Glykais Gyula

Született: 1893. április 3. Pomáz, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1948. június 12. Szekszárd, Tolna vármegye
Temetés: 1948. június 14. Szekszárd
Temetési hely: Alsóvárosi Temető

Család

Magyarországi görög, görögkeleti hitű családból származott, családja közel egy évszázada Szentendrén élt.

Szülei: Glykais József községi segédjegyző, Streba Zsuzsanna, az első pomázi óvoda vezetője.

Testvére: Glykais György (†1912. aug. 8. Bp.) rajztanárjelölt.

Felesége: Rudda Ilona, a szekszárdi Béla király téri trafik vezetője.

Iskola

Középiskoláit a székelyudvarhelyi állami főreáliskolában (1903–1908) és a budapesti IV. kerületi főreáliskolában végezte (1908–1912), Budapesten éretts. (1912), a József Műgyetemen gépészmérnök-hallgató (1912–1914).

Életút

Az I. világháborúban a 38. cs. és kir. gyalogezredben harcolt, olasz hadifogsága után a Keleti Kereskedelmi Akadémián végzett (1922). A Magyar Általános Hitelbank folyószámla-osztályán tisztviselő (1922–1925), a szolnoki Államépítészeti Hivatal munkatársa (1927–1930), a város számvevőségi tanácsosa (1930–1940), főszámvevőként nyugdíjazták (1940). Reaktiválása után Kecskemétre helyezték, a helyi számvevőség illetménycsoportjának vezetője (1941–1943), a szilágysomlyói számvevőség főnökhelyettese, főnöke (1943–1945). A II. világháború után a szekszárdi városi számvevőség vezetője (1945–1948).

A BEAC atlétája, úszója, (1910–1912), a BEAC (1911–1912), a MAFC (1912–1925), a Tisza István Vívó Club (1926–1927), a Szolnoki Vívó Club kardvívója (1927–1933). Banktisztviselőként a Hitelbank Evezős Egylet (1922–1925), Szolnokon a Tisza Evezős Egylet tagja (1927–1930). Középiskolás korában Fodor Károly és Gerentsér László tanította, majd Santelli Italo volt a mestere.

Kardvívásban kétszeres olimpiai bajnok (1928 és 1932: csapat). Háromszoros Európa-bajnok (1929: egyéni; 1930, 1931: csapat), Eb 3. (1927: egyéni). Magyar bajnok (1927: csapat). 20-szoros magyar válogatott (1923–1932). Helyezései az egyéni magyar bajnokságokon: 1923: OB 7., 1925: OB 10., 1926: OB 8., 1927: OB 9., 1928: OB 6. Csak kardvívásban versenyzett.

Glykais Gyula sportpályafutását budapesti középiskolás korában kezdte: sikerrel szerepelt atlétikai és úszóversenyeken. Vívóként márt mint gépészmérnök-hallgató és MAFC-versenyző 1912-ben részt vett a bécsi főiskolásversenyen, ahol a 4. helyet szerezte meg (Szigeti Benedek Géza győzött. Az utolsó békeévben, 1913-ban az 5. helyen végzett az osztrák (nyílt) kardbajnokságon, a győzelmet Tóth Péter (MAC) szerezte meg, a verseny érdekessége, hogy Glykaist Gömbös Gyula, a bécsi Theresianum Katonai Akadémia főhadnagya (a későbbi miniszterelnök) előzte meg. Egy évvel később, 1914-ben ismét Bécsben lépett fel, ezúttal 2. lett (Dénes Károly mögött, de Szigeti Benedek Géza előtt). Az összeomlás után 1920-ban Skaliczky Géza elnöklete alatt indult újra a vívóélet a MAFC-ban, Glykais hazatérése után rögtön bekapcsolódott a szervezőmunkálatokba. Az „eredeti forgatókönyv” szerint Magyarország rendezte volna az 1920. évi olimpiai játékokat – ehhez képest a magyar sportolók részt sem vehetettek az antwerpeni játékokon, a magyar vívók is kimaradtak az 1921-től elindult Európa-bajnoki versenyekről. Glykais Gyula az 1920-as évek elején sok kisebb versenyen indult, de különösebb jelentős eredményt nem ért el. A Szegedi Vívó Egylet 1922. évi versenyén érte el az első győzelmét országos nyílt versenyen. A 2. helyezett dr. Pósta Sándor néhány hét múlva, Szlovenszkó bajnokságán visszavágott: a kassai versenyen ezúttal Glykais végzett a 2. helyen. A Sporthírlap még mindig fiatal, feltörekvő versenyzőként írt diadalairól jóllehet már tíz éve vívott és 29 éves volt…

Glykais Gyula közelebbről nem ismert betegsége (a sajtóhírek szerint nikotinmérgezés) miatt nem vehetett részt az 1924. évi olimpián, így kimaradt abból a szégyenből, hogy a magyar válogatott elvesztette a kardcsapatdöntőt. Az 1925. év igen jelentős a magyar vívósport történetében: a 4. Európa-bajnokságon először indulhattak magyar sportolók. Az Ostendében lebonyolított viadalon a kard egyéni versenyben az első hat helyet magyar vívó szerezte meg (Garay János győzött), Glykais Gyula az egyetlen magyar kardvívó volt, aki nem került a a döntőbe. Egy évvel később, 1926-ben, a budapesti Eb-n az első hét helyen – a 3. olasz Bino Binit leszámítva – magyar vívók végeztek. Glykais Gyula ezúttal a 7. helyen végzett. Az 1927. évi Eb-n Magyarországot a kardvívásban Glykais Gyula, Gombos Sándor, Petschauer Attila, Tersztyánszky Ödön, Uhlyarik Jenő képviselte. Garay János elfoglaltsága miatt végül lemondta a szereplést, helyette Rozgonyi György indult két fegyvernemben (tőr és kard). A vichyi Eb-n a döntőbe hat magyar vívó került: Gombos Sándor megvédte bajnoki címét, a döntőben valamennyi ellenfelét legyőzte. A 2. helyet Tersztyánszky, a 3. helyet Glykais szerezte meg, aki megelőzte az előző évi bronzérmes olasz Binit. Tehát a döntő első három és utolsó három helyén végeztek a magyarok: 8. lett az eredetileg tőrvívó Rozgonyi, 9. Uhlyarik és végül Petschauer következett, aki kézsérülése miatt visszalépett.

Az 1928-as amszterdami olimpián, az előmérkőzések során Magyarország 14:2-re verte az Egyesült Államokat, majd 13:3-ra Angliát; a középdöntőben mind Németországot, mind Franciaországot 12:4–12:4-gyel intézte el. Az elődöntőben aztán Lengyelországra került sor, a vége ismét 14:2 lett. Közismert, hogy Petschauer veretlenül vívta végig a versenyt, az azonban talán kevéssé ismert, hogy az előmérkőzések során Glykais is hibátlanul teljesített, Németország és Lengyelország ellen nem vívott, a franciák közül pedig csak Ducret tudta legyőzni. A döntő előtt a két legjobb magyar vívó, a veretlen Petschauer és a csak egyszer megvert Glykais volt. Olaszország ellen Petschauer ismét 4 győzelmet aratott, az addig brillírozó Glykais azonban összeomlott, mindössze egy győzelemmel járult hozzá a 9:7-es magyar diadalhoz.

Glykais Gyula legjelentősebb sikerét 1929-ben, a nápolyi Európa-bajnokságon érte el, ahol Magyarországot Doros György, Glykais Gyula, Gombos Sándor, Petschauer Attila, Piller György, Rozgonyi György, Schréder Gyula és Uhlyarik Jenő képviselték. A „hatalmas formában versenyző” Glykais az előmérkőzésen és a középdöntőben is mindössze 1-1 vereséget szenvedett. A döntőbe ezúttal hat magyar versenyző került, s a verseny ezúttal is a magyarok egymás elleni asszóival kezdődött, s az Európa-bajnoki cím védője 5:3-ra legyőzte Glykaist, sőt Piller is megverte Glykaist, így a verseny kezdetén senki sem hitte volna, hogy a végén Glykais örülhet. Mégis így történt, mert a hátralévő asszókból Glykais 6-ot megnyert, a magyarok pedig „össze-vissza verték egymást”. Végül Glykais Gyula, Gustavo Marzi és Petschauer Attila egyaránt 6 győzelemmel állt, hármójuk között újravívás döntött. Különös, hogy a két, az egyéni versenyek döntőiben sorra vereségeket gyűjtő „sorsüldözött” magyar vívó egymás között döntötte el a végküzdelmet. A szemtanúk szerint hatalmas küzdelemben Glykais 5:4-re győzött Petschauer felett, és simán 5:2-re verte Marzit. (Az elkeseredett Petschauer aztán Marzitól is kikapott, így meg kellett elégednie a 3. hellyel.) Jóllehet az ezúttal kilences döntőbe három magyar is bejutott, a magyar hegemónia nem volt annyira nyomasztó: Gustavo Marzi lett a 2., Giulio Gaudini a 4. (elsősorban az egymást „össze-vissza verő magyarok” miatt…

Az olimpiai játékok korai történetében az 1932-es Los Angeles-i olimpia azon kevés (valójában tkp. csak az az egyetlenegy) olimpia közé tartozott, ahol Magyarországnak a kardcsapat aranyérmét akár már előre oda lehetett volna adni. A Los Angeles-i Állami Fegyvergyár (= State Armory) hatalmas méretű üvegtetős csarnokában az előmérkőzések során Dániát 15:1-re, Mexikót 14:2-re „mészárolták le”. A négyes döntőben tovább folytatódott a kaszabolás: a házigazda Egyesült Államok 13:3-at ért el. Lengyelország 15:1-gyel kapitulált. A döntőben Olaszország 2:2-ig bírta: Kabos Marzitól, Petschauer Gaudinitől kapott ki, aztán 9:2 után feladták a további asszókat… A magyar vívók egészen elképesztő teljesítményt nyújtottak: Piller megismételte Petschauer 1928-as produkcióját valamennyi (12-ből 12) asszóját megnyerte; Kabos Endre 16 csörtéből 15-öt, Gerevich Aladár 16 csörtéből 14-et, Glykais Gyula és Petschauer Attila 12 csörtéből 10-et nyert meg.

Emlékezet

Glykais Gyula a Los Angeles-i olimpia után hagyta abba a versenyzést, a II. világháború után Szekszárdon telepedett le, itt is hunyt el, az Alsóvárosi Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban). A város sportcsarnokának falán emléktábláját helyezték el. Szolnokon utcát neveztek el róla (2013. júl. 1-jén).

Elismerés

Signum Laudis (1928).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022