Rády József

Született: 1884. szeptember 22. Szekszárd, Tolna vármegye
Meghalt: 1957. október 11. Balatonkenese, Veszprém megye
Temetés: 1957. október 16. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr

Család

Régi evangélikus családból származott.

Nagyszülei, anyai: Günther Károly, Hesz Amália (†1908. jún. 16. Tamási, Tolna vm. Temetés: 1908. jún. 18. Tamási).

Szülei: Rády József (= Katzenbach József), Günther Ida.

Testvérei: Katzenbach Kornél (1888. okt. 9. Bonyhád, Tolna vm.), Tasnády Lajosné, majd Czakó Györgyné Katzenbach Melánia (1896. jan. 30. Nagykanizsa–1961. okt. 6. Bp.) és Katzenbach Ida.

 

Felesége:

1. 1907. okt. 5.–1942. nov. 29.: K. Jónás Blanka (1883–1942. nov. 29. Bp. Temetés: 1942. dec. 1. Farkasrét), K. Jónás Ödön (1851. dec. 10. Kassa–1933. máj. 10. Bp. Temetés: 1933. máj. 13. Sümeg) mérnök, műegyetemi tanár és viszói Papp Irma leánya. Özvegy.

Gyermeke: Péntek Arthurné (= vitéz Rády-Péntek Arthurné) Rády Blanka.

2. 1946–1957: Loiner Paula.

 

Unokája: Manninger Gusztávné Rády-Péntek Blanka.

Iskola

Középiskoláit a bonyhádi evangélikus (1894–1895), a nagykanizsai kegyes tanítórendi gimnáziumban (1895–1899) és a soproni magyar kir. honvéd főreáliskolában végezte (1899–1901), a Ludovika Akadémia elvégzése után hadnaggyá avatták a váci 6. honvéd huszárezredhez (1904. szept. 1.), ahol parancsnoka Békessy Béla volt.

Életút

Az I. világháborúban főhadnagyi, majd századosi rangfokozatban az 1. honvéd huszár ezredben szolgált, a Czokanestie (= Ciocânesti, Bukovina, Románia) körüli harcok során bal kezén súlyosan megsebesült (1916. szept. 6.). Felépülését követően a váci lovas géppuskás ezred oktatókeretének parancsnoka (1917–1918), őrnaggyá léptették elő (1921. szept. 1-jétől).

A Honvéd Sportoktatói Tanfolyam parancsnoka (SPOTI, őrnagyi, majd 1925. nov. 1-jétől alezredesi rangban, 1925. ápr. 1.–1933. máj. 1., az intézmény elnevezése 1933. máj. 1-jétől: Toldi Miklós Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Intézet).

A nyíregyházi magyar kir. 4. honvéd huszár ezred parancsnoka (ezredesi rangban, 1934–1936), nyugállományba helyezték (1936), tábornok, c. vezérőrnagy (1939. júl. 29-étől).

A Magyar Vívó Szövetség alelnöke (1926–1927: lemondott).

A MAC vívója, kard-, tőr- és párbajtőrvívó (1907–1933).

Kardvívásban olimpiai bajnok (1928: csapat), olimpiai 2. (1924: csapat. Európa-bajnok (1930: csapat), Eb 4. (1926: egyéni), Eb 5. (1925 és 1930: egyéni). Hétszeres magyar bajnok (1926 és 1929: egyéni; 1922, 1924, 1925, 1926, 1928: csapat). Helyezései az egyéni magyar kardbajnokságokon: 1920: OB 2., 1921: OB 2., 1922: OB 3., 1923: (nem került a döntőbe), 1924: OB 7., 1925: (nem került a döntőbe), 1926: OB 1., 1927: OB 4., 1928: OB 4., 1929: OB 1., 1930: OB 5., 1931: (nem került a döntőbe).

Tőrvívásban olimpiai 5. (1928: csapat); Eb 2. (1931: csapat). Ötszörös magyar bajnok (1925, 1926, 1927, 1928: csapat; 1927: egyéni). Helyezései az egyéni magyar tőrbajnokságokon: 1913: OB 3., 1921: OB 4., 1922: OB 6. (három levívott asszó után visszalépett), 1923: OB 4., 1924. OB 5., 1925. OB 2., 1926: OB 3., 1927: OB 1., 1928: OB 4., 1929: (nem indult el) 1930: OB 9. (a döntőben visszalépett), 1931: (nem került a döntőbe).

Helyezése az egyéni magyar párbajtőrbajnokságon: 1930: OB 2.

Mindhárom fegyvernemben versenyzett, kardban 16-szoros (1924–1931), tőrben 4-szeres (1926–1931), párbajtőrben szintén 4-szeres magyar válogatott (1928–1931).

Rády József középiskolás korában elsősorban atlétikával foglalkozott különböző dobószámokban (súlylökés, gerelyhajítás) versenyzett. Békessy Béla tanította meg vívni, 1905-től indult el vívóversenyeken, 1907-ben lépett be a Magyar Atlétikai Clubba. Első kardvívóversenye a MAFC ún. előnyversenye volt, ahol a 4. helyet szerezte meg (1907). Mindkét fegyvernemben ért el kisebb sikereket: 1912-ben győzött a Nemzeti Vívó Club országos tőrversenyén, 1913-ban először szerepelt magyar bajnoki döntőben: tőrvívásban a 3. helyet szerezte meg, 1914-ben a BBTE kizárásos versenyén Uhlyarik Jenő mögött a 2., majd a szegedi országos tőr- és kardversenyen mindkét fegyvernemben nyerni tudott. Az összeomlás utáni első magyar kardbajnokságon nagy meglepetésre (a párbajtőrvívás későbbi első magyar Európa-bajnoka), Dunay Bertalan végzett az élen. A 2. helyen holtversenyben 5-5 győzelemmel Mészáros Ervin, Széchy László és Rády József végzett. Az újravíváson Rády bizonyult a legküzdőképesebbnek, így övé lett az ezüstérem. Egy évvel később Rády József mindkét fegyvernemben bejutott a döntőbe: kardban a 2., tőrben a 4. helyet szerezte meg.

 

Rády József az 1920-as évek elején állandó szereplője volt a magyar tőr- és kardbajnoki döntőknek, sőt 1924-től egy új fegyvernemmel is kísérletezett, az első magyar epévívók (= párbajtőrvívók) közé tartozott. Kétségtelen, hogy a párbajtőr fegyvernemről az 1910-es években már a legendás Santelli Italo is tartott bemutatókat, sőt néhány magyar honvédtiszt egyszer-kétszer minden különösebb eredmény nélkül el is indult bécsi epé-versenyeken, az 1924-es év azonban döntő jelentőségű volt a szakág történetében. Posta Sándor több cikkben népszerűsítette az új szakágat, majd a Magyar Vívó Szövetség 1924. dec.-i ülésén döntött az epévívás bevezetéséről. Minden bizonnyal Rády József ekkor már komolyabban készült az új fegyvernemre, hisz 1925 jan.-ban meghívták a magyar vívókat a brünni (= brnói) nemzetközi tőr-, epé- és kardversenyekre. Rády még nem indult el Brünnben, ám néhány hónap múlva már rajthoz állt Bécsben, és nem is akármilyen eredménnyel szerepelt az egykori császárvárosban. A bécsi nemzetközi versenyen kard egyéniben Glykais Gyula győzött, ám ez nem jelentett különösebb szenzációt, hisz a korszakban, ahol magyar kardvívók elindultak, általában ritkán fordult elő, hogy ne szerezzék meg az első helyet (sőt általában a dobogó három fokát kibérelték…) Az igazi meglepetést Rády József szereplése okozta, aki előbb a 8. helyen végzett a tőr döntőben, majd a párbajtőrben, az előmérkőzések során csoportelsőként jutott a döntőbe. A döntőben csak 1 győzelmet szerzett, s ezzel a 9. lett, helyezése mégis a legnagyobb elismerést váltotta ki. A jelenlévő szakértők megdöbbentek, miután megtudták, hogy csak néhány hónapja foglalkozott komolyabban az addig Magyarországon szinte teljesen ismeretlen fegyvernemmel… Az 1924-es év azonban természetesen nem a magyar párbajtőrvívás bevezetéséről, hanem a párizsi olimpiai versenyekről lett emlékezetes.

 

Az 1924. évi párizsi olimpiai játékokat a magyar sportközönség felfokozott izgalmakkal várta. Magyarország tizenkét év után tért vissza az olimpiai közösségbe, s mindenki biztosra vette, hogy minden ott folytatódik, ahol 1912-ben Stockholmban megszakadt, azaz az akkor már hagyományos magyar fegyvernemben mind az egyéni, mind a csapatversenyek győzelmét sikerül visszaszerezni. Ahogy az akkoriban szokásos volt, a fegyvernem küzdelmei a csapatversennyel kezdődtek. Magyarország 15:1-gyel melegített Anglia ellen (a csapatot Posta Sándor, Berty László, Schenker Zoltán és Garay János alkotta), majd az Egyesült Államok ellen újabb hasonló győzelem következett (Rády József itt szerepelt először, valamennyi ellenfelét legyőzte), Belgium azonban már jóval nehezebb feladatnak tűnt: 10:6 lett a vége (Rády itt két győzelemig jutott), a 11:5-tel véget ért Csehország elleni mérkőzésen azonban már csak egyszer győzött. A döntőbe jutásért a házigazda Franciaország került sorra (Garay, Berty, Uhlyarik Jenő, Széchy László összeállításban, igen szoros mérkőzésen, 9:7-re nyertek), míg a Hollandia elleni mérkőzést simán „lehozták” 14:2-re. (Rády akárcsak az első, az utolsó csapatmeccsén is valamennyi ellenfelét legyőzte). Az ezt megelőző „tényleges” fináléban Rády nem lépett pástra, Magyarország pedig 8:8-at ért el az örök rivális Olaszország ellen. Magyarország tusaránnyal elvesztette a kardcsapat-hegemóniát. A vereség jobban fájt a kortársaknak, mint az ugyanazon az olimpián Egyiptomtól elszenvedett 3:0-s labdarúgó-vereség, vagyis az egyiptomi csapás! Az egyéni versenyben négyen képviselhették a magyar színeket: a tavalyi (Garay) és az idei (Posta) bajnok, a csapatversenyeken kiválóan helyt állt Tersztyánszky. A negyedik induló helyért sorsot húzott Berty és Schenker. A szerencse Schenkernek kedvezett, az olimpiai bajnok viszont Posta Sándor lett…

 

A vívó Európa-bajnokságok története 1921-ben kezdődött – Párizsban. Bármily különös is, de az első Európa-bajnokságok magyar győzelmek nélkül értek véget. Ennek azonban csak egy oka volt: a magyar sportolók, miként az 1920. évi antwerpeni „csonka olimpiára” a vívó Eb-kre sem kaptak meghívást. Az 1925. évi Európa-bajnokságot Ostendében rendezték meg, a mindössze a kard egyéniben lebonyolított versenyszámban nyolc magyar indulót is neveztek. A magyar versenyzők hihetetlen fölényben voltak: az elindult 8 versenyzőből csak Glykais nem került a (nyolcas) döntőbe, ahol az első hat (!) helyet szerezték meg: Garay János győzött Uhlyarik Jenő és Petschauer Attila előtt (4. Mészáros Ervin, 5. Rády József, 6. Tersztyánszky Ödön). Így Garay János a sportág történetének első magyar Európa-bajnoka. Rády József ugyan csak 5. lett az Eb-n, ám néhány nappal később ugyanott újabb nagy kardvívó versenyt rendeztek az eredetileg Grand Prix d’Ostendének elnevezett versenyt a város Nagy Díjáért. Ezúttal „csak” az első négy helyet szerezték meg a magyar vívó (az újdonsült Európa-bajnok Garay nem indult). Rády József a hatos döntőben valamennyi ellenfelét legyőzte (2. Glykais Gyula, 3. Petschauer Attila, 4. Uhlyarik Jenő lett). Egy évvel később, 1926-ban Rády József megnyerte a magyar kardvívó bajnokságot (a döntőben egyetlen vereséget szenvedett, a vendégként elindult holland Adrianus De Jongtól), 3. lett a tőrbajnokságban (Tersztyánszky Ödön és Rozgonyi György mögött). A 18-szoros holland (rekord)bajnok Adrianus (Arie) De Jong a magyar vívók régi barátja és fegyvertársa volt, gyakran készült Magyarországon a világversenyekre, s többször is részt vett a hazai tőr- és kardbajnokságokon. Rády kifejezetten nem szeretett vele vívni, sokszor szenvedett ellene. De Jong részt vett az 1926. évi Santelli-ünnepségen, ahol látványos bemutatót vívott az új fegyvernemmel – Rádyval. De Jong elsősorban párbajtőrvívó volt, ebben a fegyvernemben már 1910-ben megnyerte a holland bajnokságot, s valószínűleg fontos szerepet játszott a fegyvernem hazai megismertetésében, mert időnként fellépett bemutató vívásokon – epében. Nos a kardvívó Rády gyakran szenvedett vereséget a különleges stílusban vívó De Jongtól, ám a kezdő párbajtőrvívó Rády, a Santelli-ünnepségen „szemkápráztató” asszóban 6:5-re legyőzte a tapasztalt „epézőt”.

Az Európa-bajnokságokat 1926-tól már mindhárom fegyvernemben (egyéniben) megrendezték, az 1926. évit azonban még két helyszínen tartották. A tőr- és a kardversenyeknek az egy évvel korábban a pástokra visszatért régi-új „debütáns” Magyarország, azaz Budapest, a párbajtőr küzdelmeinek az egy évvel korábbi helyszín Ostende adott otthon. A rendező Magyarország tőrben 7, kardban ismét 8 versenyzőt indíthatott: Garay János a védő jogán, Rády József a bajnoki győzelme révén, Petschauer Attila és Tóth Péter pedig „megbízható formájuk” okán került be a csapatba (a többi négy induló eldöntéséért válogatóversenyt írtak ki). Rády Józsefet azonban a tőrversenyekre is nevezték. Rády nagy meglepetésre a tőrversenyek előmérkőzésein kiesett, azaz a középdöntőbe sem került. A karddöntőben – ahol ezúttal „csak” hat magyar szerepelt, Gombos Sándor előbb 5:3-ra verte Petschauer Attilát, majd 5:1-re az első Európa-bajnok Garayt. Rády végül a 4., Garay a 6. helyet szerezte meg (Gombos lett a 2. magyar Európa-bajnok, ő – ellentétben Garayval – 1927-ben megvédte bajnokságát).

 

Az 1928-as amszterdami olimpiáig Magyarország négy éven át készült arra, hogy visszaszerezze a kardcsapat-hegemóniát, s erre minden esélye megvolt, hisz a két olimpiász között valamennyi Eb-t magyar vívó nyerte (sőt az 1-3 közé sem került be szinte senki más a magyarokon kívül…) A részvételi szabályok annyiban módosultak, hogy egy ország – az addigi négy helyett – az egyéniben három, a csapatversenyben – az addigi nyolc helyett – hat vívott nevezhetett. Az előmérkőzések során Magyarország 14:2-re verte az Egyesült Államokat, majd 13:3-ra Angliát; a középdöntőben mind Németországot, mind Franciaországot 12:4–12:4-gyel intézte el. Az elődöntőben aztán Lengyelországra került sor, a vége ismét 14:2 lett. Rády valamennyi mérkőzésen pástra lépett, az utolsó mérkőzésen azonban nem szerepeltették. A döntőben, így Rády nélkül jöhetett az olaszok elleni visszavágó, ahol Petschauer ismét 4 győzelmet aratott. Az újkori olimpiai játékok történetében talán Petschauer Attila az első, aki veretlenül vívta végig a csapatmérkőzéseket, messze kiemelkedett az egész mezőnyből. (A döntőben Gombos 3 győzelmet aratott, Tersztyánszkynak és Glykaisnak viszont nem ment a vívás, csak 1-1 sikerrel járult hozzá a végső diadalhoz). Rády ugyan olimpiai bajnok lett, de a bajnokságért vívott asszóból kimaradt (akárcsak Garay. Mindketten úgy vélték, hogy Tersztyánszkynál és Glyakisnál a döntőben jobban teljesítettek volna…) Rády egyébként a tőrcsapatban is érdekelt volt. A négy évvel korábban nagy meglepetésre bronzérmet szerzett alakulat ezúttal csalódást keltett, csak az 5. helyet tudta megszerezni. Rády József 1929-ben másodszor is megnyerte a magyar bajnoki címet (Petschauer másodszor lett 2.). A nápolyi Európa-bajnokságra azonban betegsége miatt nem került be a nyolc magyar résztvevő közé.

 

A vívó Európa-bajnokságok történetében az első kardcsapat Európa-bajnokságot 1930-ban Liège-ben rendezték meg. A Magyar Vívó Szövetség (MVSZ) ismét nyolc vívót nevezhetett, ebből hatot (Garay János, Glykais Gyula, Gombos Sándor, Petschauer Attila, Piller György, Rády József) a csapatküzdelmekre, kettőt (Doros György, Gerevich Aladár) az egyéni versenyre jelölt. A csapatversenyre mindössze hét ország küldte el legjobbjait: Anglia, Belgium, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország és Olaszország. Magyarország Hollandia ellen melegített be, 10:2 után az ellenfél feladta. Az elődöntőben Lengyelország ellen, az első asszóban Tadeusz Friedrich átszúrta Garay ütőerét. Garay rengeteg vért vesztett, nem folytathatta a versenyt. A beugró Glykais azonban kiváló helyettesnek bizonyult, s végül Lengyelország sem jelentett akadályt 14:2 lett a végeredmény. A döntőben a szokásos menetrend szerint Olaszország következett, a rendkívül izgalmas fináléban Magyarország (Petschauer Attila, Gombos Sándor, Glykais Gyula, Piller György összeállításban) ismét győzött, és Rády ismét nem lépett pástra a döntőben. A sporttörténeti első bajnokságot végül Magyarország kardcsapata szerezte meg (s az Eb-k történetében ezt követően mindig a magyaroké lett a győzelem…) Az egyéni döntőbe öt magyar vívó jutott, s az első öt helyen végeztek! Piller, Petschauer és Doros holtversenyben 5-5 győzelemmel végeztek az élen. A bajnoki címért ők hárman újravívtak. Piller 5:3-ra legyőzte Dorost, majd szintén 5:3-ra verte Petschauert. Ezzel már Európa-bajnok lett, a 2. helyért Petschauer simán, 5:1-re végzett Dorossal. Petschauer ismét csak ezüstérmes lett… (Rády pedig az 5. helyet szerezte meg).

 

Rády József utolsó aktív éveiben elsősorban tőr- és párbajtőrvívással foglalkozott. Az első párbajtőrvívó magyar bajnokságot 1930-ban rendezték meg. A sporttörténti jelentőségű eseményre febr. 16-án (vasárnap) került sor, a Tiszti Vívó Club vívótermében. A versenyre 39 fő nevezett, érdekesség, hogy az előmérkőzéseken és a középdöntőben egyetlen tusra vívtak, a döntőben azonban már három találatig tartott a küzdelem. A verseny nagy esélyese Rády József volt, ám mégsem okozott meglepetést a 2. helyével. Hajdú János, a Szolnoki Vívó Club vívója hosszabb ideig Franciaországban élt, ahol epé-tanulmányokat folytatott. Hajdú a döntőben mindössze egy vereséget szenvedett, a későbbi kardvívó olimpiai bajnok csapattag Nagy Ernőtől, Rády a 2. helyet szerezte meg. Magyar párbajtőrvívók először az 1929-es nápolyi Európa-bajnokságon indultak (ez az a verseny, ahol Rády betegsége miatt nem lehetett csapattag egyik fegyvernemben sem). Rády József utolsó nemzetközi sportszereplése az 1931. évi bécsi Európa-bajnokságon volt. Nem sikerült. A nyolc csoportban megrendezett előmérkőzéseken az Eb-k történetében először nyolc magyar párbajtőrvívó is szerencsét próbált. A nyolcból heten már az előmérkőzéseken kikaptak, egy kivétel volt: Rády József. Sajnos azonban a verseny itt számára is véget ért. A versenyszámban a franciák olyan nagy fölényben voltak, mint a magyarok a kardban. A nyolc francia epéző közül végül hét (!) döntőbe jutott, és ők is végeztek az első hét helyen (a győzelmet Georges Bouchard szerezte meg). A bécsi Eb ugyanakkor komoly sikert hozott a tőr szakágnak. Az addig kevéssé eredményes fegyvernem a 2. helyen végzett, miután Magyarország az előmérkőzéseken Angliát és Csehszlovákiát 10:6-ra, Görögországot 11:5-re győzte le és Angliával bekerült a négyes döntőbe (Rády a görögök ellen vívott, és valamennyi ellenfelét biztosan verte). A döntőben aztán Magyarország 14:2-re simán vesztett Olaszország ellen, viszont 9:7-re megverte a rendező Ausztriát (Rády csak Ausztria ellen vívott, 1 győzelmet aratott).

Emlékezet

Rády József Katzenbach József néven született Szekszárdon. Gyermektelen nagybátyja, Rády János – papíron – örökbe fogadta. Hivatalosan 1907-től Rády-Katzenbach József kettős családnévvel, 1908-tól Rády József néven szerepelt, 1930. máj. 15-én vitézzé avatták. Névváltozata még: Rády K. József. Évekkel később leánya férjét, Péntek Arthurt Rády József adoptálta, leszármazottai a Rády-Péntek kettős családnevet használták.

 

Rády József 1938-ban nyaralót vásárolt Balatonkenesén, és haláláig a településen élt, ott is hunyt el, a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik. Gyászszertartásán a legidősebb élő olimpiai bajnok, Tóth Péter búcsúztatta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2003). Nevét vette fel 1990-ben a Rády SE Balatonkenese, ill. a Rády József Diáksport Egyesület, valamint az 1992-ben átadott balatonkenesei Rády József Sportcsarnok, ahol 1998-tól tiszteletére Rády József-emlékversenyt is rendeznek. A sportcsarnok bejáratának falán Rády József domborműje látható (Fésűs Károly szobrászművész alkotása, 1994). Róla nevezték el továbbá a katonai hagyományőrzéssel foglalkozó 1999-ben alapított szekszárdi Rády József Lovas Sportegyesület és Tolna Megyei Huszárbandériumot.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022