Posta Sándor, nemes

Született: 1888. szeptember 25. Pánd, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1952. november 4. Budapest
Temetés: 1952. november 8. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr

Család

Nagyapja: Gáspár János kézimunkás.

Szülei: Posta Sándor Árpád, Sprung Paulina. Gáspár Julianna gyermeke volt, szülei örökbe fogadták.

 

Felesége:

1. 1913–1924: benczenczi Gámán Edith (†1930. jún. 24. Rákoshegy. Temetés: 1930. jún. 26. Rákoshegyi Temető) festőművész, Gámán Dezső leánya. Elvált.

Gyermeke, fia: dr. Posta Péter (1914. Baja) újságíró, író, szerkesztő.

2. 1923. máj. 2.–1952. nov. 4.: Lux Margit (1902. ápr. 10. Szombathely) színésznő, Lux Gyula és Országh Aranka leánya.

 

Iskola

Elemi és középiskoláit Baján végezte, a ciszterci rend bajai gimnáziumában éretts. (1906), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1912).

Életút

Tanulmányai befejezése után a kolozsvári egyetem fogorvosi klinikájának díjtalan gyakornoka (1913–1914), tanársegéde (Höncz Kálmán mellett, 1914–1916), az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, súlyosan megsebesült. Az összeomlás után Budapesten telepedett le.

Az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) tanársegéde (1927–1942), osztályvezető főorvosa (1942–1944).

A Nemzeti Demokrata Párt (1925–1927), a Dolgozó Polgárok Pártja tagja (1927-től), az NDP belvárosi csoportja, ill. a Belvárosi Demokrata Kör elnöke (1925-től).

A Kolozsvári EAC (1905–1912), a MAFC (1920–1924), a Nemzeti Vívó Club tőr- és kardvívója (1924–1925).  

Kardvívásban olimpiai bajnok (1924: egyéni), olimpiai 2. (1924: csapat). Kétszeres magyar bajnok (1922 és 1924: egyéni). Helyezései az egyéni magyar kardbajnokságokon: 1909: OB 5., 1922: OB 1., 1923: OB 23., 1924: OB 1., 1925: (nem indult).

Tőrvívásban olimpiai 3. (1924: csapat). Helyezései az egyéni magyar tőrbajnokságokon: 1921: OB 6., 1922: (nem indult) 1923: OB 6., 1924: (nem indult), 1925: (nem indult). Kard- és tőrvívásban 5-szörös magyar válogatott (mindkettő 1924-ben).

Posta Sándor Pándon született, középiskoláit Baján, egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte. A legenda szerint Baján vívóakadémiát tartott a híres mester Santelli Italo, ő adott először kardot a fiatalember kezébe. Egyetemi hallgatóként kezdett el komolyan vívni a Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Clubban, először a KEAC házi akadémiáján szerepelt (1906-ban). Első jelentősebb eredményét Magyarország 1908. évi főiskolai tőrvívóbajnokságán érte el: Harmath Zsigmonddal holtversenyben a 3. helyen végzett, az újravíváson 4. lett. Első győzelmét azonban „hazai pályán”, a KEAC versenyén aratta, 1908-ban „ragyogó” vívással szerezte meg az első díjat. A Pozsonyi Vívó Egylet 1909. évi versenye sporttörténeti jelentőségű volt, de nem Posta Sándor szereplése miatt. Pozsonyban 1909. febr.-ban először rendeztek Magyarországon női vívóversenyt: a későbbi olimpiai helyezett színésznő Tary Gizella győzött. (Posta egyébként mindkét fegyvernemben elindult, tőrben a 6., kardban a 8. lett. A nők sportjával későbbb több sajtócikkben is foglalkozott, talán épp az első hölgyvívóverseny hatására.) Pozsonyban ugyanekkor rendezték meg az országos kardbajnokságot is, ahol Posta az 5. helyet szerezte meg. A lapok először írtak részletesebben Posta Sándorról. A Nemzeti Sport legendás szakírója, Nagy Béla a kolozsvári küldöttről megállapította, hogy bámulatos tehetség, aki ez idő szerint mester nélkül készül versenyeire (korábban, mint kiderült Gerentsér László tanítványa volt). Nagy Béla jelentős karriert jósolt Postának, ha Budapesten megfelelő körülmények között tudna készülni…

Posta fejlődése úgy tűnik töretlen: 1910-ben első nemzetközi sikereit jegyezte: 3. helyen végzett Csehország kard- és tőrbajnokságában is. A magyar vívók közül nála jobban itt csak Földes Dezső szerepelt, aki megnyerte a tőrbajnokságot és 2. lett a kardversenyen. Nemsokára azonban lekötötték orvosi tanulmányai, oklevele megszerzése után pedig Kolozsvárott praktizált. Kisebb versenyeken még eredményesen teljesített, de nem kívánt a fővárosba menni, kiszorult a hazai vívó közéletből. Később többször is említette, hogy afféle „jöttmentnek” tekintették, valójában sohasem fogadta be őt a fővárosi közeg.

 

Dr. Posta Sándor az I. világháborúban – közelebbről nem ismert – frontszolgálatot teljesített, súlyosan megsebesült. Csípősérülését Bécsben megoperálták. Az összeomlás után Budapesten telepedett le, gyógyulása érdekében intenzív rehabilitációba kezdett, majd régi mestere, Gerentsér László biztatására újra vívni kezdett – a MAFC színeiben. Posta 1921-ben újra fegyvert fogott, a Hősök Emlékversenyén tőrben a 3., kardban az 5. helyen végzett, megnyerte Ausztria tőrvívó bajnokságát, sőt beverekedte magát az országos tőrbajnokságba is, ahol a 6. helyet szerezte meg. Kezdetnek igen jó! Az 1922-es év a visszatérés éve. A nagyszerű formába került dr. Posta Sándor elsősorban kardban ért el több mint figyelemre méltó sikereket: a Hősök Emlékversenyén a 3. helyen végzett (ugyanitt tőrben 2.), majd megnyerte Szlovenszkó bajnokságát. A magyar bajnokságért már komoly esélyesként vágott neki, szakírók úgy vélték, hogy Posta, Schenker Zoltán és Rády József között dőlhet el a bajnoki cím sorsa. A tizes döntőben 7-7 győzelemmel végzett Schenker Zoltán (az azévi tőrbajnok) és dr. Posta Sándor. Kettőjük között újravívás döntött, ahol 4:2-re Posta diadalmaskodott, Schenkernek nem sikerült a duplázás, Posta pályafutása során első budapesti versenyét nyerte, és az éppen a magyar kardbajnokság volt! Egy évvel később hasonlóan izgalmasan alakult a bajnoki végkifejlet. Ezúttal Garay János és Posta Sándor zárt egyaránt 7-7 győzelemmel. Az első helyért természetesen újra megmérkőztek. Garay korábban rendkívül izgalmas asszóban verte meg Postát 4:3-ra és ismét nyerni tudott (ezúttal 4:2-re). Az 1923. évi bajnokság különlegessége, hogy az első három helyen nem katonatiszt, hanem polgári foglalkozású vívó végzett: Garay kereskedő, Posta orvos, Széchy László gépészmérnök volt… (Az 1924-es olimpiai bajnok Posta Sándor – aki nem szeretett Garay János ellen vívni – egy évvel később visszavágott. A kézsérüléssel bajlódó címvédőt 4:1-re verte, s ezzel az olimpiai bajnoki cím előtt a magyar bajnokságot is megszerezte.)

 

Az 1924. évi párizsi olimpiai játékokat a magyar sportközönség felfokozott izgalmakkal várta. Magyarország tizenkét év után tért vissza az olimpiai közösségbe, s mindenki biztosra vette, hogy minden ott folytatódik, ahol 1912-ben Stockholmban megszakadt, azaz az akkor már hagyományos magyar fegyvernemben mind az egyéni, mind a csapatverseny győzelmét sikerül visszaszerezni. Ahogy az akkoriban szokásos volt, a fegyvernem küzdelmei a csapatversennyel kezdődtek. Magyarország 15:1-gyel melegített Anglia ellen (a csapatot Posta Sándor, Berty László, Schenker Zoltán és Garay János alkotta), majd az Egyesült Államok ellen újabb hasonló győzelem következett (Posta itt nem vívott), Belgium azonban már jóval nehezebb feladatnak tűnt: 10:6 lett a vége (Posta és Schenker 3-3 győzelmet aratott). A döntőbe jutásért a házigazda Franciaország került sorra (Garay, Berty, Uhlyarik Jenő, Széchy László összeállításban, igen szoros mérkőzésen, 9:7-re nyertek). A döntőbe Magyarország mellett Hollandia és Olaszország került, de mindenki tudta, hogy az igazi rivális az olasz válogatott, akinek még sohasem sikerült győznie Magyarország ellen! (Ez valóban így is történt, hisz Magyarország 14:2-re „átlépett” a hollandok felett – Posta ezúttal sem vívott.) A döntőben Magyarország ismét változtatott, ezúttal a két legbiztosabb ember (dr. Posta Sándor és Garay János) mellett Tersztyánszky Ödön és Berty László kapott lehetőséget. És rögtön az első meccsen Garay simán 4:1-re veszített Oreste Pulititől. Fej-fej mellett haladt a két csapat, ahogy nyert az egyik, rögtön győzött a másik fél is. 2:2 után azonban három magyar győzelem következett: Posta Pulitit, Tersztyánszky Giulio Sarocchit, Berty „majdnem névrokonát” Marcello Bertinettit verte. Sajnos azonban a rendkívül indiszponáltan vívó Garay megint kikapott, méghozzá a leggyengébb olasztól Oreste Moriccától 4:3-ra. Az első két kör után az a különös helyzet alakult ki, hogy a legerősebbnek tartott magyar (Garay) még nem nyert mérkőzést, a leggyengébbnek vélt olasz Moricca viszont még veretlen volt. Bár Garay a hátralévő két mérkőzését megnyerte, Moricca azonban legyőzte Posta Sándort is. Puliti Berty elleni 4:1-es győzelmével az olaszok 7:6-ra vezettek, a nagyarányú Berty-vereség miatt azonban mindhárom mérkőzést meg kellett volna nyerni. Sajnos nem így történt, a 8:8-as végeredmény olasz bajnoki címet jelentett. Magyarország tusaránnyal elvesztette a kardcsapat-hegemóniát. A vereség jobban fájt a kortársaknak, mint az ugyanazon az olimpián Egyiptomtól elszenvedett 3:0-s labdarúgó-vereség, vagyis az egyiptomi csapás! Az egyéni versenyben négyen képviselhették a magyar színeket: a tavalyi (Garay) és az idei (Posta) bajnok, a csapatversenyeken kiválóan helyt állt Tersztyánszky. A negyedik induló helyért sorsot húzott Berty és Schenker. A szerencse Schenkernek kedvezett…

 

Az 1924. évi párizsi olimpiai játékok karddöntőjébe végül három magyar (Garay, Posta, Schenker) és négy olasz (Puliti, Bertinetti, Sarocchi, Bino Bini került). Az azonos nemzetiségűek kezdték el a döntőt; Garay legyőzte Postát, Posta Schenkert, Schenker pedig Garayt. Azaz a magyarok szokás szerint körbeverték egymást, az olaszok azonban egymás után adták le csörtéiket Pulitinek, a legjobb kardozójuknak. Úgy gondolták, hogy a csapatdiadal után csak úgy tudják megverni a magyarokat az egyéniben is, ha közülük az egyik három győzelemmel kezd. A magyarok tiltakoztak a nyilvánvaló csalás ellen, Puliti lelepleződése után szitkozódott, sőt még ennél is tovább ment: életveszélyesen megfenyegette a versenybíróság magyar tagját, dr. Kovács Györgyöt. A versenybíróság a zsűri megsértése miatt kizárta a magáról megfeledkezett olaszt, honfitársai rögtön szolidaritást vállaltak vele, és visszaléptek a döntőtől. Kitört az olimpiák történetének egyik legnagyobb vívóbotránya. Végül a rendezőség a maradék nyolc vívónak másnap újravívást rendelt el. Minden kezdődött újra elölről – ugyanúgy. Garay ismét legyőzte Postát, aki megverte Schenkert, aki legyőzte Garayt. A magyarok (szerencsére) semmit sem tanultak, ismét jól körbeverték egymást. Végül Garay, Posta és a francia Roger Ducret egyaránt 5-5 győzelemmel fejezte be a versenyt. Következett az újabb újravívás közöttük az első helyért. És Posta ezúttal, harmadjára, 4:1-re megverte Garayt, aki teljesen elfáradt és Ducret-től is kikapott, igen szoros meccsen, 4:3-ra. Eldőlt, ő végzett a 3. helyen. Posta aztán 4:0-ra elintézte Ducret-t így a kard egyéniben nem történt változás, az olimpiai játékok történetében harmadszorra is magyar vívó végzett az első helyen. Posta egyébként az olimpián tőrvívásban is elindult. Amilyen csalódást keltett a kardcsapat ezüstérme, olyan nagy örömet és meglepetést váltott ki a tőrcsapat 3. helyezése. Fodor István sportíró, szerkesztő, a kiváló vívómester, Fodor Károly fia (aki nemsokára jelentős szerepet játszik Posta sorsának alakulásában) a versenyek után értékelte a magyar tőrvívók szereplését. Úgy vélte, hogy a magyar tőrvívók világklasszis pengeforgatók, ám egyetlen súlyos hibájuk van, hogy valamennyien kardvívók, vagyis sohasem fejleszthetik tökéletesre tőrvívó tudásukat, mert a vívás alapjait kardozóként sajátították el. A csapat legjobb tőröző kardvívója Posta Sándor, mellette még Schenker Zoltán és Tersztyánszky Ödön számít mindkét fegyvernemben klasszis vívónak. – A botrányos döntő után nehezen csillapodtak le a kedélyek. Posta Sándort még a francia fővárosban az olasz vívók többször is inzultálták, a Boulevard Valmyn nekitámadtak, a rendőröknek kellett elküldeni a verekedésre készülő társaságot. Puliti a Folies Bergère előtt megütötte dr. Kovács Györgyöt, a párbajra szabályos keretek között néhány hónap múlva a nagykanizsai Károly-laktanyában került sor. (Súlyos sérülésekkel és kibéküléssel ért véget…) Pulitit másfél évig eltiltották a versenyzéstől. Sajnos másfél év múlva már Posta Sándor sem versenyezhetett…

 

A Magyar Vívó Szövetség 1925. dec. 21-én ülésezett és úgy döntött, hogy az olimpiai bajnokot már nem tekinti amatőrnek, versenyzési jogát pedig „mindenkorra felfüggeszti”. Az ügy előzménye, hogy Magyarországon vendégszerepelt a leghíresebb dán vívó, az összesen huszonötszörös dán bajnok Ivan Osiier. (Olimpián először 1908-ban szerepelt és 1948-ban, a londoni olimpián fejezte be mindhárom fegyvernemre kiterjedő vívópályafutását. Ekkor 60 éves volt, tíz évvel idősebb, mint Gerevich Aladár lesz majd 1960-ban, utolsó olimpiai részvétele idején…) A Vigadó nagytermében iskolát tartott, majd dr. Posta Sándor ellen kihívásos versenyen vett részt (12:8-ra Posta győzött). Idővel kiderült, hogy a vendégszereplést nem Gerentsér László az ismert vívómester (Posta első mestere) szervezte, hanem egy üzleti vállalkozás, amelyben Posta Sándor is érdekelt volt. Posta olimpiai bajnoki címe után tehát a frissen jött sikert anyagi előnyökre akarta váltani. Vívást népszerűsítő akciókba kezdett, ám ez – a vádak szerint – csak azt jelentette, hogy a Fodor-vívótermet reklámozta, cserben hagyta egyesületét, a MAFC-ot, amelynek színeiben nem kívánt többé szerepelni. A helyzetet árnyalja egy másik tudósítás, amely szerint dr. Posta Sándor igen nehéz anyagi helyzetbe került, fogorvosi praxisát is feláldozta az olimpiai sikerek érdekében. Az olimpiai bajnokság után sem rendeződtek problémái, szinte teljesen csődbe ment, ezért kamatmentes kölcsönért fordult Fodor Károlyhoz. Posta cserébe ígéretet tett arra, hogy népszerűsíti a vívást, a vívótermüket és ezért átlépett a Nemzeti Vívó Clubba. Az ügy az Osiier-vendégszereplés után robbant ki, amelybe tévedésből (inkább Posta iránti ellenszenvből) Gerentsér Lászlót, Posta első mesterét akarták belekeverni. Fodor István, Fodor Károly fia elismerte, hogy anyagilag támogatták Postát, aki valóban átlépett az NVC-be. Posta azonban visszavonult, versenyszereplést nem vállalt, csupán csak egyesületi tagokkal vívott, asszókat adott, így segítette felkészülésüket. Fodor szerint a MAFC-ot semmilyen kár nem érte, csupán egyetlen vesztes van (dr. Posta Sándoron kívül) a magyar vívósport, ami a szövetségi intrikák miatt elveszített egy olimpiai bajnokot. Végül Fodor rendkívül különösnek tartotta, hogy egy magánszerződés a Magyar Vívó Szövetség tulajdonába került! Az ellenzéki lapok Posta eltávolításában politikai szándékot véltek. Az olimpiai bajnok 1925-ben politikai pályára lépett, a Nemzeti Demokrata Párt képviselőjeként a budapesti IV. kerület (Belváros) országgyűlési képviselőjelöltje volt… (A sors különös fintora, hogy a demokratikus gondolkodású dr. Posta Sándor fia dr. Posta Péter Szálasi Ferenc egyik íródeákja lett: Toll Péter néven írt tárcákat a nyilas lapba, az Összetartásba!)

Emlékezet

Posta Sándor orvosként – a világháborús tapasztalatai hatására – elsősorban harctéri sérülésekkel foglalkozott, jelentős eredményeket ért el súlyos sebesülések plasztikai megoldásai terén. Budapesten, versenyzői pályafutása idején érdeklődése a sport és az egészség összefüggései, a versenyzés pszichológiai kérdései valamint a sport és az egészségügyi szervezési problémái felé fordult. Elsők között vizsgálta tudományos igénnyel a nők sportját, a női vívósport lehetőségeit. Kényszerű visszavonulása után csakis orvosi kérdésekről foglalt állást, számos népszerű orvosi dolgozatot írt, amelyeket A sport és az orvos c. könyvébe rendezett (1932-ben). Sportkarikatúrákat is készített.

 

Posta Sándor Budapesten hunyt el, a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik. Róla nevezték el a bajai Posta Sándor Sportcsarnokot. Hivatalos irataiban családnevét Posta névváltozatban használta, a sajtóban azonban a Pósa névváltozat terjedt el.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022