója. (Magyarország, 1937. febr. 7.)
Lengyel Ernő: János. B. F. L. vígjátéka a Vígszínházban. (Az Est, 1937. febr. 7.)
Németh Károly: János. B. F. L. vígjátéka a Vígszínházban. (Budapesti Hírlap, 1937. febr. 7.)
Porzsolt Kálmán: János. B. F. L. vígjátéka a Vígszínházban. (Pesti Hírlap, 1937. febr. 7.)
Fahidy József: A két Bus Fekete [Bús Fekete lászló és Bús Fekete Pál] telefonbeszélgetése Párizs és New York között. (Világ, 1946. dec. 1.)
Bóka László: B. F. L. (B. L.: Arcképvázlatok és tanulmányok. Bp., 1962)
B. F. L. Magyarországra látogatott. (Magyar Nemzet, 1963. jún. 20.)
Meghalt Fekete Pál. (Népszava, 1965. dec. 15.)
Meghalt Fekete Pál, lapunk volt főmunkatársa. (Népsport, 1965. dec. 16.)
Meghalt B. F. L. (New Yorki Magyar Élet, 1971. 35.)
Utolsó találkozásom Bús Feketéné Fagyas Máriával. (Californiai Magyarság, 1985. aug. 30.)
Bécsy Tamás: Sikerdarabok. A húszas–harmincas évek magyar vígjátékairól. (Irodalomtörténet, 1998)
Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban. (Amerikai Magyar Népszava, 2009. 27.)
Heltai Gyöngyi: A két háború közti pesti operett stiláris és ideológiai dilemmái. A Király Színház példája. 1920–1936. (Tánctörténeti Tanulmányok, 2011. 1-2.).
Irod.: Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966)
Kecskeméti életrajzi lexikon. Szerk. Péterné Fehér Márta, Szabó Tamás, Székelyné Kőrösi Ilona. (Kecskemét, 1992)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Bécsy Tamás: Magyar drámákról. 1920-s, 1930-as évek. (Bp.–Pécs, 2003)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon. 1931–1944. (Máriabesnyő–Gödöllő, 2006).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GP6Z-KCY?i=326&wc=92S7-BZ9%3A40678301%2C106350901%2C40679403&cc=1452460 (Schwarcz László születési anyakönyve, 1896)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9PD1-XNW?i=27 (Fekete Pál születési anyakönyve, 1900)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6M49-QQW?i=20 (Fagyas Géza János és Szél Ilona házassági anyakönyve, 1903)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTM1-XD?i=105 (Fekete László és Fagyas Mária Ilona házassági anyakönyve, 1924)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-95F3-N9B?i=407&cc=1923888&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A24K8-5V5 (Bús Fekete László és Bús Fekete Mária amerikai bevándorlási kartonja, 1937)
https://mtda.hu/books/bus_fekete_laszlo_katona_forradalmarok..pdf (Bús Fekete László: Katona forradalmárok, 1918)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM49352
https://nntp.hu/person/person.php?personid=28714
https://nevpont.hu/palyakep/bus-fekete-laszlo-7dd02
http://www.nevpont.hu/view/1776
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/1776
Megjegyzések
1. A Fekete László néven, Versek (Bp., Népszava, 1916) címen megjelent műnek nem ő a szerzője, hanem dr. Fekete László (1878. Hajdúszoboszló–1919. ápr. 24. Hajdúszoboszló), Hajdúszoboszló polgármestere (1911. szept. 27.–1919. ápr. 24.)! Valószínű, hogy a verseskötetet kiadó dr. Fekete Lászlótól és a színész Fekete Lászlótól való megkülönböztetés miatt 1917-től Bús Fekete László, ill. Bús-Fekete László néven jegyezte írásait.
2. A két világháború közötti (és az emigráns) szélsőjobboldali lapok szerint eredeti családi neve Trauerschwartz (= bús fekete) volt. Anyakönyvi adatok ezt nem erősítik meg. Marschalkó Lajos antiszemita publicisztikájának gyakran témája volt Trauerschwarcz/Trauerschwartz Pinkász Bús Fekete László szándékosan meghamisított eredeti neve.
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022
